Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)

2000-05-23 / 117. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 23. KO/W/WENTAR Hol terem a kenyér? PÁKOZDI GERTRÚD Az már biztos, hogy az idei gabonatermés nem lesz jobb a tavalyinál, amely köztudottan az utóbbi évtized leggyengébb termése volt. Az aszály súlyos következményem az intenzív öntözéssel együtt valame­lyest még enyhíthet a végre valahára megérkezett csapadék. Elvben közel 315 ezer hektár öntözhető Szlovákiában, a gyakorlatban azon­ban a működésképtelen berendezések miatt mintegy 30 ezerrel keve­sebb. Sok helyütt szédopták az öntözőberendezéseket, az anyagilag lerongyolódott mezőgazdasági vállalatok pedig segítség híján képte­lenek pótiásukra. Meg sok helyütt nem is törekednek erre, mert nem tudnák fizetni a vízdíjat. Igaz, az utóbbi napokban hozott intézkedé­sek alapján a vízgazdászok türelmesen kivárják, amíg a mezőgazda- sági üzemek a termésből kifizethetik tartozásukat, és a mezőgazdasá­gi tárca általi öntözési támogatással együtt ez az intézkedés is hozzá­járulhat a mutatkozó termés megmentéséhez. Az elhúzódó politikai és privatizációs huzavona közepette mintha megfeledkezett volna a kormány az aszály következményein kívül is súlyos gondokkal küsz­ködő tárcáról. Mintha nem akarná észrevenni, hogy a gabonaraktá­rak nemcsak azért vannak már most kiürülőben, mert az utóbbi évek­ben az időjárás mostohán bánik a földművesekkel, hanem mert a for­dulat utáni kormányok mezőgazdasági politikája a legnagyobb jóin­dulattal sem nevezhető sikeresnek. Még mindig nem egyértelműek a mezőgazdasági támogatáspolitika alapelvei, olyan kérdésekben fo­lyik meddő vita, amelyek a terméshozamok alakulása, az ágazat ver­senyképessé válása szempontjából nem sokat nyomnak a latban. A búza átlagos hozama egy tonnával csökkent az utóbbi évtizedben, és korántsem csak az időjárás miatt. A lerobbant mezőgazdasági üze­mek képtelenek megfizetni a jó minőségű vetőmagot, kevesebb jut műtrágyára, növényvédő szerekre. Szakemberek szerint jó másfél év­tized kell ahhoz, hogy elérjük az 5 tonnás hektáronkénti gabonahoza­mot. A gabonatermelés korábban állta a versenyt az uniós tagország­okkal. Félő, hogy még sokáig csak múlt időben beszélhetünk erről, miközben uniós tagságunk legérzékenyebb pontja éppen ez az ágazat lesz. Nem ártana, ha ezt a tárcavezetéssel együtt az egész kormány tudatosítaná. Kenyérhiánytól nem kell félni. De nem mindegy, ex­portból származik-e a mindennapi betevő, vagy a hazai földekről. JEGYZET Néhány óra a szülészeten PÉTERFI SZONYA A szülés a nő életének legszebb, legboldogabb pillanata annak el­lenére, hogy általában testileg megkínozza. De a természet cso­dája, hogy miután világra jön a kis emberke, nyoma sincs a fáj­dalomnak. Hogy ezt követően hogyan viseli anyaságát az új­donsült kismama, az orvosokon, a kórház személyzetén is múlik. Attól, emberként kezelik-e, vagy csak „névtelen” betegként, akitől elvárják, ne legyenek kívánságai, s lehetőleg önellátó legyen. Még az is előfordul, hogy a pimaszság legmagasabb fokának tartják, ha a szoptatási időn túl is látni kí­vánja csecsemőjét. És szó sem le­het arról, hogy négy-öt napnál előbb hagyhassa el a kórházat, akkor sem, ha családja vállalja gondozását. Ha pedig végre köz­ük a jó hírt : távozhat, eltart jó fél napig, míg megkapja a kórházi zárójelentést. De amint elhagyja a kórtermet, a felszabadult ágyra tiszta ágyneműt húznak, így a kórház folyosóján kénytelen ros­tokolni. Sokan tudják, hogyan le­hetne ez másképp, de kinek van kedve változtatni a megszokot­ton? Egyszerűbb dolog azon ri- mánkodni, hogy szegény az eklé­zsia, mint takarékoskodni. Nem mindenáron, csak ott, ahol lehet­ne. Például a szülészeteken. Ha simán zajlott a szülés, az anyukát egy-két napon belül hazaenged­hetnék. Házi gondoskodásba, úgy, mint Angliában. Ahol a szü­lést követően kivétel nélkül me­het az anyuci és kisbabája - ha egészségesek - az apucihoz. Nem kivételeztek a 45 esztendős, negyedik gyerekét világra hozó Cherie Blairrel sem, miután túl volt a nehezén, s nem volt ok ar­ra, hogy megfigyelés alatt ma­radjon, hazatért a Downing Street-i kormányfői rezindenci- ába. Pedig korára való tekintettel veszélyeztetett terhesnek számí­tott, az orvosok nem marasztal­ták. Az egészségügyre szánt köz­pénzből ugyanis neki sem jár több, mint az átlagpolgárnak, holott feltehetően elég magas a bevételeiből fizetett biztosítás. Elképzelhetetlen, hogy idehaza előforduljon ilyesmi. Hiszen az sem lehetséges, hogy valaki a terhességének utolsó heteiben dolgozzon, de Cherie asszony még kedden a londoni bíróságon a brit szakszervezeteket képvisel­te. Tájainkon hat héttel a szülés előtt a kismama kénytelen anya­sági szabadságra menni akkor is, ha kutya baja. És a szülést köve­tően legalább öt napon át „élvez­nie” kell a hajnali ébresztéseket, a közös zuhanyzó előtti sorako- zást, a hidegen tálalt meleg ételt stb. Miközben az ágazat pénzhi­ánnyal küzd. Hol itt a logika?! Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (58238338), SidóH. Zoltán-gazdaság- (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince-sport- (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitni: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somoija. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA Bugár Béla, az MKP elnöke azt java­solja, hogy a parlamenti és egyéb posztok elosztásáról törvény ren­delkezzen, amely a következő vá­lasztási időszakban lépne érvénybe. Az ellenőrző funkciók a mindenkori ellenzéket illetnék. Peter Muránsky (KDH) szerint ez a demokráciának nálunk hosszabb ideje nem alkal­mazott modellje, a nyugati államok­ban természetes, hogy a parlamenti funkciók egy részét az ellenzék tölti be. A képviselő „óvatosan” támogat­ná a javaslatot. Jozef Tárcák (HZDS) szerint nem feltétlenül a jogszabály elfogadása jelenti a meg­oldást. Úgy véli, a politikai pártok egyezsége is elegendő, ha az elfoga­dott játékszabályokat törvényként tartanák be. Normális körülmények között nem volna szükség ilyen tör­vényre - véli Eubomír Andrassy (SDK). A demokratikus társadal­makban arról, hogy az ellenzéket il­letik meg az ellenőrző pozíciók, írat­lan egyezségek köttetnek. A nacionalizmusnak és antiszemitizmusnak nincs szüksége racionális indokokra, érvekre, elég a tévhit Egy Tiso-szobor árnyékában A nacionalizmusnak nincs szüksége racionális indokok­ra és érvekre - sem a magyar­gyűlöletnek, sem a cigányok­kal szembeni előítéleteknek, sem az antiszemitizmusnak. VRABEC MÁRIA Ha nem így lenne, akkor a zsidók ma csupán szimpátiát, legfeljebb közönyt váltanának ki a közép-eu­rópai posztkommunista államok la­kosságából, hiszen a népesség alig néhány ezrelékét alkotják. Ehelyett szinte mindegyik volt hitleri csatlós államban a zsidókat gázkamrákba küldőket avatják nemzeti hőssé, ál­lítják piedesztálra és próbálják tisz­tára mosni - hangzott el azon a nyit- rai konferencián, amely az antisze­mitizmus okaival foglalkozott. Alig tíz kilométerre attól a községtől, ahol aranyszobrot állítottak Tisónak és Hlinkának, Izraelből és Szlovákia szinte valamennyi egyeteméről ér­kezett történészek és szociológusok boncolgatták, mi lehet az oka an­nak, hogy Szlovákiában a zsidókról a legtöbb embernek ma is a világot uralni akaró befolyásos lobbicso­portok, vagy a mások nyomorúsá­gából meggazdagodó telhetetlen uzsorások jutnak eszébe. Ez a kép a 19. században alakult ki, amikor az Osztrák- Magyar Monarchiában élő szlovákok nemzetiségi jogait elhiva­tottan védelmező Ludovít Stúr is az­zal vádolt meg egy másik kisebbsé­get, hogy „szeszfőzdéivel az alkoho­lizmus nyomorába taszítja a szlo­vákságot, majd miután az nem tud árendát fizetni, elfoglalja a házait és birtokait, a nemzet pedig kénytelen saját hazájából világgá menni”. Nem csoda, hogy legtöbbször a ko­rabeli szlovák irodalomban is batyu­val, rongyosan érkező házaló árus­ként ábrázolják a zsidókat, akik ké­sőbb a nép kizsákmányolásával tesznek szert mérhetetlen vagyon­ra. Ez az elmélet annyira erősnek bi­zonyult, hogy még a 20. század har­mincas éveiben is tartotta magát, hi­szen a vagyonelkobzások igazságos voltát legfőképp azzal indokolták, hogy a lakosság 4 százaléka nem birtokolhatja az ország tőkéjének 45 százalékát. A fasiszta szlovák ál­lam ideológusai még egy súlyos vét­ket róttak fel a zsidók bűnlajstrom­ára: a szlovákok elmagyarosításá- ban való aktív részvétellel és a ma­gyar dzsentri kiszolgálásával vádol­ták őket annak ellenére, hogy az itt élő izraeliták túlnyomó többsége or­todox vallású volt, és bár környeze­te nyelvét elsajátította, nem olvadt be, nemhogy másokat kényszerített volna erre. Ennek ellenére - mint ahogy azt több előadó is hangsú­lyozta - ez a motívum máig is tartja magát: elég megfigyelni, milyen gyakran magyarázzák Magyaror­szág vagy a hazai magyar pártok Az antiszemitizmusról nem kis mértékben Stúrék is tehetnek. külföldi sikereit az amerikai zsidó lobbival. Mégsem a felsorolt okok jelentik a máig is buijánzó szlovákiai antisze­mitizmus legfőbb táptalaját, hanem a hazai katolikus egyház hozzáállá­sa a klérus szerepéhez az első szlo­vák államban és különösen Tiso sze­mélyiségéhez. „Most, amikor maga a pápa követte meg a zsidókat, és az idő végre lemosta róluk Krisztus fel­feszítésének vétkét is, különösen ve­szélyes, ha nagy tekintélynek örven­dő egyházi személyiségek próbálják bagatellizálni a pap-elnök vétkeit, és nyíltan kifejezik hódolatukat iránta” - hangzott el Pavol Mesfan, a Zsidó Kultúra Múzeuma igazgató­jának előadásában abban a város­ban, amelynek püspöke maga is em­léktáblát szentelt fel és misét mon­dott Tiso tiszteletére. Az ilyen reha- büitációs törekvések a szociológu­sok szerint mindaddig követőkre ta­lálnak, amíg állam, nemzet és egy­ház összefonódik Szlovákiában, amíg a nemzeti önérzet egyet jelent azzal a tévhittel, hogy a világ MIÉINKBŐL és IDEGENEKBŐL áll, hogy közösséget csakis ugyanolyan származású, nyelvű és vallású em­berekkel lehet vállalni. Sőt, sokan még tovább mentek, amikor nyíltan kijelentették, hogy a lelkek mélyén mindaddig nem várható javulás, amíg a szlovákhoz hasonló Ids nem­zetek egyik legfőbb jellemzője, az állandó ellenségkép keresése, sőt tudatos ápolása marad. Bármennyi­re is úgy tűnik, hogy a Szlovákiában ma élő pár ezer zsidó miatt valójá­ban nincs is értelme az antiszemitiz­mussal foglalkozni, itt nem az előí­téletek aktuális célpontja, hanem ki­váltó okai a lényegesek. A zsidók után ugyanis jöhetnek, és általában jönnek is mások: magyarok, romák, homoszexuálisok... A történet min­dig ugyanarról szól. Fél éve még egy lyukas garast sem adott volna senki Hillary Clinton New York-i győzelméért A megcsalt és a hűtlen csatája véget ért JARÁBIK BALÁZS Rudy Giuliani New York-i főpolgár­mester a hét végén kiszállt a szená­tusi választási küzdelmekből, nem kis fejtörést okozva ezzel, paradox módon, főleg eddigi ellenlábasá­nak, Hülary Clintonnak. A republi­kánus táborban - ahol egyre inkább azzal voltak elfoglalva, mit kezde­nek majd egy sikeres polgármester­rel, aki megbukott a szenátusi vá­lasztásokon - szinte megkönnyeb­büléssel fogadták a hűt. Az még csak hagyján, hogy Hillary már hónapokkal ezelőtt verte Rudyt a közvélemény-kutatók szerint. Rudy választási csapatán a teljes bi­zonytalanság lett úrrá, mikor se­hogy sem tudták eladni a szigorú vasfegyelemmel, ám nulla toleran­ciával rendelkező, New York váro­sában kiváló eredményeket elérő fő­polgármestert. Azok a szakértők, akik januárban jót nevettek Hillary indulási szándékán, mondván, en­nek a nőnek egyszerűen esélye sincs, azok ma Rudynak jósolnak fé­nyes jövőt - csak nem a szenátort székben. Pedig Hillary csak saját kampányát hajtotta végre, nem rea­gált a főpolgármester és egyéb kon­zervatív körök támadásaira. Előnyt kovácsolt hátrányaiból, s az érvet, hogy soha nem élt New Yorkban az­zal védte ki, hogy diplomáciai és nemzetközi kapcsolatait építette, amíg Rudy tönkretette a város isko­larendszerét, egyre több pénzt von­va el az oktatástól. Mindezt megerő­sítette a főpolgármester bugyuta és egyoldalú állásfoglalása a kubai fiú, Efian ügyében, s az, hogy a Dialo- ügyben (a fekete fiú esete, akit négy rendőr saját háza előtt terített le 42 golyóval) egyértelműen a rendőrök oldalára állt, feldühítve az ugyan­csak befolyásos afroamerikai közös­séget. A végső döfést azonban az ad­ta Rudynak, hogy kitudódott, szere­tőt tart. Felesége válással szeremé lezárni férje hűtlenségét, márpedig az Amerikai Egyesült Államokban ilyen jelennel senkit sem választa­nak meg semmilyen funkcióba. A szenátusi küzdelem semmiképpen sem ért véget: Hillary még nem ün­nepelhet. Uj ellenfele Rick Lazio, a republikánus párt fiatal, liberális hajtása, kinek főleg ismeretlensége okoz fejtörést a first lady csapatá­ban. Lazio megkísérli a lehetetlent, ám ne feledjük, fél éve még Hillary helyzetét tartották annak. OLVASÓI LEVÉL A rút ara esete Az 1998-ban megválasztott kormá­nyunk és parlamentünk nem éppen elért sikereiről vált híressé, mégis hozott bizonyos javulást a minden­napi poütikában. Sikerült feloldani azokat a politikai görcsöket, melye­ket az előző kormány maga előtt görgetett. Ugyanez nem mondható el a gazdasági mutatók - főleg a la­kosság életszínvonalának csökke­nése láttán. Ijesztően megnőtt azok száma, kiknek gondot okoz a min­dennapi megélhetés. Gondolok itt a munkanélküHek, a nagycsalásodok és a nyugdíjasok rétegeire. Így ma­rad a már majdnem világpiaci ára­kért való bevásárlás a világpiacitól nagyon lemaradt bérekből vagy nyugdíjakból. A kormánykoaüdót alkotó pártok állandó torzsalkodá­sa, az állami vállalatok privatizálá­sának késleltetése, az ellenzék ok­talan ágálása nélkül is romja a kül­föld által rólunk alkotott képet. De mindezek nélkül is nehezen képzel­hető el, hogy az EU belátható időn belül kinyitja kapuit előttünk. A nyugat-európai polgárok életszín­vonala 6-7-8-szorosa a szlovákiai átlagpolgár életszínvonalának, az egy főre jutó termelésünk százalék- aránya csak töredéke a Nyugat-Eu- rópában elért eredményeknek. A munkanélküliség 20 százalékos, környezetvédelmünk a Nyugat ál­tal elfogadhatatlan, a roma kérdés megoldatlan. Az EU-vőlegénynek nem nagy hozományt jelentünk, így hát érdekházasságról nem is le­het szó. Marad a szerelmi házasság. Ha a menyasszony nem gazdag, ak­kor legyen vagy nagyon szép, vagy okos, esetleg nagyon jó. Kérdés, hogy nyugati partnereink mi szé­pet, okosat, vagy jót tudnak felfe­dezni bennünk. Így ne is csodálkoz­zunk azon, hogy az uniós tagor­szágok állampolgárai nem repes­nek az örömtől, ha újabb kelet-eu­rópai országok felvételéről esik szó. Számunkra nem marad más, mint remélni és bízni nyugati partnere­ink jóindulatában és szerény mo­sollyal kínálni szépségünket, okos­ságunkat, jóságunkat. Tomanovics Zoltán, Pozsony Ne sírj kislányom! Ha színésznő akarsz lenni, itt van pár millió, vegyél egy filmgyárat és játszd el a rút kiska­csát. (Agócs Ernő karikatúrája)

Next

/
Thumbnails
Contents