Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

2000-06-08 / 131. szám, csütörtök

Csütörtök, 2000. június 8. 3. évfolyam, 21. szám Évforduló az iskolában Régi szép emlékek KAMONCZA MÁRTA Az érsekújvári járásbeli nagy­községben, Udvardon nem­rég emlékeztek meg a magyar tannyelvű alapiskola újjáindí- tásának fél évszázados évfor­dulójáról. Az ünnepségen több neves vendég is jelen volt, köztük Csáky Pál, a szlo­vák kormány miniszterelnök­helyettese és Szigeti László oktatási államtitkár.„Nekünk kötelességünk, és lelkiismere­tünk is azt diktálja, hogy a- zokra figyeljünk, akik nap nap után küzdenek megmaradá­sunkért, iskoláinkért, gyerme­keink jövőjéért, értünk. Isten áldja meg tanítóinkat, újítsa meg bennük a kitartáshoz szükséges erőt, hogy gyakori megaláztatásukban is meg tudják őrizni emberi méltósá­gukat. Ezt kívánom őszinte szívvel” - ezekkel a szavakkal köszöntötte a jubiláló magyar iskola pedagógusait Száraz József udvardi polgármes­ter .Az ünnepség már pénte­ken kezdődött az iskola öt­venéves történetét bemutató kiállítással, majd ugyanezen a napon a temetőben megko­szorúzták az oktatási intéz­mény volt pedagógusainak sírjait. A régi diákok osztályta­lálkozókon elevenítették fel az alapiskola falai között eltöltött éveket. Másnap a megemléke­zés hálaadó szentmisével kez­dődött. Szombaton délután négy órára megtelt az udvardi művelődési ház, amelyben az iskola igazgatósága csodálato­san szép ünnepi műsorral em­lékezett meg a jubileumról. , Az elmúlt ötven év küzdel­mekkel teli, de eredményes időszaka volt iskolánknak. Pe­dagógusok lelkes nemzedékei adták át tudásukat, művelt­ségüket a diákok százainak, készítették fel a fiatalokat to­vábbi tanulásra, az életben va­ló helytállásra. Küldetését az iskola máig sikerrel teljesíti. A benne tevékenykedő embe­rileg és szakmailag felvérte­zett oktatócsapat célja az ál­landó megújulás, a maga­sabb szintű eredmények el­érése, és a lehetetlent is meg­kíséreli a megmaradásért. Ám ahhoz, hogy az iskola a jövő évezredben is élni tud­jon, táplálni kell - szeretettel, tudással, jövőbe vetett hittel és tanulni vágyó gyerekek­kel” - fogalmazott Glucha- rovné Pathó Rozália iskola- igazgató. Ajubileum elegen­dő ok volt, hogy a szélrózsa minden irányából hazautaz­zanak a volt diákok. Olya­nok, akik a szülőföldtől távol telepedtek le, alapítottak csa­ládot és jó szakemberként, jellemes magyarként öregbí­tik az udvardi iskola jó hírét. Az iskolába járt egykor Fodor Attila, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének alelnöke is: „Az iskolapadok mostani koptatóinak azt kí­vánom, hogy újabb 50 év múlva ugyanolyan szép em­lékekkel, szeretettel és hálá­val gondolhassanak vissza is­kolájukra, amint azt én tehet­tem, és büszkék lehessenek arra, hogy egykoron idejár­tak és itt tanulhattak”. Érdemes lenne kipróbálni, meddig tudná a lakásszövetkezet vezetősége gavallérosan osztogatni a pénzt Mindenkinek jut egy ezres? Lakni - minden áron (Gazdag József felvétele) VRABEC MÁRIA éldátlan és széles kör­ben aligha alkalmaz­ható módon próbálta rendezni a városi laká­sok eladása körüli bot­rányt a lakásszövetke­zet egyik ügyvivője, amikor a leg­hangosabb, bírósági feljelentéssel fenyegetőző bérlőnek helyben a saját pénztárcájából fizette ki a vi­ta tárgyát képező ezer koronát. Történt ugyanis, hogy még 1998- ban jóhiszeműen több mint 2000 bérlő vásárolta meg a lakását és az árat túlnyomó többségük vagyon- alapi kötvényekkel fizette ki. Az adásvételi szerződés azonban a törvényadta két év letelte után sem lépett érvénybe, mert a pol­gármesternek nem volt ideje aláír­ni, így a szerencsétlen bérlőknek most új szerződést kell kötniük, ha tulajdonosokká akarnak válni. És ez még nem minden - időközben ugyanis átlagban ezer koronával drágultak a bérlemények, mert a helyi képviselő-testület törölte az azonnali fizetésért járó 10 százalé­kos árengedményt, és kimondta, hogy egy lakás esetében csak egy kötvény fogadható el. Jellemző szlovákiai abszurdum, hogy azok, akik már az egész család kötvénye­it belefektették a lakásvásárlásba, most mégse kapnak vissza semmit, mert a lakásszövetkezet a pénzt még a szerződések aláírása előtt elköltötte. A helyzetből egyelőre senki sem látja a kiutat, ezért a be­csapott lakók úgy döntöttek, bíró­sághoz fordulnak és követelik az árengedmény figyelembevételét az új szerződésekben is. Szószóló­jukat a héten fogadta a lakásszö­vetkezet vezetősége és először úgy tűnt, végre rendeződik a dolog, mert az ügyvivő és a szövetkezet jogásza is elnézést kért a kétéves késésért, sőt beismerték, hogy ők hibáztak. Annál nagyobb volt a bérlő meglepetése, amikor a nyá­jas bevezető után közölték vele: új szerződésnek ugyan lennie kell, de a kötvények aktuális árának figye­lembe vétele szóba sem jöhet, és Prokes aláírására csak azok szá­míthatnak, akik hajlandóak ki­egyenlíteni az említett ezerkoro­nás különbséget, mert a lakásszö­vetkezet olyan szegény, hogy 2-3 évig is eltartana amíg rendezné ezt a dolgot és addig lőttek a tulajdo­nosi jogoknak. Mivel a lakók kép­viselője a hallottak után továbbra is kitartott amellett, hogy bíróság elé viszi az ügyet, a lakásszövetke­zet ügyvivője, Marián Ivancík hir­telen indíttatástól vezérelve a pénztárcájába nyúlt és egy ezrest adott át neki, azzal a kéréssel, hogy hagyja az egészet a fenébe. A mindaddig legharciasabb bérlő egycsapásra megfeledkezett a töb- biekről és szó nélkül elvette a pénzt - mint megtudtuk, azóta már a szerződését is aláírta a pol­gármester - többi sorstársa közül eddig még egy sem akadt, aki újra bolygatni kezdte volnaa dolgot. Pedig mindegyiküknek ezt kellene tennie, legalább kiderülne, med­dig tudná a lakásszövetkezet veze­tősége ilyen gavallérosan oszto­gatni az ezreseket. És végre talán az is eszébe jutna valakinek, vajon mekkora lehet a vezetők mellékes nyeresége a lakáseladásokon, ha a legelső adandó problémánál in­kább saját zsebből fizetnek, csak nehogy bíróság elé kerüljön a cég ágasbogas ügyvitele és kapcsolat- rendszere. TÖRTÉNETEK A RÉGMÚLT IDŐKBŐL A kép címe: „Apámnak a fronton" NÉMETH GYULA a egyszer megszólal­nának, mennyi min­denről tudnának be­szélni a tárgyak! Úgy ez a megfakult százéves fénykép is, amelyet most közreadunk: Az idők során halványsárgára fa­kult. Egy tizenegy éves legényke néz rajta farkasszemet a fényké­pezőgép lencséjével, kalapban, csizmában, félkabátban és pantal­lóban. Hogy egy falusi parasztház alsó két ablakkockája, vagy egy fo­tográfus műtermének falusi milliót színlelő rekvizítuma lát­szik a kislegény háta mögött, a ki­fakult fényképről már elég nehe­zen állapítható meg. A középtájon szinte kettétört fénykép valamikor fehér keretén körös körbe tűszú­rások nyoma. A törés és tűszú­rások nyoma egyértelműen arra utal, hogy valaki valamikor ketté­hajtva és valamilyen borítóba be- levarrva hosszú időn át hordta magánál a képet. Több mint való­színű, hogy a fronton lévő édes­apa zubbonyzsebében törött szin­te ketté. Legalábbis erre enged kö­vetkeztetni a fénykép hátoldalá­nak levelezőlap-szerű kiképzése, illetve az ott olvasható szöveg. A postabélyegzőn „Naszvad 918 FEB. l.”-i keltezés, majd a valami­kor tintaceruzával írott, helyen­ként már elmosódott címzés; „Lebó Sándor K.u.K. Feldspitál No 436/vagy 466/ Feldposzt 469”.,, Majd a levél szövege: „Kelt soraim Január 31 én. Kedves párom kívá­nom a jó Istentől, hogy ezen pár sor írásom a legjobb egészségben találjon, én hála Istennek egészsé­ges vagyok melet neked is tiszta szívből kívánok. Szeretett kedves párom már ászt gondoltam hogy ha kórházba kerültél majd onnan már haza fogsz jőni. De értem sorjaidbú hogy megint otvagy ahol voltál így most má megin híjába várlak haza onnan.” Az eddig leírtakból azt hiszem ki­derül, hogy idősebb Lebó Sándor azon szerencsések egyike volt, aki, a zubbonyzsebben hordott borítóba varrott kétréthajtott fényképpel együtt hazakerült az első világháború poklából. A ké­pen látható kislegény, ifjabb Lebó Sándor, már valamikor felnőttko­rában, feltehetően a fényképek rendezgetése közben - élete vé­géig pedáns ember lévén - utólag odaírta a kép hátoldalára, az egy­kori címzés fölötti szabad helyre, hogy: „11 éves koromban apámnak a fronton”. Aláírás: „11 éves koromban apámnak a fronton" (a felvétel a szerző családi archímumából való) Vállalatok figyelmébe! Várják a jelentkezést VRABEC MÁRIA Június 29. és július 2. között a magyarországi Neszmély és a szlovákiai Bátorkeszi község ad otthont a Vág-Ipoly-Duna Eurorégió megalapítása első évfordulója alkalmából szer­vezett rendezvényeknek. A neszmélyi millecentenáriumi parkban június 29-én 11 óra­kor Gyimóthy Géza, a magyar Országgyűlés alelnöke nyitja meg az EUROEXPO gazdasági kerskedelmi, idegenforgalmi és kulturális kiállítást, mely­nek keretén belül vállalatok, intézmények és önkormány­zatok is bemutatkozhatnak. A csütörtöki program az Agrá- rium és vidékfejlesztés az EU- csatlakozás fényében című szakmai konferenciával folyta­tódik, 20 órakor pedig a Nesz­mélyből induló hajón kinyit a Business Klub, amelybe 10 ezer forint belépődíj ellenében minden érdeklődőt szeretettel várnak. Pénteken, június 30- án a Budapest motoroshajó fe­délzetén előadások hangza­nak el az eurorégió víz- és sportturizmusáról, kiértékelik az eurorégiós borversenyt, majd az esztergomi kikötés után történelmi városnézés következik,a részvételi díj 10 ezer forint. Csütörtökön 10 órától a neszmélyi általános is­kola épületében Kézfogás a gazdaságért címmel a határon átívelő együttműködésről, a külgazdasági tendenciákról és a kiaknázatlan lehetőségekről ad elő Martonyi János magyar külügyminiszter, Hama Ist­ván, szlovák régiófejlesztési miniszter, Szabó Tibor a HTMH elnöke és Boros Imre, a Magyar Kereskedelmi és Ipar­kamara elnöke. Július 1-jén Rockenbauer Zoltán kultusz- miniszter nyitja meg a Hídve­rő Napokat Neszmélyben, majd a Kultúrával a Nyugat kapujában eurorégiós folklór­gála következik. Délután meg­koszorúzzák a millecentenári­umi emlékművet, este 19 óra­kor pedig felszedi a horgonyt a mécseshajó, amelyre 12 500 forint ellenében szállhatnak fel az üzleti kapcsolatok iránt érdeklődő vállalkozók. A ren­dezvény utolsó napjának szín­helye már a határ innenső ol­dalán fekvő Bátorkeszi, itt 11 órától ökomenikus istentiszte­letet tartanak, délután Szabó Tibor megkoszorúzza az 1896-os millenniumi emlék­művet, Dávid Ibolya igazság­ügy-miniszter az 1848-as em­lékművet, Csoóri Sándor híd- rőoszlopot avat. Este fogadás­sal és hagyományőrző utca­bállal ér véget a 4-napos ren­dezvénysorozat. A borászok, akik saját termésükkel szeret­nének részt venni a borverse­nyen, nevezésüket a borfajta, az évjárat és a termelő nevé­nek feltüntetésével a követke­ző címre küldjék: Kovács Já­nos, Hlavná 47, Vitt 94638, a hajókon szervezett business- klubok iránt érdeklődők pedig a 087/6549207-es vagy 087/ 6549273-as telefonszámon kapnak bővebb tájékoztatást Bastmák Tibortól a kerületi hi­vatal régiófejlesztésért felelős elöljáró-helyettesétől.

Next

/
Thumbnails
Contents