Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

2000-06-10 / 133. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 10. VEND ÉG KOMMENTÁR Három kínos forduló MORVAY PÉTER Már jó egy hónappal a héten lezajlott magyar elnökválasztás előtt vi­lágos volt, hogy a magyar köztársaság következő államfője a Mádl Fe­renc nevet fogja viselni. Legalábbis azóta, hogy Torgyán József beje­lentette, ők ketten, Orbán Viktorral megegyeztek erről. Ráadásul az ellenzéki szocialisták és szabaddemokraták vezérei is támogatásukról biztosították az elnökjelöltet (valószínűleg bárkivel ezt tették volna, akit nem a Józsefnek hívnak). Az elnökválasztás így sima ügynek szá­mított, aztán valahogy mégis a Magyar Köztársaság rövid történeté­nek egyik legkínosabb jelenetébe torkollott az egész. Az, hogy Mádlt nem választják meg az első körben, még benne volt a pakliban. Mádl az ellenzék szemében messze nem volt ideális jelölt. Bár Göncz Árpádról is elmondható, hogy érezhetően jobban drukkolt a szocialista-liberális koalíciónak, mint az Antall-kormánynak, és e szimpátiája több vitatható lépésében is megnyilvánult, Mádl korábbi tettei nem hagynak kétséget pártpolitikai lojalitását illetően, és - ami nagyobb baj - maga az elnökjelöt az ilyenkor minimálisan kötelezőn kívül semmit sem tett azért, hogy e benyomást oszlassa. Az ellenzék, elég érthetően, nem akar elfelejteni olyasmit, mint Orbán Viktor Mádl főszervezésében megrendezett Vigadó-beli országértékelő be­szédei, amelyeket fejlettebb országokban egyrészt a parlament előtt szoktak megtartani, és ha már nem, akkor legalább az ellenzék képvi­selőit is meghívják rá. Az ellenzék megnyerését nem segítették az olyan meglehetősen provokatív gesztusok sem, mint a parlament el­nökének, Áder Jánosnak felvezető beszéde, amelyben nemhogy meg­köszönte volna, de meg sem említette a rendkívül népszerű Göncz Ár­pád tízéves tevékenységét. Mi több, a kisgazdáknak is volt okuk nem lelkesedni Mádlért, aki ugyan hivatalosan az ő jelöltjük is volt, valójá­ban viszont a Fideszé és a miniszterelnöké. Különösen, hogy Mádl ki­kotyogta, ezt a funkciót a Fidesz még Torgyán hivatalos visszalépése előtt ajánlotta fel neki. Nem volt tehát teljesen váratían, hogy az első kétharmados körben Mádl nem lett megválasztva, sokan akadhattak, akik jelezni kívánták a vele szemben létező fenntartásaikat. Kellemeden azonban, hogy csak a harmadüt, a jelenlevő képviselők felének szavazatait megköve­telő kör után lett államfő. Bár minden résztvevő tagadta ezt, az üyen indulás komolyan megrendíti amúgy sem egyszerű helyzetét. A Mádl által is rendkívül fontosnak nevezett nemzeti egyetértés és az eddigi­nél jobb politikai légkör, melynek az államfő mintegy szellemi meg­testesítője kellene, hogy legyen, talán ezen a héten veszítette el végső esélyét. Mádl Ferenc persze sokat tehetne azért, hogy e pesszimiszti- kus jóslat ne váljék valóra. Már csak ezért is megérdemli, hogy jóin­dulattal támogassuk indulását. A szerző magyarországi publicista « Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - v (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince-sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somolja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz daée, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://wvw.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com A pozsonyi echó KORPÁS ÁRPÁS „Nem akarunk cigányokat!” - a minap így zengett „demokrati­kus” Szlovákiáért a Mozgalom ezer meg ezer torka Pozsony­ban. A kormányhivatal közeli épülete miatt tüntetésre kisze­melt Szabadság teret innen a gé­pészmérnöki, onnan az építésze­ti kar, amonnan a közlekedésü­gyi minisztérium épülete övezi; valamennyi a „szocialista” Szlo­vákia poszt-sztálini barokkjában fogant. „Valóban nem akarunk cigányokat!” - helyeselt Miros­lav Maxon, Vladimír Meciar volt sáfára. Ha akarjuk, nem is cigá­nyokról volt szó, hanem hazug fráterekről, mivelhogy a szlovák­ban efféle jelentéstartalma is van a „cigány” szónak. Minden­esetre sokat elárul az aktív részt­vevők állampolgári érettségéről, hogy a kulisszák mögött tüstént- kedő cigányzenészek ezután is Hűlt helye a munkának és a világbéke is késik. Az aranyosmaróti Calex hűtőgyár alkalmazottai kényszerszabadságon vannak, legkisebb gondjuk a békebeli felirat eltüntetése. (TA SR-felvétel) Rudolf Schuster neve is szerepel a kommunista titkosszolgálat ügynökeinek listáján KB, kábé StB satöbbi... Egy évvel államfővé való ki­nevezése után meglepő ajándékkal kedveskedtek politikai ellenlábasai Rudolf Schusternek. JUHÁSZ LÁSZLÓ Beszélni kezdték, hogy az elnök szerepel a volt állambiztonsági tes­tület, vagyis az StB ügynökeinek lis­táján. Hogy a nyári uborkaszezon hirtelen hirtelenségének, avagy másnak köszönhető-e a pletyka fel- röppenése, vitatható. Tény azon­ban, hogy az interneten is könnye­dén hozzáférhető StB-archívumban két Rudolf Schuster is szerepel a tit­kos munkatársak között. Egyikő- jüknek - talán véletlen egybeesés­ként - még a születési időpontja is megegyezik az államfőével, hiszen a 421409-es nyilvántartási számot viselő titkos munkatárs is 1934. ja­nuár 4-én született. Az adatbázis­ban egyébként több kategóriára bontva sorjázik a 160 862 név, a so­kak által kétségbe vont hitelességű és teljességű lista. Schuster persze nem az első, és vélhetően nem is az utolsó szlovákiai politikus, akire igyekeznek rányomni a titkosszol­Frappáns egyszerűséggel „kitalált hülyeségnek” titulálta az egész ügyet. gálati múlt bélyegét. Annak idején nagy port vert fel - tegyük hozzá, eléggé eredménytelenül - Vladimír Meciar x-aktája. Persze, ami nincs, arról most már kár is beszélni, hi­szen a szupertitkos irattárból még időben eltűntek az M betűs dosszi­ék. Az interneten azonban több he­lyen, így a http://stb.prome- dia.cz/stbzaz.htm címen is, megta­láljuk az inkriminált bejegyzéseket. Egy évvel a május 29-i elnökválasz­tás után a volt kassai főpolgármes­ternek államfőként érezhetően megcsappant a renoméja, persze, nem csak a napokban felröppent botrányszagú (vagy kacsaillatú?) ügy miatt. Pár nappal ezelőtt az el­nök is megpróbálta megvilágítani apadó népszerűségének okait, ami­kor oda nyilatkozott, hogy ha nép­szerű akarna lenni, akkor úgy kelle­ne táncolnia, ahogy a kormánykoa­líció fütyül, illetve azt kellene mon­dania, amit a lakosság hallani sze­retne. Nemcsak, hogy elnök, de hi­vatalosan még jelölt sem volt Ru­dolf Schuster, amikor a kommunis­tafóbia jegyében megindultak sze­mélye ellen a vitriolba mártott pen­nával írt és kénköves tajtékkal mik­rofonba mondott kritikák, nevesen, hogy semmi keresnivalója nincs az államelnöki székben egy volt kom­munista pártfunkcionáriusnak. Tény, hogy bár annak idején egy hi­vatalos életrajzból „sajnálatos mó­don” kifelejtették Schuster közpon­ti bizottsági múltját, az elnök soha­sem tagadta vörös előéletét. Sót, a választási kampányban - kicsit túllőve a célon - még a saját javára próbálta fordítani pártbeli szerepét, mondván, bizony, sok mindent ta­nult a KB-ben, egyebek közt szerve­zettséget és fegyelmet is. Hogy mégis minek köszönhető az államfő csökkenő népszerűsége? Annak semmiképpen sem, hogy külföldön nem képviselné megfe­lelően Szlovákia érdekeit. Abban szülte valamennyi elemző egyetért, hogy diplomáciai kötelezettségei­nek maradéktalanul eleget tesz az elnök. Szerénységével sem volt so­ha különösebb probléma, hiszen mindenki emlékezhet egy évvel ezelőtti kijelentésére, amikor a két­szobás elnöki lakosztályról szólva megjegyezte, bizonyára elfér majd ott egy kis rezsó, melyen szerény ét­két elkészítheti. Ezzel a beszólásá­val mindenesetre hatásosan fogta ki a szelet az őt megalomániával vá­dolok vitorlájából, mindezt tetőzve az elhíresült szerény vonatozásai­val. Annak talán még nagyobb saj­tóvisszhangja volt, mikor elárulta, hogy hithű kommunista korában is hívő katolikus volt. A „mozgalmi katolikus” testes önellentmondása után Schuster tegnap saját kritiku­sai számlájára nyilatkozta, hogy bárki láthatja: ellentmondásos az a vád, hogy egyszerre lett volna titko­sügynök és SZKP KB-tag. Frappáns egyszerűséggel „kitalált hülyeség­nek” titulálta az egész ügyet, felté­ve a költői kérdést, vajon eddig mi­ért nem jöttek elő ellenlábasai a far- bával, ha annak a bizonyos Schus- temek a neve régen ott szerepel a ti­toklistán. Azt a kérdést is feltette az elnök, vajon miért ágálnak ellene olyanok, akiknek minden második szava a demokrácia. „Amikor Kő­várat támadták, őt megvédték. Most pedig ugyanazok harcolnak ellenem” - kesereg az elnök. Ő a maga részéről - mint mondta nem is kíván foglalkozni olyasmi­vel, amit senki nem tud bizonyítani. Vagyis, hogy StB-tag lett volna a Szlovák Köztársaság elnöke. Azzal, hogy elkezd védekezni, valóban csak fölösleges súlyt adna a mende­mondának. Ha mást nem, elgon­dolkodni azért lehet a híren, ha uborkával és kacsával együtt tálal­va érkezett is a közvélemény mos­tanában egyre szegényesebb terülj- terülj asztalkájára. „Erre most mit mondjak?" (TA SR-felvétel) OLVASÓI LEVÉL Sántító demokrácia Azok közé az emberek közé tarto­zom, akik a sok csalódás ellenére a mai napig is szurkolnak a Dzurinda-kabinetnek. Nem a be­ígért kétszeres fizetés miatt, hisz mi, egyszerű polgárok megszok­tuk, hogy a megélhetésért nagyon keményen kell dolgozni. Minket nehéz mézesmadzaggal elbolon- dítani, egyszerűen csak tudatosí­tottuk, hogy Szlovákia számára, sajnos, nincs jobb alternatíva. De azért be kell ismernünk, nem egé­szen így képzeltük. A csalódott­ság mögött nemcsak gazdasági problémák, munkanélküliség, megélhetési gondok vannak. Va­lahogy a demokrácia is sántít Szlovákiában. Miközben a kor­mány erőfeszítéseket tesz a kor­rupció legyőzésére, a maffiamoz­galmak terjedésének megfékezé­sére, addig gyermekeink nevelé­sét olyan iskolára bízzuk, ahol az igazgató a zsarolást, a megfélem­lítést, a legalapvetőbb emberi jo­gok lábbal tiprását alkalmazza nap mint nap. Mondanom sem kell, hogy arról a bizonyos dunaszerdahelyi gépipari iskolá­ról van szó, ahol az igazgató még tizennégy éves gyerekeket sem szégyell eltaposni, akinek a bűn­lajstroma végtelen, aki szakmai­lag és morálisan is alkalmatlan a vezetésre. Harach miniszter úr pedig hallgat. Ugyanaz a Harach úr érzéketlen a problémák iránt, aki iskolaügyi miniszterként számtalanszor elmondta, milyen fontos a gyermekek tisztességre nevelése, s a jó pedagógusokat TALLÓZÓ ROSSZ IJ SZKAJA GAZ ETA Budapest Prágával ellentétben nem siet megszigorítani az orosz turisták beutazási feltételeit - írta az orosz kormánylap, méltatva a magyar ál­láspontot, és szorgalmazva a vízum­mentes utazások rendszerének fenntartását. A moszkvai napilap „Prágába sorompón keresztül, Bu­dapestre pedig vízum nélkül” című írásában ldemeli a kétoldalú konzu­li megállapodáshoz május közepén aláírt ideiglenes jegyzőkönyv kap­csán, hogy a június 3-án életbe lé­pett új szabályok meghazudtolták a vízumrendszer bevezetéséről ter­jengő híreszteléseket. A jegyző­könyv értelmében 2001. június 3- nál előbb nem vezetik be a vízumkö­telezettséget. Emellett „orosz diplo­maták nyilatkozatai szerint a kétol­dalú ideiglenes jegyzőkönyvet nem szabad úgy értelmezni, hogy Orosz­ország feltétel nélkül hozzájárult a vízumkötelezettség automatikus bevezetéséhez egy év múlva”. Az Oroszország és Magyarország kö­zötti vízumrendszer bevezetéséhez egy teljesen új megállapodást kell kidolgozni. Nem kizárt, hogy e meg­állapodásra egyáltalában nem is lesz szükség Magyarország várható EU-belépésének időpontjáig, amelynek pontos dátuma nagyon is kérdéses. Végül is a politikai szán­dék megléte esetén a feleket senki sem zavarhatja abban, hogy egész egyszerűen meghosszabbítsák a ví­zummentes utazásáról szóló szerző­dést - vélekedett az orosz lap. Emlé­keztetett arra, hogy Csehország egyoldalúan vízumkényszert veze­tett be az orosz állampolgároknak: ennek nyomán hatalmas sorok kí­gyóznak a moszkvai, illetve prágai konzulátusok előtt, s a cseh fél már bizonyos enyhítéseket fontolgat. E kedveződen tapasztalat inkább amellett szól, hogy magyar-orosz viszonylatban nem érdemes sietni a vízumokkal. MAGYAR NEMZET A lap Glatz Ferenccel, a Magyar Tu­dományos Akadémia (MTA) elnö­kével közöl interjút a határon túli szervezetek összefogásáról „Értel­miség nélkül nincs magyarság” cím­mel. - Abban egyetértés van már tíz esztendeje, hogy a határon túli ma­gyarság kultúrájának a támogatásá­hoz hozzátartozik a tudományos-ér­telmiség finanszírozása is, ehhez azonban össze kell fogni a különbö­ző ottani szervezeteknek is - mond­ta Glatz Ferenc, akit a támogatások módjáról kérdezett a lap. Arra a kér­désre, hogyan tudja támogatni az Akadémia a határon túli magyaro­kat, az elnök elmondta: A magyar kultúra megtartását elsősorban a szülőföldön élő értelmiség színvo­nalának emelésével és magyarságá­nak megtartásával segíthetjük. Ahol nincs értelmiség, ott nem marad magyarság. A kérdés az volt mindig, és ma is az, hogy mit és hogyan sza­bad finanszírozni. Sokáig kritizáltak azért a tézisemért, hogy ne a ma­gyar származásuk miatt támogas­sunk embereket, hanem azért, mert a magyar nyelvi kultúra hordozói. Most már elfogadott az az elképze­lés, amely szerint azért finanszíroz­zuk magyar adófizetők pénzével az erdélyi, a felvidéki, a délvidéki, ausztriai és ukrán környezetben élő magyar kultúrát, mert azt szeret­nénk, hogy az ottani magyar nyelve­zet modemizáltabb, az értelmiség pedig európai színvonalú legyen. pedig meg kell becsülni. Vajon mikor ösztönzi őt döntésre a pol­gári engedetlenség, a tiltakozó gyűlés, a szülők és pedagógusok felháborodása? Kár, hogy a gaz­dasági minisztériumban olyan hi­vatalnokok ülnek, akik nem tuda­tosították: egészséges, tisztán gondolkodó fiatalok nélkül nincs jövője egy országnak. Sajnos', a demokrácia még sántít Szlovákiá­ban, s minél később kezdik gyó­gyítani, annál kisebb az eshetőség a gyógyulásra. Écsedi Sámuelné Baka JEGYZET serényen húzták a talpalávalót a politikai népviseletbe öltözött buszos tüntetőknek. Csak a virsli meg a sör hiányzott, s a Mozga­lom nélkül zseniális juniális is le­hetettvolna az egész. „Kenyeret, munkát” - hirdette több felirat is, ebben a sorrendben. A leg­több esetben jogos követelésről azonban a sorrend sokat elárul: kenyeret, mintha már csak az hi­ányoznék a kirándulós virslihez, munkát csak ha már jóllaktunk. A tágas téren a fejekben a szűklátókörűséggel együtt re­kedt meg a szűkölködés miatti, gyakran jogos aggodalom. Pén­tek esti mulatósaink lomha moc­canásait idézve aztán megjelent a Mozgalom Feje, táncdalénekes módjára magához ragadott egy mikrofont, s az emelvény pere­mén mintegy andalogva fújta a régi nótát. Még szónokolt, ami­kor távozóinkban hallottuk visszhangozni az Ő és Mozgalma szavait: „Félre a cigányokkal!” Az egyetemek új szellemet hor­dozó falai azt verhették vissza az emelvényre: „Félre a hazug frá­terekkel!”

Next

/
Thumbnails
Contents