Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)
2000-05-13 / 109. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 13. VENDÉG KOMMENTÁR Elnöki panasziroda JÚLIUS GEMBICKY Rudolf Schuster, a koalíció és az ellenzék fáradhatadan békéltetője negyedszer nem látott okot arra, hogy elutasítsa a HZDS elnökével, Vladimír Meciarral való találkozást. Azzal az emberrel, aki bár ellenszegülés nélkül ment a kihallgatásra, de csak azután, hogy a csuklyások behatoltak villájába. Azzal az emberrel, akinek nem jut eszébe Ivor rendőrfőnök neve, de bármikor hajlandó elmenni gyónni az elnökhöz. A tavalyi elnökriválisok megbeszélésének első aktuális témája a rendőrség akciója volt, amelynek módja és oka Schustert sem hatotta meg. Az elnöknél rendre tájékozottabb Meciar állampolgár elpanaszolta, hogy az 1998-as választások után Szlovákia megszűnt jogállam lenni, és elárulta az államfőnek, hogy már születtek olyan határozatok, amelyekkel eltörölhető büntetőjogi felelősségre vonása azért, hogy jogtalanul fizetett ki jutalmakat minisztereinek. Az államfőre ez az újdonság erejével hatott, mert ő még Müan Hanzel főügyész döntésére vár. Az exkormányfő úgy véli, azzal, hogy őt és a HZDS néhány vezetőjét bűntettek elkövetésével vádolják, Szlovákia „rendőrállammá” vált, s az ellenzék üldözéséről tájékoztatja az európai tizenötöket és a NATO-t. S ha meghallgaiják az „aranyidai demokratákat”, és felelősségre vonják azokat, akik a támadást szervezték, és megszűnik a rendőruralom, visszatér a HZDS a parlamentbe. Schuster, miután meghallgatta Meciar panaszait, „megkérte” a HZDS főnökét, a „demokrata urak”, Meciar, Krajci, Lexa és hazai, no meg külföldre szakadt tőkéstársai (Rezes, Poór, Martinka) ne tegyék meg e lépéseket, mert rontanák Szlovákia megítélését. Sok minden megoldható itthon is - kezdte a nótát Schuster például egy kerekasztal- beszélgetésen, nála, bár Meciar nem zárta ki, hogy a HZDS ősszel a Jogállamért” folytatott küzdelmét szociális nyugtalanság keltésével is bővíti. így eveztek át a másik ügyre „Szlovákia politikai viszonyainak stabilizálására”, az előrehozott választásokért kiírt népszavazás őszi megvalósítására. Az elnök és a főnök megbeszélésének harmadik „stabilizáló” témája Migas és a Dzurinda-kormány átalakítása című sláger volt. Az államfő már korábban kijelentette, nem zárja ki, hogy a kabinet rekonstrukciója vagy redukciója hasznos lehet, de Meciar ezt lesöpörte, mondván, semmit sem oldana meg. Schuster előtt egy a nemzeti megbékélésen alapuló, új koalíciós-ellenzéki kormány létrehozásának lehetőségét csülantotta fel, ami az ország első emberének és a „bűnösnek kikiáltott ellenzék” egyetlen alkotmányos támaszának elnökösködése első napjától kezdve motoszkál a fejében. A nyugtalanság és destabilizáció nevében váltak el, ami lehetőséget ad nekik, hogy együttes erővel enyhítsék. A szerző az Intemetové noviny munkatársa Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika- (58238338), Sidó H. Zoltán-gazdaság- (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238327, 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somolja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őizünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakda@ujszo.com _ Posztsirató doktorok t PÉTERFI SZONYA A fővárosi kórházak, klinikák tervezett összevonását a szakmabeliek sokféleképpen kommentálják. Az egyszerű „sorkatonának” • mindegy, melyik kórházban végzi hivatását. Legyen orvos, nővér vagy takarítónő. Az orvost nem nagyon zavarja, ha megszokott környezetéből más kórházi rendszerbe kerül, az ápolónőnek is mindegy, mely épületben mosdatja az ellátásra szorulót. Ha zavarja az alkalmazottakat valami, talán az, hogy esetleg többet kell majd tömegközlekedniük, meg kell szokniuk az új kollégákat és , persze a főnököket. A magasabb beosztásúak már más szempontokat hangoztatnak, a betegellátás minőségét és elérhetőségét kérdőjelezik meg, hiszen ez jobban hangzik, mintha azon siránkoznának: az új helyen nem biztos, hogy főorvosok, igazgatók maradnak. És ezen van a hangsúly. Nem azon, hogy ha az öreg Mindig ezt fújja (Somogyi Tibor felvétele) TALLÓZÓ EUROPEAN VOICE Az Európai Bizottság az igazságügyi és határellenőrzési reformok gyorsítását szándékozik kérni a tagjelölt államoktól a csatlakozási tárgyalásokon - állítja legfrissebb számában az uniós ügyekre szakosodott hetilap. Az írás szerint a két hét múlva esedékes tárgyalási fordulón, a bel- és igazságügyi kérdésekkel foglalkozó fejezet megnyitásakor mind a hat első körös állam arra számíthat, hogy eddigi tevékenységét Brüsszel kevesellni fogja. A bizottság mindazonáltal különbséget tesz a hat ország között, mégpedig úgy, hogy Ciprus haladását kiemeli, és Szlovéniáét is külön megdicséri, míg a másik négy állam - Magyarország, Csehország, Lengyelország és Észtország - esetében csupán a haladás tényét ismeri el. A lap felhívja a figyelmet, hogy fontos eloszlatni az EU-tagállamok aggodalmait, amelyek közé tartozik az olyan terület is, mint a keleti határokon át az Unió felé menekülők tömege. George Robertson NATO-főtitkár látogatásának üzenete, hogy Szlovákia ott lehet a szövetség következő bővítésénél Gazdasági fejlődés és biztonság Van tapasztalatom az ellenzéki politizálás terén, ezért tudok tanácsot adni a szlovákiai ellenzéki politikusoknak is - jelentette ki pozsonyi látogatása során George Robertson NATO-főtitkár. GAÁL LÁSZLÓ Nyilván tudja, mit beszél, hiszen mielőtt elfoglalta volna a világ leg-, erősebb katonai szervezetének legmagasabb posztját, 18 évig tevékenykedett ellenzéki politikusként - egyebek közt a skót whiskyfőzők szakszervezeti elöljárójaként -, csak aztán ült a Labour Party jelöltjeként a brit kormány hadügymi- niszteri bársonyszékébe. Csakhogy Robertson úrnak valószínűleg rá kellett döbbennie, hogy Szlovákiában máshogyan működik az ellenzék, mint Nagy-Britanniában. Ugyanis, mint mondta, pozsonyi látogatásának első számú üzenete, hogy köszönetét mondjon a szlovák kormánynak és Szlovákia népének azért a támogatásért, amit a tavalyi jugoszláviai NATO-beavat- kozás alkalmával tanúsított. Ezt azonban nehezen lehet egyeztetni az ellenzéki HZDS és SNS álláspontjával, akik annak idején már- már hazaárulással vádolták a kormányt, amiért a NATO gépei előtt megnyitotta Szlovákia légterét. Igaz, az erről szóló kormányhatározattal sem volt minden a legnagyobb rendben, hiszen 1 külügyi tárca néhány napon belül kétszer is módosította álláspontját, hogy a kabinet előbb csak az üzemanyagutánpótlást biztosító tartálygépek átrepülését hagyta jóvá, csak később mondott igent a harci, bombázó gépek áthaladására. És jól tette, hogy így döntött, mert most éppen ezt értékelik pozitívan a NATO 19 tagállamának képviselői. Az pedig mindennél fontosabb, hogy mindannyian pozitívan értékeljék a csatlakozni vágyó ország hozzáállását, hiszen még ha - a szlovák kormány reményei szerint - a 2002-ben sorra kerülő csúcstalálkozón úgy dönt is a NATO tanácsa, hogy meghívót küld valamelyik tagjelöltnek, a végső csatlakozás tényét mind a tizenkilenc tagállam parlamentjének ratifikálniakell. A kabinet tavaly sokkal nehezebb helyzetbe is kerülhetett volna, hiszen például éppen Nagy-Britan- nia azt szorgalmazta, szárazföldi erőket is vessenek be Jugoszlávia ellen. Egy ilyen haderő áthaladásának engedélyezése alighanem keményebb dió lett volna. Robertson szerint a szárazföldi haderő bevetésére abban az esetben lett volna szükség, ha a légi támadások nem hozzák meg a várt eredményt. „Mert az megengedhetetlen volt, hogy Milosevics győze-. delmeskedjék a NATO felett” - érvelt a főtitkár. És ezt nem azért Robertson a skót whiskyfőzők szakszervezetének elnöke is. mondta, mert a szervezet hiúságát sértette volna egy ilyen vereség, hanem mert az egész közép-európai térségre nézve beláthatatlan következményekkel járt volna. Egyrészt a Koszovóból elűzött 1,8 millió albán elözönlötte volna az itteni államokat, másrészt, ha nem vetnek gátat Milosevics zsarnokságának, valószínűleg nem állt volna meg a koszovói albánok elűzésénél, hanem következtek volna a vajdasági magyarok és a többi kisebbség. Persze önmagában az, hogy a szlovák kormány tavaly a légtér megnyitása mellett döntött, még nem elegendő ahhoz, hogy 2002-ben méltónak találtassák a csatlakozásra. Ehhez folyamatos felkészülésre van szükség, és ennek a felkészülésnek az ellenőrzésére szolgál a csatlakozási akcióterv, amelynek keretében a NATO-szakemberek mind Q kilenc csstlskozni v3gyo partnerállamot monitorozzák és értékelik. Szlovákia eddig ebben kább a védelmi tárcán belüli reformfolyamatot énékelik pozitínagyra enékelte, hogy Szlovákia nemcsak arra támaszkodik, hogy államhatárainak 85 százaléka NAhangzott, nem zavaija-e a NATO-t, hogy a szlovák hadseregben sok olyan magas rangú katonatiszt szolgál, aki már a kommunista rendszer hadseregét is szolgálta. A főtitkár szerint emiatt nem kell aggódni, hiszen a hadseregben úgyis érvényesül egyfajta természetes kiválasztódás, egyrészt a katonaság jellegéből adódóan, fiatal embereknek is kell lenniük, másrészt a hadsereg műszaki felszereltsége is olyan modernizációs folyamaton megy keresztül, hogy csak az maradhat meg a posztján, aki lépést tud tartani ezzel a fejlődéssel. Ezzel kapcsolatban nyilatkozott egy pozsonyi szemináriumon Ghris Donnely, a NATO-főtitkár kelet-közép-európai ügyekért felelős tanácsadója. Arról beszélt, hogy az európai hadseregek egyre kisebb létszámúak, egyre inkább professzionalizálódnak, és már nemcsak azt várják el tőlük, hogy harcképesek legyenek, hanem azt Az európai hadseregek egyre kisebbek és . professzionalizálódnak. is, hogy különféle nem katonai jellegű veszélyeztetés esetén is képesek legyenek a lakosság védelmépartnereikke! együttműködve a vi- lag bármely^pontján bekapcsolódni, no°Y egyre no árvédelmi Riadaregben 'például egyetlen katona évi fizetésére és ellátására fordí- tott költség 65 000 dollár. A tanácsadó szerint a megújított szlovák hadseregben egy hivatásos katonára fordítandó költségnek el kell érnie az egy főre számított bruttó nemzeti össztermék 2,5- szörösét. És éppen itt érvényesül Georg Robertson véleménye, hogy nem választható külön a védelem és a gazdaság, mivel egy ország csak akkor lehet gazdaságilag erős, ha biztonságban gazdálkodhat, a biztonságot szavatoló hadsereget azonban csak erős gazdasági háttérrel lehet fenntartani. OLVASÓI LEVÉL Népek világossága 1795. május 20-án gyönyörű, verőfényes tavaszi napsütésre virradt Buda népe. Ám nem mindenki tudott örülni a virágos májusnak, mert dobszóval és katonai kísérettel egy szomorú menet kanyarodott a Generális kaszálórét felé: a magyar jakobinus mozgalom vezetőit vitték a vesztőhelyre, melynek azóta Vérmező a neve. Másnap reggel, pontosan azon a helyen, ahol Martinovics apátnak és társainak a feje porba hullott, rózsák virítottak. Valaki • éjjel cserepekben ásta le oda. A nyíló rózsák jelezték, hogy bár a hatalom felforgatóknak és veszélyes lázadóknak bélyegezte a kivégzett hazafiakat, a nép tudta, egy jobb kor előfutárai voltak, s egy olyan társadalom megteremtéséért küzdöttek, mely egyedül képes csak emberhez méltó életet és fejlődést biztosítani. Ez a polgári demokratikus társadalmi rend. 205 év telt el azóta, s mégis van, ahol az emberek nagy része ma sem képes megérteni ezt. Pedig a történelem számtalan példával szolgál, és a 20. század is megmutatta, hogy a lelki vakságért drágán kell megfizetni. A fasizmus balga önimádása és csodavárása, a kommunizmus vérgőzös hatalmi tébolya százmilliók életébe került. Napjainkban pedig kis államok kisstílű diktá- torocskái szeretnének újkori Nérók és Caligulák szerepében tetszelegni, s ennek érdekében koldussá teszik népeiket. Ami igazán aggasztó, hogy a polgárok nagy része hisz nekik, és szinte bálványozza ezeket a demagógokat, nem sejtve, hogy saját balsorsát készíti elő. Nekünk sem kell a szomszédba menni, ha e veszélyes jelenséget akarjuk megtapasztalni. A húsvéti szent áhítatába belevegyült a kormány ellen tüntetők minősíthetetlen ordíto- zása, amint vezérük képét szinte ikonként hordozva zajongtak a koronázóvárös utcáin. Vissza kívánják az előző kormány virsli- és sörosztogató „bőkezűségét”, nem is sejtve, hogy e koncként odavetett falatokért gyermekeik jövőjét adták el, miként a mondabeli Svätopluk egy cifrán felszer- számozott fehér lóért országát. Akik pedig megdézsmálták a nemzeti vagyont, tudják, hogy ez véges anyagi biztonságot jelent, ezért fiaik többnyire külföldre távoznak, a régi történelmi demokráciák országaiba. A felhergelt tömeg előtt bölcsen titkolják, hogy csak manipulálható eszközként használják őket céljaik eléréséhez. Kellene a reformkor világossága, azok a látó szemek, akik rózsával jelezték, hogy a magyarjakobinusok a nemzet vértanúi voltak, s a hatalmat kiszolgáló vészbírák fognak eltűnni a történelem süllyesztőjében. Nekünk, a Felvidék magyarjainak kell a demokrácia szegletkövévé lennünk, hiszen ezeréves múltunk, történelmi szabadságvágyunk erre sarkall bennünket. A diktatúrákat kiszolgáló magyar valójában nem tekinthető magyarnak, mert Tamási Áron szerint is: „Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.” Sárközi János Szentpéter JEGYZET Egyetemi Kórházat bezárják, romlik a betegellátás! Mitől? *-. kérdezhetné az átlagpolgár, aki esetleg tapasztalatból is tudja, hogy az öreg, bár jó nevű kórházban négy-öt ágyas kórteremben kellett feküdnie, lámpagyűj- taskor svabbogarak menekülnek a falak réseibe, miközben égy újabb kórházban már csak egy ágyszomszéd horkolásától kell „szenvednie”, és megszűnik a ki jut előbb a fürdőszobába társasjáték? ! Értem én persze azt a kifogást is, hogy az Egyetemi Kórház áthelyezése megnehezíti a medikusképzést, mert egyrészt nő a távolság az egyetem és a kórház között, másrészt az eddigi egy fedél alatti gyakorlati oktatást ezentúl több kórházban végzik. Viszont az oktatógárda így is a régi marad, vagyis marad a szellemi minőség? Az érveket és ellenérveket összegezve kiderül, hogy végső soron ismét csak a posztokról, vagyis a pénzről van szó. Mert akár bevallják a vezető beosztásban levők, akár nem, a betegtől a hálapénzt nem a cselédkönyves fiatal doki, hanem a ranglétra legmagasabb fokán álló orvos kapja. És ezek a posztok mindenütt foglaltak.
