Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

2000-06-19 / 140. szám, hétfő

Hétfő, 2000. június 19. 9. oldal Mire Székely Bulcsú, a Ferencváros vízilabdacsapata elsőséget jelentő góljának szerzője hazaért, a nap is kisütött EURO 2000: Portugália is bejutott a negyeddöntőbe Akinek aranyat ért a keze Mintha az Oscar-díj átadá­son lettünk volna. Székely Bulcsú, a Ferencváros vízi­labdázója csak állt a meden­ce szélén, kezében a legjobb­nakjáró aranyéremmel. A tekintetek rá szegeződtek, ő pedig belefogott rövid mon­dandójába. PIETSCH TIBOR- Köszönöm a csapatnak, a veze­tőknek, az orvosoknak, a szponzo­roknak, a barátaimnak, és persze, a családomnak, hogy átélhetem ezt az érzést. Nélkülük nem lehet­nék bajnok! Még egyszer köszö­nöm mindenkinek! Utoljára hajnalban, a Piaf bárban láttalak. Meddig tartott a buli?- Hú, nem tudom. Egy biztos, már sütött a nap, mire hazaértem. A fent említett szórakozóhelyre két csapattársaddal, Kosz Zol­tánnal és Kiss Csabával érkeztél. A többiek?- Addigra elfáradtak... Csak a leg­kitartóbbak bírták reggelig. így örültek a Fradi-pólósok a 21. bajnoki aranyéremnek ménykedtünk, hogy egy meccset nyerünk, és akkor legalább szépen halunk meg. Aztán zsinórban hármat nyerte­tek meg, és máris a fináléban ta­láltátok magatokat. Ugye, nyu­godtan fogalmazhatunk úgy, hogy a döntőnek nem a Fradi volt az esélyese.- Úgy vágtunk neki a döntőnek, hogy ha egy összecsapást sikerrel zárunk, már elégedettek lehe­tünk. Az első mérkőzésen csúfos, ll:4-es vereséget szenvedtünk. Hihetetlenül rossz volt másnap le­menni a tréningre, és a társak sze­mébe nézni. Edzőnk, Vad Lajos aztán helyre tett minket, kijelen­tette, egyetlenegy dolgot nem csi­nálhatunk, mégpedig azt, hogy le- horgasztott fejjel, a* küzdelmet előre feladva mászkáljunk. Miért voltatok olyan pesszimis­ták a döntő előtt?- Nem hinném, hogy pesszimis­ták lettünk volna, csak valahogy úgy éreztük, nem vagyunk igazán jó formában. Ráadásul egy egysé­ges, roppant erős BVSC-vel kel­lett farkasszemet néznünk. SEBÉSZI ELJÁRÁS Mint a műtősfiúk, úgy vonulnak be a zöldek. Csinos kis póló vala­mennyiükön, vüágos árnyalat, az ember már-már a kórteremben ér­zi magát. A cél egyértelmű, a fradisták úgy operálnak, még egy be­avatkozás, és övék az elsőség. Nagyon kevesen hitték volna. Hiszen a Honvéd egy kanyarral visszább szinte már a nyeregben csücsült. Aztán lehuppant és Kószák ekkor adták ki a jelszót: lóra! Azóta vágtat a csapat. A műtősfiúk ezen a délutánon is feltrancsíroz- ni készülnek a dmvédő BVSC-t. A segítség adva van. Az a kevés, aki bejutott a népligeti miniuszodába, belead apait-anyait. Úgy zúg a „Hajrá, Fradi!”, mintha legalább tízezer torok hirdetné a jelszót. Mint tíz éve, amikor a zöldek odakint, a zöldben nyerték meg a baj­nokságot. Zuhogott az eső a Margitszigeten, de kit érdekeltek a cseppek, amikor kedvenceik a Vasas ellen remekeltek. Most a Vasutas az ellenfél, és az égi áldás helyett tízezer izzadság- - csepp folyik, patakzik le az átnedvesedett testeken. Méltatlan körülmények. Vagy csak olyanok, mint öt-hat éve, amikor a kézilabdás FTC-s lányok - Kökény, Pádár és a többiek - harcoltak néhány méterrel odébb. Úgy tetszik, a Népliget már csak ilyen. Hasonló célok vezérlik most is a zöld-fehéreket. Bajnoki ünneplésről álmodnak a ferencvárosiak. Megállás nélkül zúg a „Hajrá, Fradi!”, és a műtősruhájuktól már jó ideje megszabadult zöld-fehér fiúkat nem lehet feltartóztatni. Szé­kely keze villan, leheletfinom a mozdulat. Olyan, akár egy sebészé. A műtét sikeréhez nem is férhet kétség. Az elődöntőben, amikor 6:2-re vezetett a Honvéd, nem tűnt úgy, hogy június 7-én ti ünnepel­hettek majd...- Ne is említsd! Rettenetes idősza­kot éltünk át. Bevallom, egy forin­tot sem adtam volna akkor a to­vábbjutásunkért. Féltem, és láttam a társaimon is, hogy ők is félnek a kieséstől. Mindössze abban re­Székely Bulcsú arcáról itt még fe­szültség olvasható le, ám később már a váratlan bajnoki címnek örült. Mégis felülmúltátok a címvédő vasutasokat. A szerdai, mindent eldöntő mérkőzésen például te háromszor jártál túl Szécsi eszén, az utolsó találat szó sze­rint aranygól volt.- Életem eddigi legfontosabb gól­ja volt, de a rendes játékidő letel­te előtt husznöt másodperccel szerzett találatom is nagy jelentő­séggel bírt. Eggyel vezetett a BVSC, és bár mi támadhattunk, senki sem merte ellőni a labdát. Mindenki menekült a lövőhelyzet elől. Kétszer-háromszor körbe ment a labda, már-már letelt a tá­madóidőnk, így kénytelen voltam „tüzelni”. Nem vitás, nagy szeren­csém is volt, hogy betaláltam a hálóba. Egy szakember azt mondta a parton, csak Székely Bulcsú olyan szemtelen, hogy ilyen ki­élezett szituációban így bom­bázza el a labdát.- Örülök, hogy ezt gondolta, de nemcsak én voltam így ezzel, hi­szen pont az ellenfél Märcz egy csavarral kísérletezett, s bizony, csak néhány centimétert tévedett. Hozzátenném, addigra már önbi­zalomban sem szenvedtem hiányt, hiszen a bajnoki döntőt tényleg jó formában pólóztam végig. A jó formádat látva, alighanem Kemény Dénes szövetségi kapi­tány postáz majd neked egy meghívót...- Bízom benne, hogy helyet kapok az olimpiára készülő bő keretben. Aztán meg lesz rá egy hónapom, hogy bebizonyítsam a kapitány­nak, ott a helyem a szűk keretben. Ne haragudj, hogy már most ez­zel zaklatlak, de sokakat érde­kelne, hol pólózol majd a jövő­ben?- Külföldről még nem kerestek, és amíg nem leszek stabil tagja a ma­gyar válogatottnak, addig nem is szeretnék légióskodni. Ha nem megyek külföldre, akkor természe­tesen csak egy magyar csapat jöhet szóba! És mikor „kínozzátok meg” Vad Lajos vezetőedzőt? Ő ugyanis azt ígérte, ha bajnok lesz a Fe­rencváros , akkor a tanítványai megúsztathatják.- Elvileg csütörtökön reggel kellett volna, de akkor egyikünk sem volt olyan állapotban. Lajos ugyan fel­vetette, hogy inkább focizzunk, de erről szó sem lehet, kétórás „vízi edzés” vár rá. Hiszen a döntőben azért is hajtottunk, hogy megúsz­tassuk szeretett mesterünket! Kiss Csaba ad csókot a kupának. Varratokkal a kezében is gólokat do­bott a döntő meccsein. (Fotók: Nemzeti Sport) Négyén a nyolc között ÖSSZEÁLLÍTÁS Pozsony. Szombaton és vasárnap egyaránt két mérkőzést bonyolítot­tak le a holland-belga közös rende­zésű labdarúgó Európa-bajnoksá- gon. A kontinensviadal nyolcadik já­téknapján Charleroi-ban rendezték az Anglia-Németország sláger­mérkőzést, amelyet hatalmas vára­kozás előzött meg. A szigorú bizton­sági intézkedések ellenére mégis összecsaptak a két tábor hívei, s több sérültet is kórházba szállítottak. A meccset különben az angolok nyer­ték, az ezúttal is körülményesen fut­ballozó címvédő németek pedig igencsak nehéz helyzetbe kerültek. A portugálok viszont ünnepelhet­tek, hiszen a 94. percben lőtt Cos- tinha-góllal legyőzték a románokat, és az olaszok, a franciák, valamint a házigazda hollandok után negye­dikként jutottak a negyeddöntőbe. Részletes Eb-beszámolónk a 14. és a 15. oldalon, (sr) Lothar Matthäus (balra) és Mehmet Scholl beszéli meg a pályán történ­teket a charleroi-i vesztes csata után. A négy évvel ezelőtti Európa-bajnok németek 1:0 arányban kikaptak az angoloktól, és nagyon könnyen előfordulhat, hogy idő előtt fejezik be a küzdelmeket... (Fotó: TA SR) Kirin Kupa: Japán is 2:0-ra nyert Bolívia ellen Holtverseny az élen TA SR és SITA-HÍR Tokió. A Japánban rendezett Kitin Kupa labdarúgótorna zárómérkőzé­sén a hazai válogatott 2:0-ra győzött Bolívia ellen. Mivel a ven­déglátók korábban dönteüeneztek Szlovákiával, majd Jozef Adamec védencei 2:0 arányban nyertek a dél-amerikaiak ellen, holtverseny alakult ki az élen. Az első helyért ki­jelölt 100 ezer dollárt és a második­nak járó 50 ezret összeadták és elosztották Szlovákia és Japán csa­pata között - így mindkét együttes 75 ezer dollárt vághatott zsebre.- Mindig kellemes érzés tornát nyerni, még akkor is, ha osztozni kell az első helyen - mondta Jozef Adamec, a szlovák válogatott ve­zetőedzője, majd hozzátette - Csak azt sajnálom, hogy Bolívia ellen az első félidőben nem lőttünk több gólt, pedig lett volna rá elég le­hetőségünk. Elképzelhető, hogy ha 5:0 arányban győztünk volna, Ja­pán akkor is utolér bennünket. Ko­molyra fordítva a szót, nagy siker ez a szlovák labdarúgás történetében, különösen azért, mert szép játékot produkáltunk a japán közönség előtt. Sydneyben 4. lett a női kosárlabda-válogatott Két vereség a végén TA SR- és SITA-HÍR Sydney. Két vereséggel búcsúzott a szlovák női kosárlabda-válogatott az Ausztráliában és Új-Zélandon rendezett előolimpiai tornától. Na­tália Hejková védencei az elődön­tőben 75:52 arányban kaptak ki az oroszoktól, majd a harmadik he­lyért vívott találkozón Kanadával szemben 55:43 arányban maradtak alul, s a negyedik helyen végeztek (a döntőben: Ausztrália-Oroszor- szág 90:67). Oroszország minden tekintetben felülmúlta a szlovák együttest. Bielikováék abban a tu­datban léptek parkettre, hogy nincs vesztenivalójuk, ezért sokáig gyö­törték ellenfelüket. - Ha összeha­sonlítom az oroszok ellen Sydney­ben vívott két találkozót, azt kell mondanom, ezen a mérkőzésen sokkal elégedettebb lehetek véden­ceimmel, mint az első összecsapás után - mondta Natália Hejková. A bronzéremért vívott csatából me­gint nem az ő csapata került ki győztesen. A szlovák lányok idegesen kezdtek, nem tudtak előnyhöz jutni, Kanada megérdemelten nyert, amely ellen, a csoportküzdelmek során, 56:46-ra már nyertek Hejková vé­dencei. - A tornán ez volt a leggyen­gébb teljesítményünk, főleg a kosár alatti játékkal vagyok elégedetlen. - kommentálta a szlovák csapat tel­jesítményét Jozef Smolek, a váloga­tott szakmai stábjának vezetője.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents