Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)

2000-05-18 / 113. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 18. KOMMENTÁR Haladók és titokpártiak TUBA LAJOS Minden nyilvános, ami nem titkos - állt össze a parlament előtt tegnap reggel felsorakozott civil szektoros aktivisták ruhájára festett betűkből. A vonzó szlogen ellenére több mint fél évig tar­tott, amíg a kezdeményezés eljutott a parlamenti szavazásig. A vita főként a kormánykoalíción belül zajlott. A Demokratikus Bal­oldal Pártja (SDE) hű maradt önmagához, és a véleménye szerint megbízhatóan működő államigazgatást féltette a szétzilálódás­tól. A Szlovák Demokratikus Koalíció (SDK) és a Polgári Egyetér­tés Pártjának (SOP) jogi szakértői pedig a jogrend felborulását emlegették. Tegnap végül egy meglegetősen lagymatag vita után a szavazáskor került sor kemény összecsapásra a tisztelt hon­atyák körében. A kormánykoalícióból a Magyar Koalíció Pártja mindvégig tartot­ta magát a civil szektor által kitűzött eredeti haladó elvhez, a Pol­gári Egyetértés Pártja, a Demokratikus Baloldal Pártja és a Szlo­vák Demokratikus Koalíció viszont Peter Kresák, Ladislav Orosz és Ivan Simko hatására hajlott a módosításra. A beterjesztő, Ján Langos (Szlovák Demokratikus Koalíció-Demokrata Párt) viszont közölte: „kasztrálás” esetén in­kább az egész javaslatot visszavonja. Bemutatkozott Mikulás Dzurinda kormányfő is, aki ígérete ellenére elfelejtette eljuttatni a parlamentbe az előzetes kormányjóváhagyást. Ezen leginkább a Demokratikus Baloldal Pártjának képviselői lovagoltak, mond­ván, Jozef Migas mellett égjen egy kicsit a másik főnök is. A mó­dosító indítványokról szóló szavazás során végül a Szlovák De­mokratikus Koalíciónak a Magyar Koalíció Pártja mellé társult szavazatai elégségesnek bizonyultak a lényeges változtatások megelőzésére. Végül újabb több mint egyórás egyeztetés után a kormánykoalí­ció és az ellenzéki Szlovák Nemzeti Párt (SNS) együttes támoga­tásával nagy többséggel hagyták jóvá a törvényt. Ján Langos sze­rint ezzel az 1989 utáni időszak legfontosabb jogszabálya szüle­tett meg. Most már csak a polgárokon múlik, mennyire élnek a le­hetőséggel. JEGYZET Good bye, OECD... SÓKI TIBOR Kellett nekünk megverni hoki­ban az amikat. Most aztán jól betesznek nekünk az OECD- ben. Vagyis inkább szépen ki­hagynak bennünket az elit szer­vezetből. Ezt gondolhatnánk, ha nem tudnánk, mi folyik ebben a kis országocskában, itt Európa szívében. Nem kellett nekünk elkalapálnunk a jó öreg jenki­ket, hogy rájöjjenek, egyelőre nem értünk meg a tagságra. Köztársasági elnökünknek kevés jó meglátása van, de tegnap rá­tapintott a lényegre, amikor azt mondta, a baj oka itthon kere­sendő. Ki a fenének is kellene egy olyan partner, amelynél so­se tudni, mit csinál holnap? Ki­számíthatatlanok vagyunk. Az a kisebbik baj, hogy Szlovákiában nem létezik tisztességes ellen­zék, amelyik égszakadás-földin- dulás nélkül átvehetné a hatal­mat, és folytathatná a már meg­kezdett reformokat. A nagyob­bik gond az, hogy itt talán ilyes­mire képes kormány sincs. Tu­lajdonképpen az a meglepő, hogy a nyugati országok eddig tűrték a kormánykoalíción belü­li civakodást. Hálásak lehetünk nekik. Már rég megkaphattuk volna tőlük a mostani OECD-s pofont. Lehet, hogy valamiféle egyértelmű bizonyítékra vártak. A teljes egyensúlyhiány csalha­tatlanjelére. Nos, Jozef Migas felejtheteden parlamenti szava­zásával megadta nekik azt a bi­zonyosjelet. Több vezető szlo­vákiai politikus már akkor jelez­te, ez bizony hátráltatni fogja felvételünket az OECD-be. Es lön. Persze nem csupán Migas bűne az egész. A Demokratikus Baloldal Pártja ötödik hadosz­lopként, rákos daganatként mű­ködik a kabinetben, és valljuk be, sokszor Mikulás Dzurinda miniszterelnök sem áll a helyzet magaslatán. Főleg akkor nem, amikor a Demokratikus Baloldal Pártjának vezére magánpszicho­lógusává degradálja magát. Bennfentes körökben tudni vé­lik, hogy a kormányfő a rakon- cádankodó baloldal vezetőjével tárgyal a legtöbbet. És ha már felelősöket keresünk: az Szlo­vák Demokratikus Koalíció se kutya. Az a baj, hogy még csak pártnak se mondható. Egy poli­tikai szappanbuborék. Egy sem­mi. Összegezzük csak! Tegyük fel, hogy mi vagyunk az elit szervezet, s jelentkezik hozzánk egy államocska, nem túl jó gaz­dasági eredményekkel meg egy kormánnyal, melyben belső el­lenfelek vannak, és amelynek legerősebb pártja nem több déli­bábnál. Valljuk be őszintén: nem küldenénk el nagyon gyor­san a fenébe? Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somoija. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-maü: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ MAGYAR HÍRLAP Sajátos biztosítási rendszer alapján egészségügyi ellátásban részesül­hetnének, s a tervek szerint évente három hónapot dolgozhatnának Magyarországon mindazok, akikre majd az előkészületben levő státus­törvény előírásai vonatkoznak - kö­zölte értesülését a Magyar Hírlap. A lapnak nyilatkozó Németh Zsolt külügyi államtitkár szerint a hatá­ron túli magyarok anyaországi jog­állását rögzítő jogszabály körül már nagyrészt sikerült lezárni a politikai vitákat. Mások azonban arra figyel­meztetnek, hogy még mindig nem tisztázódott a legfőbb elvi kérdés. Nem világos, hol és mi alapján dön­tenek arról, hogy ki számít határon túli magyarnak, ki élvezhesse a tör­vényben rögzített jogokat. A koráb-. bi elképzelésekkel ellentétben, a státustörvény nem foglalkozik majd a vízumkérdésekkel, így nem kínál megoldást arra az esetre, ha Ma­gyarország és szomszédai közé eset­leg bevezetik a schengeni határt. A világ fáradhatatlan vándorplébánosa sok tekintetben első az eddigi 264 katolikus egyházfő között II. János Pál pápa nyolcvanéves Egy vatikáni szállóige sze­rint „Isten mindenütt jelen van, de II. János Pál minde­nütt megelőzi”. Karol Woj- tyla krakkói érsek - több mint ötödfél évszázada az első nem olasz, sorrendben pedig a 264. pápaként - 1978. október 16-án foglal­ta el a kétezer éves pápai trónt, és ma 80 éves. MTI-HÁTTÉR Huszonkét éve, 1978. október 16- án szállt fel az új pápa megválasz­tását jelző fehér füst a Sixtusi ká­polnából, s a világ legnagyobb meglepetésére egy alig ismert név, a lengyel Karol Wojtyláé hangzott el a hagyományos Habemus pá­pám szavak után. II. A János Pál néven trónra lépett Karol Wojtyla azóta a világ legelismertebb erköl­csi tekintélye lett. A kétezer éves katolikus egyház eddigi 264 pápá­ja közül minden bizonnyal ő az, akit saját korában a legtöbben is­mernek és elismernek. Ezt az érde­met aligha kisebbíti a tény, hogy mára a Föld „összeszűkült”. A 264 pápa közül a 13. helyet fog­lalja el az első pápa, Péter trónu­sán leghosszabb ideig ülő pápák 1995-ben tette meg uta­zásainak egymillio- modik kilométerét. listáján. Sok tekintetben azonban övé a primátus: ő az első lengyel pápa és ő szakította meg elsőként az olasz pápák uralkodásának 455 évig tartó korszakát. Az első, aki egy kommunista országból jött. Az első, aki műkedvelő színész volt és gyárban dolgozott. Az apostolok után az első, aki belépett egy zsi­nagógába, első, aki felkeresett egy protestáns templomot és nyilvános párbeszédet kezdett a muzulmá­nokkal. Ő az első pápa, aki az egy­ház tagjainak történelmi tévedése­iért, vétkeiért nyilvánosan bocsá­natot kért, aki - nem kis ellenállás­ba ütközve - történelmi önvizsgá­latra ösztönzi a híveket. Ő az első pápa, aki a nagy egyházszakadás­ok után rendíthetetlenül hirdeti a keresztény egység helyreállításá­nak szükségességét. Ő az első pá­pa, aki mindent elkövet azért, hogy párbeszéd és együttműködés kezdődjék a keresztények, a zsi­dók és a muzulmánok között. Vé­gül, de nem utolsó sorban, ő az el­ső pápa, aki úgy lett a világpolitika főszereplője, hogy a helyi egyháza­kat minden eszközzel igyekszik távoltartani a napi politizálástól. „Utazó pápaként” a mozdíthatat­lan, fenséges egyházi jelképből a katolikus vallás nagykövetévé, s így valódi világpolitikát formáló személyiséggé vált. Ö az első pápa, aki a média adta lehetőségek ma­radéktalan kihasználása mellett fáradhatatlanul járja a világot és méltán nevezhető a világ vándorplébánosának. Több mint 120 ország földjére lépett, 1995. október 4-én, útban az Egyesült Államok felé tette meg utazásai­nak egymilliomodik kilométerét. Megromlott egészségi állapota sem tudta megakadályozni abban, hogy személyesen hirdesse a világ minden táján az evangéliumot. Legjobb példája ennek az 1997-es év: 77 éves korában, számos mű­tét, betegség után megismételte 1982-es „rekordját” az egy eszten­dő alatt tett hat külföldi utazással. Evangelizációs tevékenységével a világegyház Róma-központúságá- nak erősítésére törekszik, vállalt missziója a béke és az emberi jo­gok hirdetése. Az egyházfő külö­nös figyelmet szentel a fejlődő vi­lág problémáinak. A leggyakrabban, több mint negy­venszer Európa országaiban for­dult meg, tizenötször járt Közép- és Latin- Amerikában, ahol a sze­gények ügyének felkarolása mel­lett az erőszak és forradalom nél­küli reformok, társadalmi változá­sok szószólója volt. Kétszer kísé­reltek meg ellene merényletet, 1982-ben közvetített Nagy-Britan- nia és Argentína közt a falklandi- válságban. Az emberi jogok tiszte­letben tartását sürgette első kubai látogatásán 1998. januárban. Ti­zenhárom afrikai kőrútján a fekete kontinens 79 milliós katolikus egy­házát széleslátókörű - a nemzeti, etnikai sajátosságok szerepének fontosságát hangsúlyozó, önálló­ságra ösztönző - politikával for­málta. Ázsiában nyolcszor látták vendégül, eljutott Áusztráliába és Új-Zélandra is, de soha nem volt még a világ legnépesebb országá­ban, Kínában. Szülőhazájába, Len­gyelországba hatszor tért vissza, személyében 1979-ben elsőként fordult meg pápa szocialista ál­lamban. 1989-90-ben a Szentszék helyreállította diplomáciai kapcso­latait Moszkvával és valamennyi kelet-európai országgal. Ezután a Szentatya kétszer járt Magyaror­szágon: 1991. augusztus 16-20. és 1996. szeptember 6-7. között, fel­kereste Csehszlovákiát, majd több­ször külön-külön Csehországot és Szlovákiát. Bili Clinton az Egyesült Államok tizedik elnöke, aki felke­reste a Vatikánt 1994 júniusában magánkihallgatáson. (Először 1919 januárjában Woodrow Wil­son járt XV. Benedek pápánál.) II. János Pál pápa már négy amerikai elnököt fogadott. Az első pápa, aki belépett egy zsinagógába és nyílt párbeszédet kezdett a muzulmánokkal (CTK-felvétel) OLVASÓI LEVÉL Simek küldetést teljesít Miroslav Simek 1992-től a Dunaszerdahelyi Gépipari Szak­tanintézet igazgatója. 1995-ben egyik napról a másikra önkénye­sen bevezette az alternatív okta­tást, majd a tiltakozásokra vissza­vonta. Utána két év alatt elérte, hogy a Csallóköz szívében csak szlovákul lehet tanulni az általa vezetett gépészeti szakmunkás­képzőben. Elszlovákosította az is­kolát. Ehhez találhatott megfelelő számban és minőségben naciona­listákat, renegátokat, janicsárokat és közömbös pedagógusokat, szü­lőket és diákokat. De az MKP vá­rosi, járási és központi bizottsági vezetői is ludasak a dologban, ide számítva a parlamenti képviselő­ket is. Köztudott, hogy Simek úr buzgó, célratörő, készséges, fölöt- teseihez hízelgőén alkalmazkodó, vagyis felfelé nyal, lefelé tapos. Nem a diákok, a szülők és pedagó­gusai érdekét szolgálja, hanem küldetést teljesített és teljesít, hi­szen Dunaszerdahelyen, amely 90 százalékban magyarlakta járás székhelye, megszüntetni a magyar nyelven való tanítást a szakmun­kásképzőben, nagyon nagy dolog! Ezért a megbízóitól és támogatói­tól biztosan méltó elismerést kap. Szerintük nagyon is megérdemli. Ha ilyesmit meg lehet tenni Dunaszerdahelyen negatív követ­kezmények nélkül, mi minden megtörténhet, és meg is történik magyarok által kisebb számban lakott területen. Szégyen és gyalá­zat magyarságunkra nézve. Ha három évig jó volt így, akkor miért tüntettünk annak idején az alter­natív oktatás bevezetése ellen és a kétnyelvű bizonyítványokért? Simek úr és a hasonszőrűek kép­mutató ellenségeink. Rafináltan magyarellenes, mert nagyon sok embert tudott félrevezetni. Remé­lem, hogy már betelt a pohár. Nem hisznek neki többé. Kutyából ne akarjanak szalonnát! Elégtétel csak az lehet, hogy mielőbb levált­ják az iskola éléről, és eltávolítják még a környékéről is. Az új igaz­gató pedig taníttathassa a magyar diákokat magyarul! Dr. Kovács János, Komárom Nem jön az égi áldás. A rekkenő hőségben újságpapírból hajtogatott csákókban hallgatták tegnap a római apácák a pápát (TA SR/EPA-felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents