Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

2000-06-20 / 141. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 20. KOMMENTÁR Borús jövőkép PÉTERFI SZONYA A piacgazdaságra való áttérés nem volt egyszerű, könnyű Szlovákiá­ban sem, de számos ágazatban, ahol az átállást szakemberek irányí­tották, sikereket könyvelhettek el. Az egészségügy nincs ebben a sze­rencsés helyzetben, a tárcán belüli állapot siralmas, sőt drámai. Azért is, mert ugyanazok a politikusok - attól függően, hogy ellenzékben vannak-e vagy a kormányrúdnál - hol populista módon az ingyenes betegellátásról szajkóznak, hol kifogásolják, hogy az ágazat nem él­vez prioritást. Pedig jól tudják, hogy a szócsépléstől az egészségügy nem gyógyulhat meg, működőképessé válásához az alkotmánymódo­sítás mellett jelentős anyagi forrásokra van szükség. Az állandósuló pénztelenség komoly konfliktusokat okoz a szolgáltatók közt, közben egyre mélyül a kórházak, az orvosok, a gyógyszerészek, a forgalma­zók stb. körbetartozása és eladósodása, s valamennyiük türelme fogy­tán van. A politikusok cselekvés helyett még mindig a belső tartalé­kok kiaknázását szorgalmazzák, holott jól tudják: a tartalékok rég ki­merültek. Nem tudatosítják: ha egy vizsgálat - az összes lehető meg­szorítással és ésszerűsítéssel -100 koronába kerül, de a biztosító csak 70 koronás térítést vállalhat, óhatatlanul adósság keletkezik. - A té­nyek ismeretében nagyfokú felelőüenség azt állítani, hogy az ágazat elegendő anyagiakkal rendelkezik - fakadt ki a minap az Általános ’ Egészségbiztosító mindig higgadt vezérigazgatója. A135 szlovákiai kórház havi követelése 2,2 milliárd korona, de megelégednének 1,97 milliárddal is, ám a biztosítótól jó eseben is csak 1,6 milliárddal szá­molhatnak. A havi adósság nagysága 300 millió korona! A kormány nem halogathatja tovább az adósságrendezést, hiszen az ágazat halódik. Egyre több az elégedetlen, ellátásra, műtétre vára­kozni kényszerülő beteg, egyre több orvos zúgolódik, és a kórházak, orvosok pénzt követelnek olyan műveletekért, amelyeket a biztosító térít, több hónapos késéssel persze. Nem csoda, hogy sokasodik azok­nak a száma, akik felteszik a kérdést: a lakosok egészségügyi ellátásá­nak biztosítása helyett az államvezetésnek miért fontosabb egy ma­gánbank, magáncég(ek) megmentése? Súlyos milliárdokért! A hitelnyújtás csődje PÁKOZDI CERTRÚD Ha a parlament nem hagyja jóvá a csődtörvény javasolt módosítását, a bankok megszűnnek hitelezni a szlovákiai vállalatoknak - nyüat- kozta az egyik gazdasági napilapnak Ladislav VaSkovic, a Bankok és Biztosítók Szövetségének elnöke annak apropóján, hogy a honatyák a második olvasatba utalták a jogszabály módosított változatát. Ért­hető, hogy a gazdasági szerkezetváltásban sem kis szerepet játszó csődtörvény tisztaságáért elsősorban a bankok harcolnak. A mai csődtörvényből hasznot húzók viszont minden követ megmozgatnak, hogy a jogszabály lényege ne változzék. Ha minden igaz, nem voltak restek, és néhány ilyen érdekcsoport képviselői a parlamentben pró­báltak nyomást gyakorolni a törvényhozókra: ne bolygassák a tör­vényjelenlegi formáját... A hatályos csődtörvény szorosan összekapcsolódik az „alagútépítés- sel”, a cég kirablásával törvényes úton, a cég felszámolásával; a csőd­törvénnyel okkal, ok nélkül összekapcsolják a munkanélküliséget, a kinnlevőségek behajthatatlanságát is. Szlovákiában a csődtörvényről szinte senkinek sem az jut az eszébe, hogy ennek a veszteséges ter­meléstől való megszabadulást kell elősegítenie, hogy a fejlett piac- gazdaságokban ez a törvény teszi lehetővé a vállalkozások eredmé­nyes szerkezetváltását, hogy a hitelezők - általában a bankok - bizto­sítva látják: egy vállalkozásba fektetett pénzüket akkor is megkapják, ha a vállalkozás ellen valamilyen okból csődeljárást kezdeményez­nek. Szlovákiában az eddigi törvény ez utóbbit szinte lehetedenné tette, miközben e furcsa gyakorlatnak a legnagyobb vesztesei a hite­lező bankok lettek. És mivel - ahogy a pénzügyi szakértő is mondja - a szlovák gazdaság legnagyobb hitelezője végső soron az állam, így a még hatályos és 1991-től szinte évente módosított csődtörvény leg­nagyobb vesztese ugyancsak az állam. Ha a törvényhozók többsége is úgy akarja, a mostani módosítással megszilárdulhat a hitelezők hely­zete. Egyszerűbbé és gyorsabbá válhat a mindenkori csődeljárás, amit esetenként eddig szinte a végtelenségig húzhattak. Csődeljárás közben nem hajtható be például az adóhátralék sem. Az adóhivatal­ok tavaly csak ez okból közel 8 milliárd koronát nem tudtak behajtani az államkassza számára. Ha a törvényhozók is úgy akatják, a mostani módosítással kulturál­tabbá válhat a vállalkozás, az adós nem teheti meg nevetve és büntet­lenül, hogy ne fizessen a hitelezőnek, miközben mindenki tudja: mil­liók, esetenként milliárdok tűnnek el a törvény nevében kézen-kö- zön. A csődtörvény „minőségén” is múlik, az államnak lesz-e pénze a drága, de elegendhetetlen reformok folytatására. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politilca - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somotja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlaée, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-maü: redakcia@ujszo.com Állatira! Már megint drágult a víz. Ki bírja ezt pénzzel? (Agócs Ernő karikatúrája) Ki kellene már végre deríteni, milyen identitászavarok okozták a baszk, az ír stb. tragédiát Erős várunk, hogy mindig várunk Kétezer. Dátumnak oly kerek, hogy egy évig mélázhatunk felette. Ha az éveket számol­juk, a zsidóknak több jön ki, a mohamedánoknak kevesebb. Az egész csak játék az idővel, a korral, a (bal) sorssal. Ön­magunkkal. Visszanézhetünk a múltba (vagy a köldökünk­re), dajkálhatunk szerencse- hozó reményeket. GÁGYOR PÉTER Lehet álmodozni, várni hazug cso­dát, halmozni fogadalmakat. Hi­szen ez csak játék. Lehetünk balga optimisták: már csak jobb jöhet (ennyi pech után?). Ha már kicsivel több szerencsénk lesz, műit a husza­dik században, nyerők leszünk. (Vagy nem.) Mi - mármint őseink - annyit küzdöttünk már, törökkel, tatárral, orosszal, harcoltunk Euró­páért, sót a Világszabadságért. Egy gyors költségvetés: ennyi vér, ennyi áldozat, ennyi halott. Balsors, most nem mi vagyunk soron! Most már nekünk jár a fizetség s a babér. Csak ki kell várni! Várni. Remek, felelőt­len állapot, heroikus meddő ma­gány. Elmaszatolt könnyekkel, fe­szes, zárt szájjal, meredő, bánatos orral. (Megható a tohonya vitézke­dés, hogy nekünk már kijár a sze­rencsésebb kor.) A mindent megoldó passzivitás, té­vedéseink mentsvára. Felelősségre a világot kell vonni, nem a makulát­lan várakozót. Érveink álérve: ki­vártuk, hogy széthulljon a történe­lem torz építménye, a Szovjetunió. Ez igaz. Kérdés, hogy a mi várako­zásunktól esett-e szét. Hát nem. Vártunk Trianon után, vártunk a ki­telepítések után. Vártuk, hogy 1968-ban, majd 1989 után. Várjuk Esterházy János, a kitelepítettek, önmagunk rehabilitációját. A de­mokráciában is várunk. Várjuk, hogy eltűnjenek a benesi törvé­nyek, a nemzetállam rémálma (az alkotmány preambulumából), s hogy a nyelvtörvény is a történelem süllyesztőjébe kerüljön. Várjuk, hogy egyetemeink legyenek, hogy társadalmi életünk kiteljesedett au­tonóm formában fogalmazódjék és szerveződjék meg... A felvidéki magyarság rosszul türel­mes. Erény helyett valami mást sa­játít el. Tétlenséget? Passzivitást? Vagy egyszerűen csak identitásza­varban él? Lehet álmodozni, várni hazug csodát, halmozni fogadalmakat. Ki kellene már végre deríteni, mi­lyen identitászavarok okozták a baszk, az ír stb. tragédiát. (Persze, elítélni könnyebb!) Izgalmas az írek (anya-)nyelwesztése. Kétség- beesett erőfeszítéssel keresik iden­titásukat, kétségbeesetten nyúltak a terror eszközeihez. A társadalmi csoporton belüli és csoportok kö­zötti (északír-brit) párbeszédnek hány éves hiánya kellett ahhoz, hogy a szünetelő dialógus nyelvi korlátok nélkül is ide fajuljon? Az északír csoport, a mintademokrácia bölcsőjében indult sorvadásnak. („Természetes asszimiláció”?!) Majd a csoporton belüli párbeszéd satnyult el. A hatalom ehhez - alig rejtett örömmel - hatásos eszközö­ket teremtett. Hiszen ott is a nem­zetállam volt a szent cél. A rejtett aknák egész sora Európa-szerte. A célok nem, csak a divatok változ­nak. Vannak közelebbi beteljese­dett példák is, gyűjtőfogalommal ezeket délszláv válságnak nevez­zük. (Örülhetnek az albánok és a többiek, hogy még e negatív meg­nevezésből is kimaradtak?) Magunkba gyűjtjük a frusztrációk mérgét. Azontúl, hogy kis társadal­munk (?) nem rendelkezik megfe­lelő saját intézményekkel, csoport­élményeink is egyre csököttebbek. Az első köztársasággal eltűntek nemzetiségi történelmünkből az iparos-, legény- stb. egyletek, a szo­cializmus erodálta a kávéházi éle­tet, az alig megtűrt ifjúsági klubo­kat. (És ezek csak felületi jelek.) Be­zárul a világ és a magány örök mű­faja, a meddő várakozás. Miközben a frusztráció a jövőnket aknásítja el. Egyre kevesebben keresik a párbe­szédet. Az írástudók is egyre keve­sebbet vitáznak egymással. Polgár pedig szinte nincs, és ezért (szinte) nem is vitázik. Mondhatnánk, túl­élésre (?) rendelkezett be. Vár! Várunk. (Apropó! Egyetlen épen maradt erős, büszke várunk Krasznahorka. Évtizedekkel ezelőtt kiállítást ren­deztek ebben a „kuruc sasfészek­ben”. Hablawetz Franciska mani­kűrkészleteiből, legyezőiből, cse­csebecséiből... Hát - egyebek között - ez van!) A szerző színházi szakember TALLÓZÓ THE NEW YORK TIMES Az Egyesült Államok, más NATO- tagállamokkal és Oroszországgal együtt keresi a kompromisszumot Szlobodan Milosevics jugoszláv el­nök sorsát illetően - írta hétfői szá­mában a The New York Times. A kompromisszum lényege a tisztes leköszönés lehetősége volna. A ki­rajzolódó, de testet még nem öltött terv szerint Milosevics biztosítékot kapna személyes szabadságára és biztonságára nézve, s megtarthatná a vagyonát is - írta a lap az Észak-at­lanti Szövetség magas rangú tiszt­ségviselőjére hivatkozva. Az emlí­tett országok képviselői a kérdésről nem hivatalos, sőt titkos tárgyaláso­kat folytatnak, amit az a tény tesz indokolttá, hogy Milosevics ellen háborús bűncselekmények elköve­tése miatt vádat emelt a hágai nem­zetközi törvényszék. A hivatalos amerikai politika szerint szó sem le­het a jugoszláv elnök büntetlensé­géről. Ennek ellenére a nyilatkozó illetékesek nem zárták ki, hogy Wa­shington hallgatólagosan elfogadna egy olyan kompromisszumot, amely lehetővé tenné, hogy Milose­vics büntetlen maradjon, ha ezzel elérhető lenne kivonása a politikai életből. LA REPUBBUCA Az Európai Unió portugáliai csúcs- értekezletén nem akarják „elnapol­ni” a csecsenföldi háború ügyét, a balkáni helyzet pedig lassan, de kedvező irányban látszik haladni - ezeket a gondolatokat fejti ki az olasz lapnak adott interjújában Javier Solana. Az EU tagországai közös kül- és biztonságpolitikájának főképviselője tagadta, hogy Cse- csenföld kérdését levették volna a napirendről Vlagyimir Putyin elnök­ké választása után. Moszkvában most olyan új hatalom van, amely a stabilitás szilárd távlataival rendel­kezik - mondta Solana, aki szerint ez most lehetővé teszi, hogy az EU mély és részleteiben jól tagolt kap­csolatot építhessen ki Oroszország­gal Hozzáfűzte: az EU jövendő kele­ti irányú bővítése megváltoztatja majd az Oroszországgal fennálló stratégiai viszonyt. „Sokat kell dol­goznunk, folytatnunk kell a párbe­szédet, együtt kell működnünk, mégpedig nem csak a gazdaság te­rületén” -jelentette ki Solana. A fő­képviselő szerint a tagjelölt államok már most jelentősen hozzájárulnak a közös európai külpolitika alakítá­sához, átlátható konzultációs me­chanizmus révén támogatják az in­tegrációs szervezet külpolitikai ál­lásfoglalásait. A balkáni helyzetről szólva Solana lassú, de kedvező hányba ható folyamatot vél látni. Az EU politikájának az a célja, hogy elősegítse a térség stabilitását. Ked­vező, hogy Bulgária és Románia megkezdte csatlakozási tárgyalása­it, folytatódik Albánia, Macedónia és Bosznia Európához való „kapcso­lódása”. Horvátországban lezajlot­tak a választások, megindult a me­nekültek hazatérése, ami a térség szempontjából nagyszerű fejle­mény. Szerbia azonban továbbra is „fekete lyuk” marad a Balkánon. OLVASÓI LEVÉL Mi is ünnepeltünk Ötven évvel ezelőtt, az 1950/51- es iskolaévben Losoncon is újrain­dult a magyar nyelvű oktatás. Er­re emlékeztünk május 27-én mi is, a volt és jelenlegi pedagógu­sok, a volt és jelenlegi diákok és mindenki, aki ma is szívén viseli a Losonci Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola sorsát. Az ünnepség szombaton délelőtt ökumenikus istentisztelettel kezdődött a lo­sonci római katolikus templom­ban. Az iskola kitárt kapuval vár­ta a nosztalgiázni vágyó volt pe­dagógusokat és diákokat, akik el­gyönyörködhettek a Mit rejt a padlás elnevezésű népművészeti kiállításban, a csodálatos virág­kompozíciókban, melyeket a ta­nulók készítettek, a rengeteg régi és új oklevélben, a tanulók egyéb munkáiban. Délután a Vigadóban került sor az ünnepi műsorra és találkozóra, melyen több mint kétszázan vettek részt. Az elő­csarnokban fényképkiállítás fo­gadta a vendégeket, mely az eltelt ötven év legfontosabb eseményeit villantotta fel. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Csúsz Péter, a Losonci Járási Hivatal elöljáró-helyettese, az iskola volt tanulója, Oravec Gabriella, a Lo­sonci JH iskolaügyi osztályának vezetője, dr. Jozef Murgas, Lo­sonc polgármestere. A volt diákok körében is találkozhattunk a köz­élet jelentős személyiségeivel. Je­len volt Kelemen Gertrúd, a Ma­gyar Köztársaság Kulturális Inté­zetének igazgatója, Gyurcsík Iván, a Határon Túli Magyarok Hivatalának dolgozója és Pálházi Béla. Az ünnepi beszédben az is­kola igazgatónője, volt tanulója, Princzné Szekerka Katalin méltat­ta a múltat, a sokasodó sikereket, azt az áldozatkész munkát, me­lyet az iskola tantestülete végzett és végez a losonci magyar anya­nyelvű kisdiákok lelkiismeretes felkészítése érdekében. Itt jelen­tette be az igazgatónő, hogy az is­kola vezetése a közelmúltban kér­te az iskola fenntartóját, a Losonci Járási Hivatalt, járjon el annak ér­dekében, hogy az iskola felvehes­se a város neves szülöttének, Kár­mán Józsefnek a nevét. Az ünnepi köszöntők sorát Szabó Béla, az is­kola volt igazgatója nyitotta meg, aki húsz éven át irányította sikere­sen az intézményt. Az ünnepsé­gen részt vett a baráti Somoskőújfalusi Általános Iskola igazgatója, Koppándi János és pe­dagógusa, Koronczi Kornélia is, akik a köszöntő mellé ajándékot is hoztak az ünnepeknek - 46 000 forint értékű könyvadományt az iskola könyvtárának bővítésére. Az emléklapok, emlékkönyvek és emlékplakettek átadása után, me­lyekkel az iskola valamennyi volt és jelenlegi pedagógusát megaján­dékozták, ünnepi műsor követke­zett, melyben az iskola jelenlegi és hajdani tanulói léptek fel. S mind­ezek után következett a „diákta­lálkozó”, a kötetlen szórakozás. Az iskola nem feledkezett meg azokról a volt pedagógusokról sem, akik már nem ünnepelhettek velünk. Az ó sírjukat szintén meg­látogatták a tanulók pedagógusa­ik kíséretében, és elhelyezték ott a megemlékezés virágait. Bálint Zsuzsanna igazgatóhelyettes Losonc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents