Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
2000-06-15 / 137. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 15. Régióink A Csemadok komáromi alapszervezetének és városi művelődési központjának kara igényes munkával vesz részt a szlovákiai magyar kórusmozgalom tevékenységében Húszéves a Concordia vegyes kar FARKASNÉ BARTAKOVICS ADRIANNA omáromban a múlt század közepétől találhatunk írásos adatokat egyházi, polgári vagy iskolai énekkarok működéséről. Az egyház egykori virágzó zeneiénekkari tevékenységéből a Jókai és Klapka nevével fémjelzett városban ma már egyedüli felnőtt vegyeskarként csak a Concordia viszi tovább a fáklyát. A kórus 20 évvel ezelőtt alakult, Stubendek István karnagy vezetésével. Mindmáig a Csemadok komáromi városi szervezete és a Komáromi Városi Művelődési Központ támogatásával működik. Márciusban az Amerikai Egyesült Államokban kapott meghívásnak tett eleget az énekkar. Az 1994-ben kapott PolgárTermészetesen bizonyos szűrésen át kellett esnie minden jelentkezőnek, de mivel közös karéneklésről lévén szó. Nem törekedtek kifejezetten szólista képességekkel rendelkező énekesek felvételére. Elsősorban a komáromiakra támaszkodtak, de érkeztek Gutáról, Őrsújfaluról, sőt dél-Komáromból is. Szakmai szempontból a tagoknak a kezdetektől tudatosítaniuk kellett, hogy egy amatőr csoportban tevékenykednek, s mint minden hasonló jellegű próbálkozás, kiváltképp nemzetiségi színezetben bizonyos alázatot követel. A cél, hogy minél előbb színpadra léphessenek, már 1981 januárjában sikerült, a Csemadok komáromi alapszervezetének taggyűlésén. Ugyanebben az évben a járási és kerületi 1. fokú minősítés alapján az énekkar meghívást kapott Concordiára változtatott. Az 1989- es fordulatot követően a politikai szabadság új lehetőségeket teremtett az énekkar számára is, hiszen a kulturális élet is újfajta dimenzióba került. Megváltozott a Csemadok helyzete, s bár továbbra is volt igény a művészetek terjesztésére, a kulturális életben aktívan tevékenykedők száma megcsappant. Mivel a kórus a kezdetektől felvállalta az egyházi művek éneklését, a szertartásokon való részvételt, arculatváltásra, pontosabban a repertoár átalakítására nem volt szükség. Igaz a dráguló életkörülmények között kevesebb volt a megszólítás, megrendelés, de a fellépéseket továbbra is biztosítani tudták. 1990-ben egyedüli magyar kórusként II. János Pál pápa pozsonyi miséjén énekelhettek, emellett a VII. Kodály Napokon A Concordia New Yorkban mesteri Díj mellé a 20. évforduló alkalmából a Concordia a Város Díját is kiérdemelte. Mindezt egybevetve érdemes megemlékezni a két évtizede felfelé ívelő művészi pálya kezdeteiről, későbbi sikersorozatairól. Húsz évvel ezelőtt a Csemadok egyedüli magyar kulturális szövetségként, szerény lehetőségeivel segíteni próbálta az egyéni, vagy közösségi formában tevékenykedők próbálkozásait. Az énekkari mozgalommal ebben az időben múltja és jelene is volt, az Egyetértés Munkásdalárda révén. Mivel az utánpótlás egyre nehezebben volt megoldható, az énekkar jövője bizonytalanná vált. A helyzetet felismerve a Csemadok részéről született meg egy új kórus megalapításának ödete. A kezdeti nehézséget átvészelve 1980 májusában alakult meg a 20 tagú kórus, amely az akkori Csemadok-székházban szeptemberben megkezdte a rendszeres próbákat. Fokozatosan kiegyenlítődött a férfiak és a nők aránya, ami pedig az összetételt illeti, pedagógustól a hajógyári dolgozóig, mérnöktől a tisztviselőig, vagy diákig, szinte minden réteg képviseltette magát a kórusban. Galántára, a Kodály Napokra, ahol a zsűri különdíjjal jutalmazta a kórust. A minőségi muzsika a kitűnő előadásmód, a gazdag kulturális örökség segítette őket abban, hogy egyházi és világi jellegű rendezvényeken aktívan részt vehessenek. Már a kezdeti időkben is a kórus- irodalom remekeinek bemutatására törekedtek, ezért legtöbbször a klasszikus zeneirodalom gyöngyszemeit illesztették repertoárjukba. Ezeknek a nagy része viszont egyházi jellegű, tehát nem színpadon, kultúrházban, hanem templomokban, istentiszteleteken szólalnak meg a legszebben. A vegyes kar első „külföldi” szereplése 1982-ben volt, a dél-komáromi Kodály-évfordulós ünnepélyen. Nagy segítségükre volt a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár, az ott kialakított személyes kapcsolatok. Az intézmény 40 darab Ezer év kórusa című könyvet ajándékozott a karnak, mely tulajdonképpen ezer év énekkari anyagát tartalmazza a legrégebbi időktől napjainkig. A kórus 1985-ben felvette az Egyetértés nevet, melyet a 10. születésnap alkalmából a megnevezés latin megfelelőjére, a aranykoszorús minősítést kaptak a zsűri dicséretével. Mivel a rendszerváltás után egyre több település emlékezett meg múltjáról, a különböző zászló- és címerszentelések mind egy-egy fellépési lehetőséget jelentettek számukra. Közben rendszeressé vált a Kodály Napokon való részvételük is, 1994-ben pedig az olasz- országi Lorettoba kaptak meghívást a Nemzetközi Egyházzenei Fesztiválra. Megjárták a szomszéd országok fővárosainak állami és egyházi intézményeit, örömmel énekeltek Prága, Budapest, Bécs legszebb templomaiban. A repertoár ma is széles skálán mozog: az egyszerű népdaloktól kezdve, az egyszólamú gregorián-énekeket is beleértve, egészen a modem hangvételű kórusművekig, több száz művet tanultak meg, vannak több órás programjaik is. Kiválóan működnek együtt a délkomáromi Vox Femina női karral, valamint a Comorra kamarazene- karral. Céljuk, hogy ne csak egyfajta fellépő, eredményeket gyűjtő énekkar legyenek, hanem fesztiválok szervezésében, karnagyok kinevelésében is aktívan részt vegyenek. Az énekkar 20 éves tevékenységének eddigi, talán legnagyobb elismerését az a márciusi, közel egyhónapos amerikai körút jelentette, melyet az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület megbízásából a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház nevében ThDr. Erdélyi Géza püspök szervezett. A hangversenykör- úton szerzett tapasztalatokról Stubendek László mérnök, a Csemadok komáromi városi szervezetének elnöke, az énekkar egyik alapító tagja nyilatkozott. „ Az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület már többször meghívott Európa különböző országaiban tevékenykedő magyar művészeket, művészeti csoportokat. így vetődött fel annak a lehetősége, hogy egy felvidéki énekkar A Kodály Napok 1999-ben, Aranykoszorú a zsűri dicséretével A Klapka-szobor leleplezése 1992-ben is lehetőséget kaphatna. A felkérés, hogy vegyünk részt ebben a missziós tevékenységben, ThDr. Erdélyi Géza püspök úrtól érkezett. Ez ugyanis egyben gyűjtőkör- út volt, hiszen az ottani Református Egyház s a magyar ajkú hívek komoly anyagi áldozatot vállalva segítik a szlovákiai Református Egyházat, annak iskoláit, szociális és diakóniai intézményeit. Amerikai részről a missziós koncertkörút fővédnökségét Medgyeri Lajos és Bertalan Imre püspökök vállalták, az aprólékos szervezési munkát pedig Poznan Béla és Török István püspökhelyettesek. A felkérésnek örömmel tettünk eleget, s a lázas készülődésnek - most, hogy már hazaértünk, elmondhatjuk - meglett az eredménye. A segítsétunk angol nyelvű egyházi műveket is, és persze magyar népdalokat, népdalfeldolgozásokat. A szakmai elismerés mellett élményekkel is gazdagodtak az énekkar tagjai. Mivel riagy távolságokat jártunk be, több családnál voltunk elszállásolva. Ez alkalmat adott arra, hogy éjszakába nyúló beszélgetéseket folytassunk. így jobban megismerhettük azoknak a magyar családoknak az életét, akiknek őseik több generációval ezelőtt vándoroltak ki. Ezek a kapcsolatok nem vesztek el, ilyen vagy olyan formában jelenleg is élnek. A templomi közösségek pedig valóban élő közösségeket alkotnak, közösségi termeik vannak, ahol még családi alkalmakkor is összejönnek. Emellett nagy örömömre kenységét, énekkarunk eddig is és a jövőben is útmutatónak tekinti a megalakulásakor meghirdetett irányt: Igényes, munkával részt vállalni a szlovákiai magyar kórusmozgalomban! Sokszor kérdezték tőlünk az elmúlt években, hogy nem akarunk- e önálló életet élni, elszakadva minden szervezettől, intézménytől. Mi azonban úgy gondoljuk, hogy ha Komáromból indultunk, ez a város vált énekkari létünk megtartójává, hűnek kell hozzá maradnunk, és ezt büszkén kell vállalnunk! Végül, de nem utolsósorban pedig a két évtized alatt tudatosítottuk, hogy nekünk nemcsak egy magas szintű kórusirodalmat kell képviselnünk, hanem szolgálSzent András-templom: Sacra Danubia egyházzenei fesztivál gén túl ugyanis egy fantasztikus egymásra találás részesei lehettünk. Egymásra találtak ott az amerikai és hazai magyarok, a vallás, és a művészetek is. Az út nagy kihívás volt az énekkar életében, nemcsak a repertoár összeállításának tekintetében, hanem fizikai erőnlétünk igénybevételének szempontjából is. Ä bő három hét alatt 18 fellépése volt az együttesnek, New Yorktól Clevelandig különböző helyszíneken más-más repertoárral léptünk fel. A programunk tehát sűrű volt, beleértve a napi egy-másfél órás műsorunkat. Igaz a hírünket nem igazán ismerték, de az első fellépések és a sajtóban megjelent pozitív vélemények után már mindenütt teltházas közönség várt minket. Az egyik legemlékezetesebb élményünk a számos templomi koncert mellett a március 15-i fellépésünk volt Washingtonban, a magyarországi és a pozsonyi nagykövet jelenlétében. Repertoárunk legnagyobb részét magyar zeneszerzők egyházi műveiből állítottuk össze, de előadszolgált, hogy sikerült fölvenni a kapcsolatot az Amerikai Magyar Koalíció elnökével. Egy társadalmi csoportosulásról van szó, mellyel a nagy távolság ellenére is szeretnénk együttműködni közös ügyeink érdekében. Összegezve az elmúlt húsz év tevénunk kell a hazai magyar nemzetközösséget is. Meg kell mutatnunk, hogy igenis létezik egy olyan élő szlovákiai magyar kultúráiét, melynek mély gyökerei vannak, és megállja a helyét összmagyarsági, sőt nemzetközi szinten is!” Rögtönzött koncert a Klapka-téren
