Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)

2000-05-05 / 103. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 5. KOMMENTÁR Pártos főkönyvelők TÓTH MIHÁLY Ha csak a fele igaz, akkor is követendő a példa: amikor megkérdez­ték Henry Fordot, hogy mire legbüszkébb, az újságírók legnagyobb meglepetésére azt válaszolta, hogy a főkönyvelőjére. Meg is ma­gyarázta, hogy hiába működtetné a futószalagot, hiába tökéletesí­tené állandóan az új gépkocsimodelleket, mérné az egyes munka- műveletek elvégzéséhez szükséges időt, hiába fedezte volna fel, hogy az eladott kocsik számának növelése érdekében olyan olcsón kell gyártania, hogy minden munkás vehessen autót. Ami rendíthe­tetlenné teszi a biztonságérzetét, az főkönyvelőjének mindenkor naprakész jelentése a cég állapotáról. Arra a hírre, hogy a számvevőszék ellenőrrei 10 471 törvénysértésnek minősíthető szabálytalanságot fedeztek fel az állami költségvetés esz­közeinek felhasználásában, akár így is reagálhatnék: az állami válla­latoknál, minisztériumokban, hivatalokban stb. dolgozó vezetők nem Fordnál tanulták a szakmát. Ehelyett felidézem, hogyan reagált az adónkból származó pénzek körültekintő felhasználásáért felelős poli­tikusok egyike, amikor a tévé munkatársa azt kérdezte tőle, mit szól a tömeges törvénysértéshez. „Aki dolgozik - mondotta -, az hibát is el­követ. ”A törvényhozó orcája úgy ragyogott e nehezen alulmúlható gondolati laposság kinyilatkoztatása közben, mint szellemesen kira­gadott töklámpa a sötét éjszakában. Ilyen kommentárra már a felvilá­gosultabb apparatcsikok se vetemedtek úgy 1985 után. Mert moco­rogni kezdett bennük a veszélyérzet, hogy mi lesz velük, ha összedől az egész kóceráj. Nem működik a veszélyérzet, mert a társadalomát­alakítás tíz éve alatt viselkedési szabállyá vált, hogy a pontatlanság bocsánatos bűn. Masaryk tanításának a „Nem félni és nem lopni”-nak ez manapság a parafrázisa: „Légy bátor, és lopd el, amit tudsz!” Amerikában, Fordéknál, klasszikus módon érvényesült, amit mi tíz esztendeje szívesen elhittünk, nevezetesen hogy az állam minden tulajdonosnál rosszabb tulajdonos. Ebből következett, hogy a tulaj­don magánkézbejuttatásával csak javulhat a helyzet. Akkor ezt az is elhitte, aki korábban is, ma is munkaereje eladásával tartja fenn magát. Mára úgyszólván teljesen elkopott a bizalom, és félő, hogy holnap az emberek már azt is kötve hiszik el, hogy Amerikában volt egyszer egy vállalkozó, akinek főkönyvelője minden reggel centre pontosan ki tudta mutatni, hány pénzt ér gazdája vagyona. Szlovákiában folyik a modem demokrácia legértékesebb vívmá­nyának, a többpártrendszernek a hitelrontása; minden pártnak megvan a saját főkönyvelője. JEGYZET ...és akkor jött az elnök SÓKI TIBOR Fiatalok. Nem akarnak katonás­kodni. Megvan rá az okuk. Világ­nézetük, vallásuk, vagy egysze­rűen az egyéniségük nem enge­di, hogy fegyvert fogjanak, illetve hogy távirányított gépekként vi­selkedjenek. Áprilisban felléle­gezhettek. A parlament végre el­fogadta a polgári szolgálatról szóló törvény módosítását. Hosz- szú ideje ez volt a legelső határo­zat, amivel elégedettek lehet­tünk. Nehéz szülés volt, de csak meglett a gyerek. Hurrá! ...aztán jött Rudolf Schuster. Aki saját szavai szerint mindannyi­unk elnöke akart lenni. Most „mindannyiunk elnökeként” nem írta alá a várva várt tör­vényt, s visszaküldte a parla­mentbe, hadd csámcsogjanak rajta még egy nagyot a honatyák és honanyák. Csakhogy a parla­ment még Isten malmainál is las­sabban dolgozik. így aztán egyál­talán nem lenne meglepő, ha csak ősszel kerülne újra a tör­vényhozásba a javaslat. Bármikor kerül is napirendre, megint megvitatják, s megint el kell telnie egy (nem is olyan) kis időnek, hogy hatályba léphessen. Közben meg szépen lassan telnek a napok, hetek, hónapok, s útnak indulnak az újabb behívók. Talán olyanokhoz is, akik eddig csak azért nem kérték a polgári szol­gálatot, mert annak a jelenlegi formájában büntető jellege van. Elvégre ki szeretne két évig éh- bérért dolgozni. Abban a korban, amelyben éppen meg kellene alapoznia a jövőjét, el kellene kezdenie valami kis vagyonka összeszedését. De azt csak akkor lehet, ha valaki letudta végre ezt a fránya katona- vagy polgári marháskodást. Akkor már in­kább megpróbálja más úton elke­rülni a katonásdit. Mondjuk el­megy külföldre, vagy megpróbál kék könyvet szerezni. Nos, hála az elnöknek, most sokan újra el­kezdhetnek gondolkodni, a legá­lis út helyett milyen illegáis mó­dot találjanak ahhoz, hogy hűek maradhassanak elveikhez. No de mi vagyunk bolondok, ha meglepődünk. A Vladimír Me- ciarral folytatott politikai flörtö- lések, a nyelvtörvény körüli her­cehurca meg több más, nem ép­pen kellemes meglepetés után megszokhattuk már, hogy olyan elnökünk van, amilyen. Milyen is? Hát nem midenkié, az biztos. >ZL*yÁáiAi ■«•»*» ín Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztóségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238327, 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Gázálarcos ukrán újságírók tüntetnek a sajtószabadságért. Kucsma elnök nyomást gyakorol az ellenzéki sajtó­ra, a legutóbbi választások idején például tűzvédelmi ellenőrzést tartottak a szerkesztőségekben a hatóságok. Nyilván a biztonság kedvéért. (CTK/AP-felvétel) TALLÓZÓ yOLKSKRANT A holland lap interjúja alcímében „Magyarország Haveljének” nevezi Göncz Árpádot. A cikk szerint az utolsó előtti entellektüel távozik a közép-európai politikából. Havellal együtt egyszerre irodalmárok és po­litikusok. Göncz Árpád erről úgy nyilatkozott: az írók a hatalmi gépe­zeten kívül művelik a politikát, a nép nevében politizálnak. Ugyanezt csinálják elnökként is, a nép remé­nyeit és hangulatát fejezik ld. Az ál­lamfő a gazdasági átalakulást érté­kelte tízéves elnöksége egyik legem­lékezetesebb történésének. Úgy vé­li, Magyarország mutatta fel a világ- történelem egyik legnagyobb priva­tizálási műveletet, a magyar privati­záció bekerül a tankönyvekbe. Ami pedig még fontosabb: nem csupán a gazdaság magánkézbe adásáról van szó, hanem a szelleméről is. - A kö­zép-európai államfőknek nincsen igazi hatalmuk, inkább erkölcsi te­kintélyük. A hatalmat szavaik adják számukra. Az elmúlt tíz évben azt is megtanulták, hogy a napi politikába ne avatkozzanak bele - mondta. Göncz az osztrák helyzetre is utalva kifejtette: Európa sokat felejtett a II. világháború tanulságaiból. Milosevics helyzetét súlyosbítja az ENSZ-törvényszéki vádemelése, különben emigrációba vonulhatott volna valahova Úgy végezheti, mint Ceausescu Szlobodan Milosevics jugo­szláv elnök két forgató­könyvön is dolgozik, de a vé­gén akár úgy is végezheti, mint néhai román kollégája, Nicolae Ceausescu diktátor - véli Ausztria egykori szaraje­vói nagykövete. MTI-HÁTTÉR Montenegró, a Vajdaság, esedeg a Szandzsák lehet a volt Jugoszlávia jövendő konfliktusgóca - jelentet­te ki az osztrák külügyminisztéri­um délkelet-európai osztályának vezetője. Valentin Inzko, aki A Bal­kán újabb háború küszöbén? című bécsi pódiumvitán Montenegróval kapcsolatban két forgatókönyvet vázolt föl. Egyrészt Szlobodan Milosevics jugoszláv elnök meg­próbálhat háborút kirobbantani, féltve Szerbia tengeri kijáratát, amely Montenegró elszakadása esetén elveszne. Másrészt viszont a kisebbik jugoszláv köztársaság elszakadása jól jönne Milosevics hatalmon maradási törekvéséhez. A 2001-ben esedékes választáso­kon ugyanis a jugoszláv alkotmány értelmében már nem indulhatna, de ha az alaptörvény módosításá­val kikiáltanák a Szerb Köztársasá­got, akkor elhárulna az akadály je­löltsége óljából. Az ENSZ-törvény­széki vádemelés súlyosbította Milosevics helyzetét - vélte Inzko, rámutatva: különben emigrációba vonulhatott volna valahova, Oro­szországba, vagy Kínába, vagy akár a görögországi Athosz hegyé­re, „bár ahhoz szerzetesnek kelle­ne lennie”. Inzko szerint a jugo­szláv elnök megpróbálhat újabb válságot szítani, például a Vajda­ságban, hogy kitörhessen a nem­zetközi elszigeteltségből: „szüksé­ge van a konfliktusra, hogy a tár­gyalásokba bocsátkozhasson, és ezzel a nemzetközi közösség ala­nya lehessen”. A volt szarajevói osztrák nagykövet valószínűtlen­nek látta, hogy Koszovóban vagy Bosznia-Hercegovinában újabb za­vargásokra kerül sor. ,A szandzsá- ki muszlimok békés természetűek” - jegyezte meg, bár hozzátette: nem lehet tudni, hol próbál Milo­sevics legközelebb viszályt szítani. Milosevics egyetíen „túlélési esé­lye” az újabb konfliktus szítása - summázta mondanivalóját a nagy­követ, aki egyébként osztja Stipe Mesic horvát elnök véleményét: „Milosevics könnyen úgy végezhe­ti majd, mint Ceausescu”. Nemzetközi Sajtóintézet aggódik, mert a kormányok megpróbálják ellenőrzésük alá vonni a világhálót is A sajtószabadság nemzetközi napja MTI-HATTER A sajtószabadság a vüág minden tá­ján a jó kormányzás egyik ismérve - olvasható az ENSZ és az UNESCO vezetőinek a Sajtószabadság Világ­napja alkalmából május 3-án Géni­ben közzétett közös üzenetében. Kofi Annan ENSZ-főtitkár, Macu- ura Koicsiro, az UNESCO főigazga­tója, valamint Mary Robinson, az ENSZ emberi jogi főbiztosa szerint valamennyi társadalomban elen- gedheteden a sajtószabadság a jog­állam és a kormányok jó működése érdekében, s nem lehet megsérteni anélkül, hogy annak súlyos követ­kezményei ne lennének a társada­lom stabilitására nézve. Macuura a sajtószabadság nemzetközi díjával tüntette ki Nizar Najjuf szíriai új­ságírót, akit 1992-ben tízévi kény­szermunkára ítéltek, és halálos ve­szélyben van: miután az elszenve­dett kínzásoktól mindkét lába meg­bénult, most már leukémiában is szenved, és a börtönhatóságok megtagadják tőle az orvosi gondos­kodást. A világnap alkalmából Algírban fel­OLVASÓi LEVÉL Közéleti feltámadás Sok ember óhajtott vágya betelje­sült május elseje előestéjén, ami­kor a „komáromi színtársulat” sok évi kihagyás után Párkányban vendégszerepeit. Az örömöm megduplázódhatott, amikor meg­avatták a Sajtószabadság terét: an­nak a hetven újságírónak állít emlé­ket, akik a szélsőséges iszlám fegy­veresek és az algériai kormányerők közötti harcokban vesztették életü­ket. A Bizottság az Újságírók Védel­mére (CPJ) New York-i székhelyű nemzetközi szervezet tízfős listát hozott nyilvánosságra azok nevé­vel, akik a legnagyobb veszélyt je­A „sajtószabadság hő­sei” címmel tüntettek ki ötven újságírót. lentik a sajtószabadságra. A felso­rolás élén Foday Sankoh, a Sierra Leone-i Forradalmi Egységfront (RUF) vezetője szerepel. Á nemzet­közi közösség szerint ó a felelős an­nak a nyolc újságírónak a haláláért, akiket 1999-ben a nyugat-afrikai ország fővárosának, Freetownnak az ostromakor végeztek ki. Utána Ali Hamenei, Irán legfőbb vallási vezetője következik, aki az elmúlt hetekben minden erejét latba vetet­te, hogy reformszellemű iráni napi­láttam a terem közönségét, csak itt-ott volt üres hely. Igaz, a régi párkányi színházlátogatóknak csak a magva, a töredéke volt je­len, de a környékbeli falukból ér­kezők jelenléte mindezt pótolta. A komáromiakra kiéhezett közön­ség kisugározta azt a szeretetet, azt a megtiszteltetést, amit ez a társulat minden egyes magyartól megérdemel. Mosoly, derű az ar­cokon, vidámság, kacaj, taps a té­lapókat tütasson be. A listán szere­pel Szlobodan Milosevics jugo­szláv, Nurszultan Nazarbajev ka­zahsztáni, Jósé Eduardo dos Santos angolai, Fidel Castro kubai, Csiang Cö-min kínai és Zin el-Abidin ben Ali tunéziai elnök is. Egy másik vi­lágméretű szervezet, a Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) aggodalmának adott hangot, hogy a vüág kormá­nyai megpróbálják ellenőrzésük alá vonni a világhálót is. Washingtonban megemlékezést tartottak a Freedom Forum nevű szabadságfigyelő intézet és a Newseum sajtótörténeti informáci­ós központ szervezésében. Tucat­nyi neves amerikai újságíró egy­mást váltva olvasta fel annak az 1369 újságírónak a nevét, akit a fel­jegyzések tanúsága szerint 1812 óta munkájának végzése közben megöltek. 1999-ben 40 újságíró ne­vével bővült e szomorú lista. Az Új­ságírók Védelmére Alakult Bizott­ság (CPJ) összesítése szerint egyéb­ként Kínában ez év elején 18 kínai újságírót tartottak börtönben politi­kai okokból. A „sajtószabadság hősei” címmel remben. Olyan jó érzés, igazi ün­nepi hangulat lebegett körülöt­tem. Eszembe jutott, amikor lovaskocsin jártunk színházba. Az­tán amikor elkezdődött a pangás időszaka, amikor csak páran ül­tünk a nézőtéren. S most elérke­zett a közéleti feltámadás, a régi hangulat légköre sugárzott az em­berek arcáról. No és a bemutatott, leporolt és az új stlusban előadott zenés darab, a „Liliomfi” esztéti­tüntettek ki ötven újságírót Boston­ban a sajtószabadság nemzetközi napja alkalmából. A Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) öt kontinens új­ságíróiból választotta ki a díjazot­takat, akik munkásságukkal és a sajtószabadság érdekében végzett tevékenységükkel érdemelték ki e megtisztelő címet. A kitüntetettek közül tizenheten már nem élnek, köztük van Hubert Beuve-Méry, a világszerte ismert és becsült fran­cia napilap, a Le Monde alapítója. Öten újságírói munkájuk gyakorlá­sa közben vesztették életüket: Guülermo Canot, az El Espectador napilap tulajdonos-főszerkesztőjét 1986-ban Kolumbiában, Abdi Ipekcit, török újságírót pedig 1978- ban gyilkolták meg Törökország­ban. Áz IPI kitüntetését többek kö­zött Verán Matic, a szerb független B2-92 rádióállomás társalapítója és igazgatója, Adam Michnik, a Gazeta Wyborcza lengyel napilap társalapítója és főszerkesztője, va­lamint Omar Belhouchet az El Watan című algériai napilap igaz­gatója vehette át szerdán a bostoni Faneuil Hallban. kai és érzelmi hatása valóban ki­ugrás a közömbösség csapdájából. Jó volt látni a már ismert művé­szek mellett a tehetséges fiatalo­kat. A ragyogó fiatalságuk mellett önkifejezésük, sokoldalúságuk bá­mulatba ejtett. Köszönjük ezt a csodálatos előadást, a május elő- esti méltó ünnepet és ezek után gyakrabban jöjjenek közénk. Hajtman Kornélia Nána

Next

/
Thumbnails
Contents