Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)

2000-05-20 / 115. szám, szombat

Kultúra ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 20. A Kaláka és a Borostyán zenés estje Vágsellye. A megzenésített versek legjelesebb magyarországi elő­adója, a nálunk is hosszú évek óta méltán népszerű Kaláka együt­tes és a műfaj egyik legismertebb hazai művelője, a komáromi Bo­rostyán együttes ad ma este 18 órától közös koncertet a városhá­zán. A kellemes élményt ígérő zenés estre a Sellyéi Ifjúsági Klub rendezésében kerül sor. (m-t) Bacsó-filmek mustrája Szocsiban Szocsi. „Bacsó Péter kontra Rákosi Mátyás” címmel Bacsó Péter politikai filmjeinek szentelnek retrospektív vetítéssorozatot a Szocsiban megrendezendő júniusi filmfesztiválon. A Tanú, a Nyár a hegyen, a Tegnapelőtt, valamint a Te rongyos élet című Bacsó­munkákat tűzik műsorra a válogatásban a június 12. és 16. közötti rendezvénysorozaton. A Fekete-tenger parti üdülővárosban tar­tandó, immár hetedik fesztivál hivatalos programjába is meghívást kapott magyar film. A versenyben a Budapesten született és élő, török származású alkotó, Can Togay Egy tél az Isten háta mögött című alkotását mutatják majd be. (MTI) SZÍNHÁZ ___________________POZSONY___________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Giselle szombat 19 HVIEZDOS- LAV SZÍNHÁZ: A windsori víg nők sz. 19 Üvegre festve vasárnap 19 KIS SZÍNPAD: Az oroszlán télen sz. 19 Székek v. 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Indul a bakterház sz. 19 v. 15 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Játssz, lábam - te másik pedig táncolj! sz. 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Gladiátor (am.) sz., v. 17,20 OBZOR: Nagyon veszélyes viszonyok^ (am.) sz., v. 16, 18 Éne bene (cseh) sz., v. 20.30 MLADOST: Mint a füst (am.) sz. 15 v. 18 Bajor Filmnapok: A szexu­álisan érett nagyvárosok különös viselkedése a párzás időszakában (ném.) sz. 17.30 A felvilágosítás biztosítva (ném.) sz. 20 Antal és a golyócska (ném.) v. 16; 23 - Semmi sem úgy van, ahogyan tűnik (ném.) v. 20 CHARLIE CENTRUM: A holtak útja (am.) sz., v. 18, 20.30 Juha (finn) sz., v. 16.30 Éne bene (cseh) sz., v. 18.15 Dogma (am.) sz., v. 20.15 Apart (am.) sz., v. 17.30 Dekameron (ol.) sz., v. 20.30 A bokszoló és a halál (szlov.) sz., v. 19.30 KASSA ÚSMEV: Gladiátor (am.) sz., v. 15.30, 18.15, 20.45 IMPULZ: B. Monkey (am.) sz., v. 16.15,19.15 CAPITOL: A Mars misszió (am.) sz., v. 15.30,17.45, 20.15 DRUÉBA: A tehetséges Mr. Ripley (am.) sz., v. 15.30 Az Álmosvölgy legendája (am.) sz., v. 18, 20 TATRA: Velem, vagy nélküled (am.) sz., v. 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: A bennfentes (am.) sz., v. 16.45,19.15 DUNASZERDAHELY - LUX: Kettős kockázat (am.) sz., v. 19.30 NFG-l-FILM: Arizonai álmodozók (am.) sz. 17.30 LÉVA - JUNI­OR: Kettős kockázat (am.) sz., v. 16.30, 19 GALÁNTA - VMK: A part (am.) sz., v. 17.30, 20 NAGYMEGYER - SLOVAN: A csontem­ber (am.) sz., v. 19 KIRÁLYHELMEC - PRIVÁT: Észvesztő (am.) sz., v. 20 NAGYKAPOS - SLOVAN: Amerikai szépség (am.) v. 19 Kisemlékkutatók Nemzetközi Konferenciája az ausztriai Bad Aussee-ben. Két év múlva Komárom lesz a házigazda Lelkesedés és szakértelem A házigazda múzeumigazgató Cornelia Köberl (balról), valamint a felső­ausztriai egyesület két „lelke": Brigitte Heilingbrunnen és az örökifjú Nel­li Kainzbauer A Bad Aussee-i Kammerhof Múzeum (A szerző felvételei) A festői szépségű, ausztri­ai Salzkammergut egyik városkája, Bad Aussee adott az idén otthont az 1971 óta kétévenként megrende­zésre kerülő Kisemlékkuta­tók Nemzetközi Konferenci­ájának. L. JUHÁSZ ILONA Nyugat-Európában - különösen a német nyelvterületen - már sok­éves hagyományai vannak a sza­badtéri szakrális kisemlékek (út menti keresztek, szentek szobrai, képoszlopok, kápolnák stb.) kuta­tásával, dokumentálásával és vé­delmével foglalkozó szervezetek­nek. Tagjainak sorában ott találha­tók a szakemberek mellett a lelkes, ún. „amatőrök” is, akik egyébként fokozatosan publikálják kutatása­ik eredményeit. Amellett, hogy fel­térképezik az adott területen talál­ható szakrális kisemlékeket, jelen­tős részt vállalnak ezek felújításá­ban is. Számtalan kisemléket tet­tek már rendbe, s folyamatosan igyekeznek felhívni a figyelmet ezek megmentésének és karban­tartásának fontosságára. Ezért nem csupán a szaklapokban, tudo­mányos évkönyvekben, folyóira­tokban, hanem a helyi és regioná­lis sajtóban is publikálnak. A lapok kiadói, ill. tulajdonosai is felismer­ték, milyen ösztönzően hat egy- egy kisemlék felújításáról szóló írás: a lokálpatrióták, szégyellve településük elhanyagolt kisemlé- keit, a példát látva szintén mozgo­lódni kezdenek. Mivel ezek az egyesületek tevékenységükkel nem kis terhet vesznek le a hivata­los műemlékvédelem válláról, munkájukra az állami szervek is felfigyeltek. 1996-ban például Friedrich Kari Azzolát, a németor­szági Hesseni Kisemlékkutatók Egyesületének elnökét Roman Herzog köztársasági elnök magas állami kitüntetésben részesítette. Azzola professzor e mostani konfe­rencia főszervezőjével, a felső­ausztriai, Enns központtal műkö­dő egyesület elnökével, Nelli Kainzbauerrel közösen határozta el, hogy kétévenként váltakozva, egyszer németországi, egyszer pe­dig ausztriai színhellyel nemzetkö­zi konferenciát szerveznek a kisemlékkutatók részére. Két évvel ezelőtt azonban Azzola professzor - első alkalommal - már egy volt szocialista országban, a csehorszá­gi Teplában szervezte meg a talál­kozót. Ott ugyan még nem műkö­dik külön szervezet, azonban az asi múzeum köré csoportosult né­hány lelkes szakember. Egy másik egykori szocialista országban, Lengyelországban viszont az idén már fennállásának 15. évforduló­ját ünnepli a Swidnica székhellyel működő Bractwo Krzyzowcóv (Keresztvédők Baráti Társasága) nevű egyesület, amely hasonló célkitűzésekkel és eszközökkel dolgozik, mint a nyugat-európai szervezetek. Magyarországon nem működik szervezetten a kisemlékvédelem, azonban a nemzetközi konferenci­ák résztvevői között mindig jelen vannak a magyarországi néprajz- kutatók, ill. építész szakemberek is. Romániából (Bukarestből) csu­pán egy állandó résztvevő érkezik, a volt szocialista blokk többi orszá­gából azonban már egy sem. Bár Szlovákiában sem működik szer­vezet, de a Fórum Társadalomtu­dományi Intézet mellett 1997-ben létrejött komáromi székhelyű Et­nológiai Központban létrehoztuk a Szakrális Kisemlék Archívumot, s fokozatosan igyekszünk feltérké­pezni a Dél-Szlovákiában található szakrális kisemlékeket. Az ötlet tu­lajdonképpen a már említett egye­sületek 1994-ben a németországi Tauberbischofsheimban rendezett nemzetközi konferenciáján szüle­tett. E mostani, Bad Aussee-i ta­nácskozáson már jelentős eredmé­nyekről számolhattunk be, s be­mutathattuk az 1998-ban rende­zett szakrális kisemlékkiállítás anyagát is, felsorakoztatva benne a Kisalföldön előforduló szakrális kisemléktípusok fotóit. Előadást is tartottunk: Liszka Józsefnek a Prá­gai Kis Jézus kultuszával kapcsola­tos előadása hangzott el, jómagam pedig a Nyitra környéki magyar falvak házainak oromfalán szokat­lanul nagy számban előforduló szoborfülkékről, valamint az ezek­kel szoros rokonságot mutató sír­emléktípusokról tartottam diavetí­téssel egybekötött előadást. A konferencia egyik társszervezője a Bad Aussee-i Kammerhof Múze­um volt, s annak lelkes vezetője, Cornelia Köberl. A múzeumnak többek közt gazdag gyűjteménye van az ún. „Marterl” típusú kisem- lékekből, a balesetek színhelyén elhelyezett fatáblára festett képek­ből, amelyek az adott helyen tör­tént balesetet ábrázolják. Ezek a tí­pusú kisemlékek nagyon gyakori­ak ezen a vidéken, s legtöbbször a különböző szentek ábrázolásai is megjelennek rajtuk. A háromnapos konferencia első napján elhangzott számos érdekes előadás közül a Gaiswinkler házas­párét emelném ki, akik a környék­beli kisemlékeket mutatták be dia­felvételek segítségével. A második napon a szervezők tanulmányi ki­rándulásra vittek bennünket, így alkalmunk volt közelebbről is megismerkedni Salzkammergut jellegzetes szakrális emlékeivel. Különösen érdekes volt az egyik sóbánya gyomrában létrehozott kápolna, ahol egyébként még ma is rendszeresen tartanak miséket, s esküvőket pedig egyre gyakrab­ban. A tanácskozás harmadik nap­ján elhangzott előadás közül hely­szűke miatt most csupán a szom­bathelyi Szilágyi István építész Szentsír-kápolnákról szóló, vala­mint a fiatal Jürgen Janku (Né­metország) előadását említeném meg. Ez utóbbi szinte misszionári­usként, időt és pénzt nem sajnálva azon fáradozik, hogy a szakrális kisemlékkutatás eredményeit, s minden ezzel kapcsolatos hírt, in­formációt az interneten hozzáfér­hetővé tegyen. Hagyományosan mindig a konfe­rencia befejeztével szokták beje­lenteni, hol valósul majd meg két év múlva a következő rendezvény. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor 2002 májusában a Fórum Intézet Etnológiai Központja látja vendégül Komáromban az európai kisemlékku tatókat. V. ÖRÖKSÉG NÉPFŐISKOLA! TÁBOR Ötödször rendezi meg a Palóc Tár­saság a magyar őstörténettel fog­lalkozó nyári táborát, melyre idén július 6. és 12. között kerül sor. Az Örökség Népfőiskolái Tábor ős­történetünk, gyökereink, szárma­zásunk megismerését, nemzeti ön­ismeretünk és önbecsülésünk el­mélyítését kívánja szolgálni. Az Örökség Népfőiskolái Tábor elő­adásai feltárják az őstörténet-ku­tatás eddigi és legújabb eredmé­nyeit. Azt akarjuk, hogy magyarsá­gára értékként tekintsen a Kárpát­medencében és a nagyvilágban szétszóródott magyar, hogy évez­redes nemzeti kulturális öröksé­günket és ősi anyanyelvűnket megőrizze és ápolja. Millenniumi rendezvényünkön, amelynek fő témája most a magyar Szent Korona, az alábbi előadások hangzanakel: Molnár V. József néplélekrajz-ku- tató: Az ősképek és a magyar Szent Korona, Szántai Lajos kutató: A Szent Ko­rona vallása, Szent őseink nyomá­ban maradva, Szelestey László néprajzkutató: Népművészetünk forrásvidékei, Oltárábrázolások, C. Tóth János történész: Misteri- um Hungarorum - a magyar őstör­ténettől a XV. századig, Harangozó Imre néprajzkutató: A magyar szentek tisztelete a mold­vai magyarság körében, Tábori László keletkutató: A párthus királyok koronái, Kiss Irén kultúrtörténész: Konstan- ca királynő koronája - a magyar női Szent Korona?, Kocsis István író: A Szent Korona múltja, jelene, jövője, Pap Gábor magyarságkutató tu­dós: .Angyali korona, szent csil­lag” - a magyar Szent Korona a legújabb kutatások tükrében. Budai Ilona népdalénekes naponta népdalokat tanít. Pozsony, a koro­názó város címmel honismereti ki­rándulás, esténként pedig kiegészí­tő műsorok (ipolysági emlékidéző séta, Magyar Demokrata-est, zenés irodalmi műsor, templomi hang­verseny) gazdagítják a tábor prog­ramját. Az ÖNT helyszíne Ipolyság. Elszállásolás kollégiumi szobák­ban, étkezés naponta háromszor. Azoknak, akik 2000. június 26-ig az alábbi címen jelentkeznek, részle­tes műsort és tájékoztatást tartal­mazó meghívót küldünk: Palóc Társaság, 99131 Vrbovka 53, telefon-fax: 0854/488-11-37. A Palóc Társaság szeretettel váija Örökség Népfőiskolái Táborába a magyar őstörténet és népismeret, a Magyar Szent Korona iránt érdek­lődő fiatalokat és felnőtteket, diá­kokat és tanárokat egyaránt. Kányádi Sándor 45 vers - Sándor Kányádi 45 poems című kötetéről, amely egy hosszabb alkotói korszakból válogat Költészet, megkétszerezett hatósugárral VÖRÖS PÉTER Manapság a költő nem néptribun: összeszorítja fogait, előtte a hófe­hér papír - és verset ír. Hogy olvas- sák-e őt, azt nem tudom, de ha sze­rencséje van, számycsapásainak számát megkétszerezheti - más népek nyelvén, térben és időben felgyorsul (hat) a még ki nem mon­dott szó, mondat és/vagy szöveg potenciális hatósugara. Áz imént elmondottakat nem csak erősíti, hanem jól is szolgálja a budapesti Maecenas Kiadó néhány éve indí­tott, kétnyelvű költészeti sorozata, amelynek legújabb darabja Sándor Kányádi 45 poems - Kányádi Sán­dor 45 vers címmel jelent meg az elmúlt évben. A reprezentatív kö­tet anyagát egy hosszabb irodalmi időszak terméséből Tóthfalusi Ist­ván válogatta és fordította. Tóthfalusi műfordítói alapelve (most is) a feltétel nélküli hűség volt. Hűség a szöveg tartalmi, for­mai, verstani paramétereihez. Kányádi Sándor erdélyi költő két­nyelvű verseskötetének oldalpár­jai, az egyes rövidebb-hosszabb opuszok váltakozva, magyarul és angolul köszönnek rá az olvasóra. Freudnak bizonyára igaza volt, amikor leírta, hogy „az alkotáshoz mérsékelt boldogtalanság kell”. Mi jól tudjuk, hogy a kisebbségi író­ember soha nem „szenvedett” bol­dogtalanság-hiányban. íme egy példaidézet a Képek című Kányádi-versből: „Kések villognak bennem. / Markolnám, dobnám, döfném / egyszerre valamennyit.” Napjaink egyik legolvasottabb ma­gyar költője, Kányádi Sándor már több mint négy évtizede sűríti versbe mindazt, amit „kettőzött ár­nyékkal”, ő és az erdélyi magyar­ság közösen megélt. A kor fojtoga­tó légköre „elektronikus bume- ráng”-ként jelenik meg verseiben, zárt és szabályos versformákkal már nem találkozunk ebben a kö­tetben. A metaforák és a jelképek hatékonyan segítik mondanivaló­jának hatásos megjelenítését: „hát itt maradunk megint a sárban / még szerencse hogy van gumicsiz­mánk” - hangzik fel a kódolt (de megfejthető) üzenet egy követke­ző versből. Feltehető a kérdés, vajon mennyi­re lehet/lesz vevő a potenciális an­gol nyelvű versbarát egy olyan jel­legzetesen közép-európai sorsköl­tészetre, melyről eleddig csak hal­lomásból lehetett tudomása. Mert szikár, szűkszavú, rejtett politiku­mot hordozó, a gondolatiságot sem nélkülöző versbeszéd ez. A szabálytalan sorokba tör- delt/gyúrt szabad- és prózaversek nem kommentálják a társadalmi és politikai eseményeket - inkább do­kumentálják a makacsul csendes lázadást. Kányádi kivételes tehetségű költő (poéta natus), Méliusz József so­katmondóan írja poéziséről egy helyütt, hogy „Kányádi fontosat cselekedett: meghaladta a saját mitológiáját, s ha szabad így mon­danom, verseiből hirtelen Éurópa ege néz le ránk”. Ám ez a negyvenöt verset felvonul­tató gyűjtemény nem arra vállal­kozik, hogy a pályaívet megrajzol­ja. Inkább azt a Kányádi Sándort mutatja fel, amely az angol (szász) olvasó számára is érdekes lehet, s a lehető legtöbbet mond el egy tiszta erkölcsű, érzékeny költészetről. „És épp ettől emelkednek költői látleletei az egyetemesség szintjé­re” (T.I) - ettől válhat (a jó fordí­tással együtt) a rácsodálkozás tár­gyává s olvashatóvá más népek számára is. Kányádi kétnyelvű ver­seskötete tehát nem azért szü- let(het)ett meg, hogy a kortársi kritikának felvonulási terepül szol­gáljon, s nem azért, hogy megvála­szolja, vajon új pályát nyit-e a köl­tői életműben. A poszt-posztmo- demizmus talán még arrébb van, ám addig is Kányádi tolla alól „fel­röppen olykor még /egy-egy galamb-/ s gerlice-számyú vers” és meglehet, hogy ő írja majd meg „minden idők százegyedik / leg­jobb versét”!?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents