Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
2000-06-23 / 144. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 22. KOMMENTÁR Több vas a tűzben TÓTH MIHÁLY Kétség nem fér hozzá, érdeke a demokráciának, hogy az 1998 őszén meaartalanított végrehajtó hatalom - vagy Dzurindával, vagy más politikussal az élen - kitöltse a maga 4 esztendejét. Az elmúlt napok eseményei alapján egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a miniszterelnök ez igény érvényesülésének szervezeti kereteit úgy akarja megkonstruálni, hogy nemcsak megengedettnek próbálja feltüntetni egyazon politikusok többpárti tagságát, hanem dicséretesnek, kívánatosnak is. Előfordulhat, hogy az ország összes jogtudora és az alkotmánybíróság minden tagja kinyilatkoztatja, hogy az egyszerre több pártban való politizálás tiltása ellentétes lenne mindennel, ami szent egy demokratikus berendezésű társadalom számára: ellentétes a jogállamisággal, a szabad véleménynyilvánítással, a szervezkedési szabadsággal és így tovább. Előfordulhat, hogy a miniszterelnök köré tömörült valamennyi politikus végigagitálja az országot, hogy elhitesse: a duplázott, netán megtriplázott párttagság lehetőségének megtorpedózásával a talaj még ingoványosabbá válik az ország irányítói alatt. Az eredmény akkor is csak tamáskodás lesz, mint ahogy már eddig is hitetlenkednek az emberek. Ha nem olyan rossz e kormány helyzetismerete, mint amilyen, működésének eddigi másfél esztendeje alatt mindent elkövetett volna annak érdekébe, hogy a lakosság érezze: minden lényeges kérdésben más csapat ez, mint az előző. A kormányzás első 18 hónapja alatt Meciarék, Slotáék és Luptákék allűrjeinek zömét sikerült lekoppintania. Sikerült a klientelizmusban, a hozzá- nemértésben, a kiszámíthatadanságban... A két-három párt keretei közötti politizálásnak a miniszterelnök és környezete általi védelme- zése olyan,labda” a visszatérésre készülő HZDS számára, amelyet a szellemüeg legbénább vidéki demokrata asszonyságok is könnyedén képesek leütni. Ez a jelenség még nem fordult elő a rendszerváltás eddigi évtizedében. Az már megesett, nem is kevésszer, hogy valaki 7 év alatt öt pártban próbált szerencsét. A kisembernek erről is megvan a véleménye. De itt legalább van enyhítő körülmény: a pártok kiszá- míthatadansága, siralmas színvonala és az ember útkereséshez való joga. De hogy valaki egyszerre több pártnak legyen tagja, és az ehhez való jogot miniszterelnökileg még védelmezzék is?! Ezt csak egy valaminek, karrierizmusnak minősíti a választópolgár. A többpárti jelenlét dzurindai jogi szabályozása tipikusan néhány személyre szabott törvény lenne. Vagy látott már valaki normális embert, aki erkölcsileg odáig süllyed, hogy több párt igazolványát is kiváltja? JEGYZET Tömeg, közlekedés JUHÁSZ KATALIN Mondanivalónkat megtámogatandó kezdjük néhány számadattal. Három nap alatt két hazai nagyvárosban négyszer csapta be közvedenül az orrom előtt a busz ajtaját a tréfás kedvű sofőr. Összesen háromnegyed órát raboltak el drága időmből, a járatok sűrűsége ugyanis meg sem közelíti a rajtuk olvadozó embermassza sűrűségét. Nézzük most a jelenetet lassítva, kockáról kockára. Busz indulásra készen, sofőr keze a zárógombon, ekkor feltűnik látómezejében munkájának értelme, az utas, aki a lehető legsebesebben próbál haladni a jármű felé. Felszállási szándékát eközben a non verbális kommunikáció minden lehetséges módján igyekszik a sofőr tudtára adni. Nejlontáskáját vadul lóbálja, szabad kezét a mellkasára tapasztja (=„alig kapok levegőt, menten kiköpöm a tüdőmet, várjon már meg, jóember!”), esetíeg jellegzetes, úszó mozdulatokat tesz karjaival. Ha magas sarkú, futásra alkalmatlan cipőt húzott aznap, bizony humorosra sikeredik a figyelemfelkeltő akció. Vagy megesik az ember szíve rajta, vagy nem. Értem én, eseménytelen a műszak, kell egy kis szórakozás, és jó tudni, hogy az ember a jármű kormányánál élet-halál ura, sorsokról dönthet, elronthatja a másik napját, lásd a távolsági járatokról diákokat leparancsoló, pittbull modorú buszsofőröket. Bevár, majd pontosan a cél előtt zár ki a buszból, amin több utas is jót kuncog. (Ilyen érzés lehet, amikor az ember gyerekét nem veszik fel a szemközti óvodába.) Pozitív példáért menjünk New York szívébe, Manhattanbe. Az ottani kollégák javarészt mosolygós feketék, felszálláskor üdvözlik az utast, ha kell, megtanítják a jegykezelés fortélyaira, útbaigazítják az értetlenkedő turistát, hogy még véletlenül se szálljon rossz járműre. Dugóban szégyenkezve elnézést kémek az ácsorgásért, leszállásnál barátságosan biccentenek, szép napot kívánnak. Az udvarias „bevárás” természetes, sőt legtöbbször fel is segítik a járműre a szatyorhalommal érkezőt. „Nézze csak, az ott már a Central Park, készülődhet lefelé. Abban a magas szürkében lakik Woody Allen!” - fordul felém, pedig valószínűleg munkaköri leírásában nem szerepelhet érdekes adatok közlése. A napom viszont jól indul. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek- (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somoija. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ SME A lap kommentátora a kormány- koalíción belül kialakult jelenlegi helyzetet elemzi. Azzal, hogy a kettős párttagságot tiltó törvény- javaslatok már a második olvasatba kerültek a parlamentben, komolyan gyűlnek a felhők Mikulás Dzurinda kormányfő feje fölött. A szerző szerint abban, hogy az ügy így alakult, maga a kormányfő is hibás, mivel eddig nem volt hajlandó frissen alakított pártját, az SDKÚ-t hivatalosan bevonni a kormánykoalícióba. Ha a két javaslat egyike törvénybe lép, el kell döntenie, mi is legyen az SDK-val. Az ellenzéken és a baloldalon kívül természetesen az SOP-nak és a KDH-nak is érdeke a törvény elfogadása, mivel az előbbi elnöke, Pavol Hamzík így akár a kormányfői posztra is aspirálhat, míg az utóbbi az igazságügyi miniszter székén kívül még egy-két új helyet is szerezhet a kormányban. Szlovák-amerikai szeminárium a bíróságok és a sajtó viszonyáról a demokratikus társadalomban A legkevésbé megértett pillér A bíróság az államhatalom három pillérének legkevésbé megértett és legkevésbé ismert összetevője - olvasható abban a brosúrában, amelyet az igazságügyi minisztérium, a Szlovákiai Bírók Szövetsége és egy amerikai jogászkamara rendezésében A bíróságok és a sajtó viszonya a demokratikus társadalomban címmel tartott szeminárium résztvevői kaptak kézhez. GAÁL LÁSZLÓ A szeminárium célja az volt, hogy segítse megismertetni a bíróságok munkáját a széles nyilvánossággal, éppen ezért bírókat - hazaiakat és amerikaiakat - és hazai újságírókat hoztak össze, hadd törjék fejüket, hogyan lehetne az ő kölcsönös együttműködésüket az objektív tájékoztatás érdekében javítani. A bevezetőben idézett brosúra egyebek közt a Wisconsin államban bevált gyakorlatot ismerteti. Ebből megtudhattuk, hogy az ottani legfelsőbb bíróság külön útmutatót ad ki a bíróság látogatói számára, akik részt szeretnének venni egyes nyilvános pereken. Az útmutatóban elolvasható a legfelsőbb bíróság hét tórájának életrajza, a bírók kötelességei és a bíróság munkájának rendje. Az útmutató az éppen tárgyalt ügyek rövid leírását is tartalmazza. Ez az amerikai gyakorlat. Ezzel szemben Szlovákiában az ember még akkor is nehezen tudja meg, ki, mit, hol és mikor tárgyal, ha történetesen egy konkrét ügy iránt érdeklődik. A szlovák bírók ugyanis még mindig nem szoktak hozzá, hogy a fellebbviteli bíróságokon kívül más, esetleg a sajtó képviselői is ellenőrizhetik tevékenységüket. A szemináriumon is elhangzott, a bírók úgyszólván félnek az újságíróktól, attól tartva, hogy visszaélnek a megszerzett információval, jóllehet, némelyikük félelme megalapozott, mert rossz tapasztalatai vannak szenzációhaj- hász tolnokokkal. De ha elzárkóznak az újságírók elől, akkor csak maguknak ártanak, hiszen ezért jelennek meg olyan újsághírek, hogy egy bizonyos bíró nem fogadta el a rendőri kérésre benyújtott ügyészi kérvényt, és nem vette vizsgálati fogságba egy súlyos bűncselekmény elkövetőjét, amivel egyrészt tönkretette a rendőrök munkáját, másrészt a társadalmat is veszélyeztette, mert ártatlan emberek között hagyott futkosni egy veszélyes bűnözőt. Ha egy ilyen tudósítást valaki elolvas, mindjárt felteszi magában a kérdést, vajon a bírót megvesztegették-e, vagy csak megfélemlítették. És a tudósítás akkor is ilyen formában jelenik meg, ha a bíró részéről indokolt volt a tettes szabadon bocsátása, esetleg a törvény akadályozta őt más döntés meghozatalában. Mert az újságíró hiába szeretne korrekt lenni, és a rendőrségi jelentést olvasva a bírót is megszólaltami, a legtöbb esetben még azt sem sikerül kinyomoznia, ki foglalkozott az üggyel. Éppen az ilyen esetek elkerülésére volt hivatott a szeminárium kontaktust teremteni a bírók és a sajtó képviselői között. Persze, a bírók tagadták, hogy az említett esetekben korrupcióról lenne szó, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a kormányfőnek egy más helyen elhangzott beszámolója szerint a korrupcióellenes nemzeti program eddigi eredményei azt mutatják, éppen a bíróság az egyik legkorruptabb intézmény. Szlovákiában talán az első kirakatper, amelyen a sajtó is elcsámcsoghatott, a besztercebányai maffiafőnök, Mikulás Cérnák és társai pere volt. Ennek körülményeiről az egyik napilap tudósítója számolt be. Elmondta, a pert vezető bíró kezdetben nagyon tartózkodó volt a sajtóval szemben, ezért az újságírók egy választott delegációt küldtek hozzá, hogy megegyezzenek vele, milyen formában tájékoztathatnak a perről. Végül is megegyeztek, hogy az újságírók jelen lehetnek a tárgyaláson, hang- és filmfelvételeket is készíthetnek, de a két hónapos per folyamán mindennap találkoztak a bíróval, aki megmondta, mit használhatnak fel és mit nem hozhatnak nyilvánosságra. A szeminárium egyik amerikai résztvevője, Ewelin Lance asszony, aki 15 évig Hawaii állam bírójaként működött, kijelentette: Amerikában elképzelhetetlen az ilyen eljárás, az így viselkedő bírót az újságok vezércikkekben támadnák, és nem sokáig maradhatna meg székében. Ott egy perrel kapcsolatban a bíró legfeljebb azt kötheti ki, hogy egy- egy tanú arcmását ne közöljék, Nálunk az előzetes letartóztatás határideje rövi- debb, mint Európában. vagy egy titkos ügynök hangját csak elváltoztatva használják. Az amerikai bírónő azt is kifogásolta, hogy nálunk nem nyilvános tárgyaláson dönt a bíró arról, hogy a tettest vizsgálati fogságba helyezzék-e vagy sem. Azt a hazai bírók sem vitatják, hogy ez nincs teljesen összhangban az emberi jogok európai egyezményével, de azzal indokolják az eljárást, hogy a bírónak mindössze 24 óra áll rendelkezésére a döntés meghozatalához, és ez túlságosan rövid idő arra, hogy nyilvános tárgyalást szervezzenek, amelyen a sajtó képviselői is részt vehetnének. Pedig ez sok esetben valószínűleg elejét venné az olyan találgatásoknak, hogy a bíró korruptságból döntött a tettes szabadlábra helyezése mellett. Az tény, hogy az előzetes letartóztatás 24 órás határideje az összes európai országénál rövi- debb, kivéve Csehországot. Állítólag előfordult már, hogy a rendőrség a tettes latartóztatását követő 24 óra helyett 50 óra múlva kérte a vizsgálati fogságot, úgyhogy arról a bíró már nem is tárgyalhatott, és szabadon kellett engednie a gyilkost. Most van a parlamentben az az alkotmánymódosító javaslat, amely az előzetes letartóztatás határidejét 48 órára hosszabbítaná. A bírók szerint ez nagyon pozitív változás lenne, mert a rendőrségnek több ideje maradna olyan bizonyítékok beszerzésére, amelyek a bírónak is elegendőek lennének a vizsgálati fogság elrendeléséhez. Ezzel kapcsolatban egy konkrét eset is szóba került a szemináriumon: a rendőrség elfogott egy tettest, aki bűntársával együtt rendőrnek adta ki magát, egy vendéglőből „üzleti tárgyalás” ürügyén kicsaltak két férfit, majd a parkolóban az egyiket meglőtték, a másikat magukkal hurcolták, és két további személlyel kapcsolatos információkat próbáltak belőle kiszedni. Miután az illető nem volt hajlandó mondani semmit, a kórház előtt kidobták kocsijukból. A konkrét eset alapján a szemináriumon részt vevő újságíróknak szavazniuk kellett, az illetékes bíró helyében vizsgálati fogságba helyeznék-e a tettest, vagy sem. A jelenlevő hat újságíró egyhangúlag a fogság mellett szavazott. Mint megtudtuk, a valóságban a fellebbviteli bíróság elutasította a vizsgálati fogságba vételt, és a szeminárium egyik előadója el is magyarázta, miért nem voltak meg a kellő indokok az ellenkező döntés meghozatalához. Biztos vagyok benne, hogy egyikünket sem sikerült meggyőznie. Ez is bizonyítja, milyen távol áll az újságíró és a bíró gondolkodás- módja, s hogy az objektív tájékoztatás érdekében szükség van a kölcsönös tapasztalatcserére. OLVASÓI LEVELEK Külföldiek vagyunk? Nagy meglepetés ért bennünket az iskolai kiránduláson Bajmócon. A várba érve nem sok jóra számítottunk. Előzőleg ugyanis telefonon közölték, nem lehet előre bejelentkezni, a csoportok érkezési sorrendben jutnak be. Egy órát sorakoztunk a forró napon egy busz- nyi gyerekkel, de ez semmi nem volt ahhoz képest, ami a magyar idegenvezetést kérve ért bennünket. Gyerekeknek 30, felnőtteknek 60 korona a belépő a várba, de ha „idegen nyelvű” vezetést kérünk, ennek kétszeresét (gyerekeknek 60, felnőtteknek 120 korona) kell megfizetnünk - közölték. Természetesen ebből nem kértünk. Lehet, hogy a külföldieknek drágább a belépő, de én úgy érzem, nekünk, akik itt élünk, a Szlovák Köztársaság adófizető polgárai vagyunk, nem kellene dupla árat fizetnünk. Egyébként sem kértünk volna kétnyelvű előadást, csak magyart, magyar idegenvezetőjük meg van - mi hát a gond? 6-10 éves gyerekeinktől csak azért, mert magyar iskolába járnak, képesek lennének ekkora összeget elkérni? Hát nem egyenragúak a szlovák gyerekekkel?! Senki sem határozhatja meg, hová születik. Mi itt születtünk, itt élünk, és egyáltalán nem vagyunk elragadtatva attól, hogy külföldinek tekintenek bennünket saját hazánkban. Futó Mária Galánta A butaság örök Öt éve vagyok krasznahorka- váraljai, jó messziről jöttem ide férjhez, más szemmel nézem tehát az itteni eseményeket, mint a régebben itt élők. Sok mindenről szó esett már, hazánk nevezetességeiről, hogy mi történt itt évszázadokkal ezelőtt, de arról nem szól senki, hogy az emberi butaságot sem a ránk hagyott gyönyörű műemlékek, sem a századok beporosodott könyvei nem voltak képesek elnyomni. Van egy négyéves kisfiam, aki óvodába jár. Igaz, kissé beteges, de betegsége nem szel lemi eredetű. Hogy milyen értelmes, okos, életrevaló, a nap minden órájában bizonyítani akarja, és bizonyítja is. Erre a minap egy névtelen telefonáló megfenyegetett, hogy mert nem tudom a gyerekemet nevelni, a családsegítő központhoz fordul. Ezúton válaszolnék neki, mégpedig egy idézettel: „Ha a gonosz kedvesnek látszik, derekassága képmutatás. Üveget fess meg drágakőnek, vízbe mártod, hamis színe kitűnik.” Bemáth Tibomé Krasznahorkaváralja I W ................... gm 1 »'WJB III IIM P I Csa k a labda, a többi homály (TA SR/AP-felvétel)
