Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
2000-06-12 / 134. szám, hétfő
Sportvilág ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 12. David Coulthard tizenkét ponttal van lemaradva Michael Schumacher mögött a világbajnoki pontversenyben; a skót pilóta a Forma-1-ben először nyerte a Monacói Nagydíjat A kipufogó tette izgalmassá a világbajnokságot A győztes David Coulthard hitvesétől kapta a „különprémiumot” (TA SR) Monaco - a név hallatán nem mindnkinek ugyanaz ugrik be. Van, aki adóparadicsomot lát benne, s itt jegyezteti hivatalos lakhelyét. Van, akinek a hercegi családról keringő pletykák jutnak az eszébe, és vannak sportrajongók, akik évente egyszer a Forma-1 kedvéért látogatnak el a minihercegségbe.. JÁN HUDOK A pálya, amelyen az autóversenyzők száguldoznak, év közben Monte-Carlo közlekedést szolgálja, egy esztendőben csak négy napra kerítik el, a futamok kedvéért. Monaco a Forma-l-es vébé első idényétől, 1950 óta ad otthont a nagydíjaknak. Monte-Car- lóban mindig egy kicsit más hangulat uralkodik, mint a világbajnoki sorozat többi futamán. Előkelő hölgyek és urak százával környékezik meg a száguldó cirkuszt. A felső tízezerből való „fontos emberek” számára oda is megengedett a belépés, ahová a közönséges szurkoló be sem teheti a lábát. Gyakran előfordul ilyenkor, hogy a VIP-személyiségek banális kérdésekkel zaklatják a csapatfőnököket és a konstruktőröket. Nincs még egy ilyen pálya, amelyiknek ennyire kedvezőtlenek lennének a méretei, a világbajnoki sorozatból mégsem maradhat ki a Monacói Nagydíj. Ez a verseny ugyanis presztízsértékűnek számít. A monacói futamgyőzelem a legértékesebbek közé tartozik. Ezen a pályán egyforma esélyekkel állnak rajthoz a pilóták. Előzni szinte lehetetlen, de aki csak egy kis hibát is elkövet, biztos lehet benne, hogy feladja a küzdelmet. A legnagyobb veszélyt az alagút jelenti, amely ma már rendesen ki van világítva, de a versenyzők így is rettegnek ettől a szakasztól, mert ez a pálya leggyorsabb része: az autók átlag 280 kilométeres óránkénti sebességgel hajtanak át rajta. A 3,370 kilométeres aszfaltcsík a legrövidebb az összes közül, s az átlagsebesség is ezen a viadalon a legalacsonyabb, mintegy 140 km/óra - a Loews kanyarnál 50 kilométerre kell lelassítaniuk a versenyzőknek. Bár az előzés esélyei minimálisak, ha megkérdeznénk a pilótákat, melyik nagydíjon szeretnének nyerni, biztosan a monacóit választanák. A pálya hercege a legendás Ayrton Senna, aki 1987- ben, ’89-ben, ’90-ben, ’91-ben, ’92- ben és ’93-ban volt első a Monacói Nagydíjon. A mostani pilóták közül Michael Schumachemek fekszik legjobban az aszfaltcsík: a kétszeres világbajnok négy alkalommal nyert rajta futamot. A Ferrari tavaly kettős sikerrel hagyta el a várost, Schumacher mögött Eddie Irvine végzett a második helyen. A szombati selejtező Mika Häkkinen számára katasztrofálisan alakult. Négy perccel az időmérő vége előtt a 18. helyen állt. Ron Dennis, a McLaren csapatfőnöke így kommentálta az eredményt: „Mika az első három kísérletnél kénytelen volt lassítani, mert mindig feltartották az előtte ütköző pilóták. Utolsó nekifutásra óvatosabban kellett mennie, nehogy vele is történjen valami, így az ötödik hely egész jó teljesítménynek számít.” David Coulthard harmadik pozíciója sem volt nagy szám az Ezüst Nyilak részéről. Jamo Trulli életében először harcolt ki az első sorban a rajtpozíciót, amire csapatfőnöke, Eddie Jordan a következőt mondta: „Jarno tegnap új barátnőt talált magának. Biztos vagyok benne, hogy ez megtette a magáét.” Az első rajtrács Michael Schumachemek jutott, aki a Nürburgringen még azt mondta, örül neki, hogy nem ő indul az első helyről, mert onnan idén még senki nem tudott nyerni. Hát most ő is így járt. Bonyodalmakkal kezdődött a vasárnapi futam: Diniz nem jött ki a felvezető körre, Alexander Wurz- nak pedig nem indult el az autója. Ezért a rajtot meg kellett ismételni. Másodszorra úgy tűnt, folytatódhat a verseny, de megint vissza kellett terelni a mezőnyt, mert elromlottak a jelzőlámpák. Még az új start előtt összeütközött de la Rosa Buttonnal. Rajtuk kívül Diniznek, Heidfeldnek, Zontá- nak, Mazzacanénak és Génének kellett autót cserélnie, mert ők is mind fennakadtak a kanyarnál. Érdekes volt figyelni, ahogy az említett pilóták bukósisakban szaladtak a garázsok felé. A harmadik rajt volt az utolsó. Niki Lauda jóslatai sorra kezdtek beválni: Schumacher egyre jobban elhúzott a mezőnytől, miközben Trulli Coulthardot, Frentzen pedig Häkkinent tartotta vissza. A St. Devote kanyar több versenyző számára a végállomást jelentette. Itt csúszott ki Wurz, Mazzacane, Diniz, Ralf Schumacher, Zonta és végül a második helyről Frantzen is. A legrosszabbul Ralf Schumacher járt, akinek megsérült a vád- lija, és tíz napra az orvosok eltiltották az autózástól. Monacói lakásában bátyja, Michael is meglátogatta. Találkozásuk nem lehetett a legderűsebb, mert az 1998- as szuzukai viadal óta először fordult elő, hogy egyik Schumacher sem fejezte be a versenyt. Michaelnak volt oka mérgelődni: 55 körön átvezette a mezőnyt, mígnem letörött autójának kipufogója és kénytelen volt kiállni. Még az új bukósisakja sem hozott szerencsét. A német pilótát csak az vigasztalhatta, hogy örök vetélytár- sa, Mika Häkkinen egy pontot szerzett, mert a gázpedál és a sebességváltó cserbenhagyta. Abszolút olasz sikerrel zárult a 83. Giro d'ltalia kerékpárverseny Pantani segített a győztesnek Egy hónap pihenést kaptak a vágsellyei kézilabdázók az új idény előtt A kezdés nem lesz leányálom Stefano Garzelli a győztesnek járó trófeával (TA SR) JÁN PLESNlK Június elején Besztercebányán befejeződött a női kézüabda Extraliga. A bajnoki cím sorsa a palyoff- döntő negyedik találkozóján dőlt el, amelyet a vágsellyeiek nyerték, miután az első két meccsen legyőzték a besztercebányaiakat (22:17, 26:17), a harmadikon kikaptak (15:16), s az utolsón szó szerint lesöpörték a pályáról ellenfelüket (26:13). A Duslo nyolcadszor hagyta maga mögött a mezőnyt, ötször volt első a szlovák első osztályban (1995, 1996, 1997, 1998, 2000), háromszor a csehszlovákban (1989, 1991, 1992). Ezenkívül négyszer hódította el a Szlovák Kupát (1992, 1996, 1998, 2000), tehát az önálló szlovák bajnokság történetében harmadszor duplázott. A sikeres, de annál fárasztóbb szezon után Ján Packával, a csapat szakvezetőjével beszélgettünk. A Duslo idei mérlege várakozáson felülire sikerült, a hazai duplázás mellett az EHF Kupában bejutott az elődöntőbe. Milyen volt az ünneplés? Spontán és őszinte. Útban hazafelé az autóbuszból diszkót csináltak a lányok, a jól hűtött pezsgő is emelte a hangulatot. Vágsellyén pedig a futballpályánál rendezett „fogadáson” sült malaccal várt a klubvezetés. Ön „féltávnál” érkezett a csapathoz, tehát, úgymond, be volt járatva, amikor átvette az irányítását. Milyen változtatásokat kellett véghezvinnie? A csapat sem játékosságban, sem fizikailag nem állt a helyzet magaslatán. Főleg az erőnléten kellett javítanunk. Két évvel ezelőtt már dolgoztam itt, ezért tudtam, hol kezdjek neki a munkának. Közben a játékelemeket is csiszoltuk, ami főleg a védelmünknek segített. A siker titka a defenzívánkban rejlik, amely a besztercebányaiak ellen tökéletesen működött. Sok erőfeszítésébe került, amíg meggyőzte a lányokat, hogy az, amit elvár tőlük, elkerülhetetlen a csapat sikeres jövője miatt? Ez okozta a legtöbb gondot, nagyon bonyolult folyamat volt meggyőzni őket. Nevelés kérdése. Nemcsak az edző részéről, hanem saját maguk részéről is. Főleg a csapatfegyelmen kellett javítani. Nap mint nap beléjük kellett sulykolni, hogyan helyesen táplálkozni, folyadékot fogyasztani... Azt magyaráztam nekik, hogy ha a pályán profik akarnak lenni, az életben is ugyanúgy kell viselkedniük. Ez csak a javukra válhat. A Duslo a hazai viszonylatokban eljutott a csúcsra, de nemzetközi szinten elmaradt az igazi áttörés, bár a csapat az EHF Kupa elődöntőjébe jutott. Némileg bánt a nem teljes siker, de a kupaszereplés segített nekünk: jövőre kiemeltek leszünk a Bajnokok Ligájában, ami azt jelenti, hogy a selejtezőkben a papírforma szerint gyengébb ellenfelet kellene kapnunk. Célunk pedig bejutni a BL főcsoportjába. Ott aztán minden azon múlik, mennyire kedvez a szerencse a sorsolásnál. Aki a legmagasabb célokat tűzi ki maga elé, nem engedhet meg a csapatának sok pihenést. A következő igényes szezon előtt fontosnak tartjuk, hogy a lányok feledkezzenek meg egy kicsit a kézilabdáról. Június 10-től egy hónapra szabadságra mennek, de mindenki kap külön edzéstervet, mert július 10-től megkezdjük a felkészülést. Az pedig nem lesz leányálom. ANDREJ MIKLÁNEK Múlt vasárnap csúcsosodott ki a 83. Giro d’ltalia kerékpárverseny, amelyre két dolog volt jellemző: az olaszok főszereplése és a kusza gazdasági háttér. Sőt, az idei Girót nemcsak gondok, hanem tiltakozó megmozdulások is övezték. A legtöbb bonyodalmat a tévéközvetítés jogának eladásából származó nyereség elosztása okozta. A verseny elején nem jelent meg az első szakasz utáni sajtóérteketzleten Ivan Quaranta és Francesco Ca- sagrande, így tiltakozva a győztesnek járó jutalom elosztásának rendszere ellen. A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) tagjai bíznak benne, hogy a tudósok még az idei Tour de France előtt kifejlesztenek egy speciális módszert a tiltott erythropoietin (EPO) kimutatására, mert a leghíresebb szakaszverseny hírnevét két évvel ezelőtt egy doppingbotrány árnyékolta be. Hein Verbguggen, az UCI holland elnöke közölte a Tour igazgatójával, Jean-Maria Leblank-nal, hogy a szakemberek szorgalmasan dolgoznak a francia nemzeti laboratóriumban, és lehet, hogy a verseny kezdetéig rájönnek, hogyan mutatható ki a vizeletben a doppingszer, sőt addigra talán már hitelesítik felfedezésüket. Azt még nem árulta el, milyen módszeren alapul a módszer. Az EPO-hormon használatát az eddig alkalmazott ellenőrzésekkel ugyanis nem lehet kimutatni. Ha a vörös vérsejtek szintje 50 százaléknál magasabb, azt jelenti, tiltott szert használt az illető, ezért két hétre eltiltják. A kísérletekre az ausztrál kormány- a sydneyi olimpia tisztasága érdekében - csaknem 1,5 millió dollárt különített el. A 12. szakasz után az olasz Francesco Casagrande vezetett, élete első győzelmét ezen a szakaszon aratta honfitársa, Enrico Cassani a Polti csapatából. Az olasz 1 500 méterrel a cél előtt bekapcsolta rakétáit, és egy másodperces előnnyel érkezett a célba annak a csapatnak az élén, amely 138 kilométeren át vezetett. „Pihenőszakasznak” minősítették a tizenhatodikat. Elsősorban azért, mert a 21 közül ez volt a legrövidebb - mindössze 102 kilométer. Persze, ez is meg volt tűzdelve három emelkedővel, amelyek magassága meghaladta a tengerszint feletti 2000 métert. Pantani, az olasz csillag meg is szenvedte a magáét, valószínűleg a levegőváltozás miatt jelentkezett allergiája, ami megkeserítette versenyzését. Elhatározta hát, hogy inkább csapattársait fogja támogatni - amit Garzelli különösen nagyra értékelt - és a Tour de France-ra készül. A16. szakaszban mintegy 30 kilométerrel a cél előtt hét kerékpáros elszakadt a mezőnytől, akiket a célegyenes előtt két kilométerrel értek utol a többiek. Az olasz Guidi kerekezett be elsőként, bár a második helyen befutó holland de Jongh igencsak meghajtotta. „Még egy méter, és ő győz. Rendkívül szoros volt a küzdelem. Nem számítottam rá, hogy én nyerek. De most már szívesen fölvenném a legjobb hajrázónak járó kék trikót” - nyilatkozta megkönnyebbülten Guidi. Összesítésben továbbra is Casagrande vezetett 33 másodperces előnnyel. A 176 kilométeres 18. szakaszban a csapat visszatért a Dolomitokba. Az 1613 m-es tengerszint feletti magasságban fekvő cél előtt 15 kilométer hosszú hétszázalékos emelkedő várt az országutak lovagjaira. Minél hosszabb távot tettek meg a 3215 kilométeres útból, annál meggyőzőbbé vált a hazaiak fölénye. A 18. szakasz után három olasz állhatott dobogóra. A legfelső fokára Stefano Garzelli, aki kicsi, de jelentős lépést tett a végső győzelem felé, mert 8 másodperccel megközelítette honfitársát, Francesco Casagrandét. Garzelli és Casagrande közé beékelődött a harmadik olasz, Gilberto Simoni. Milánóba vezetett az utolsó szakasz. Stefano Garzelli, aki profiként már nyolc győzelmet aratott, megőrizte vezető helyét. A 26 éves kerékpározó csak a szombati hegyi szakasz után öltötte magára a rózsaszínű trikót, amit az utolsó szakaszban sikerült megőriznie.. A világranglistát vezető Casagrande szerint Garzelli anak köszönheti elsőségét, hogy tökéletesen időzítette a támadást. „Fantasztikus érzés, nem hittem volna, hogy képes leszek rá. Sokat tanultam Pantani- tól. Szeretném megköszönni neki, hogy valamennyi szakaszban a segítségemre volt” - üzente Garzelli Pantaninak. „Úgy döntöttem, besegítek honfitársaaimnak, mert korábban ők is ugyanezt tették velem. Meggyőződésem, hogy Garzelli volt a legjobb, megérdemelte a győzelmet” - reagált Pantani. Dubajová, a vágsellyeiek gólerős játékosa (TA SR)
