Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
2000-06-15 / 137. szám, csütörtök
20 Régióink ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 15. TÖRTÉNETEK A RÉGMÚLT IDŐKBŐL Andrássy Dénes gróf nejének szobrát hosszú évekre eltávolították a városból „Málenykij robot" KOVÁCS TIBOR rész Sztary Szamborban a széles házon csehszlovák zászlót lengetett a hűvös szél. Felcsillant a remény, hogy megmenekülünk. Szlováknak fogjuk magunkat vallani. Német mintára készített házak közt haladtunk. Téglafalak és a tégla közt fagerendák díszítették az épületet. Itt talán háború sem volt. Egy kaszárnyába értünk. Gondoltuk, hogy megérkeztünk a végállomásra. Nagy termekbe irányítottak amelyek frissen voltak fertőtlenítve. A betonon szinte folyt a mész. Leülni vagy guggolni nem lehetett. Erős szag volt az egész teremben, legalábbis, ott ahol mi voltunk. és átadtam a tisztnek. Megfogta csontra apadt karomat, közben olvasta az iratot, ami 1936-ban volt kiállítva. Visszanéztem, láttam, hogy Janit visszavitték a sorba. Engem a tisztem karonfogva elvezetett egy emeletes épületbe. Útközben kérdéseket tett fel, amikre igennel és nemmel válaszoltam. Felvitt az emeletre, ahol már sokan várakoztak. Szabad vagyok! Szinte sírtam magamban. Egyedül, mi lesz velem? Jobb vagy rosz- szabb lesz a sorsom? A többiekhez vegyültem. Hallgatóztam. Mellettem közvetlenül egy csoportban magyarul suttogtak az emberek. Letelepedtem melléjük. Beregrákosiak voltak, szintén magyarok. Várakozni kell, mondták. Válaszolták, hogy külön vannak a csehszlovákok, ukránok és külön a románok, aszerint, hogy ki minek vallotta magát. Kérdezték, hogy én hová tartozom. Mondtam, hogy a szlovák csoporthoz. Azt a tanácsot adták, hogy maradjak ott mellettük. Szótfogadtam és maradtam. Együtt várakoztunk az ajtó előtt. A szívem sebesen vert. Mit fognak kérdezni? Elsőnek nem akartam menni, megvártam, míg az elsőt kihallgatják és kijött. Másodiknak léptem a helyiségbe. Előttem egy idősebb magas rangú orosz katonatiszt állt. Hozzáléptem és halkan köszöntem. Végignézett rajtam és kérdezett, szinte az együttérzés hangján: „Kak famüia?” Archív felvétel Mozgolódnak a partizánok KMOTRIK PÉTER elszabadítók emlékműve - így nevezik a képünkön látható roz- snyói szoborcsoportot, amely jelenleg a rozs- nyói szaktanintézet épülete előtti parkot díszíti. A szobrot Csehszlovákia fasizmus alóli felszabadításának emlékére állították fel Rozsnyón, még a szocializmus idején. A partizánok szobrát akkor a város főterén helyezték el Andrássy Franciska grófnő emlékművének helyén. A krasznahorkai vár utolsó tulajdonosa, Andrássy Dénes gróf nejének, a környék egykori jótevőjének szobrát pedig hosszú évtizedekre eltávolították a városból. A bársonyos forradalom után azonban a város önkormányzata úgy döntött, hogy a térre mégiscsak jobban ülik a grófnő emlékműve, amelyet közadakozásból állított a környék jótevőjének a város hálás közönsége. A felszabadítók pedig a már említett parkban kerültek elhelyezésre. Azóta rendszeresen ott koszorúzzák meg az emlékművet a második világégés befejezéséről megemlékező polgárok. Az elmúlt hetekben egy beadványt juttatott el a Rozsnyói Városi Hivatalhoz az Antifasiszta Harcosok Szövetségének járási és városi szervezete, amelyben arra kérik az önkormányzatot, hogy helyezzék át a Felszabadítók emlékművét egy forgalmasabb helyre, a helyi szolgáltatások háza elé, s a partizánok új „otthonának” nevét A szerző felvétele tagjainak kielégítésére. Ha a Felszabadítók emlékművének nevét átkeresztelnék Szabadság szoborra, a parknak pedig a Hősök tere nevet adnák, s mindezt feltüntetnék a járás turisztikai látványosságainak jegyzékében, tán a park forgalma is jelentősen megugrana... A járás egyik nagy lehetősége: fellendíteni a fafeldolgozó ipart Erdőségekben bővelkednek BODZSÁR GYULA gy olyan régióban, ahol a munkanélküliség aránya meghaladja a 30 százalékot, élénken foglalkoztatja az utca emberét, hogy az illetékesek milyen lépéseket tesznek a foglalkoztatottság javítása érdekében. Ezzel kapcsolatosan a Nagykürtösi Járási Hivatal Regionális Fejlesztési Osztályának vezetője elmondta, az építésügyi- és regionális fejlesztési minisztérium erre az évre várhatón mintegy 140-150 millió koronát juttat azokba a régiókba, ahol a munka- nélküliség meghaladja a 24 százalékot. Az érintett 30 járás között van a nagykürtösi is. Mint azt Július Kovács megjegyezte, számításaik szerint, a benyújtandó projektek minőségétől függően, 5-6 millió korona támogatással számolnak. Ezt az egyelőre még nem hivatalosnak számító információt szeretnék mielőbb közzé tenni, mert félő, hogy már így is kevés idejük marad a vállalkozóknak a tervezetek elkészítésére. Feltételezi az osztályvezető, hogy a szóba jöhető anyagi forrásokból támogatni tudnak 5-10 olyan vállalkozót, akinél adottak az előfeltételek ahhoz, hogy némileg hozzájárulnak az állást keresők számának a csökkentéséhez. Abban is reménykedik, hogy a járási hivatalból a projektek egyenesen a regionális fejlesztési minisztériumba kerülnek, és teljes mértékben figyelembe veszik a járási hivatalban történt rangsorolásukat. Nem úgy, mint tavaly, amikor a kerületi hivatalon keresztül az eredeti besorolást megváltoztatva jutottak a tervezetek a minisztériumba. Mivel az erdőségben aránylag bővelkedő régióban növekvő érdeklődés mutatkozik újabb fűrésztelepek megnyitása iránt, ebből kifolyólag a regionális fejlesztési osztály a fafeldolgozó ipar fellendítését helyezte előtérbe. Természetesen azzal a megkötéssel, hogy a térségben kitermelt nyersanyagból itthon állítsanak elő minél több félkész-, vagy lehetőség szerint végterméket. Július Kovács nem titkolta, előnyös elbírálásban részesülnek majd az ilyen jellegű vállalkozói kezdeményezések. Az alapítvány három formában segíti a kis- és középvállalkozókat Aktív támogatás a rászorulóknak Koleszár Mihály bácsi ájuldozni kezdett. Halálsárga volt. Hamar orvost! Friss levegőt! Levegő az volt, de orvos sehol. Nekünk jobban lenni nem szabad! Felvidéki magyarok vagyunk! Kiss Berti a veje orvosért kiabált, de hasztalan. Sorakozni kellett. Mihály bácsi is velünk jött, két oldalról támogatva. Csoportunkhoz egyenruhás katonatisztek közelítettek. A kérdezgetéseket elölről kezdték. Van-e köztünk: cseh, szlovák vagy ukrán? Mindannyian feltartottuk a kezünket. Mindenkivel beszélni akartak vagy éppen a Miatyánkból kérdeztek. A feleletek elégtelenek voltak, szerintük. így legyintve mondták, hogy „Magyar, magyar!” A többség letette a kezét. Ketten Kirik Jánossal tovább tartottuk. Kivettek a sorból. Szlováknak mondtuk magunkat, különválasztottak bennünket és úgy beszélgettek velünk. A zsebemből kihúztam a csehszlovák állampolgársági bizonyítványt Eszembe jutott, hogy nálam van a Munkácson kapott barna tálacska, leviszem és odaadom Laci bátyámnak. O és a többi tárkányiak mind kiszolgált csehszlovák katonák voltak. Miért nem hivatkoztak rá! Megmondom nekik! Elvégre Laci bátyám háromgombos szakaszvezető volt és Olmücön szolgált! Lementem. A kútnál Simon Lajos bácsi húzta a vizet. Átadtam neki a tálkát, hogy adja oda Laci bátyámnak. Jó fiam - mondta, majd közelebb szólított. - Ha hamarább hazakerülnél mondd meg a feleségemnek, hogy a lószerszám a kamrában, a búza alatt van elrejtve.” Elköszöntünk, többet soha nem láttam Lajos bácsit. Az üzenetet átadtam. A kerítésnél nem sokat beszélgettünk, igyekeztem vissza. Az emberek még mindig várakoztak. „Mire kell itt várni?” - kérdeztem a beregrákosiakat? „Vallatásra” - mondták. „Miért vannak csoportokra osztva?” - kérdeztem. Megértettem. Válaszoltam rá, hogy „Kovács Tibor”. Ö azt mondta „nyeznaju Tibora”. Mivel két keresztnevem van, mondtam neki a másodikat, hogy „Pavel” (Pál). Rendben volt minden. Még anyuka leánykori nevét is megkérdezte, meg a lakóhelyemet (Kistárkány-Maly Trakan). Nem értette, újra kérdezte, hogy „Gorod?” Válaszoltam: „ Nem. Gorod csak Csap vagy Ungvár (Uzsgorod)”, „Znáju - mondta - Csapnál nagy harcok voltak (velM vojna)”. Mondtam, hogy „dá”. így megértettük egymást. Megsimogatta köl- nis kezével a koszos arcomat és azt mondta „Molodéj!” Nem értettem, nem is voltam rá kiváncsi. Majd a rákosiak mondták, hogy az fiatalt jelent. A vallatásom ezzel befejeződött. Elköszöntem fejbólintással és kiléptem az ajtón. A többiek kíváncsian érdeklődtek, hogy mit kérdezett? Elmondtam, és mondtam, hogy nagyon kedves a katonatiszt. KATÓCS GYULA A vállakozóknak még mindig a tőkehiány és a hitelfelvétel körüli nehézségek okozzák a mmmmm legtöbb gondot. Ezen próbál enyhíteni a budapesti székhelyű Kézfogás Közalapítvány, amely a határon túli vegyes lakosságú régiók kis- és középvállalkozásait, illetve az önkormányzati társulásokat, valamint a határmenti régiók gazdasági együttműködését hivatott támogatni. A támogatás megpályázásának formáiról és arról, kiket segíthet az időközben a magyar külügyminisztérium irányítása alá került alapítvány, Dobos András igazgató a minap Király- helmecen és Nagykaposon rendezett találkozón tájékoztatta a régiók vállalkozóit, az önkormányzatok képviselőit és a többi érdeklődőket. Bevezetőben elmondta, hogy a köz- alapítvány a megalakulását követő elmúlt öt évben 150 millió forint értékű támogatást nyújtott a szlovákiai vállalkozások fejlesztésére, visz- szatérítendő, illetve nem visszatérítendő formában. Mint mondta, májusban jelentős személycserékre került sor az alapítvány vezetésében, így a támogatások rendszerében is változásokra kerül sor, vagyis az új támogatási formák az eddigi pozitív tapasztalatokra épülve készülnek. Jelenleg három formában segítik a vállalkozásokat: vissza nem térítendő támogatás a maximálisan kilenc személyt foglalkoztató vállalkozások részére, visszatérítendő kamatmentes, illetve alacsony kamattal járó kölcsönnel. A harmadik a kezdő vállalkozások alaptőkéjének kialakítását szolgálja, amelyben résztulajdonosként az alapítvány is részt vesz, majd két év után az eredeti áron a tulajdonos rendelkezésére bocsátja a részvényeit, és a cég az alapítvány támogatása nélkül folytatja a tevékenységét. Valamennyi igényelt támogatásról az alapítvány kuratóriuma dönt, mely testület általában negyedévenként ülésezik. A pénzkihelyezési módra vonatkozóan az alapítvány nagykaposi, és mától a Királyhelmecen létrehozott irodájában érdeklődhetnek a vállalkozók arról, kik és mire igényelhetnek támogatást, mennyit és milyen formában, valamints az erre vonatkozó formanyomtatványok is beszerezhetőek. Az irodák, valamint a Szlovákiai Magyar Vállalkozók Szövetségének dunaszerdahelyi központja segítséget nyújt vállalkozói és üzleti tervek előkészítéséhez, kidolgozásához is. KÍ'/.'lóij i|" AZ LU SZÓ MELLÉKLETT A mellékletet szerkesztette: P. Mahlt Éva Levélcím: Régióink, Vox Nova Rt., Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/58238310 vagy Felszabadítók terére, vagy pedig Szabadság térre kereszteljék át. A kéréssel a rozsnyói városatyák foglalkoztak az önkormányzat képviselő-testületi ülésén, ahol elutasították a kezdeményezést. Talán egy kompromisszumos megoldás mégis akadna a szövetség
