Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)

2000-05-23 / 117. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 23. TÉMA:AZ ARANYOSI FAL A környéken sokáig keresték a vállalkozáshoz szükséges telket. A községek sorra elutasították őket, Csallóközaranyoson letelepedhettek. Gyártelep egy csallóközi falu házainak tövében Épül a 125 méter hosszú, 3,52 méter magas betonfal (Somogyi Tibor felvételei) „Itt nőttünk fel, éltük le éle­tünket, de nyugdíjasként saját portánkon nem leljük helyünket. A zajtól, a portól nincs hová menekülnünk. Nemcsak a házunk, de lelki egészségünk is károsodik”- panaszolták az Érdomb utca lakói. PÉTERFI SZONYA A Csallóközaranyos szélén találha­tó valamikori jegyzőkert helyén sok minden volt az évtizedek so­rán: virágzó kert és szőlőlugas, fo­cipálya, búcsúk idején körhinták. A főút építésekor ott raktározták az építőanyagot, később, - a ki- sebb-nagyobb szemétkupacok el­lenére - a falusi gyerekek kedvenc játszóhelyévé vált a „senki földje”. Kilencvenegy január 16-án a csallóközaranyosi képviselőtestü­letjóváhagyásával a 7550 négyzet- méteres telket 151 ezer koronáért eladták az osztrák tőkerészesedé­sű Bau-partner csehszlovák kft.- nek. A hivatalos vásárt az előírá­soknak megfelelően a pénzügymi­nisztérium is szentesítette annak ellenére, hogy az iratokon szerep­lő parcellák száma nem mindig A község beleegyezés nélkül a faluban nem épülhet semmi! egyezett a valósággal. - Ez volna a legkisebb gond, a nagyobb az, hogy a vállalkozással kapcsolatban kezdettől fogva félrevezettek ben­nünket - ismertették a tényeket a lakók. - Ugyanis a kft. képviselői azt állították, hogy házaink tövé­ben csempe és építkezési anyagok lerakata lesz. Nem is ellenkeztünk, a raktár ellen miért is tiltakoztunk volna? Jól tudták, miért hallgattak arról, hogy a telken gyártani akar­ják a betonelemeket. Amikor 1994-ben beindult a tényleges gyártás, békés utcánk zajos, poros hellyé vált. A kavicsfelhúzó, a be­tonkeverő, a cementes tartály ka­lapálása, a rezgés miatt nem tu­dott pihenni sem felnőtt, sem gye­rek. A por pedig a zárt ablakokon át is bejutott házainkba. Az utcabeliek, de a környéken élők is a polgármestert torpedózták pa­naszaikkal, de nem sokra mentek vele. A gyártelep mellett lakó Homyík Júíia nem adott írásos en­gedélyt a kft. működésére.- A rezgés következtében sorra meg­repedeztek a házak falai, a miénk szintén, a cementpor belepte a la­kást, a kertben lehetetlenné vált a ruhaszárítás, unokám nem lehe­tett a szabadban a fák alatt, hiszen a zárt ablakok, ajtók mellett is ösz- szerezzent a döbörgésre. A polgár­mesternek 1994 óta panaszko­dom, többször levélben is, de vá­laszra sem méltatott. Mivel a gyár­telepen sokáig nem volt illemhely sem - hogy kaphattak engedélyt? - a munkások kertem végében vé­gezték el dolgukat. Később budit tákoltak, de az oda járók nem zár­ták magukra az ajtót. A sokasodó lakossági panaszokat, petíciókat a község végül továbbí­totta az illetékeseknek, akik a por- és zajszintmérés elvégzése után 1999. december 15-ei hatállyal be­tiltották a betonelemek gyártását. - Bíztunk abban, hogy visszaáll a rend, a béke és a nyugalom, de té­vedtünk. Házainkkal szemben és mellett 125 méter hosszú és közel négy méter magas betonfal épül. Amint elkészül, újra beindul a ter­melés. Alig hihető, hogy elnyeli a zajt, felfogja a port. Igaz, hogy a ce­mentsilóra végre feltették a szűrőt, amelynek a szerződés értelmében 1994-óta ott kellett volna lennie. De amint fújni kezd a szél, felkapja a poros talajt és viszi... Ha lenne bennük emberség, locsolással is csökkenthetnék a szennyeződést. A közvetlen telekszomszédok tar­tanak attól, hogy a magas zajtom­pító fal árnyéka kertjük termését is veszélyezteti, nem beszélve a te­lekárak zuhanásáról. Világos: alig akad olyan vevő, aki vállalná a gyártelep szomszédságát. - A kft.- tulajdonosok és a polgármester kezdetben azt állították, hogy a te­lepen az aranyosiak jutnak mun­kához. Ez sem igaz. Amióta pedig felvállaltam az utcánkban élők ér­dekvédelmét, azt hangoztatják, csak azért tiltakozom, mert mun­kanélküliként nincs más dolgom. Azt terjesztik, összeférhetetlen va­gyok, holott én csak az igazunkat védem. Nyugdíjas édesanyámét is, aki a gyárteleppel szemben lakik és nem akar ismét úgy szenvedni, - mint ahogyan kénytelen volt ta­valy december közepéig - közölte Novák Jenő. - Miért kötelez ben­nünket a polgármester arra, hogy házaink ablakaiból csak a többmé­teres falat lássuk? Hogyan dönthe­tett megkérdezésünk, beleegyezé­sünk nélkül? Hogyan állíthatja a kft.-tulajdonosokkal együtt, hogy a közvetlen telekszomszédék, a Susíkék beleegyezésével bírnak, amikor tudtunkkal az idős hölgy, tehát a tulajonos aláírása egyetlen iraton sem szerepel? Nincs az a családtag, aki helyette dönthetne! Érthetetlen az is, hogy a polgár- mester miért a vállalkozók és nem a lakosok érdekeit védi?! - tette fel a kérdést az ősz hajú Novák Márta néni. Miután az Érdomb utcaiak látták, hiába reménykednek abban, hogy ügyük „valahogy” rendeződik, már nem a polgármestertől, hanem a helyi képviselőtestülettől kértek segítséget. A lakossági tiltakozás jogosságával a képviselők egyetér­tettek, s ezért a február 2-ai össze­jövetelen felülbírálták az 1991- ben hozott döntést: visszavonták a kft.-nek adott építési engedélyt. A polgármesternek kellett volna in­tézkednie, ám nem történt semmi. Hegedűs Sándor ugyanis jogi taná­csot kért egy komáromi ügyvédtől, aki megállapította: a testületi dön­tésnek nem volt jogalapja. Ezek után május 5-én a Nyitrai Kerületi Hivatal is megerősítette a Bau- partner Kft. építési engedélyét. Hi­ába szögezi le az irat: a község be­leegyezése nélkül a faluban nem épülhet semmi, ha a testület meg­adta az engedélyt. Miért volt fontos eladni a parcel­lát, amelyre az elfogadott terület- fejlesztési terv értelmében lakás­egységek épültek volna? - kérdez­tük Csallóközaranyos polgármes­terétől. - Azt hiszik, nincs ennél nagyobb gondja a falunak? Tu­dom, ki áll a tiltakozás mögött! Vannak emberek, akiknek semmi sem jó - közölte láthatóan sértő­dötten. Végül mégis beszámolt a telekeladásról, amely a testület bejegyzésével történt. - Az akkori eufóriában támogattuk a vállal­A polgármester szerint vannak, akiknek semmi sem jó. kozni akarókat, főleg ha munka­helyteremtő szándékaik voltak. A területfejlesztési terv megváltozta­tása is törvényes volt, az osztrák tőkével működő kft. bizonyos fel­tételek mellett kezdhette meg te­vékenységét. Tény, hogy a szerző­dés néhány kitételét nem teljesí­tették időben - a levegőszennye­zést szűrő felszerelésével kellett volna csökkenteniük - éppen ezért a lakók panaszait jogosnak tartva intézkedtünk. Az üzemelést a hi­bák elhárításáig felfüggesztették, most viszont már az sem tetszik egyeseknek, hogy hangtompító fa­lat emelnek a gyáregység lakóhá­zak felöli oldalára. Miért rossz, ha támogatom a vállalkozókat? Nem­tagadom, kérhettem volna por-és füstpénzt is, de nem tettem, nem nehezítem helyzetüket. Csalló­közaranyos 1050 munkaképes la­kosából 450 a munkaügyi hivatal nyilvántartásában szerepel. - Tud­tunkkal az is benne állt a szerző­désben, hogy a kft. alkalmazottai­nak zöme helyi lesz - vetettük fel. A polgármester közölte: jelenleg ez nincs így, de még lehet. Elismé­telte, nem igaz, hogy az összes Ér­domb utcai lakos a gyártelep be­szüntetését követeli, F. vállalkozó neve nem szerepel a petíciós íven, mivel megérti a másik vállalkozót. Az elmondottak igazolására egy levelet mutatott, amelyben a kft. 6-8 dolgozója munkahelyük meg­szüntetésétől tartva arra kéri ne engedje a telep felszámolását.- Nem felel meg az igazságnak, hogy F. szomszéd nem kifogásolta az üzemtelepítést, a zajt, a port, hi­szen többször együtt intézkedtünk a komáromi szerveknél. A neve azért maradt le az ívről, mert ami­kor gyűjtöttük az aláírásokat, há­zon kívül volt. A felesége persze aláírta - adott magyarázatot No­vák Jenő a szomszédok bólogatása közepette. Amikor a két kft.-tulajdonos észre­vette, hogy fotós kollégám - enge­délyt kérve a munkásoktól - fényké­pezni kezdte a falépítést, közölték, nekik is lenne közlendőjük. Alig vál­tottunk néhány mondatot, részre­hajlással vádoltak, mondván, miért a lakosok, s nem a vállalkozók érde­keit képviseljük?!- Érvényes engedélyünk van, a te­lekszomszéd beleegyezésével lát­tunk hozzá a gyáregység építésé­hez. Nem értjük, hogy az emberek miért csak most kezdtek el tilta­kozni, s nem 1994-ben, amikor be­indult a gyártás? - mutatta az ira­tokat Frantisek Bartalos és Zdeno Novotny. Állították, semmi sem in­dokolta tevékenységük leállítását, a zajszint sem volt túl magas, de mert a higiénikus megijedt a nyil­vánosságtól, meghozta a felfüg­gesztésről szóló határozatot. - Az irigység miatt van minden, kapita­listáknak, kizsákmányolóknak tar­tanak bennünket. Azok, akiket nem alkalmaztunk - próbáltak személyeskedni. Kiderült, hogy a valaha külföldi tőkerészesedésű kft.-ből az osztrák fél kiszállt, hogy a helyi lakosokat azért nem alkal­mazták, mert nem feleltek meg el­várásaiknak. - Jelenleg hárman dolgoznak a Bau-partner köteléké­ben, de ha ismét termelni fogunk, megkezdjük a munkásfelvételt. (Felvetődött bennünk: ha csupán három falubelit alkalmaznak, ki volt az a 6-8 személy, aki Hegedűs Sándor segítségét kérte?) A kft.-tulajdonosok magyarázatá­ból kitűnt, hogy nagyon nehezen találtak rá a vállalkozás elindításá­hoz szükséges csallóközaranyosi telekre, ugyanis a szomszédos köz­ségekben kérvényüket sorra eluta­sították. Ezért nagyra becsülik a helyi polgármester, az akkori tes­tület segítségét. Engedéllyel ren­delkeznek, beruháztak, eszük ágá­ban sincs felszámolni a telepet. - Nincs akkora zaj, por, hogy ne le­hessen az egymás mellett élés bé­kés. A 3,52 méter magas hangtom­pító fal felépítése jelentős kiadást jelent, a lakók követelésének te­szünk eleget. Ennek ellenére tilta­koznak. Érdekes, hogy a közeli fő­út zajszintje senkit sem izgat. Mi néhány decibellel léptük csak túl a határt - próbáltak meggyőzni, majd a porral kapcsolatban hozzá­fűzték: a szél a földek felől is hord­ja a port, mégsem panaszkodik senki. Patthelyzet - mondhatnánk, hi­szen aligha valószínű, hogy a köz­ség engedélyével rendelkező Bau- partner Kft. felszámolná a vállal­kozást, és az Érdomb utcaiak be­lenyugodnának a robajjal, porral járó gyártásba. A betonfal viszont épül, a cementsilóra felszerelték a szűrőt, elkészültek a higiéniai he­lyiségek is. Ma még nem tudni, ezek az intézkedések mennyire járulnak hozzá az üzemelés zaj- és portszintjének csökkentéséhez. A lakók félnek, és ha a zavaró kö­rülmények továbbra is fennma­radnak, orvoslásban bízva foglal­koztatni kívánják az illetékes szerveket. A rendszerváltás meg­adta a polgárnak a panasztevés jogát akkor is, ha sokan megkér­dőjelezik. A község élén 1980 óta álló polgármesternek is tudnia kellett volna, hogy nem lehet jó döntés az, amit a lakosok megkér­dezése, beleegyezése nélkül hoz a testület. Tényleg el kell fogadnia a lakónak, hogy házának ablaká­ból a békés táj helyett egy beton­falra essen a tekintete?! A rezgés következtében a házfalak is megrepedeztek

Next

/
Thumbnails
Contents