Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)

2000-05-20 / 115. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 20. VENDÉG KOMMEN TÁR Miért pont Katona? MORVAY PÉTER Több mint két hete még magabiztosan utasította el Katona Kálmán, Magyarország ma már egykori közlekedési, hírközlési és vízgazdálko­dási minisztere az állítólagos távozásáról valahonnan valamit meg­halló újságírók kérdéseit. A miniszterelnök úr ugyanis neki semmi ilyesmit nem említett. Azóta már kiderült, hogy most a médiának lett igaza és szinte utolsóként Katona is megtudta ezt. Nem lehet csodál­kozni azon, hogy Katona értedenül fogadta a távozásáról szóló híre­ket. Egyike volt az Orbán-kormány azon minisztereinek, akinek szak­mai hozzáéertését és jóindulatát senki sem kérdőjelezte meg, mi több, egy sikeresen elhárított évszázados árvíz állt a háta mögött, ami jelentősen növelte népszerűségét. Katonát ráadásul valójában nem is váltották le, csak tovább kurtították minisztériumát, amit ó, az eddig példásan lojális hivatalnok, már nem akart vállalni. A pártonkívüli miniszter által vezetett, emellet azonban nagy költségvetési pénzek felett rendelkező minisztériumból fokozatosan nyesegettek le ágaza­tokat és feladatokat, utoljára az autósztráda-program megvalósítását, amit elég vitatható módon közbeszerzést, parlamenti kontrolt mel­lőzve egy bankra bíztak. A pohár a Katona szíve csücskének nevezhe­tő informatikai ágazat e heti Miniszterelnöki Hivatal alá rendelésével látszik betelni. Pedig az összes eddigi közül talán még ezt a lépést le­het a leginkább konkrét érvekkel alátámasztani. Vitathatadan, hogy az informatika a jövő gazdaságának egyik, sőt mondhatni igazi alap­ja. A nagyon erős miniszterelnöki hatalmat biztosító magyar belpoliti­kai rendszerben „különleges fontosságú” címkét kap az, ami ide ke­rül. A legizgalmasabb kérdés Katona távozásával kapcsolatban végül is az marad, ami már a múlt év végi minisztercserékkel kapcsolatban is megválaszoladanul hagytak. Vagyis, miért őt, a sikereset és alkal­masat kellet kiebrudalni abból a kormányból, ahol Pepó Pál környe­zetvédelmi miniszterrel már az összes valamirevaló zöld mozgalom szembefordult és vezetési képességeinek teljes hiányát már a koalíci­ós pártokon belül is nyüvánvaló tényként emlegetik. Vagy Szabó Já­nos honvédelmi miniszter, akinek alkalmadanságára több forrás sze­rint a diplomáciai nyelvezet adta lehetőségeken belül NATO-szövet- ségesek is felhívják időnként magyar partnereik figyelmét. A titok nyitja talán csak annyi, hogy kisgazda miniszterek. Lehet hogy érint- hetedenségük is a fizetség része azért, hogy Torgyán József úgy dön­tött, nem próbál meg Magyarország államelnöke lenni. Ü Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztóségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel, fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Kinek segítenek? MISLAY EDIT Lakni akarunk. Lakni egy saját lakásban. így módosíthatnám a mai szlovákiai viszonyokra alkal­mazva Nagy Bandó hajdani hu- morfesztivál-díjas számának kez­dő mondatait, és bizonyára so­kak óhaját foglalnám össze. Szó se róla, rengeteg lakás „épül” ná­lunk - főleg a választási kampá­nyok idején. A politikusok olyan­kor valamennyien kiválóan meg­oldják a lakáshelyzetet. Aztán ott „fent” többnyire megfeledkeznek arról, hogy itt „lent” még mindig a bérből élők vannak többségben (ha éppennem munkanélküliek). Pedig már nemcsak a pályakezdő fiataloknak okoz gondot egy sa­ját otthon megszerzése, hanem a valamivel idősebbeknek, a har­mincasoknak is. Bank- vagy jel­zálogkölcsönt csak azok kapnak, akiknek amúgy sincsenek anyagi gondjaik, elvégre a pénzintéze­tek nem kockáztathatnak. Sokan már az új otthonukba költözköd­tek lélekben, amikor megtudták, hogy az Állami Lakásfejlesztési Alaphoz is kölcsönért lehet folya­modni. Korai volt az öröm. Kide­A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) több mint elitklub Megkésve kopogtatunk A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Szlovákiával szem­ben nem csupán politikai, ha­nem gazdasági fenntartásait is ismertette, ezért kétséges, hogy már júniusban felveszik az országot a párizsi székhe­lyű elitklubba. SIDÓ H. ZOLTÁN A napokban az Egyesült Államok je­lezte: Szlovákia belpolitikai helyze­te, konkrétan a kormánypártok mind terhesebb civódása, a Demok­ratikus Szlovákiáért Mozgalom ak­namunkája valószínűleg nem teszi lehetővé, hogy az országot a Gazda­sági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet soron következő, júniusi ülésén felvegyék tagjai közé. Az OECD csütörtökön közzétett or­szágtanulmányából az is kiderül, hogy a belpolitikai fenntartásokon kívül Szlovákia komoly gazdasági problémái is aggodalmat keltenek. A szervezet szerint például 2004-ig a kormánynak mintegy 285 milliárd koronát kellene fordítania a közki­adások rendbetételére, továbbá a vállalati, banki szféra talpra állításá­ra. Ivan Miklós miniszterelnök-he­lyettes ugyan e héten intenzíven lobbizott az USA-ban a kedvezőbb országkép kialakítása érdekében, mégsem kizárt, hogy az előbb emlí­tett két tényező azt eredményezhe­ti, hogy belépésünk júniusról de­cemberre tolódhat ki. Vajon miért fontos számunkra az OECD-tagság elnyerése? A Gazdasági Együttmű­ködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) a fejlett ipari országok leg­fontosabb gazdaságpolitikai fóru­ma. Jelenleg 29 tagja van, a volt szo­cialista országok közül eddig Cseh­ország, Magyarország és Lengyelor­szág léphetett be ebbe a komoly presztízzsel rendelkező klubba, Szlovákia viszont évek óta - elsősor­ban politikai okokból - a szervezet ajtajában várakozik. Az OECD törté­nete még a II. vüágháború befejezé­se körüli időszakra vezethető vissza: 1948-ban a Marshall-terv segély- összegeiből részesülő nyugat-euró­pai országok létrehozták az Európai Gazdasági és Együttműködési Szer­vezetet, amelynek feladata a segé­lyek elosztása, a háborús károk helyreállításának koordinálása volt. A szervezet 12 év alatt teljesítette ebbéli küldetését, majd a megválto­zott vüággazdasági helyzetben az Egyesült Államok és Kanada csatla­kozott a szervezethez, amelynek jogutódja 1961 szeptemberétől a Gazdasági Együttműködési és Fej­lesztési Szervezet lett. A 20 alapító ország sora 1964-ben Japánnal, 1969-ben Finnországgal, 1971-ben Ausztráliával és 1973-ban Új-Zé- landdal bővült, majd 21 évi szünet után az elitklub ajtaja újfent kitá­rult: 1994-ben Mexikó, 1995 no­vemberében Csehország, 1996 már­ciusában Magyarország léphetett be, s azóta Lengyelországgal és Dél- Koreával gazdagodott a szervezet, amelynek tagjai állítják elő a vüág összes termékének kétharmadát. Az OECD fő célja, hogy fokozza tagálla­Az OECD-tagság rangot ad az adott országnak, nő annak hitele. mai gazdaságának hatékonyságát, támogassa a szabadkereskedelem bővülését, s hangolja össze azokat az erőfeszítéseket, amelyeket tagjai a fejlődő vüág támogatására tesz­nek. Külön súlyt és tekintélyt bizto­sít a szervezetnek, hogy egyebek mellett a tagállamok legfőbb gazda­sági adatbankja. A párizsi központ­ban dolgozó közel 2000 alkalma­zott évente legalább 200-250 tanul­mányt, jelentést készít, melyek job­bára országokra, régiókra lebontott, illetve az egész vüágra kiterjedő gazdasági prognózisok, adatban hi­hetetlenül gazdag elemzések. Az OECD legfőbb szerve a tanács, amelynek munkájában valamennyi tag állandó képviselője részt vesz. A tanács évente egyszer miniszteri szinten értekezik. A tanács irányítja, fogja át a különböző, például gazda­sági, pénzügyi, kereskedelmi, tudo­mányos bizottságok munkáját. Fon­tos leszögezni, hogy az OECD-tag­ság csupán rangot ad az adott or­szágnak, nő annak hitele, a befekte­tők, a pénzügyi körök kedvezőbb el­bírálásában részesülhet, azonban maga a szervezet kizárólag értékel, javasol, sem szétosztható pénzügyi eszközökkel, sem a tagországokra vonatkozó döntési hatáskörrel nem rendelkezik. Éppen eüenkezőleg, a tagoknak állniuk kell a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szer­vezet éves működési költségét, amely mintegy 300 mülió dollárra rúg. E csinos summa egynegyedét az USA fedezi, a tagok a bruttó ha­zai össztermékük nagysága alapján megáüapított kvóta szerint járulnak hozzá a kiadásokhoz. A minimális tagsági dij évi 300 ezer doüár, ennyit fizet például Csehország, Szlovákiára szintén ekkora befize­tés vár. Az Európai Unió és a NATO valamennyi áüama az OECD tagja. Az OECD az a Rubicon, amelyen át­lépve az adott ország visszafordít­hatatlanul a fejlett nyugati közös­séghez kapcsolódik, márpedig en­nek előnyét, hozadékát nehéz lenne pénzben kifejezni. A kormányok, az intézmények, az üzleti és pénzügyi körök, a nemzetközi bankok az egyes áüamok gazdasági megítélé­sénél az OECD véleményét tekintik mérvadónak. Ha Szlovákia méltó­nak bizonyul az OECD-tagságra, ak­kor egy lépéssel közelebb jut az Eu­rópai Unióhoz és a NATO-hoz, s megszűnik bizonytalan geopolitikai helyzete a Nyugat és a Kelet határán. Szlovákia eredetileg Csehországgal együtt lépett volna be a párizsi köz­pontú szervezetbe, azonban a Meciar-kormány otromba lépései le­hetetlenné tették, hogy már 1995- ben, esetleg 1996-ban taggá válhas­sunk. A vüág legfejlettebb országait tömörítő klub időközben Lengyelor­szággal, Magyarországgal, Dél-Ko- reával bővült, s mint később kide­rült, éppen a 90-es években felvett országok okozták a legtöbb gondot. Mexikót, Dél-Koreát válság rázta meg, Václav Klaus kormánya pedig túl szép színekben mutatta be Cse­hországot. Ezért az OECD fokozta éberségét, s ennek éppen Szlovákia a kárvaüotija. Országunk a későn jö­vők terhét cipeli, sajnos, ugyanezzel a fájó ténnyel szembesülünk a ké­sőbbiek során NATO- és európai uni­ós felvételünkkor is. OLVASÓI LEVÉL Gottwald nyomdokaiban Az SDL elnöke és - néhány felelőt­len választópolgár jóvoltából - egyúttal a parlament elnöke, Jozef Migas a jelek szerint csülapíthatat- lanul vágyik elhíresült pártelődje, Element Gottwald babérjaira. Ä ki­jevi (párt) főiskola jeles diplomása először „a dolgozó nép februári győzelmének” évfordulóján hatá­rozta el, utánozza eszmei vezérét, Gottwald elvtársat. Azoknak az inst­rukcióknak a szellemében, amelye­ket a kijevi agytágitón sulykoltak a fejébe, úgy gondolta, kormányt rob­bant, ahogy azt negyvennyolcban Gottwald tette. Másképp nem érté­kelhető akkori kijelentése, hogy pártjával ldlép a kormányból, mert az nem viselkedik keüőképpen szo­ciálisan. A Meaar-féle babkák üdv­rivalgással üdvözölnék, hogy ez a mi emberünk, aki a váüán visz be minket a... Na hová? Nyüván maga sem tudja, mert amit felrótt saját kormányának, arról elsősorban az ő „kijevi-moszkvai” fazonú pártjá­nak miniszterei tehernek. Nem tud­nám sajnálni Pavel Koncos földmű­velési minisztert, aki tűzzel-vassal védekezik a földtulajdon vissza­szolgáltatása eüen. Ismét kolhozo- sítani akarja őket, mint elődje, Peter Baco, aki a vagyonvisszaadást úgy képzelte el, hogy odaadja né­pes családjának. A népjóléti minisz­ter, Peter Magvasi azon morfondí­TALLÓZÓ OROSZ LAPOK Az új orosz kormányban nem tör­téntek alapvető változások az elő­ző kabinethez képest, ami azt je­lenti, hogy ez a minisztertanács nem lesz hosszú életű, hiszen Vla­gyimir Putyin elnök Oroszország teljes megújhodását ígérte - állapí­totta meg tegnapi számában a Kommerszant Daily orosz gazda­sági napilap. Az orosz lapok pénte­ken egyértelműen csak formalitás­nak ítélték, hogy megszűnt az első miniszterelnök-helyettesi poszt, s Kaszjanovnak a korábbi hét he­lyett csak öt helyettese lesz, akár­csak a két új tárca felállítását, to­vábbá 13 minisztérium és országos főhatóság összevonását, illetve megszüntetését. Az új kormány­ban mindössze 24 tárca van, 21 minisztert már ki is neveztek, s nem történtek érdemleges sze­mélycserék. A moszkvai lapok vál­tozatlanul nagy teret szentelnek Putyin tervezett adminisztratív­területi reformjainak. A Sze- vodnya azt hangsúlyozza, hogy a hét körzeti elnöki megbízott kö­zött öt tábornok van, ami arra en­ged következtetni, hogy a további reformokban a kemény kéz és a ka­tonák fokozott szerepet kapnak. A Nyezaviszimaja Gazeta szerint Oroszország még nem érett meg igazán a föderációs kapcsolatok Putyin-féle reformjaira, a köztár­saságok és területek vezetői való­színűleg nem adják fel oly köny- nyen felsőházi tagságukat és ezzel befolyásukat, valamint szembe- szállnak mentelmi jogaik korláto­zásával is. LE FIGARO MAGAZINE Teljes beismerő vallomást tett egy újságírónak a Franciaországban vonatos gyilkosként emlegetett, portugál fogságban levő Sid Ah­med Rezala. Ügyvédjei a magazin mai számának betiltását kérték. A 20 éves fiú, akit három fiatal nő meggyükolásával gyanúsítanak - kettejükkel vonaton végzett - hó­napokkal ezelőtt Portugáliába szö­kött, ahol azonban elfogták. A fran­cia hatóságok kérték a kiadatását, de Portugália, amelynek törvényei alapján enyhébb ítélet várna Re- zalára, mint saját hazájában, nem sieti el a párizsi kérés teljesítését. A Le Figaro Magazine, mint szerkesz­tősége előzetesen hírül adta, e hét­végi számában közli a fiú részletes vallomását. A lap riportere a beszá­moló szerint Rezala börtönében készítette az interjút, de hogy mi­ként, arról nem ad tájékoztatást. A saját magára átkot szóró fiú azt mondja kedveséről, egy 20 éves di­áklányról, akit tavaly december­ben holtan találtak Amiens városá­ban, hogy egy férfi miatt állt rajta bosszút. Egy - ugyancsak 20 éves - brit lányt, akit a Limoges-Párizs vonaton öltek meg Rezala saját be­vallása szerint szintén egy férfi mi­att gyilkolt meg. Kölcsönadta neki a mobiltelefonját - mondja -, az meg „a hapsijának telefonált”. Harmadik áldozatát, egy család­anyát a Calais- Ventimille között közlekedő vonaton ölte meg, saját megítélése szerint „teljesen értel­metlenül”. „Tiszta őrület volt, nem tudom, mi fogott el” mondta. A rej­télyes körülmények között tett val­lomás kiegészül azzal, hogy Re­zala, a marseille-i bevándorló csa­lád gyereke tavaly ősszel-télen, a gyilkosságok időpontjában rend­szeresen alkoholt fogyasztott, és „tablettát” szedett. rozik, legyen vagy ne legyen a VSZ igazgatótanácsának elnöke. Annak a cégnek, amelyet már nélküle is ki­rabolt az abarai szövetkezet egyko­ri elnökének, Rezes Sándornak a fia. Ezért tartom farizeusnak Migas elvtársat, mert ha a jelenlegi hely­zet miatt hibáztathat valakit, az el­sősorban az ő pártja. Jobb lenne te­hát, ha saját sorait rendezné, s le­tenne Szlovákia destabilizálásáról, mint legutóbb, amikor a szlovák kormány elnöke eüen szavazott. Palágyi Lajos, Dunaszerdahély- Drágám, akkora orrod van, hogy te is lehetnél tv-bemondó (Peter Gossányi karikatúrája) A szerző független publicista JEGYZET rült, hogy az igénylők maximum 600 ezer koronát kaphatnak. Fel­téve, ha 35 évnél fiatalabbak. Harmincöt éven felül ugyanis már csak 350 ezer jár. Ezenkívül a kölcsönt csupán két évnél nem öregebb lakás vásárlására, illetve házépítésre lehet fordítani. Mi­hez lehet ennyi pénzzel kezdem? Matekból soha nem voltam kitű­nő, de azért számoljunk egy ki­csit. Vegyünk egy négytagú fiatal családot. Ha megkapják a legma­gasabb kölcsönt, lesz 600 ezer koronájuk, amihez esetleg még hozzátehetnek egy szerényebb összeget. (Ugyanis hajói „el len­nének eresztve” anyagilag, való­színűleg magánerőből is megold­hatnák lakásgondjukat.) De mi­hez kezdjenek ezzel az - egyéb­ként egészen formás - összeggel, ha például Pozsonyban a két év­nél nem öregebb lakások között a legolcsóbbnak az ára is másfél millió korona körül mozog? Per­sze, szaladhatnának még a lakás­takarékpénztárakhoz, kölcsön­kérhetnek ismerőstől, rokontól, csak az a kérdés, miből fogják törleszteni. Sajnos, a mai hú­szon- és harmincvalahány éve­seknek még mindig csak az ele­nyésző része cégigazgató vagy filmgyártulajdonos. Kiknek szán­ta vajon az alap a segítséget? Úgy tűnik, nem azoknak, akik valóban rászorulnak.

Next

/
Thumbnails
Contents