Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)

2000-05-26 / 120. szám, péntek

5

ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 26.

Kultúra - duna menti tavasz

Előzetes szemlélődés nagy-nagy felelősséggel a jubileumi, 25. Duna Menti Tavasz résztvevői körében

Tündérmese és valóság között

Első pillantásra igencsak soknak tűnik fel az a 41 gyermek bábjátszó és színjátszó csoport, akik beneveztek a Duna Menti Tavasz idei jubileumi évfolyamára. Azt viszont tudatosítani kell, hogy ez még nem éri el a lehetséges legnagyobb létszámot.

MÉRLEGVONÁS

A Duna Menti Tavaszra jelentkezők száma ennek ellenére már az idén elérte azt a számbeli határt, amelyen belül még gazdaságosnak mondható az előzetes szakmai válogatás lebonyolítása. így is nagymértékben csökkentette az erre fordított költségeket, hogy a Duna- szerdahelyi járás és régió hagyományosan Nyárasdon rendezte meg a bábjátszók és színjátszók regionális seregszemléjét. Ha számításba vesszük, hogy a gömöri régióból négy együttest egyetlen helyszínen, Tornaiján láthattunk, akkor az ötödik meghívásával akár regionális versenyt is rendezhettek volna. Ez nem csak egyetlen járásra volt érvényes, mert Királyhelmecen és környékén is több együttes benevezett. Ráadásul az ilyen regionális seregszemlék pontos és előzetesen koordinált időzítésével az érintett járások művelődési központjait (Okres- né osvetové stredisko) is be lehet kapcsolni a szervezésbe. Ha Duna- szerdahelyen erre van jó példa, akkor máshol is lehetséges. Ezt támasztja alá, hogy az Érsekújvári járásban némely csoportokat ennek a járási kulturális központnak az állítólagos szakembere meg is látogatta, s ha nem is tudott érdemleges tanácsokat adni, az erre kiszabott pénzt bizonyára eredményesen elköltötte. Alighanem ilyen módon költik el azokat a milliókat, amelyeket a pályázati rendszereken kívül juttat a kulturális minisztérium a költségvetésből a kerületi hivatalokon keresztül a járási hivatalok zsebeibe. A DMT jubileumi évadát értékelve majd nagyobb figyelmet kell fordítania a Csemadoknak a járási vagy regionális seregszemlék megszervezésére. Ezekre a szükséges pénzösszegeket nemcsak pályázati úton, hanem a járási kulturális központoknak a módszertani tanácsadás finanszírozásába való bevonásával is elő lehet teremteni. Év közben elhangzottak vádak,

hogy a Csemadok és a Pódium Társaság nem törődik a gyerekcsoportok pedagógusrendezőinek szakmai képzésével. Ez legkevésbé a bábcsoportok rendezői esetében érvényes. Számukra eddig két nagyobb, időben a hétvégekre koncentrált tanfolyamra került sor, s a harmadik a Duna Menti Tavaszon mint a pedagógiai bábjáték műsorblokkja és a rendezvény folyamatos szakmai értékelése valósul meg. Idén ősszel már a színjátszó csoportok pedagógusrendezői is elkezdhetik a saját tanfolyamaikat. Reméljük, nemcsak azok jönnek el, akik évek óta sikeresen szerepelnek a Duna Menti Tavaszon, hanem a kezdők, az önmagukat nem eléggé megbecsültnek tartó, s véleményük szerint a szakmai válogatások során diszkriminált pedagógusok is. Addig viszont látható lesz az idei Duna Menti Tavasz mezőnye, ahová minden benevezett és ide el nem jutott együttes vezetőjét meghívták. Ott aztán nemcsak a szakmai értékelések során, de a közvetlen hangulatú találkozásokon is mód nyílik az ismeretszerzésre.

Huszonhárom együttes - nyolc bábjátszó és tizenöt színjátszó csoport - kapott meghívást az idei Duna Menti Tavaszra. Az elmúlt negyedszázad alatt nevezték már ezt a fesztivált sokféleképpen. Ki-ki fantáziája, pozitív vagy negatív irányultságú elfogultsága, beavatottsága vagy éppen kívülállósága függvényében mondott véleményt. Abban azonban pro et contra megegyeztek, hogy itt minden évben a gyermeki lélek csodáit lehet látni. Idén sem lesz másképpen. Csak talán mindez sűrítettebben, koncentráltabban, némely esetekben szinte esszenciális szellemi fokozatú lelkiségben jeA gyerekekkel együtt a pedagógusaikat is ünnepelni kellene.

lenik majd meg. Gyerekek színpadi játékaival kapcsolatban kockázatos jóslásokba bocsátkozni. Mégis nagy a valószínűsége, hogy az idei jubileumi fesztivál éppen a résztvevő gyerekek révén emelkedik majd ki az eddigi évfolyamok közül.

Mindegyik csoportra a felfokozott várakozás volt a jellemző, ami már olyan méreteket öltött, hogy a válogatást végzők szakmai felelősségénél a döntés utáni szomorúság volt csak nagyobb. A „mindenki nem jöhet el” magyarázkodás közhelyességén túl most igazolhatják vissza a döntést azok a csoportok, akik meghívást kaptak Dunaszerdahelyre. Ha nem így történik, az még inkább a szakmai válogatást vállalók jövőbeli kötelezettségeit szaporítja, amelyből valószínűleg ki kell hagyni a megelőlegezett bizalom kategóriáját. Egyszer bárki eljuthat a Duna Menti Tavaszra. A folyamatos részvételhez azonban tudatos pedagógiai munka és áldozatvállalás szükségeltetik, még az oda leginkább vágyakozó gyerekek részéről is.

Nem tudom, hogy hogyan, de a gyerekekkel együtt a pedagógusaikat is ünnepelni kellene a 25. Duna Menti Tavaszon. Az sem lenne túlzás, ha ezúttal csak őket ünnepelnénk. Ők azok, akik az iskoláinkba is beszivárgott könyörtelen versenyeztetés démonával szemben a különbségek azonos emberi értékeit keresik meg a gyerekekben. Nekik sikerélményt ad, ha az osztály- közösségben visszahúzódó kislány egyszer csak a közös játékban önmagára talál. Örömüket lelik benne, ha a magát legrosszabbnak mutató fiú lelkében fellobbanthatják a szeretet lángját. Mert nincs itt más és különlegesebb dolog, mint a pedagógusokban munkáló szeretet a gyermek iránt.

Tanfolyamok sorozatain növekedett a tudás és gerjedt a bátorság az egyre eredetibb játékok megalkotásához

Negyedszázad varázslatáról vázlatosan

NÉZŐPONTOK

A Csallóköz 1976. május 21-én megjelent számának közlése szerint az I. Duna Menti Tavasz (akkor még Dunamenti Tavasznak írták, ma már a számítógép is jelzi a vétett hibát) záróünnepségén a gyerekek ezzel a rigmussal búcsúztak egymástól: „Duna menti ákom-bákom, alkotunk mi télen, nyáron.” Visszatekintve az eltelt negyedszázadra, nemcsak az alkotás tartalmi és formai lényege változott meg a legtöbb szeretetet, képzelőerőt és kreatívjátékot átadó fesztiválunkon. Ennek a sokféleségnek a kezdetekor igencsak bizonytalan volt a fesztivál kibontakozó sorsa. Fellapozva Szőke Pista bácsinak, a szlovákiai magyar bábjátszás nesztorának a publicisztikáját, kiderül: amikor az igényességet hangoztatta, valószínűleg élt benne az idei Duna Menti Tavasz bábcsoportjainak a víziója. Már nem az önkényesen egymás mellé rakott dolgok, hanem az indokolt, a bábművészetre alapozó játékok töltik ki a csoportok produkcióit. Azok az irodalmárok is elégedettek lehetnek, akik akkoriban a színjátszó csoportok darabválasztását firtatva keresték a hazai magyar szerzők műveit. Ha nem is született több eredeti alkotás, igencsak megszaporodott a csoportok pedagógus-rendezői által feldolgozott, átdolgozott, dramatizált, vagyis a mai irodalmi és dramaturgiai felfogás szerint eredetinek is tekinthető művek száma.

Akkor még mindenki tanulta a színpadi törvényszerűségeket, fokozatosan ismerték meg a drámajáték, a drámapedagógia magyarországi, szlovák, cseh és angol kísérleteit, adaptálható eredményeit. Tanfolyamok sorozatain növekedett a tudás és gerjedt a bátorság az egyre eredetibbnek számító játékok megalkotásához. Hiszen mindig a játékon, a játékosságon volt a hangsúly. Ha adott volt is az ideológiai nyomás, a mese mindig felülemelkedett a mindennapok iskolai valóságán. Eltelt tíz év, amely alatt a Duna Menti Tavaszon megjelentek a vers- és prózamondó gyerekek is. Helyük volt ott, bár amikor a szervezők arra a gondolatra jutottak, hogy a rendszerváltás után egy külön országos vers- és prózamondó versenybe tagolják be a gyerekeket is, sok szempontból kiteljesedett a fesztivál szellemisége. Kevesebb lett a fesztiválon a frusztrált pedagógus, szülő és kevesebb a csalódott gyerek. A Csemadok és a szakmai közreműködők jobban oda tudtak figyelni a színjátszó és a bábjátszó csoportokra. Voltak évfolyamok, amelyeket látva még mindig kísértettek a három fel- vonásos klasszikus felfogásban, költséges díszletek között, parádés jelmezekben játszott mesejátékok. Ma sem ritka az üyen, ám a Duna Menti Tavaszon már nem találkozunk ezekkel.

Mind a gyermekek színjátszásának, mind a bábjátszásának megváltozott a pedagógiai és művészeti szemlélete. Központi helyre került a gyerek, még azokban az iskolai csoportokban is, amelyek valamifajta színházpótlékot szerettek volna iskolájuk tanulóinak nyújtani. Egyre több az olyan csoport, amelyek művelődési házak és civil szervezetek keretében dolgoznak. Tisztázódni látszik, hogy a pedagógusszövetség révén tájainkon is meggyökerezni látszó drámapedagógia kiváló eszköze lehet a tanórán a pedagógusnak, de a színjátszó csoportok esetében a drámapedagógiai alapok mellett nélkülözhetetlen a gyerekek improvizációs készségének a fejlesztése, a felszabadított kreativitás, a színpad és a dramaturgia ismerete is. Ennek ellenére még mindig vannak olyan csoportok, amelyekben minimális időt fordítanak a drámapedagógiai és a pszichikai, valamint kommunikációs felkészítésre.

Nem véletlenül. Hiszen a Duna Menti Tavasz utóbbi évtizedében megszűntek a színjátszók és a bábjátszók tanfolyamai. Ez igencsak előtérbe helyezte a pedagógus-rendező individuális készségeit mindarra, hogy egymaga tájékozódjon a szakirodalomban, egymaga kutassa fel a csoportjával feldolgozandó irodalmi alapanyagot, s egymaga járjon utána mindennemű ismeretnek, amely a játékbeli megvalósításhoz nélkülözhetetlen. Országos tanfolyamokról tavaly őszig csak álmodozni lehetett, hiszen az utóbbi évtizedben magának a fesztiválnak a megrendezésére is alig volt pénz. Ha belegondolunk, ma sem rózsá- sabb a helyzet, hiszen a megajánlott és pályázatokon elnyert pénzek rendszerint késve érkeznek meg. Varázslatos volt a Duna Menti Tavasz negyedszázada. Helyesebben: varázslatos lesz, ha a közelgő ideivel beteljesedik. Dél-Szlovákiai valamennyi régiójából érkeznek majd csoportok, akiket Dunaszerdahely, az önmagát egyre inkább városnak mutató építészeti és nyelvi csoda, idén is befogad. Építészeti csoda, amit láthatnak. Nyelvi csoda, amire minden évben rácsodálkoznak a messziről érkező gyerekek: ebben a városban mindenki, mindenhol magyarul beszél.

A XXV. DUNA MENTI TAVASZ MŰSORA

Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központ, május 31.-június 3.

______________MÁJUS 31SZERDA_____________

8.

30: A Kistiglinc gyermektáncegyüttes műsora a VMK előtti téren. 9.00: Fesztiválnyitó, a város kulcsának átadása.

9.30: A halkisasszony (népmese-átdolgozás Benedek Elek nyomán), a Galántai Magyar Tannyelvű Gimnázium Manócska bábcsoportja, rendezte: Mészáros Andrea. Sündisznócska lovagol (bábjáték), a pozsonyeperjesi alapiskola és kultúrház Kis Ugri-Bugri bábcsoportja, Giovannini Kornél és Móra Ferenc nyomán feldolgozta és rendezte: Ágh Erzsébet és Nagy Erzsébet. A tündérrózsa könnye (bábjáték), az udvamoki alapiskola Kiskabóca bábcsoportja, Kőbáné Kecskeméty Mária meséje nyomán feldolgozta és rendezte: Makki Márta, zene: Érsek Rezső. Az aranyszőrű bárány (népmese-feldolgozás), a farkasdi alapiskola Bukfenc bábcsoportja, rendezte: Komlósi Margit. 11.30: A bajusz (bábjáték), a felbári alapiskola Amadé László báb- csoportja, Arany János elbeszélő költeményéből bábszinpadra alkalmazta és rendezte: Csépi Zsuzsa. Péter és a farkas (zenés bábjáték), a pozsonyeperjesi alapiskola és kultúrház Ugri-Bugri bábcsoportja, Prokofjev szvitje alapján rendezte: Ágh Erzsébet, Nagy Erzsébet. Játékok (bábjáték), az udvamoki Kabóca bábcsoport, r: Makki Márta 14.00: Varjúfivérek (bábjáték), a párkányi Ady Endre Alapiskola Kuckó bábcsoportja, rendezte: Himmler Zsófia. A libapásztorlány lakodalma (népi gyermekjáték), a búcsi Katona Mihály Alapiskola Kéknefelejcs színjátszó csapata, rendezte: Bóna Irén, Szabó Aranka. Petkó Jenő: Egyszervani komédiák (vásári komédia), a komáromi Munka utcai alapiskola Egyszervani komédiások színjátszó csoportja, rendezte: Habán Hajnalka.

____________JÚNIUS 1-, CSÜTÖRTÖK____________

9.

00: Ágai Ágnes: Kamaszságok (irodalmi kisszínpad), a Csemadok szenei szervezete, Városi Könyvtár Kincskereső Ifjúsági és Gyermekklubja, rendezte: Polák Margit. A szegényember szőlője (mesefeldolgozás), a nyárasdi Csemadok alapszervezete, a kultúrház, az önkormányzat Tekergők színjátszó csoportja, Benedek Elek meséjét feldolgozta és rendezte: Nagy Irén, Gaál Lívia. Rege (irodalmi összeállítás), a szepsi alapiskola Iglice irodalmi köre, rendezte: Ráczné Birtok Erzsébet, Benyicky Laura 11.00: Pedagógia bábjátszás. Három óvodai bábcsoport bemutatkozása után Mészáros Vincéné és Mészáros Emőke (mindketten Budapestről) tartanak foglalkozást az érdeklődő pedagógusoknak. 13.30: Varga Katalin: Barátom, Bonca (színpadi játék), a Dunaszerdahelyi VMK és Csemadok Vámbéry Ármin Alapszervezete Fókusz gyermekszínpada, rendezte: Jarábik Gabriella. 13 és 3/4 nyöszörgés Adrian Mole minden kínszenvedéséből (vidám játék), a tornai alapiskola Bódva színjátszó csoportja, Sue Townsend kamaszregényének motívumaiból feldolgozta és rendezte: Balázs Éva, Zsarnay Valéria.

19.00: A Rozsnyói Meseszínház műsora a Gorkij utcai szálláshelyen (a fesztivál szereplőinek)

______________JÚNIUS 2., PÉNTEK______________

9.

00: Alacindruska (mesejáték), az ipolysági alapiskola Csillagszóró színjátszó csoportja, írta: N. Tóth Anikó, rendezte: Köteles Judit. Fésűs Éva: Palacsintás király (zenés mesejáték), a párkányi Ady Endre Alapiskola és művelődési otthon Csángálók színjátszó csoportja, rendezte: Batta Jolán, Gulyás Ágnes 11.00: Ludas Matyi (variációk a Ludas-történetekre), a király- helmeci alapiskola Apróka színjátszó csoportja, rendezte: Illésné Popália Irén. Farsangtól pünkösdig (szerkesztett népi játék), a bélyi Alapiskola Kincskeresők színjátszó csoportja, rendezte: Szakszón Anna. Arany János: Toldi (sulikomédia), a tornaijai Alapiskola, a Városi Művelődési Ház és a Szülői Szövetség Kincskeresők színjátszó csoportja, rendezte: Mészáros Piroska, Okos Zsuzsanna.

13.00: Szabagácsok (mesejáték), az alistáli alapiskola Csip-csirip színjátszó csoportja, Adorján Viktor műve alapján színpadra írta és rendezte: Szikhart Zsuzsa. Jókai Mór: Melyiket a kilenc közül (mesefeldolgozás), a Csemadok királyhelmeci alapszervezete és a Polgári Kezdeményezések Klubja Bodrogközi Aprószínpada, rendezte: Zvolenszky Gabriella és Nádasdi Hilda. Zöldike álma (mese), a harkácsi alapiskola Harkács színjátszó csoportja, Kovács Magda meséjét feldolgozta és rendezte: Vezér Józsefné, Gonda Klára 19.00: Táncház (muzsikál a Jánosi Együttes Budapestről), a Gorkij utcai szálláshelyen (a fesztivál szereplőinek)

_____________JÚNIUS 3., SZOMBAT_____________

9.

00: A vendégegyüttes műsora, a fesztivál zárása, díjkiosztás

Ilyen bábok születtek a bábjátszó csoportok pedagógus-rendezőinek tanfolyamán.

Az oldalt írta és összeállította: Dusza István

Ha a gyerekek játszanak, akár az egész Föld a mese színhelyévé válik (A szerző felvételei)