Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)
2000-05-18 / 113. szám, csütörtök
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 18. KOMMENTÁR Haladók és titokpártiak TUBA LAJOS Minden nyilvános, ami nem titkos - állt össze a parlament előtt tegnap reggel felsorakozott civil szektoros aktivisták ruhájára festett betűkből. A vonzó szlogen ellenére több mint fél évig tartott, amíg a kezdeményezés eljutott a parlamenti szavazásig. A vita főként a kormánykoalíción belül zajlott. A Demokratikus Baloldal Pártja (SDE) hű maradt önmagához, és a véleménye szerint megbízhatóan működő államigazgatást féltette a szétzilálódástól. A Szlovák Demokratikus Koalíció (SDK) és a Polgári Egyetértés Pártjának (SOP) jogi szakértői pedig a jogrend felborulását emlegették. Tegnap végül egy meglegetősen lagymatag vita után a szavazáskor került sor kemény összecsapásra a tisztelt honatyák körében. A kormánykoalícióból a Magyar Koalíció Pártja mindvégig tartotta magát a civil szektor által kitűzött eredeti haladó elvhez, a Polgári Egyetértés Pártja, a Demokratikus Baloldal Pártja és a Szlovák Demokratikus Koalíció viszont Peter Kresák, Ladislav Orosz és Ivan Simko hatására hajlott a módosításra. A beterjesztő, Ján Langos (Szlovák Demokratikus Koalíció-Demokrata Párt) viszont közölte: „kasztrálás” esetén inkább az egész javaslatot visszavonja. Bemutatkozott Mikulás Dzurinda kormányfő is, aki ígérete ellenére elfelejtette eljuttatni a parlamentbe az előzetes kormányjóváhagyást. Ezen leginkább a Demokratikus Baloldal Pártjának képviselői lovagoltak, mondván, Jozef Migas mellett égjen egy kicsit a másik főnök is. A módosító indítványokról szóló szavazás során végül a Szlovák Demokratikus Koalíciónak a Magyar Koalíció Pártja mellé társult szavazatai elégségesnek bizonyultak a lényeges változtatások megelőzésére. Végül újabb több mint egyórás egyeztetés után a kormánykoalíció és az ellenzéki Szlovák Nemzeti Párt (SNS) együttes támogatásával nagy többséggel hagyták jóvá a törvényt. Ján Langos szerint ezzel az 1989 utáni időszak legfontosabb jogszabálya született meg. Most már csak a polgárokon múlik, mennyire élnek a lehetőséggel. JEGYZET Good bye, OECD... SÓKI TIBOR Kellett nekünk megverni hokiban az amikat. Most aztán jól betesznek nekünk az OECD- ben. Vagyis inkább szépen kihagynak bennünket az elit szervezetből. Ezt gondolhatnánk, ha nem tudnánk, mi folyik ebben a kis országocskában, itt Európa szívében. Nem kellett nekünk elkalapálnunk a jó öreg jenkiket, hogy rájöjjenek, egyelőre nem értünk meg a tagságra. Köztársasági elnökünknek kevés jó meglátása van, de tegnap rátapintott a lényegre, amikor azt mondta, a baj oka itthon keresendő. Ki a fenének is kellene egy olyan partner, amelynél sose tudni, mit csinál holnap? Kiszámíthatatlanok vagyunk. Az a kisebbik baj, hogy Szlovákiában nem létezik tisztességes ellenzék, amelyik égszakadás-földin- dulás nélkül átvehetné a hatalmat, és folytathatná a már megkezdett reformokat. A nagyobbik gond az, hogy itt talán ilyesmire képes kormány sincs. Tulajdonképpen az a meglepő, hogy a nyugati országok eddig tűrték a kormánykoalíción belüli civakodást. Hálásak lehetünk nekik. Már rég megkaphattuk volna tőlük a mostani OECD-s pofont. Lehet, hogy valamiféle egyértelmű bizonyítékra vártak. A teljes egyensúlyhiány csalhatatlanjelére. Nos, Jozef Migas felejtheteden parlamenti szavazásával megadta nekik azt a bizonyosjelet. Több vezető szlovákiai politikus már akkor jelezte, ez bizony hátráltatni fogja felvételünket az OECD-be. Es lön. Persze nem csupán Migas bűne az egész. A Demokratikus Baloldal Pártja ötödik hadoszlopként, rákos daganatként működik a kabinetben, és valljuk be, sokszor Mikulás Dzurinda miniszterelnök sem áll a helyzet magaslatán. Főleg akkor nem, amikor a Demokratikus Baloldal Pártjának vezére magánpszichológusává degradálja magát. Bennfentes körökben tudni vélik, hogy a kormányfő a rakon- cádankodó baloldal vezetőjével tárgyal a legtöbbet. És ha már felelősöket keresünk: az Szlovák Demokratikus Koalíció se kutya. Az a baj, hogy még csak pártnak se mondható. Egy politikai szappanbuborék. Egy semmi. Összegezzük csak! Tegyük fel, hogy mi vagyunk az elit szervezet, s jelentkezik hozzánk egy államocska, nem túl jó gazdasági eredményekkel meg egy kormánnyal, melyben belső ellenfelek vannak, és amelynek legerősebb pártja nem több délibábnál. Valljuk be őszintén: nem küldenénk el nagyon gyorsan a fenébe? Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somoija. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-maü: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ MAGYAR HÍRLAP Sajátos biztosítási rendszer alapján egészségügyi ellátásban részesülhetnének, s a tervek szerint évente három hónapot dolgozhatnának Magyarországon mindazok, akikre majd az előkészületben levő státustörvény előírásai vonatkoznak - közölte értesülését a Magyar Hírlap. A lapnak nyilatkozó Németh Zsolt külügyi államtitkár szerint a határon túli magyarok anyaországi jogállását rögzítő jogszabály körül már nagyrészt sikerült lezárni a politikai vitákat. Mások azonban arra figyelmeztetnek, hogy még mindig nem tisztázódott a legfőbb elvi kérdés. Nem világos, hol és mi alapján döntenek arról, hogy ki számít határon túli magyarnak, ki élvezhesse a törvényben rögzített jogokat. A koráb-. bi elképzelésekkel ellentétben, a státustörvény nem foglalkozik majd a vízumkérdésekkel, így nem kínál megoldást arra az esetre, ha Magyarország és szomszédai közé esetleg bevezetik a schengeni határt. A világ fáradhatatlan vándorplébánosa sok tekintetben első az eddigi 264 katolikus egyházfő között II. János Pál pápa nyolcvanéves Egy vatikáni szállóige szerint „Isten mindenütt jelen van, de II. János Pál mindenütt megelőzi”. Karol Woj- tyla krakkói érsek - több mint ötödfél évszázada az első nem olasz, sorrendben pedig a 264. pápaként - 1978. október 16-án foglalta el a kétezer éves pápai trónt, és ma 80 éves. MTI-HÁTTÉR Huszonkét éve, 1978. október 16- án szállt fel az új pápa megválasztását jelző fehér füst a Sixtusi kápolnából, s a világ legnagyobb meglepetésére egy alig ismert név, a lengyel Karol Wojtyláé hangzott el a hagyományos Habemus pápám szavak után. II. A János Pál néven trónra lépett Karol Wojtyla azóta a világ legelismertebb erkölcsi tekintélye lett. A kétezer éves katolikus egyház eddigi 264 pápája közül minden bizonnyal ő az, akit saját korában a legtöbben ismernek és elismernek. Ezt az érdemet aligha kisebbíti a tény, hogy mára a Föld „összeszűkült”. A 264 pápa közül a 13. helyet foglalja el az első pápa, Péter trónusán leghosszabb ideig ülő pápák 1995-ben tette meg utazásainak egymillio- modik kilométerét. listáján. Sok tekintetben azonban övé a primátus: ő az első lengyel pápa és ő szakította meg elsőként az olasz pápák uralkodásának 455 évig tartó korszakát. Az első, aki egy kommunista országból jött. Az első, aki műkedvelő színész volt és gyárban dolgozott. Az apostolok után az első, aki belépett egy zsinagógába, első, aki felkeresett egy protestáns templomot és nyilvános párbeszédet kezdett a muzulmánokkal. Ő az első pápa, aki az egyház tagjainak történelmi tévedéseiért, vétkeiért nyilvánosan bocsánatot kért, aki - nem kis ellenállásba ütközve - történelmi önvizsgálatra ösztönzi a híveket. Ő az első pápa, aki a nagy egyházszakadások után rendíthetetlenül hirdeti a keresztény egység helyreállításának szükségességét. Ő az első pápa, aki mindent elkövet azért, hogy párbeszéd és együttműködés kezdődjék a keresztények, a zsidók és a muzulmánok között. Végül, de nem utolsó sorban, ő az első pápa, aki úgy lett a világpolitika főszereplője, hogy a helyi egyházakat minden eszközzel igyekszik távoltartani a napi politizálástól. „Utazó pápaként” a mozdíthatatlan, fenséges egyházi jelképből a katolikus vallás nagykövetévé, s így valódi világpolitikát formáló személyiséggé vált. Ö az első pápa, aki a média adta lehetőségek maradéktalan kihasználása mellett fáradhatatlanul járja a világot és méltán nevezhető a világ vándorplébánosának. Több mint 120 ország földjére lépett, 1995. október 4-én, útban az Egyesült Államok felé tette meg utazásainak egymilliomodik kilométerét. Megromlott egészségi állapota sem tudta megakadályozni abban, hogy személyesen hirdesse a világ minden táján az evangéliumot. Legjobb példája ennek az 1997-es év: 77 éves korában, számos műtét, betegség után megismételte 1982-es „rekordját” az egy esztendő alatt tett hat külföldi utazással. Evangelizációs tevékenységével a világegyház Róma-központúságá- nak erősítésére törekszik, vállalt missziója a béke és az emberi jogok hirdetése. Az egyházfő különös figyelmet szentel a fejlődő világ problémáinak. A leggyakrabban, több mint negyvenszer Európa országaiban fordult meg, tizenötször járt Közép- és Latin- Amerikában, ahol a szegények ügyének felkarolása mellett az erőszak és forradalom nélküli reformok, társadalmi változások szószólója volt. Kétszer kíséreltek meg ellene merényletet, 1982-ben közvetített Nagy-Britan- nia és Argentína közt a falklandi- válságban. Az emberi jogok tiszteletben tartását sürgette első kubai látogatásán 1998. januárban. Tizenhárom afrikai kőrútján a fekete kontinens 79 milliós katolikus egyházát széleslátókörű - a nemzeti, etnikai sajátosságok szerepének fontosságát hangsúlyozó, önállóságra ösztönző - politikával formálta. Ázsiában nyolcszor látták vendégül, eljutott Áusztráliába és Új-Zélandra is, de soha nem volt még a világ legnépesebb országában, Kínában. Szülőhazájába, Lengyelországba hatszor tért vissza, személyében 1979-ben elsőként fordult meg pápa szocialista államban. 1989-90-ben a Szentszék helyreállította diplomáciai kapcsolatait Moszkvával és valamennyi kelet-európai országgal. Ezután a Szentatya kétszer járt Magyarországon: 1991. augusztus 16-20. és 1996. szeptember 6-7. között, felkereste Csehszlovákiát, majd többször külön-külön Csehországot és Szlovákiát. Bili Clinton az Egyesült Államok tizedik elnöke, aki felkereste a Vatikánt 1994 júniusában magánkihallgatáson. (Először 1919 januárjában Woodrow Wilson járt XV. Benedek pápánál.) II. János Pál pápa már négy amerikai elnököt fogadott. Az első pápa, aki belépett egy zsinagógába és nyílt párbeszédet kezdett a muzulmánokkal (CTK-felvétel) OLVASÓI LEVÉL Simek küldetést teljesít Miroslav Simek 1992-től a Dunaszerdahelyi Gépipari Szaktanintézet igazgatója. 1995-ben egyik napról a másikra önkényesen bevezette az alternatív oktatást, majd a tiltakozásokra visszavonta. Utána két év alatt elérte, hogy a Csallóköz szívében csak szlovákul lehet tanulni az általa vezetett gépészeti szakmunkásképzőben. Elszlovákosította az iskolát. Ehhez találhatott megfelelő számban és minőségben nacionalistákat, renegátokat, janicsárokat és közömbös pedagógusokat, szülőket és diákokat. De az MKP városi, járási és központi bizottsági vezetői is ludasak a dologban, ide számítva a parlamenti képviselőket is. Köztudott, hogy Simek úr buzgó, célratörő, készséges, fölöt- teseihez hízelgőén alkalmazkodó, vagyis felfelé nyal, lefelé tapos. Nem a diákok, a szülők és pedagógusai érdekét szolgálja, hanem küldetést teljesített és teljesít, hiszen Dunaszerdahelyen, amely 90 százalékban magyarlakta járás székhelye, megszüntetni a magyar nyelven való tanítást a szakmunkásképzőben, nagyon nagy dolog! Ezért a megbízóitól és támogatóitól biztosan méltó elismerést kap. Szerintük nagyon is megérdemli. Ha ilyesmit meg lehet tenni Dunaszerdahelyen negatív következmények nélkül, mi minden megtörténhet, és meg is történik magyarok által kisebb számban lakott területen. Szégyen és gyalázat magyarságunkra nézve. Ha három évig jó volt így, akkor miért tüntettünk annak idején az alternatív oktatás bevezetése ellen és a kétnyelvű bizonyítványokért? Simek úr és a hasonszőrűek képmutató ellenségeink. Rafináltan magyarellenes, mert nagyon sok embert tudott félrevezetni. Remélem, hogy már betelt a pohár. Nem hisznek neki többé. Kutyából ne akarjanak szalonnát! Elégtétel csak az lehet, hogy mielőbb leváltják az iskola éléről, és eltávolítják még a környékéről is. Az új igazgató pedig taníttathassa a magyar diákokat magyarul! Dr. Kovács János, Komárom Nem jön az égi áldás. A rekkenő hőségben újságpapírból hajtogatott csákókban hallgatták tegnap a római apácák a pápát (TA SR/EPA-felvétel)
