Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
2000-06-23 / 144. szám, péntek
8 Gazdaság és fogyasztók ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 23. Lemondott a MÓL Rt. elnöke a gázáremelés miatt Külföldi működő tőke Közép- és Kelet-Európábán - a befektetések csak néhány országra koncentrálódnak Rossz piaci visszhang HÍRÖSSZEFOGLALÓ Budapest. Lemondott Csák János, a Mól Rt. igazgatóságának elnöke. A magyar gáz- és olajipari óriás első embere azért vált meg pozíciójától, mert nem tudta elfogadtatni a kormánnyal a Mól gazdasági-üzleti érveit. A kormány ugyanis csak 12%- kal emelte július í-jei hatállyal a földgáz árát; ami éves szinten 6%- os áremelést jelent. A MÓL ennél jelentősebb árnövekedésre tett javaslatot. Csák lemondási nyilatkozatában hangoztatta, hogy a gázüzlet jövedelemtermelő képessége alapvető hatással van a Mól üzleti sikereire. Az indokolás szerint lemondásával lehetővé kívánja tenni, hogy a Mól Rt. vezetése az új helyzetben meghatározza a gázüzletág és a vállalat jövőjét. Az igazgatósági elnök lemondását egyértelműen rossz hírként értékelték a tőkepiaci szakértők, akik a Mol-részvény árának csökkenését prognosztizálták. Tegnap több mint 10%-ot meghaladó áresés miatt 10 percre felfüggesztették a Mól részvényének kereskedését. A Mól árfolyama a nyitás után néhány perccel 3885 forintig esett vissza, ami 10,1 százalékos csökkenés. A Mól Rt. igazgatósága holnap ül össze, hogy áttekintse a kialakult helyzetet. (MTI) A lemondott MOL-vezér (Somogyi Tibor felvétele) GAZDASÁGI HÍRMORZSÁK Az Aurul megnyitja üzemét? Bécs. Alig fél évvel a nagybányai Aurul aranykitermelő üzem katasztrofális környezetkárosodást okozó ciánszennyezése után a Természetvédelmi Világalap szerint az üzemben újra akarják indítani az aranykitermelést. A WWF élesen bírálta a tervezett lépést. (MTI) Megdőlt a banktitok tabuja Róma. Történelmi eseménynek minősíti a La Repubblica, hogy az EU csúcstalálkozója nyomán megdőlni látszik a banktitok tabuja. A lap kommentátora vezércikkében nem dédelget illúziókat: a megállapodás végrehajtása még hosszú időt vesz igénybe. Önmagában is precedens nélküli eset, hogy a „tizenötök” állam- és kormányfői aláírásukkal láttak el egy olyan dokumentumot, amely a banktitok mindeddig rendkívül kényes ügyében kíván gyökeres változtatást - írja a lap. (MTI) Francia aggodalmak Párizs. Aggodalommal fogadja az Európai Unió keleti kibővítését az egyik francia szállítási szakszervezet, az UNSA-Trans- ports. A szakszervezet szerint a tisztességtelen konkurencia jelenti a legfőbb aggodalomforrást: ha Franciaországban 100 frankba kerül egy kamionos foglalkoztatása, akkor ez az arány Csehországban 40 frank, Romániában pedig csak 20. (MTI) Cáfolják a SAT-1 eladását Hamburg. A hamburgi Axel Springer AG határozottan visszautasította azokat a jelentéseket, amelyek szerint a SAT-l-ben levő 41 százalékos részét eladná a müncheni Kirch csoportnak. Az erről szóló jelentéseket hamisnak és puszta spekulációnak minősítette a Springer csütörtökön kiadott sajtóközleményében. (MTI) ElU-jelentés Magyarországról London. Az Economist Intelligence Unit 4,5%-ról 5%-ra javította az idei magyar gazdasági növekedésre szóló előrejelzését. Az elemzők figyelmeztetnek: a belső kereslet növekedésével nő a kockázata a gazdaság túlfűtöttségének. (MTI) Mexikó növeli kőolajexportját Mexikóváros. Mexikó naponta 75 ezer hordóval növeli kőolaj- exportját. Az ország nem tagja az OPEC-nek, de az elmúlt években - Venezuelával és Sza- úd-Arábiával együttműködve - csatlakozott az olajkartell árpolitikájához. (MTI) AZ OPEC-TAGÁHAMOK ÁLTAL JELENLEG BETARTOTT KŐOLAJ-TERMELÉSI KVÓTÁK (1000 hordó/nap) Forrás: 0PFC X. siBZABíDac-pafto Az OPEC-országok miniszterei megállapodtak arról, hogy napi 708 ezer hordóval növelik a kartell termelését. Ez azt jelenti, hogy a szankciók sújtotta Irakon kívül a 10 tagország termelése július 1-jétől 3%-kal 25,4 millió hordóra bővül a jelenlegi 24,7 millió hordóról. Szakértők szerint ez valószínűleg nem lesz elég a kőolaj jelenlegi magas árának a visszaszorítására. (MTI) Egyre vonzóbb lett a térség Régiónkban Németország a legjelentősebb befektető. (Archív felvétel) Budapest. A külföldi működő tőke beáramlása sikersztoriként íródott be a térség országainak történetébe. Kérdéses, hogy a modernizációs pályát beteljesítő uniós csatlakozás mennyiben gátolja a külföldi tőke vonzását és ezen keresztül az országok versenyképességét - úja a Figyelő. ÖSSZEFOGLALÓ Közép- és Kelet-Európa gazdasági átalakulásában meghatározó szerepet játszik a külföldi tőke, mindenekelőtt az innováció és technológia- transzfer ösztönzése, valamint a nemzeti vállalatok versenyképességének javítása révén. A régió egésze 1998-ban - a globális tőkemozgásokból mintegy 10%-kal részesülve - 19 milliárd dollár külföldi működő tőkét vonzott, ezen belül Közép- Európába és a balti államokba 16 rmlliárd dollár érkezett. A csak Kelet-Európába irányuló befektetések összege az orosz válság következtében 60%-kal esett vissza. A közép- és kelet-európai régió egyre vonzóbb vüágméretekben, a tőkebevitel növekedési dinamikája meghaladja mind a fejlődő, mind a fejlett országok tőkebeáramlásának ütemét. A térségbe érkező tőke továbbra is néhány országra koncentrálódik: 74%-án Lengyelország, Csehország, Románia, Magyarország és Oroszország osztozik. Az elmúlt évtizedet tekintve Lengyelország a legvonzóbb célpont, ott 1999 végéig 38,9 müliárd dollárnyi külföldi működő tőkét regisztráltak. Jelentős tőke áramlott Csehországba és .Romániába is, ami az 1998-ban elindított privatizációs programoknak volt köszönhető. Magyarországon enyhe visszaesést regisztráltak e téren; a külföldi tőke a zöldmezős beruházások felé fordul, mivel a privatizációs kínálat kimerülőben van. Az egy főre jutó állományt tekintve azonban továbbra is Magyarország vezeti á mezőnyt. Közép- és Kelet- Európában Németország a legjelentősebb befektető, térségek szerint pedig az EU képviselteti magát a legnagyobb súllyal. Japán csekély érdeklődést mutat, Dél-Koreához hasonlóan több kisebb projektben vesz részt. Az amerikai befektetők aktívak és az átlagosnál nagyobb beruházásokat részesítik előnyben, ezért is lett fő célpontjuk a nagy belső piaccal rendelkező Lengyelország. A külföldi tőke Magyarország, Csehország, Szlovénia és Oroszország esetében a szolgáltatási szektort vette célba, azon belül is a pénzügyi, kereskedelmi, szállítási és kommunikációs tevékenységeket. Lengyelországban, Romániában és Ukrajnában a feldolgozóipar szívja fel a külföldi tőkét, azon belül pedig az élelmiszeripar, a gépgyártás és a vegyipar. A liberalizálási folyamat kezdetén néhány, a reformokban az élenjáró állam kitárta kapuit a külföldi befektetők előtt. Ennek köszönhetően ezekbe az országokba már kezdettől fogva nagyobb mértékben áramlott a tőke, ami összefüggött a kedvező politikai és gazdasági környezettel, és azzal is, hogy a külföldiek egyenlő eséllyel szánhattak versenybe az állami vagyon privatizációjakor. A nyitottabb gazdaságú országok számára mára vált aktuálissá a kérdés: milyen eszközökkel lehet fenntartani vonzerejüket. Míg egy ipari vagy kereskedelmi létesítmény áruba bocsátásánál elég, ha kedvező az ár, addig egy zöldmezős beruházásnál más tényezők a meghatározóak - közöttük például az üzleti környezet vagy a helyi piád potendál. Magyarország vezető helye is veszélyben forog: a belső kereslet volumene tekintetében nem kelhet versenyre a 39 milliós piaccal rendelkező Lengyelországgal, ugyanakkor például Szlovákiában is már konszolidálódik a gazdasági és politikai helyzet. A térség államai a befektetési ösztönzők széles skáláját dolgozták ki, a társasági adó csökkentésétől az adókedvezményeken át a vámmentes övezetekig, sok kedvező lehetőséget kínálva a külföldieknek. Néhány ösztönző azonban gondot is okoz, hiszen nem felel meg az EU-szabályozásnak, tehát nem valószínű, hogy a csatlakozás után is fenntartható. A vámszabad területeket illetően az unióban érvényes szabályozás és a magyar között csupán egyetlen lényeges eltérés van: Magyarországon nem csupán a vámáruk vámmentesek, hanem a termeléshez szükséges termelőeszközök is. Ez a csekélység jelenleg nagy versenyelőnybe hozza a magyar piacot. Hasonló vámmentes zónákat alkalmaz Csehország is néhány éve, Szlovákia ezzel szemben inkább az adófizetés alóli mentesítés eszközét választotta, bizonyos tevékenységek végzéséhez kötve a kedvezményt. Lengyelországban 1994 óta működnek úgynevezett különleges gazdasági övezetek, amelyek szintén visszatetszést keltettek uniós berkekben, különösen akkor, amikor a lengyelek a 17 zóna számára 10 éves átmeneti időszakot próbáltak kiharcolni. Miért támadják a zónákat az unióban? Egyrészt, mert az úgynevezett érzékeny szektorok - acélipar, hajógyártás, autógyártás és textilipar - is kaphatnak a jelenlegi szabályozás mellett támogatást, másrészt elfogadhatadan- nak tartják a 10-20 évre szóló adó- mentességet, mivel lehetetlen azt nyomon követni, hogy az állam valóban az invesztíciót támogatja-e, nem pedig a vállalat működését. Néhány, a befektetéseket korlátozó lépést is rossz néven vesz az unió. Ilyenek például a külföldiek termőföld vásárlására vonatkozó korlátozások. A legkonzervatívabb politikát Lengyelország és Szlovénia folytatja ezen a téren. Litvániában megengedik ugyan a külföldiek földvásárlását, ott viszont az ezzel járó bizonytalan és hosszú eljárás riasztja vissza a befektetőket. Adóverseny a régió országai között Verseny kezd kibontakozni a társasági adók terén is. Sokáig Magyar- ország alkalmazta a legalacsonyabb, 18 %-os adókulcsot, Észtországban azonban az idei évtől kezdve ezen adónemet teljesen eltörölték. A legmagasabb kulcs a csehországi és lengyelországi befektetőket sújtja, de Prága részéről várható annak mérséklése. A befektető számára nem közömbös az sem, hogy a vállalatalapítási eljárás 3 napot vesz igénybe (Lettország) vagy 3 hónapot (Szlovákia). Lengyelországot a rendszerváltás után elkerülte a külföldi tőke. Az adósságválság rendezése, a politikai stabüizálódás és az időközben meginduló gazdasági növekedés előtérbe helyezték az ottani előnyöket: a nagy, 39 milliós belső piacot, a kedvező földrajzi elhelyezkedést, a fiatal, jól képzett és olcsó munkaerőt. Cégek szerinti bontásban továbbra a Fiat beruházása áll az élen (1,4 müliárd dollárral), amelyet dél-koreai Daewoo követi. Tavaly a privatizáció felgyorsítása nyomán számottevő külföldi tőke jelent meg a bankszeúorban is. (F) Csehországi és szlovákiai helyzetkép - a Dzurinda-kormány a külföldi befektetőket támogató politikát hirdetett meg Megnégyszerezni a tőke volumenét HÁTTÉR Prága/Pozsony. Csehország 1997- ig a posztkommunista átalakulás mintaáüamának számított. A túlértékelt korona rögzített árfolyamának összeomlása után azonban a megkésett strukturális és intézményi reformok kedveződen következményei nyilvánvalóvá váltak. Ezt követően recesszióba süllyedt a gazdaság, a korábbi években büszkén emlegetett kedvező munkanélküliségi adatok pedig gyorsan romlottak. A gazdasági visszaesés legfontosabb oka a privatizáció elhibázott stratégiája volt. Ennek következtében a bankszektor és a vállalati szektor szerkezeti átalakítása csiga- lassúsággal haladt, amit tovább nehezített a csődtörvény elégtelen és következetlen alkalmazása. Az ipar nagy részét az állami bankok befektetési alapjai birtokolták, s csak 1998-ban került előtérbe a privatizációs stratégia átalakítása és a külföldi tőke erőteljesebb bevonásának igénye. Mára a korábbi állami vagyon mintegy 80%-a került magánkézbe vagy a cseh vagyonügynökséghez, néhány nagy volumenű privatizációs ügylet azonban még hátravan. Lépcsőzetesen értékesítik a nagybankokban még meglévő állami részesedést, s napirenden van a nemzeti vasúttársaság, az egészségügyi intézmények és a posta magánosítása is. A leglátványosabb privatizációs ügyletekre az utóbbi időben a bankszektorban került sor. Mindez jól jelzi azt a gazdaságpolitikai fordulatot, amely az 1998 áprilisában meghirdetett új privatizációs program nyomán bontakozott ki, s amelynek fő jellemzője a korábban kevéssé kedvelt külföldi tőke bizalmának elnyerése volt. A becsalogatás eszközei között azóta megtalálhatóak a különféle adókedvezmények, a vámmentes zónában való befektetés lehetősége, a gépek és felszerelések vámmentes bevitele, a munkahelyteremtéshez kapcsolódó kedvezmények, képzési támogatások és a szükséges infrastruktúra biztosítása. A kedvezményekre való jogosultság általános feltétele, hogy a beruházónak 3 év alatt legalább 10 millió dolláros befektetést keü megvalósítania, s azon belül minimum 5 millió dollárnak saját forrásból kell származnia. A befektetésnek a feldolgozóiparba kell irányulnia, s a kibocsátás legalább 50%-át a cseh kormány által jóváhagyott listán szereplő csúcstechnológiai termékeknek kell kitennie. A gépekbe való invesztíciónak el kell érnie a teljes befektetés értékének legalább 40%-át. A befektetésnek zöld- vagy bamamezősnek kell lennie (vagyis már működő cég akvizíciója nem jöhet szóba), továbbá az összes csehországi környezetvédelmi előírást teljesíteni keü. Az elmúlt két évben - jórészt a külföldi tőkebefektetéseket támogató stratégia eredményeként - jelentősen növekedett a Csehországba áramló működő tőke mennyisége. Valószínűsíthető, hogy a külföldi cégeknek köszönhetően néhány éven belül a magyarországihoz hasonló hatékonyságbővülés és gazdasági növekedés következik be. Szlovákia jelenlegi gazdasági problémái - a korábbi időszak kedvezőtlen belpolitikai folyamatai mellett - jelentős mértékben ugyancsak a hibásan megválasztott privatizációs stratégiának és a külföldi tőke csekély szerepvállalásának tuA gazdasági visszaesés oka a privatizáció elhibázott stratégiája volt. lajdoníthatók. Az országban először a kuponos privatizációval próbálkoztak, ami azonban kudarcot vallott; ebben nagy szerepe volt az 1994-es, Vladimir Meciar hatalomba való visszatérését hozó választásoknak. Attól kezdve - Meciarék 1998-as választási vereségéig - a privatizáció elsődlegesen a klientúraépítés eszközévé vált, az ipar legfontosabb szegmensei (beleértve a feldolgozóipart is) ilyen szempontok szerint találtak új gazdára. Az 1998 őszén megkezdődött pozitív politikai változásokat a gazdaság mélyrepülése követte. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a korábbi időszakban a gazdaságpolitika a GDP bővülését a belföldi kereslet mesterséges gerjesztésével érte el, elsősorban néhány infrastruktúrafejlesztési projekt elindításával. Ma az ország számára az egyetlen kitörési lehetőségként az szolgál, ha a még hátralévő jelentős privatizációs ügyleteket - például a nemzeti távközlési vállalat vagy bankrendszer esetében - minél előbb és minél tőkeerősebb külföldi befektetők bevonásával valósítják meg. A másik stratégiai irány: a már privatizált cégeket meg kell győzni annak fontosságáról, hogy mielőbb külföldi szakmai befektetőt vonjanak be működésükbe. Hatalomra kerülése után a jelenlegi kormány a külföldi befektetőket támogató politikát hirdetett meg. Fő üzenetkén t jelentős adókedvezményeket és a foglalkoztatásbővítéshez kapcsolódó könnyítéséket ígértek a külföldieknek (öt éven keresztül teljes, további öt éven át 75%-os adómentességet garantálnak a termelő vagy idegenforgalmi tevékenységbe legalább 5 millió euró értékben beruházó külföldi stratégiai befektetőknek). A kormány által megfogalmazott cél szerint 2002-re a külföldi tőke állományának el kell érnie a 8 müliárd dollárt, vagyis a mai szint majdnem négyszeresét. (Figyelő)
