Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)

2000-05-02 / 100. szám, kedd

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 2. Mács József új művének bemutatója Pozsony. A Szlovákiai Magyar írók Társasága rendezésében kerül sor május 3-án Mács József Öröködbe, Uram... című regénytrilógi­ája első két kötetének bemutatójára. A rendezvény 16 órakor kez­dődik a Madách-Posonium Kultúra könyvesboltjában (Május 1. tér 10). A művet Duba Gyula író méltatja, (it) Jubileumi képkiállítás Dunaszerdahely. Május 5-én 17 órakor lesz Duncsák Attila kassai festőművész jubileumi kiállításának ünnepélyes megnyitója a Kor­társ Magyar Galériában (Vásártér 825/8). A május 26-ig tartó, hét­főtől péntekig 9 és 16.30 óra között megtekinthető kiállítás vemiszázsán dr. Pogány Gábor budapesti művészettörténész is­merteti a művész életútját és a bemutatott alkotásokat, (ú) A magyar film napjai Szene. A Magyar Kulturális Intézet magyar filmnapokat szervez a szenei művelődési házban. Jókai Mór születésének 175. évforduló­ja alkalmából ma délelőtt 10-kor, holnap délelőtt 10-kor és este 6- kor az Aranyember című filmet vetítik, (ú) SZÍNHÁZ ___________________POZSONY___________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Bohémélet 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: A kőszívű ember fiai 10 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Pink Floyd, Ritmusban 10 MOZI POZSONY HVIEZDA: Velem, vagy nélküled (am.) 16, 18, 20.30 MLADOST: Amerikai szépség (am.) If FILMKLUB: Juha (finn) 17.30, Pult (ff.) 20 MÚZEUM FILMKLUB: Blair Witch titka (am.) 17.30, 19 CHARLIE CENTRUM: A félkegyelmű visszatér (cseh) 18.45 Játék­háború 2. (am.) 16.30 Stuart Little, kisegér (am.) 17 Sivatagi cápák (am.) 18.15 A tehetséges Mr. Ripley (am.) 20.15 Észvesztő (am.) 20.30 20.30 Dühös és szép — Erin Brockovich (am.) 16 Aranypol­gár (am.) 18 Stalker (szoyj.) 20.30 Irkafirka (szlov.) 19.30 KASSA CAPITOL: A halál érintése (am.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Az Álmosvölgy legendája (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Borrowers (am.) 16.15, 19.15 DRUZBA: Kettős kockázat (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Szabad egy táncra? (jap.) 15.30,17.45, 20 DÉL-SZLOVÁKIA LÉVA-VMK: Apart (am.) 16.30,19 Mérföldkövek IV. - helytörténészek tanácskozása A millennium jegyében KAMONCZA MÁRTA A 100 éve született Munkácsy Mihály művészete egyike a 19. század témákban legváltozatosabb életművének A nagy alkotások örökre szólnak Az érsekújvári járásbeli nagyköz­ségben vasárnap negyedik alkalom­mal rendezték meg a helytörténé­szek tanácskozását. Az udvardi ön- kormányzat, a Csemadok Országos Tanácsa és Érsekújvári Területi Vá­lasztmánya, valamint a Bibliotheca Hungarica mellett az idén első ízben szerepelt a szervezők között a közel­múltban alakult Pro Patria-Honis- mereti Szövetség.A Mérföldkövek IV. - Millennium 2000 elnevezésű tanácskozás előestéjén ugyancsak Udvardon tartotta ülését a Pro Patria-Honismeri Szövetség ügyvi­vő testületé. A tanácskozáson egye­bek mellett szó volt a szövetség or­szágos közgyűlésének előkészülete­iről. A vasárnapi tanácskozásra több mint félszáz helytörténész jött el Szlovákia kiilünböző régióiból, őket elsőként Száraz József udvardi pol­gármester, majd Kvarda József, a Csemadok országos elnöke köszön­tötte. Ezt követően Duray Miklós - a tanácskozás fővédnöke -, a Magyar Koalíció Pártja ügyvezető alelnöke a helytörténészek aprólékos és szor­galmas munkájának fontosságáról szólt. Elmondta; a helytörténészek sok esetben olyan érdekes esemé­nyekre, illetve összefüggésekre hív­ják fel a figyelmet, amelyeket a glo­bális történelmi áttekintésekben nem találunk. “Az önök munkája rendkívül nagy jelentőséggel bír, hi­szen a helyi eseményeket örökítik meg a jövő számára. Ez pedig erősí­ti a lokálpatriotizmust és az azo- nosságtudatot”-húzta alá Duray Miklós. Lacza Tihamér, a Szlovák Rádió magyar nyelvű adásának munkatársa Szinnyei Józsefről, a magyar bibliográfia atyjáról beszélt, aki az előadó szerint munkáját a banktisztviselők alaposságával vé­gezte. “A Magyar írók élete és mun­kái című tizennégy kötetes életrajzi és bibliográfiai lexikon kétségtele­nül Szinnyei József főműve, és az­óta is példa nélkül álló teljesítménye a magyar bibliográfiai irodalom- nak”-szögezte le Lacza Tihamér. Ezt követően Tóth Béla, a Magyar Or­szágos Levéltár főigazgató helyette­se a levéltárban található iratokról, dokumentumokról szólt, valamint ecsetelte a szlovákiai kutatók számá­ra hozzáférhető lehetőségeket. Ugyancsak kutatási lehetőségekről beszélt Bukovszky László, a Vág- sellyei Levéltár munkatársa. Kovács László tanár, történész az államala­pításról és a magyar településrend­szer kialakulásáról tartott előadást. A tanácskozás délután hozzászólá­sokkal folytatódott. Érdekes felveté­se volt Végh Lászlónak, a somotjai Bibliotheca Hungarica igazgatójá­nak, aki témaként ajánlotta a jelen­lévőknek, hogy dolgozzák fel a milleniumi emlékművek “sorsát”. Varga László nagymegyeri tanár ar­ra hívta fel a figyelmet, hogy a rend­szerváltozás óta sok településen nem vezetnek krónikát. Görföl Jenő, a tanácskozás szervezőinek nevében elmondta: a jövő évi Mérföldkövek V. találkozónak a témája a “Mérle­gen a helytörténeti irodalom” lesz. A helytörténészek tanácskozása Ron­csol Lászlónak, a Pro Pátria - Honis­mereti Szövetség tiszteletbeli elnö­kének zárszavával ért véget. Tizenhat évvel a legnagyobb magyar festőnek tartott Mun­kácsy Mihály halála után Sza­bó László művészettörténész a magyar festészetről kiadott könyvében így kesergett: LACZA TIHAMÉR “Munkácsy művészi hírnevének a külföldön egyelőre vége; azoknak az akarata ellenére, akik a ma kriti­káját dominálják, senki sem lehet nagy művész - ma. A nagy alkotások azonban nagy időkre szólnak; ha majd elnémulnak a műértés német potentátjai, akik egész leplezetlenül Munkácsy szittya voltán kezdik méltatlan és szellemtelen élcelődé­seiket, majd szóhoz fognak jutni is­mét Munkácsy képei is - megvárhat­ják ezt az időt, mert éppen úgy túl fogják élni a mai német kritikuso­kat, mint ahogy túlélték a francia kritika mindama nagyságait, akik oly ötletesen és brilliáns stílben tud­ták fejtegetni egy-egy művésznek egyéniségét, ha előbb egy-egy mű­remeket kaptak - emlékbe.” S való­ban, a századelő műítészének prófé­ciája beigazolódott, noha Mun­kácsy neve külföldön már nem cseng olyan ismerősen, mint a 19. század hetvenes és nyolcvanas évei­ben, amikor művészetének delelőjé- re érkezett, és a kor ünnepelt euró­pai festőinek egyike volt. Munkácsy Lieb Mihályként látta meg a napvilágot 1844. február 20- án. Ősei valamikor a 18. század első harmadában Bajorországból érkez­tek Magyarországra, de fokozato­san elmagyarosodtak. Édesapja, Lieb Leó kincstári sótiszt már lelkes magyar hazafiként támogatta az 1848-as magyar forradalmat és sza­badságharcot, akárcsak sógora, a si­keres pesti ügyvéd, Reök István is, s emiatt keservesen megbűnhődtek a szabadságharc bukása után. A kis Mihály édesanyját sírba vitték az ál­landó zaklatások, Lieb Leó alig két év múlva a börtönben szerzett be­tegségébe halt bele, Reök Istvánt pedig évekre eltiltották a jogászi pá­lyától. Az árvaságra jutott Lieb- gyerekeket a nagynénik és a nagy­bácsik vették magukhoz, a kis Mi­hály történetesen Reök István házá­ba került Békéscsabára. Ezekről a nehéz évekről, a nélkülözésekről és a keserves inaskodásról Láng aszta­losmesternél később Emlékeim cí­mű írásában helyenként már natu- ralisztikus őszinteséggel számol be. Ebben a paraszti-proli közegben döbbent rá arra, hogy számára a raj­zolás és a festészet a legfontosabb dolog a világon, s előbb ösztönösen nyúlt az irónhoz és a szénhez, majd a sors összehozta néhány tanult mű­vészemberrel is - Fischer Ferenccel, Rimaszombat. Véget ért a kilen­cedik alkalommal megrendezett Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny, melyen a résztvevők hat kategóriában mé­rettek meg: az első kategóriában az alapiskola 1-4. osztályos tanu­lói, a másodikban az 5-6. osztályo­sok, a harmadikban az alapiskola utolsó három évfolyamába járók, a negyedik kategóriában a középis­kolások, az ötödikben pedig a fel­nőttek versengtek a vers- és próza­mondás terén. Az említett, hagyo­mányos kategóriák mellett először került a versenyprogramba az éne­kelt versek kategóriája, korosztá­lyos megkötés nélkül. A zsűri a kö­vetkezőket találta a legjobbnak: I. kategória. Vers: 1. Kiss Helga (Alistál), 2. Répás Máté (Marcel- háza), 3. Emődi Brigitta (Rozs­nyó). Próza: 1. Gáspár Tünde (Naszvad), 2. Hunyák Gréta (Tor­naija), 3. Váradi István (Hanva). II. kategória. Vers: 1. Benyicky Ré­Szamossy Elekkel -, akiktől első ko­molyabb képzőművészeti leckéit kapta. Támogatásukkal került 19 évesen Pestre, majd két évvel ké­sőbb, 1865-ben Bécsbe, Rahlhoz. A mester azonban néhány hónap múl­va váratlanul meghalt, így nem so­kat tanulhatott tőle, de Bécsnek kö­szönhette, hogy ismét találkozha­tott Paál Lászlóval, akivel még Ara­don ismerkedtek össze. A magyar tájképfestészet korán elhunyt mes­tere Munkácsy egyetlen igaz barátja és lelki támasza volt, 1865-től 1879- ben bekövetkezett haláláig szinte el sem váltak egymástól. Bécsből né­hány hétre visszatért Pestre, ahol a Rókus kórházban kigyógyították sú­lyosnak mutatkozó szembetegségé­ből. Majd München következett, de - szerencséjére - nem az akkoriban felkapott Piloty-féle iskolába, ha­nem előbb Wagner Sándorhoz, majd az Adam-féle magániskolába került. 1867-ben Párizsban járva megpillantotta Auguste Courbet re­alizmussal átitatott festményeit, és ez az élmény olyan mélyen a leikébe vésődött, hogy nem is tudott tőle szabadulni. Már évek óta vágyott ar­ra, hogy Düsseldorfban Ludwig Knaus tanítványa lehessen, csak a döntő lökés hiányzott a szándék végrehajtásához. Ezt az impulzust jelentetette Courbet művészetével ka (Szepsi), 2. Czap Edit (Nagy- kapos), 3. Asztalos Éva (Naszvad). Próza: 1. Motyl Attila (Komárom), 2. Mihály Péter (Rimaszombat), 3. Krupi Bernadett (Nagykapos). III. kategória. Vers: 1. Csenky Ni­koletta (Komárom), 2. Menyhárt Adrianna (Tornaija), 3. Novák Henrietta (Rimaszombat). Próza: 1. Csanda Máté (Pozsony), 2. Kiss Bálint (Nagymegyer), 3. Molnár Csaba (Komárom) és Paszmár Lí­via (Farkasd). IV. kategória. Vers: 1. Kuklis Kata­lin (Párkány), 2. Lax Judit (Tor­naija), 3. Szabó Viktor (Zselíz). Próza: 1. Bari László (Fülek), 2. Pék Ágnes (Galánta), 3. Diószegi Mónika (Királyhelmec). V. kategória. Vers: 1. Jancskár Lajos (Fülek), 2. Gódor Mária (Ipolyság), 3. Juhász Gyula (Párkány). Próza: 1. Motyka Ildikó (Abaújszina) és Darabos Magdolna (Serke). VI. kategória - Énekelt versek: 1. Vándor együttes, 2. Göbő Sán­dor; Vanya Barbara, 3. Jakubecz László, (as) való találkozása, s Paál Lászlóval együtt Düsseldorfba költözött. Itt született első jelentős alkotása, az Ásító inas. Következő munkája egy igazi remekmű - sokak szerint Mun­kácsy legnagyobb alkotása -, a Sira­lomház volt. Ekkor már szülővárosa nyomán Munkácsyként írta alá ma­gát, és vált egycsapásra világhírűvé, amikor a Siralomházat Párizsban bemutatták, és egy amerikai műpár­toló kétezer tallért adott érte. Goupil, a jó szimatú párizsi képke­reskedő nyomban Düsseldorfban termett, hogy körülnézzen Mun­Az addig éhező, nélkü­löző festő egy csapásra gazdag lett. kácsy műtermében, és szinte min­dent fölvásárolt, amit ott talált. Az addig nélkülöző fiatalember egy­szeriben gazdag lett, és Goupil rábe­szélésére 1872-ben Párizsban tele­pedettle. Vajon mi volt a Siralomház titka? Lyka Károly művészettörténész ezt így látja: a festmény “alakjainak el­rendezésében nem elméleti elgon­dolások, hanem friss intuíció vezet­te a kezét. Ezek az alakok itt nem formai vagy lineáris megoldások JUHÁSZ KATALIN Ry Coodor kubai „munkalátogatá- sából” két éve Grammy-díjas lemez született (Buena Vista Social Club), és az történt, ami gyakran megesik: egy világhírű zenész je­lenléte világhírt hozott a lemez is- mereden szereplőinek is. Azóta - Cooder idegenvezetésének kö­szönhetően - Wim Wenders rende­ző is beleszeretett Kubába, a le­mezcégek emberei pedig egyfoly­tában járják a terepet, idős éneke­sek után kutatva. A Buena Vista- album több közreműködőjének je­lent már meg önálló lemeze. Olyan ez, mint egy ironikus álom: leél va­laki egy életet lokális népszerűség­ben és anyagi „rosszullétben”, az­tán kilencvenkét évesen ráköszön a nemzetközi hírnév, világszerte ter­jeszteni kezdik a dalait. Ez történt Compay Segundóval. Az ő Chan Chan című dalával indul a Buena Vista-album, a filmnek is egyik kulcsszereplője, most pedig, kis ké­séssel, hozzánk is megérkezett Best alanyai, mint ahogy a Rahl-is- kolában tanították, hanem lélekta­ni funkciók hordozói. Komor, fakó siralomház tárul fel előttünk, jobb­ra az elítéltnek fojtott dühbe merült alakja. Baloldalt férfiak, nők, egy leány, gyermekek: kíváncsiság, szánakozás, utálat az, amit maga­tartásuk elárul. Ezen túl valami szo- kadan, addig képen alig látott ér­zéshullám járja át a képet, a közel­gő végzet borzongató érzete”. A Siralomház után évekig olyan képeket festett, amelyeket gyer­mekkori élményei ihlettek. Ilyenek a Rőzsehordó nő, a Tépéscsinálók, a Búcsúzkodás, a Köpülő asszony vagy a békéscsabai tájat idéző Ha­zafelé. Természetesen a párizsi be­nyomások is hatottak rá, ezeknek köszönhetjük az Éjjeli csavargókat vagy a Zálogház című festményét. Munkácsy sorsának kedvező fordu­lata azonban törést is hozott művé­szetében. Különösen azt követően, hogy 1874-ben elvette egyik gaz­dag pártfogója, De Marches báró özvegyét, aki fényűző lakást rende­zett be Párizsban, ott fogadta a francia közélet ismert alakjait. Munkácsy, hogy ehhez a nagyvilági élethez anyagi hátteret biztosítson, rengeteg megrendelésnek volt kénytelen eleget tenni. Ezzel .ma­gyarázható az is, hogy közel 70 ké­pe található amerikai magángyűjte­ményekben. Az 1870-es évek máso­dik felében két figyelemre méltó, ugyanakkor a megváltozott körül­ményeket is jól jellemző képet alko­tott. A Műteremben c. kompozíció a befutott művészt és feleségét ábrá­zolja, másik műve a figurák elren­dezésében viszont a Siralomház méltó párja: a vak angol költőt, Mil­tont mutatja be, de a kép nem áraszt olyan komor hangulatot, in­kább egyfajta szomorúság lengi be. Ezt a munkáját 1878-ban a párizsi világkiállításon nagy aranyérem­mel jutalmazták. Zajos sikert ara­tott az 1880 nyarán festett Krisztus Pilátus előtt és a hat évvel később keletkezett Mozart utolsó pillanatai c. alkotásával is, ezt követően azon­ban már az elfáradás és az alkotó­erő elapadásának jelei fedezhetők fel művészetében. A Golgota, az Ecce homo vagy a milleniumi ün­nepségekre készült Honfoglalás technikailag ugyan jól kivitelezett alkotások, de a korábbi nagy mű­vekből sugárzó szellemi feszültség hiányzik belőlük. Mindez Mun­kácsy betegségével is összefügött, s bár nagy tervek foglalkoztatták, 1897 tavaszán a Bonn melletti en- denichi szanatórium kapui végleg bezárultak mögötte. Itt halt meg, teljesen elborult elmével, 1900. május 1-én. Földi maradványait, nagy pompával, Budapesten he­lyezték örök nyugalomra. of-válogatása, a Cien Anos de Son. Compay Segundo gitáros és éne­kes, ha kell, klarinétozik is, valódi neve Francisco Repüando, de a be­cenév többet elárul róla. A compay a compadre (barát) kubai változa­ta, a segundo pedig stílusából (két hangfekvés harmóniája) ered. Ez az ember egyáltalán nem igényli, hogy életkorára tekintettel legyünk. Fö­lényes könnyedséggel bánik nyolc- húros gitárjával, a hangjával is azt csinál, amit akar. Tisztaság és élet­szeretet árad ebből a gazdag dal- lamvilágú zenéből, a producerek sem telepedtek rá az anyagra, nem tettek engedményt a világzenei trendek felé. Amit hallunk, az maga az őszinteség, Kuba valódi hangja. A kommunista diktatúra és a sze­génység elől Segundo a zenébe me­nekült, megindító, ahogy felül tud kerekedni a „zavaró tényezőkön”. Napfényt, örömet, vidám dallamo­kat küldött nekünk egy politikailag, mentálisan és kulturálisan izolált országból. Talán a hosszú élet titkát is ismeri. (Warner Music) Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny A díjazottak névsora új szó-hIr Compay Segundo kilencvenkét évesen lett világsztár A hosszú élet titka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents