Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)

2000-05-15 / 110. szám, hétfő

Sportvilág ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 15. Mika Häkkinen zsinórban harmadszor nyerte meg a Forma- 1-es világbajnokság Brazil Nagydíját - csapattársa, David Coulthard a második helyen végzett Az első rajtrács átka David Coulthard a McLaren-Mercedesben jobban érzi magát, mint a levegőben (Fotó: MS&N) A barcelonai pálya általában az Adrian Newey által terve­zett McLareneknek szokott kedvezni. Tavaly, tavalyelőtt és idén is Mika Häkkinen nyerte a katalán központban rendezett Spanyol Nagydíjat. JÁN HUDOK A pályát gyors és lassú kanyarok váltakozása jellemzi, amely első­sorban a pilóták technikai képzett­ségét teszi próbára. A legnagyobb kihívást azonban az autók beállítá­sa jelenti. Éppen ezért említettük Adrian Neweyt. Az ő konstruktőri képességei már három éve első he­lyet biztosítanak a McLaren-Mer- cedeseknek. Kilenc esztendeje köl­tözött át a Spanyol Nagydíj Barce­lonába, ebből hét alkalommal az általa szerkesztett autók nyertek. A Circuite de Catalunyán a csapa­tok többsége otthonosan mozog, mert az ideális éghajlati viszonyok miatt év közben szinte valamennyi­en itt tesztelik a kocsikat. Az idei fu­tam előtt is rengetegen edzettek a katalán aszfaltcsíkon: a Ferrari szí­neiben versenyző Michael Schuma­cher 250 kilométert tett meg. A McLarenek jóval kevesebbet gyako­roltak, Mika Hákkinennek napi 40 kör volt a mérlege. Persze az Ezüst Nyilak táborában David Coulthard repülőgép-szerencsétlensége után elég komor volt a hangulat. Sokak szerint csak a szerencsének köszön­hető, hogy a gépen ülő Coulthard, barátnője, Heidi Wichlinski és erőnléti edzője, Andy Matthews megúszta a kényszerleszállást. A Leatjet típusú gép a Glasgow Ran­gers futballklub elnökéjé, David Murrayé volt. A lyoni repülőtéren végrehajtott manővert a pilóta és a másodpilóta nem élte túl. „Borzal­mas érzés volt, tényleg azt hittem, meghalunk. Heidit és Andrew-t több ütés érte, nekem a bordáim sérültek meg” - írta le a baleset pil­lanatait David Coulthard. Nem ez volt az első, de talán nem is az utol­só repülőgép-szerencsétlenség, amely a Forma-l-es pilótával tör­tént. A legemlékezetesebb Damon Hill édesapjához, Graham Hillhez fűződik, aki 1975-ben navigációs hiba miatt zuhant le. A tragédia so­rán az Embassy Hill Racing csapa­tából a konstruktőr, Andy Small- man, a menedzser, Ray Brimble, a második versenyző, Tony Brise, két szerelő, valamint Graham Hill vesztette életét. David Coulthard menedzsere, Ian Cunningham nem sokkal David bal­esete után kijelentette: a skót pilóta rajthoz áll a Spanyol Nagydíjon. Co­ulthard a szabadedzésen az ötödik helyen végzett, ami a körülmények­hez képest remek eredménynek szá­mított. A prímet a Schumacher fivé­rek vitték. Szombaton, az időmérő edzésen Coulthard a negyedik rajt­rácsot harcolta ki. A legnagyobb ászt Michael Schumacher tartotta a kezében, az első helyről vághatott neki a nagydíjnak. Schumi koráb­ban kétszer diadalmaskodott Bar­celonában: 1995-ben a Benetton pilótájaként, egy évvel később pe­dig a Ferrarival. Idén először har­colta ki a pole pozíciót, de megint beigazolódott: aki az első helyről indul, nem nyeri meg a versenyt. Háromszor járt így Häkkinen, egy­szer Barichello. A Ferrarinál mindenki hamar el akarja feledni a Spanyol Nagydíjat. Főleg Schumacher. A bajok az első boxkiállásnál kezdődtek, s valószí­nűleg az únv,lollipopmant” terheli a felelősség. Ö az, aki a kerékcserék­nél a pilóta orra előtt tartja a nyaló­kára emlékeztető stoptáblát, s csak akkor emeli fel, ha mindennel ké­szen vannak a szerelők. Most nem így történt. A „lollipopman” nem vette észre, hogy a benzintartályból még nem húzták ki a csövet, amely az üzemanyagtöltésre szolgál, s idő előtt szabadot jelzett Schumacher- nek. Csak pár századmásodperc után vette észre hibáját, de akkor már késő volt. Schumacher elindult, a cső kirántódott az autóból és a fő- szerelőt, Nigel Stepneyt úgy nyakon vágta, hogy az kórházi kezelésre szorult. Schumacher második boxkiállása hasonlóan gyatrára sikerült. A hi­ba ezúttal az volt, hogy Stepney helyett egy gyakorlatlan szerelő vállalta az üzemanyagtöltést, de csak 17 másodperc alatt tudott megbirkózni a feladattal. A baj to­vább fokozódott: autójának jobb első gumijá szép lassan leeresztett, ezért Michael kénytelen volt maga elé engedni öccsét, Ralfot, csapat­társát, Rubens Barichellót és a McLaren pilótáját, David Coult- hardot. A legnagyobb vitát a Schu­macher testvérek párbaja váltotta ki: Michael és Ralf több méteren át egymás mellett haladt, Michael azonban nem akarta elengedni öccsét, amiből végül Barichello profitált, Ralinak pedig elúszott a harmadik helye. „Ha Ralf harcolni akart, megvolt a lehetősége. Én elégedett vagyok azzal, ahogy a dolog végződött. Ha ő nem, az az ő baja” - mondta a futam után az idősebbik Schumacher. Ralf diplo­matikusan kitért az ügy kommen­tálása alól. Michael Schumacher a boxut- cában történtek után úgy-ahogy elégedett volt az ötödik hellyel. A Ferrari csapatfőnöke, Jean Todt azonban szemmel láthatóan fel­kapta a vizet: ,Annak ellenére, hogy Barichello harmadik lett, a Spanyol Nagydíjon elért ered­ményt kudarcnak tekintem. Tíz pontot ajándékoztunk a konkuren­ciának a konstruktőrök versenyé­ben.” Hogy valóban ajándékról van-e szó, az vitatható. Az viszont nem, hogy a McLaren megint fel­veheti a versenyt a Ferrarival. Mi­ka Häkkinen ötödik nekifutásra idei első futamát nyerte. A katalán viadal legnagyobb hőse mégis Da­vid Coulthard marad. „Az én fel­adatom az, hogy versenyezzek. A történtek után semmi jobbat nem tehettem volna” - mondta a Szá­guldó Skót. Hogy mennyire megvi­selte a repülőbaleset, az a futam utáni ünneplésnél mutatkozott meg. Coulthard pezsgője érintet­len maradt. Heidi és David. Mindketten túlélték a szerencsétlenséget (TA SR) Pozsonyban, a Pasienky stadionban rendezett nőr kupadöntőt Ján Packa védencei nyerték, az élvonalban viszont csak most következik a lényeg Dupla vagy semmi - vágsellyei tervek a női kézilabdáról JÁN PLESNÍK Május első hetében a pozsonyi Pasienky sportcsarnokban ren­dezték a szlovákiai női kézilabdá­zók második legrangosabb viada­lát, a kupadöntőt. A trófeát a vág­sellyei csapat harcolta ki, miután az elődöntőben a bajnok beszter­cebányaiakat 26:21-re, a finálé­ban az Intert 29:19 arányban győzte le. A Duslo Sala játékosai már negyedik kupagyőzelmüket harcolták ki, korábban 1992-ben, 1996-ban és 1998-ban voltak eredményesek. Tegyük hozzá, a klub nemcsak a kupában halmoz­za a sikereket, 1995 és 1998 kö­zött zsinórban négy bajnoki cí­met szerzett. Az eredményekben a lányok teljesítménye mellett az edzők és a vezetőség munkájának is komoly szerepe van. A csapat további terveiről a Duslo vezető­edzőjével, Ján Packával beszél­gettünk. Milyen edzéstervet dolgozott ki védencei számára az elmúlt he­tekben, amikor a hazai bajnok­ság mellett az EHF Kupában és a Szlovák Kupában kellett pályára lépniük? Általában a standard program sze­rint gyakorlunk, amelyet egy-két hétre előre tervezünk meg asze­rint, hány meccset kell lejátszani az adott időszakban. ”igy volt ez most is. A hétfő mindig szabad, kedden a konditerembe járunk, valamint a szabadba egy harminc- perces futás erejéig. Szerdán és csütörtökön kétszer tartunk edzést a tornateremben, pénteken pedig már az adott ellenfélre készülünk. Milyen taktikát talált ki a kupa­döntőre? Elképzelésem az, hogy az ellenfélre rá kell erőszakolni a játékunkat. A fináléban az előretolt védelmünk­nek köszönhettük az eredményt, ami az Internek komoly gondot okozott. Mivel a csatársor is elég szolid erőt képvisel, a lányok a be­gyakorolt támadásokból könnyen gólt tudnak dobni, garantált a siker. Mely játékosokkal volt megelé­gedve? Mivel a kézilabda kollektív sport, senkit sem szeretnék mások fölé emelni, valamennyien remek telje­sítményt nyújtottak. Ennek követ­keztében külön-külön is kiválóan játszottak - például Kudrucová, Fa- biánová, Ckityisvüi, Moravanská, Dubajová vagy Vlcková, aki sokáig sérült volt, az Inter ellen mégis vál­lalta a szereplést. Egy ilyen nehéz szezonban nem könnyű magas szinten állandósí­tani a lányok formáját. Ez jól meglátszott Katarina Dubajován, amikor az EHF Kupa negyeddön­tőjében futószalagon gyártotta a gólokat, a későbbiek során vi­szont meglehetősen visszaesett. Az ó esete egy kicsit más, mert ne­ki a válogatottnál is vannak köte­lezettségei. Ott más edzésterv szerint készülnek, és ez nem volt rá jó hatással. Remélem, tanulni fog a történtekből és a jövőben könnyebben tud majd alkalmaz­kodni a klub és a válogatott kö­zötti különbségekhez. Olyan ké­pességű játékos, mint amilyen Dubajová, többször kerülhet ha­sonló helyzetbe. Örülök annak, hogy az utóbbi időben kezd ma­gára találni, mert az idény végén ez csak jót jelenthet. A besztercebányaiak egyszer már megmutatták, a szezon hajrájá­ban képesek beleerősíteni. Ta­valy ők nyerték a bajnokságot, az idén minden bizonnyal az ön csa­pata lesz az ellenfelük a döntő­ben. Hogyan készülnek ellenük? Abból kell kiindulnunk, hogy min­den riválisnak más-más a stílusa, ehhez kell módosítanunk játékfel­fogásunkat, a taktikát. így lesz ez a Besztercebánya esetében is. Nem­csak a csapat játékát kell elemez- nük, hanem a kulcsemberekét is, például Jana Oborilováét. Amikor a vágsellyei klub vezető­edzője lett, két célt tűzött ki ma­ga elé: hogy minél jobban helyt álljon a csapat az EHF Kupában, otthon pedig duplázzon, azaz a Szlovák Kupa mellett a bajnok­ságban is győzzön. Az EHF Kupá­ban elődöntős volt a Duslo, a Szlovák Kupát pedig megnyerte. Már csak egy dolog hiányzik... Mi motiválhatja még önt a ké­sőbbiekben? Én a következőt vallom: az iste­nek a győztes pártján állnak - ahogy én is. Mindig a győzelem lesz az elsődleges feladat és ez elegendő motiváció. Vágsellyére is ezért jöttem. A gyakorlat néha másképp alakul, de ha az ellenfél jobb, át kell neki adni az elsősé­get. Szeretném, ha végre a Bajno­kok Ligájában is maradandót al­kotnánk. A hazai bajnokságban csak a már említett duplázás ér­dekel. Ehhez azonban a kemény munka mellett egy kis szerencsé­re is szükség lesz. Nem csupán a csapatnak, a játékosoknak is. „Az istenek a győztes pártján állnak" - vallja a Duslo vezetőedzője (TA SR)

Next

/
Thumbnails
Contents