Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

2000-06-09 / 132. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 9. KOMMENTÁR Szlovák gentleman TÓTH MIHÁLY Egészen odáig „fejlődött” nálunk a politikai kultúra, hogy úgyszólván minden pártvezető napirendre tért a standard politikai erők számá­nak folyamatos csökkenése láttán. További eggyel csökkent azoknak az élenjáró közéleti embereknek a száma, akik nem tudnak napirend­re térni a szlovákiai politikai struktúra balkanizálódása láttán; Ján Camogursky bejelentette, mozgalma tisztújító fórumán nem jelölteti magát az elnöki funkcióra. Az elmúlt 10 esztendő alatt tucatnyi olyan mozzanata volt a KDH elnöke politikai működésének, amelyet aligha aranybetűkkel írnak be az ország történelmébe. Fura konzervatíviz­musnak minősült, amikor a 20. század utolsó évtizedében a pánszláv­izmust emlegette elismerően. Alig néhány esztendővel Moszkva tér­ségünkből való retírálása után sokakat meghökkentett, amikor ruszoíil érzelméről vallott. A jobboldal kiválóságait fejcsóválásra késztette, amikor elítélően szólt a liberalizmusról. Még a baloldalon politizálok egy része se tudott mit kezdeni azzal a gesztusával, hogy koszorút vitt Gustáv Husák sírjára. Már 1992-93-ban érezhető volt, hogy a Kereszténydemokrata Mozgalom központjában - hogy stíluso­sak legyünk - nem „püspökök”, nem hittudósok, nem példamutató hívők veszik körül a „kardinálist”, hanem jobbik esetben tisztességes falusi plébánosok, de az esetek többségében ambiciózus sekrestyések, hivatásos harangozok. Az igazi nagy kihívást az jelentette a KDH és az összes többi demokratikus párt számára is, hogy az 1998-as parla­menti választásokat követően méltó megoldást tudnak-e találni a Meciar vezette nem standard pártszövetség által kikényszerített álla­pot természetessé korrigálására. A megoldás keresése siralmas ered­ménnyel zárult. Nemcsak a Meciar-koalíció pártjai voltak és marad­tak értelmezhetetlenek a nyugat-európai működő nemzetközi párttö­mörülések számára, hanem az 1990 és 1998 között standarddá fejlő­dött politikai erők zöme is elveszítette üyen besorolását. Camogursky elévülhetetlen érdeme, hogy szembe mert szállni a sekrestyéstanon- cokkal, a karrieristákkal. Visszatekintve az elmúlt 10 esztendőre, és látva a KDH mai sanyarú helyzetét, nem nehéz megállapítani, mitől vezérelve tett Camogursky nehezen értelmezhető, avítnak minősíthe­tő politikai gesztusokat. Egy kissé régimódi, de tisztességes konzerva­tív ember vonul hátrább a szlovákiai politika első vonalából. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (58238338), SidóH. Zoltán-gazdaság- (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urban Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió- (58238310), Kovács Ilona- mellékletek- (58238314) Tomi Vince-sport- (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztőségek: Nagyka pos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető a kiadónál. Teijeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somolja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Labdarúgó monarchia GRENDEL GÁBOR Hollandia és Belgium, a Benelux labdarúgás két örök riválisa ösz- szefogott, hogy közös erővel meghódítsa Európát. Némi rosszmájúsággal azt mondhat­nánk: Szlovákia politikaüag olyan mélyre süllyedt, hogy az Eb-re is szinte csak vízummal utazhatunk. Bár Hollandia meg- kegyelmezett'Pozsonynak, a szlovák válogatotton ez sem se­gít - Jozef Adamec legénysége se vízummal, se anélkül nem jutott ki a kontinensviadalra. Ahogy Magyarország sem, pedig ha Bu­dapest előbb reagál, és nem a 2004-es rendezési jogot pályázza meg Ausztriával, még Bicskei Bertalan is megérhette volna az Eb-t. Egész más vetülete lenne egy olyan tornának, amelyet az osztrák-magyar barátság jegyé­ben rendeznének. Minden hazafi a monarchia szellemében járhat­na ki a stadionokba mellkast döngetni, s talán még a Magya­rok Vüágszövetsége is lehiggad­na: ha csak ideiglenesen bár és nem is teljesen, visszaállnának bizonyos „régi” határok, s ezzel beigazolódna az MVSZ erkölcsi (re)víziója. (Hajrá Jenei Imre!) Tiszta kezek európai politikája. Milos Zeman és Romano Prodi. (TA SR/EPA-felvétel) Nálunk a demokrácia még nem elég erős ahhoz, hogy biztosítsa a politika kontinuitását Vigyázó szemetek Varsóra vessétek Lengyelország - már csak méreténél fogva is - közép- kelet-európai nagyhatalom. Történelmi, politikai kap­csolatrendszere révén is az euroatlanti integráció egyik motorjának számít (vagy legalábbis számított a közel­múltig), éppen ezért a térség többi országa számára nem mindegy, mi történik Varsó­ban, hogyan is alakul a len­gyel integráció menete. SÓKI TIBOR Márpedig az a legújabb belpoliti­kai fejlemények miatt egyre kiszá­míthatatlanabbnak tűnik. Jerzy Buzek miniszterelnök tegnapelőtt elfogadta három minisztere le­mondását, s a lengyel kabinet a szlovákiaihoz hasonlóan súlyos válságot él át. Szakértők szerint egyre nagyobb a valószínűsége az előrehozott választások kiírásá­nak. Az pedig menthetetlenül le­lassítaná a lengyel integrációs fo­lyamatot. És talán nemcsak a len­gyelt... Több megfigyelő úgy véli, az integ­ráció uniós ellenzői - mert olyanok is vannak - visszaélhetnek a varsói helyzettel, s a lengyel példát fel­használva próbálják majd lassíta­ni, esetleg teljesen megakasztani a bővítési folyamatot. Ez egyáltalán nem elképzelhetetlen. Bár a hiva­talos EU-nyilatkozatok dagadoz­nak a beléjük gyömöszölt hurráop­timizmustól és biztatástól, az el­múlt hónapokban szép számmal akadtak markáns jelei a tétovázás­nak is. Maga az Unió vezetése to­vábbra is késlekedik a tagfelvétel konkrét dátumának meghatározá­sával, holott az pozitív lélektani hatással lehetne a csatlakozásra VISSZHANG Melyik a két Trianon közül? Az Új Szó június 2-i számában egész oldalas cikk foglalkozik a trianoni békediktátummal, nagy képet közölve a Kis-Trianonról. Nem vagyok történész, de 86 éves koromig nagy magánkönyv­táramban sok erre vonatkozó iro­dalmi mű és ábrázolás gyűlt össze. Sokat kutattam, böngész­tem, míg teljes határozottsággal leírhatom: a képnek a Nagy-Tria­váró országokra. Elvégre a diák is könnyebben rászánja magát a ta­nulásra, ha tudja, mikor kell vizs­gáznia. Verheugenék és Prodiék a különböző fórumokon néha egy­másnak ellentmondó nyilatkoza­tokat tesznek, s ez sem járul hozzá a csatlakozók biztonságérzetének javulásához. Ráadásul már az EU- n belüli egymásra mutogatás is el­kezdődött. Egyesek az FPÖ kor­mányra kerülése nyomán kirob­bant bécsi válságot kihasználva megvádolták Ausztriát, hogy miat­ta késik az integrációs folyamat. Wolfgang Schüssel osztrák kancel­lár persze határozottan visszauta­sította a vádakat, s rámutatott, va­lakik bűnbakot akarnak csinálni a sógorokból. Tulajdonképpen mindegy, hogy a vádaskodóknak vagy Schüsselnek van-e igaza. A lényeg, hogy a vita rámutatott, az EU-n belül valakik lassítani szeret­nék az integrációs folyamatot, s Az EU-n belül valakik lassítani szeretnék az integrációs folyamatot. ezek a valakik nem gyengék. S ha a bécsi válságot megpróbálták ki­használni a fékezésre, a varsóit sem fogják parlagon hagyni. Persze, nem feltétlenül kell minde­nért az Unión belülieket hibáztat­ni. Megérthető az EU-diplomaták nyugtalansága is. Főleg azoké, akik a csatlakozási tárgyalásokat vezetik. Az integráció hosszú tár­gyalások sorozata, s csak akkor le­het eredményes, ha mindkét fél tudja, a következő alkalommal ugyanazzal a partnerrel ülhet tár­gyalóasztalhoz. Csak így biztosít­ható ugyanis a megbeszélések fo­lyamatossága. Ebből a szemszög­ből nézve egyáltalán nem tenne jót nont kellett volna ábrázolnia. Több könyv helyesen közli ezt az adatot. így az első Genus kis lexi­konban (1933), a hozzá hasonló német egykötetes Knaurs Kon- versations lexikonban, a cseh nyelvű hatkötetes Malá cesko- slovenská encyklopédiában és az Ilustrovany encyklopédiában is. A többi magyar lexikon ismétel­geti a téves megállapítást, vagyis érvényes rájuk a mondás: hallot­tak valahol harangozni, de nem tudják, melyik toronyban. Tehát még nyolcvan év sem volt elegen­dő arra, hogy valaki utánanézzen ennek a kérdésnek. Tudni kell, a lengyel csatlakozási folyamatnak egy kormányváltás. Akkor sem, ha szinte az összes lengyel politikai erő deklarálta az integráció iránti elkötelezettségét. A politikai elem­zők úgy vélik, Lengyelországban eléggé megerősödött már a de­mokrácia, s egy kormányváltás nem vezetne feltétlenül az ország politikai orientációjának megvál­tozásához, és mégis... Az egyre el­kerülhetetlenebbnek tűnő előre­hozott választások - a lengyelekről van szó! - bizonyára betesznek majd egy kissé a csatlakozásnak. Talán nekünk van a legtöbb okunk arra, hogy figyeljünk a varsói ese­ményekre. A lengyel híreket olvas­va ugyanis az embernek sokszor az az érzése, mintha az itthoni törté­néseket kísérné figyelemmel. Kor­mányválság, makrancoskodó koa­líciós pártok, amelyek állandóan azt szajkózzák, hogy számukra legfontosabb az állam érdeke, és az integráció elkötelezett hívei, az­tán mégis lelkiismeret-furdalás nélkül veszélybe sodorják a csatla­kozást. Mindkét országban szóba kerültek már az előrehozott vá­lasztások, s mindkét esetben az volt a végkövetkeztetés, hogy sem­mi jó nem származhat belőlük. Van azonban a két ország között egy jelentős különbség, amelyre szintén érdemes figyelnünk. Míg egy varsói kormányváltás nem vál­toztatná meg jelentősen az ország külpolitikai orientációját, Szlová­kia esetében ez egyáltalán nem igaz. Lengyelországgal ellentétben nálunk a demokrácia még nem te­kinthető eléggé erősnek. Leg­alábbis nem ahhoz, hogy biztosítsa a politika kontinuitását. Nálunk az előrehozott választások és az azo­kat esetleg követő kormányváltás alapos irányváltást is jelentene egyben, annak pedig katasztrofális következményei lennének. hogy a Kis-Trianonban nem ter­mek, hanem csak szobák voltak, ahol nem fért volna el a 4-5 dele­gáció. Az egyik könyvemben ta­lálható ábrázoláson az épület baloldali sarkán lévő bejáratnál, a lépcsőkön pontosan húsz, rész­ben cilinderes politikust számol­tam össze. A Kis-Trianon emele­tes, négyszögletes épületéhez vi­szonyítva a Nagy-Trianon valósá­gos palota, több épületszárnnyal, melyek közül csak az utolsó eme­letes, a többi földszintes. Az északnyugati szárny egyik nagy termében történt a gyászos béke­kötés. Tudomásom szerint ez a TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA 2000. július 1-től azoknak a munka- nélkülieknek, akik már két éve nem találtak munkát, az állam a munka­nélküli-segélynek csak az 50 száza­lékát fogja folyósítani. Az összeg, melyet azok a munkanélküliek kap­nak, akik „szubjektív” okokból ke­rültek ebbe a helyzetbe, csak 1615 korona lesz. A család- és szociális ügyi minisztérium munkatársa sze­rint azért szánták el magukat erre a lépésre, hogy jobban motiválják a hosszú távon munka nélkül levőket az új állás keresésére. Egyesek sze­rint a gond az, hogy aki két éve vesz­tette el munkáját, amikor a munka- nélküliség még csak 12 százalékos volt, most még nehezebben talál majd újat, amikor már 20 százalék körüli ez a szám. Ha a munkanélkü­li a két év folyamán rövidebb időre talált valami idénymunkát, ezt be­számítják, s ennyivel meghosszab­bodik az az időtartam, amíg még a teljes összeget fizeti neki az állam. PRAVDA A lapnak nyilatkozott Emü Cons- tantinescu. A román köztársasági elnök szerint a két ország kapcsola­tán nem ejtett foltot a tiszai szennyeződés, bár szerinte ez nem tekinthető katasztrófának. Az ügy arra figyelmeztetett, hogy a régióra közösen kell vigyázni. A két ország gazdasági kapcsolatában nem lát problémát, de a gazdasági kapcsola­tokon van mit javítani, ezért konk­rét tervezetekkel érkezett Szlováki­ába. Arra a kérdésre, hogy Románia mit tud nyújtani a NATO-nak, hogy a szervezet fontosnak tartsa az or­szág felvételét, a geopolitikai hely­zettel, a koszovói konfliktus alatt nyújtott segítséggel, s a gazdasági helyzet lassú, de biztos javulásával érvelt. A román-magyar viszonnyal kapcsolatban elmondta, soha üyen jó nem volt, s a változás, ami az el­múlt években bekövetkezett már visszavonhatatlan. Szerinte az or­szágban az egyszerű embereket nem érdeklik a nacionalista politi­kusok által szított nemzetiségi el­lentétek, ők a napi gazdasági prob­lémákkal vannak elfoglalva. DER STANDARD Az osztrák liberális napüap szerint Mádl Ferenc jelöltként azzal szerez­te meg az MSZP és az SZDSZ kedve­ző hozzállását, hogy a Fidesz kor­mányzása alatt élessé vált politikai légkör közepette a konszenzus és az árkok áthidalása mellett kívánt fel­lépni. Az újság A konszenzus alap­ján jelölt magyar elnök politikai lö- vészárok-háború áldozata címmel közölte az írást. A szerző szerint a Mádlt elutasítók többsége az MSZP frakciójában keresendő. Közelebb­ről meg nem határozott megfigye­lőkre hivatkozva azt úja, hogy Mádl ugyan soha nem volt tagja egyik pártnak sem, de bevallottan konzer­vatív, s a háttérben döntő szerepet játszott abban, hogy az idősebb nemzedék polgári táborát a Fidesz mellett integrálta. Azzal kapcsolat­ban, hogy Mádl megválasztása nem ment simán, a lap valószínűnek tart­ja, hogy nem használt a jelöltnek az az interjú sem, amelyet az osztrák hírügynökségnek adott, s amelyben Orbán Ausztria-politikája mögé állt. Budapest ugyanis az EÜ-tagjelöltek közül egyedül fogadta hivatalos lá­togatáson az osztrák kancellárt. terem jelenleg képtárnak van be­rendezve. Szabó Iván, Érsekújvár Kedves olvasónknak igaza van, kö­szönjük a helyreigazítást. A Kis-Tri- anont ábrázoló kép a História című magyarországi folyóirat 17. évfo­lyama 5-6. számából származik, mely alatt a következő aláírás sze­repel: „A Kis-Trianon-kastély, ahol aláírták a magyar békeszerződést.” Úgy gondoltuk, hogy egy történé­szek által írt, szerkesztett lap nem tévedhet ebben a kérdésben. Saj­nos, tévedtünk. A szerkesztőség JEGYZET Mivel a lengyelek is hasonló sors­ra jutottak, mint a szlovákok és a magyarok, a visegrádi kvartett becsületét Csehországnak kell megmentenie. Négy éve Dusán Uhrin védencei ezüstéremmel tértek haza, miután úgy jártak, műit a szlovák hokisok az idei vébén: némi szerencsével beju­tottak a döntőbe, ahol újoncként gyerekes hibákat vétettek. Idén, Jozef Chovanec vezetésével vi­szont úgy utazhatnak a csehek az Euróra, hogy a selejtezőcsoport­ban minden találkozót megnyer­tek, a világranglistán pedig a harmadik helyen állnak. Pozsony meg irigykedhet, hogy Uhrin után még ez a Chovanec is disszi­dált. Hogy érdemes volt-e neki átpártolnia vagy sem, nemsokára kiderül. Az európai focielit a Baj­nokok Ligájában megmutatta, Csehország mellett több favoritja is lesz a belga-holland partinak. Idén a spanyolok mindenkit le- igázták a BL-ben, amelynek elő­döntőjében három ibériai csapat szerepelt, s a döntőt is csupa tor­reádor vívta. Aztán ott van Hol­landia, amely a vüágbajnoksá- gon tizenegyesekkel passzolta el a döntőbejutást, Franciaország, amely Brazüiát késztette meg­adásra a vébén, s a többi örök esélyes: Anglia, Németország, Olaszország. Persze van, aki be­éri azzal, hogy ott lehet a viada­lon. Másnak meg az is örömöt szerez, hogy utánpótláscsapata kijutott az olimpiára.

Next

/
Thumbnails
Contents