Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

2000-06-12 / 134. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 12. KOMMENTÁR Angyalarcú rasszista TÓTH MIHÁLY Nem válik dicsőségére egyik kormánypártnak sem, hogy a múlt hét végén a HZDS csúcsfunkcionáriusainak egyike, Olga Keltosová mondta ki azt, amit már legalább fél esztendeje naponta hangsúlyoz­nia kellett volna Szlovákia összes demokratikus pártja valamennyi tisztességes vezetőjének. Lehet, a tisztesség úgy általában nem hi­ányzik a 12-13 koalíciós pártelnök politikai stafirungjából, de min­denképpen hiányzik belőlük a bátorság annak kimondására, hogy Robert Fico rasszista igét hirdet, amikor recepteket ajánl az úgymond roma veszély elhárítására. A HZDS népszerűséghajhászása: primitív nemzeti populizmus. Ennek jegyében történt az állami vagyon elher­dálása és a lakosság döntő többségének szegénységbe, legalább 20 százalékának nyomorba juttatása. Meciar azt akarta elhitetni, hogy a jólét záloga a vagyon nemzeti kézre juttatása. Fico populizmusa vi­szont faji populizmus. Ma már nem lehet a vagyon nemzeti kézbejut­tatásával érvelni, mert az értékek már magánkézbe kerültek. Fico most azzal próbálja elkápráztatni a plebszet, hogy a legfontosabb te­endő: a cigánykérdés radikális megoldása. Azt igyekszik a szegények­kel elhitetni, hogy azért nem jut elegendő pénz szociális célokra, mert a romák többsége csak gyerekcsinálással foglalkozik, és a családi pót­lékot tekinti fő jövedelemforrásnak. Koncepciójának fő tétele: maxi­mum három gyerekre fizessen az állam családi pótlékot. Mindenki tudja, hogy ez a romák ellen irányul. Aki valamennyire figyelemmel kíséri ezt az argumentációt, és aki hallott valamit a két világháború közötti ordas eszmékről, illetve ezek terjesztőinek érvkészleteiről, az csak arra a következtetésre jut, hogy amit Fico szorgalmaz, az 105 százalékos rasszizmus. Olyan eszme, amelynek terjesztéséért egyes országokban börtön, de minimum kiközösítés jár. De Szlovákia jövője szempontjából nem is az a legfontosabb, hogy mit gondol a cigány- kérdésről Fico, és hogyan kritizálja őt Keltosová. E vonatkozásban az a legszomorúbb, hogy mennyire nem reagál Fico rasszizmusára az összes koalíciós párt. Ma szegénynek lenni (hát még ráadásul cigány­nak is!) neveletlenség, és elítélendő. Ráadásul a mindennapi kenyér­gondokkal küzdők nagy része is vevő arra a nézetre, hogy a szegény­ség fő oka: a cigányok szaporasága. Még a legtehetségtelenebb politi­kus is felismerte, hogy ennek tagadásával voksokat lehet veszíteni. A szerző szabadúszó publicista Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somoija. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dacé, KoSická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-maü: redakda@ujszo.com Támogatás fanyíróelven DUSZA ISTVÁN Minisztériumi kuratóriumok tag­jai vitatkoztak, érdekeket ütköz­tettek egymással, mérlegeltek és elemeztek. Egyre több önkor­mányzat, kulturális és oktatási intézmény, kiadó, polgári társu­lás, egyesület kapta meg az érte­sítést, hogy a nemzeti kisebbsé­gek kultúrájának támogatására szánt költségvetési összegből ki­érdemelt-e valamennyit a be­nyújtott pályázatuk. Hetek teltek el izgalmakkal teli várakozással, mire döntöttek, s most vannak, akik szerencséseknek, mások mellőzötteknek érzik magukat. Azok sem felhőtlenül boldogok, akik mostanában írják alá a tá­mogatási szerződéseket a kultu­rális minisztériummal. Nem vé­letlenül. Egy kulturális évad nem júniusban kezdődik, amikor megérkeznek az első összegek a pályázó szervezetek bankszám­láira. Elképzelhetetlen, hogy az esztendő öt hónapja csupán izga­tott várakozással, esetleg ájult lobbizással teljen. A rendezvé­nyek, közhasznú kulturális terve­zetek, kiadói ötletek megvalósu­lása nem kötődhet az év második feléhez. Márpedig a nemzeti ki­sebbségi kultúrában a pályáza­tok alapján megítélt, de a költ­Fejtörő (CTK-felvétel) Közel ötmilliárd koronás hitelt vesz fel kötvényei visszavásárlására a Nemzeti Vagyonalap Két bizonytalan bank A múlt hét eseményei kissé lehűtötték az éppen bizony­talan helyzetben levő két szlovákiai bank gyors lábraállásával kapcsolatos optimizmust. TUBA LAJOS A kormány ugyan deklarálta szán­dékát a Devin Bank megmentésé­re, csak éppen arra nem kaptunk választ, miként jutunk hozzá az Oroszországból ígért 60 millió dol­lárhoz, amikor az államadósság törlesztésére idén is alig lehetett kiszedni belőlük 40 milliót (pedig jórészt ezt is az említett bank in­tézte). Közben a Devin Bank újra a jól bevált módszerhez folyamo­dott, a szokásosnál jóval maga­sabb kamatokat ígérve kezdett kampányba a lakossági források begyűjtése érdekében. Megtörtént a Postabank alaptőke­emelésének első köre is, ennek ré­szeként a Szlovák Távközlési Vál­lalat (ST) befizette a sokat vitatott első részletet. A legújabb verzió szerint azonban a bankban meglé­vő tulajdonhányadát hamarosan a Nemzeti Vagyonalap kapja meg, így az esedékes másik két részletet már az FNM fizeti (jelenleg nehéz megmondani, miből, hiszen kasz- szája üres). A tranzakcióra a köz­lekedési minisztériumnak már csak néhány napja maradt. A hó­nap végére ugyanis hivatalosan ki­írják az ST 51 százaléka privatizá­ciójának második körét és a Posta­bankkal kapcsolatos bizonytalan­ság miatt már nemcsak a két po­tenciális vásárló, hanem a privati­zációs tanácsadó is nyugtalan. Hosszú idő óta újra hírt kaptunk a Beruházási és Fejlesztési Bankról (IRB). A pénzügyminisztérium ar­ra számít, hogy a hónap végéig pá­lyázatot írnak ki és őszre sikerül eladni. A bank valódi helyzetéről azonban csak a legközelebbi köz­gyűlésen nyújtanak tájékoztatást. Azt állítják viszont, hogy már van­nak konkrét külföldi érdeklődők. Ez elképzelhető, hiszen az IRB-t tavaly a kormány 6,4 milliárd ko­ronás behajthatatlan hitelétől sza­badította meg. A 29,1 milliárd ko­ronás mérlegfóösszegéből ugyan 4,9 milliárd továbbra is kockáza­tosnak számít, ezekre azonban már legalább tartalékalappal ren­delkezik. Bejelentették egy újabb, régen ese­dékes, de felettébb fájdalmas fo­lyamat megkezdését is. Az ország legnagyobb munkaadójának szá­mító vasút átszervezése 13 ezer munkahely megszűnésével jár a je­lenlegi 47 ezerből. Egyelőre azon­ban a folyamat részletei meglehe­tősen áttekinthetetlenek, és az ille­tékesek is bizonytalanok abban, A vagyonalapi kötvények árfolyama már 9500 ko­rona közelébe került. hogy a kitűzött öt év alatt képesek lesznek mindent elvégezni. A kor­mány az elképzelések szerint au­gusztusban dönt ez ügyben. Jó hír a vagyonalapi kötvények tulajdo­nosai számára: a Nemzeti Vagyon­alap több mint 100 millió eurós (közel 5 milliárd koronás) hitelt szándékozik felvenni ezek idei fel­vásárlására. Ez ugyanis piaci áron történne, ami jóval kevesebb, mint a jövőre esedékes hivatalos 13 400 korona. Ha meglesz a pénz, Jozef Kojda elnök szerint egyszerűen at­tól vásárolnak majd, aki a legala­csonyabb árat kínálja. A FNM min­denesetre arra számít, hogy az év végére legalább a kötvények felét sikerül bevonnia, bár a jelenlegi üres kassza ismeretében az így fennmaradó kb. 20 milliárd koro­nás kifizetési kötelezettség is elég nagy teher lesz. Az említett hitelt legalább 2-3 évre, maximálisan 8 százalékos kamattal szeretnék fel­venni. Az eredeti elképzelésekkel szemben nem számíthatnak arra, hogy kb. 10 milliárd koronáért már az idén eladják az ST tulajdo­nukban lévő 15 százalékos rész­vénycsomagját. Félmillió kötvény­re becsülik viszont az állammal szembeni adósságok kedvező árfo­lyamú rendezésére vonatkozó ajánlat hatását (ennyit vásárolnak majd fel a megoldás iránt érdeklő­dők). Kezd beindulni az SPP is, amely a Nafta Gbely vételárának egy részét törleszti majd 50 ezer kötvénnyel. Lubomír Harach gazdasági minisz­ter arra szeretné rávenni a vállala­tot, hogy csak eredeti tulajdono­soktól vásároljon. Ennek techniká­ját és az árképzés módját a kor­mánnyal is jóváhagyatná. Ezzel vi­szont azt kockáztatja, hogy az idő­veszteség miatt jóval kevesebb kötvényt sikerül bevonni. A FNM- kötvény árfolyama ugyanis folya­matosan nő, az egy hónappal ez­előtti 8700 koronáról már 9500 korona közelébe került és az ING Barings elemzője szerint még nem érte el a felső határt. Mindenképpen jó hímek számít, hogy a hazai gépipar az első ne­gyedében 16 százalékos növeke­dést mutatott ki. Ezen belül a gép­kocsigyártás húsz százalékkal nö­vekedett és 22,5 milliárd koronás bevételre tett szert. Ettől persze a hagyományos gépipari vállalatok tovább agonizálnak, az ágazatban dolgozók száma további 11 száza­lékkal csökkent és megközelítette a százezeres határt. A gazdasági minisztérium szerint jelenleg a leginkább fejlődőképes gépipari cégek a Volkswagen, az INA, a Sachs, a Whirlpool és a Molex. TALLÓZÓ LIDOVÉ NOVINY Mádl Ferenc, Magyarország e héten megválasztott új államfője a kon­zervatív prágai lapnak adott interjú­jában úgy véli, hogy Magyarország és Csehország egy időben lehet az Európai Unió tagja. Szerinte Szlová­kia ugyan rosszabbul áll, de azért várhatóan így is korábban léphet be az EU-ba, mint a balkáni államok. Arra a kérdésre, hogy az összes ma­gyar államfőjének tekinti-e magát, ahogy korábban Antall József min­den magyar miniszterelnökének, Mádl leszögezte: „Lélekben igen. Jogi szempontból azonban nyilván­való, hogy az államfő csak a magyar állam polgárainak az elnöke. Nem gondolom, hogy bármelyik magyar politikus is ismerné a módját annak, hogyan változtasson ezen és hogy erre oka lenne.” Egy másik kérdés­re, miszerint Budapest számára ér­dekes-e a csehországi magyarság, Mádl úgy fogalmazott, hogy nem túl nagy nemzetiségi csoportról van szó, amelynek szerepe azonban na­gyon fontos. Szerinte a csehországi magyarok integrációja a cseh társa­dalomba nem okozott sérelmet a magyaroknak. ,A háború után azonban sérelmek történtek. Benes politikája sosem volt Magyarorszá­gon szimpatikus. És nem mondha­tom, hogy ez megváltozott volna” - jelentette ki. Arra a kérdésre, mit szól ahhoz, hogy Csehországban fel­merült: a németek mellett a magya­roktól is bocsánatot kellene kérni, Mádl leszögezte: Ez logikus lenne. LESOIR „Keletről nézve Európa elvesztette a báját” - címmel írt kommentárt a vi­segrádi országok csúcstalálkozója alkalmából a belga lap. A négy kor­mányfő a lap szerint kétségek kö­zött és rosszkedvűen tekint Brüsszel felé. A csatlakozási tárgyalásokkal kapcsolatban álló egyik magyar dip­lomatától idézi: „Mihelyt bele aka­runk fogni a legvitatottabb pontok tárgyalásába, az eszmecsere elnyú­lik, és néha az a kellemetlen érzé­sünk támad, hogy ez a lassított ütem tudatos stratégia, amivel el akarnak bátortalanítani minket. Annál is in­kább, mert egységes európai tárgya­lópartnerünk mögött ott vannak a 15 tagország olykor eltérő felfogá­sai.” Egy cseh kollégája ezt megtold­ja: Hosszú és kemény tárgyalásokra számítottunk, fel voltunk készülve rá, de vajon megvan-e szemközt is ugyanez az akarat és eltökéltség? Günter Verheugen bővítésért felelős főbiztos pedig ma már a 2005-ös évet emlegeti a belépés várható ide­jeként, s ezt is csak derűlátó pillana­taiban, teszik hozzá a pesszimistáb­bak. A belga lap a négy ország eddi­gi teljesítményének leírásakor nem állít fel sorrendet, belpolitikai hely­zetüket is hasonlónak festi le, bár el­ismerve, hogy jelenleg a lengyelek vannak a legrosszabb helyzetben. Magyarországról azt írta, hogy Or­bán Viktornak vissza kell fognia po­pulista szövetségeseit, mert a kis­gazda volt az egyetlen párt, amely a szélsőjobboldallal együtt ellensé­gességét fejezte ki Trianon 80. év­fordulóján. Szlovákia nehezen tud kibújni Meciar árnyékából, Csehor­szágban nem tudják, meddig állhat fenn a szociáldemokraták és a kon­zervatívok természetellenes koalíci­ója. - A fogcsikorgatások ellenére egyikük sem akaija bevágni az EU- ajtaját, sem felforgatni az ülésren­det - írta a lap, de mint egy cseh dip­lomata mondja, a lelkesedés elhalt. OLVASÓI LEVÉL Egy apró helyreigazítás Valóban érdekes az az interjú, mely az Új Szó június 9-ei számá­ban Négy nyelven beszél, de hét nyelven játszik címmel olvasható. A szerző a kiváló színészt, Darvas Ivánt szólaltatta meg. Ha gyer­mekkoráról és csehszlovákiai kötő­désről kérdezik a művészt - akár televízióban, akár a rádióban szívesen beszél prágai éveiről, a német iskoláról, orosz édesanyjá­ról, és rendszerint megemlíti „Lo­sonc melletti” szülőfaluját. Leg­gyakrabban csak így emlegeti Be­jét. A dolognak mindössze egy szépséghibája van: Beje nem Lo­sonc mellett fekszik. A gömöri falu a Rimaszombat-Rozsnyó (vagy Kassa-Pozsony) főút mentén, Tornaijától két kilométerre talál­ható, sőt 1970-től közigazgatási­lag a kisvároshoz tartozik. Bár a falu lakosai 1993-ban népszavazá­son nyilvánították ki önállósodási szándékukat, a különválás valahol elakadt. Beje első írásos említése 1245-re datálható „Bya” alakban, ami török eredetre utal. Középkori templomát - mely egyes adatok szerint 1442-ben, mások szerint 1224-ben épült - 1904-ben bon­tották le. Az említett templomban kezdte lelkészi hivatását 1847-ben Tompa Mihály, s 1849-ig itt szol­gált. A telket, ahol az egykori templom állt, az egyház és a pres­bitérium árverés útján 1906-ban eladta Barczi Imrének és Barczi Istvánnak 830 koronáért. Itt, a Fel­végen épített lakóházban, mely még ma is áll - igaz, átalakítva, felújítva -, született Darvas Iván. Erről a szomszédos Sajógömör evangélikus egyházának születési anyakönyve tanúskodik. A bejeiek mindezt tudják és büszkén számon tartják. Bár többször is felmerült a helybeliek és a tomaljaiak köré­ben, hogy meg kellene hívni a mű­vész urat szülőfalujába, erre eddig mégsem került sor. Talán egy szín­házi fesztivál jó alkalom lenne. Pusko Gábor Tornaija JEGYZET ségvetés átláthatatlan útvesztői­ben hetekig bolyongó pénzek pó­tolhatatlanok. Ha nincsenek, ha késnek, ha netán nem érkeznek meg, nem mindenhol tudják hi­telek útján megelőlegezni önma­guknak. Ennek az áldatlan álla­potnak vetne véget, ha a pályáz­tatás nem kizárólag az év elején, hanem két fázisban folyna. Per­sze, kétséges, hogy a költségveté­si évvégével nem lenne-e kötele­ző az őszi pályáztatási fázisban odaítélt összegekkel elszámolni, pedig a rendezvényt esetleg csak februárban tartják meg. Végigte­kintve a támogatottak listáját, megállapítható, hogy többen vannak, mint egy évvel ezelőtt. Viszont csökkentek az összegek. Mintha arra figyeltek volna a ku­ratóriumok, hogy a lehető legke­vesebb legyen az elégedetlenke­dő. Arra már nem, hogy a csök­kentett összegek egy-egy na­gyobb rendezvény halálát okoz­hatják, s az országos jelentőségű tanfolyamok is megfeneklenek, míg a minimális mértékben tá­mogatott helyi jelentőségű terve­zetek ezeket nem pótolhatják. Olyan ez, mintha a fűnyíróelv szerint mindenkit egyformán tá­mogatnának. Csak azt felejtették el, hogy az országos tervezetek ellehetetlenülésének negatív kö­vetkezményeit a támogatott regi­onális vagy helyi kezdeményezé­sek nem képesek helyrehozni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents