Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)
2000-05-12 / 108. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 12. KOMMENTÁR Dzurinda hintója TÓTH MIHÁLY Fehér holló az olyan korszak-, vagy ha úgy tetszik rendszerváltó politikai garnitúra, amelynek teljesen sikerül kiiktatnia elődjének bűnös szokásait. Napközben hiába emeli magasba a korabeli progresszió zászlaját a múlt századi nemzeti liberális főkolompos, ha éjféltájt a kaszinóban kérlek alásannal kezdi és bokacsattogtatva fejezi be minden mondatát. Más: még 1980 táján is sokan láttak járási párttitkárt, aki földműves szövetkezeti vadászházakban búbánatában nagyon szerette dzsentrire venni a figurát. Mikulás Dzurinda kormánya a társadalom testének olyan területein folytatja úgyszólván változatlanul elődjének gyakorlatát, amelyeken legtöbb a lemesztelenedett, tehát érintésre üvöltést kiváltó idegszál. Meciaréknak az országvagyon párthovatartozás szerinti felparcellázása során nagyobb részt csak önmagukat kellett figyelembe venniük. Működésük során ráadásul azzal is számolhattak, hogy mint minden vezérelv, a Meciar által megfogalmazott is úgy működik, hogy akiknek nem a „tudni”, hanem a,dlinni” fontos, azok akkor se ábrándulnak ki, ha a vezér eladja az ország egy- harmadát. Meciar mozgalmának vezetése pontosan olyan minőségű, mint a mozgalom tagsága. A Dzurinda-koalícióban nem ennyire rossz a helyzet; a pártok rokonszenvezőinek többsége mind emberileg, mind ízlésüket, igazságérzetüket, intellektuális színvonalukat tekintve jobb minőségű a koalíciós politikusok zöménél. Annak kiderítése is elemzést érdemelne, hogy a HZDS-szel tűzön-vízen át rokonszenve- zők idegszálai miként burkolódtak be zsírréteggel. Miközben a HZDS vezetői biztosak lehetnek, hogy a legközelebbi választásokon is megkapják a maguk 25-30%-át, a koalíciós pártok vezető politkusai kénytelenek számolni potenciális rokonszenvezőik átrendeződésével. Abba a pártba is, amelynek jövőbeni magatartása: hatalmas kérdőjel. Mindez annak a következménye, hogy Dzurinda koalíciója a legfontosabb területen, a legnagyobb „üvöltést” kiváltó „idegszálak” bepár- násításában nem valósította meg a választók elvárásait; nem pártsemlegesítette a nagyállami vállalatokat. Rendszertanilag minden úgy maradt, mint Meciar idején volt. Az autógyártás hőskorában készült járgányok inkább hintóra hasonlítottak, mint mai limuzinra. Mintha Meciar konstruálta volna miniszterelnökünk szolgálati kocsiját. Jövő tavasszal... SÓKI TIBOR Rendkívüli választások. Vagy előrehozottak. Mindegy. Egy kormány képtelen kitölteni a rendelkezésére álló négyéves időszakot, és kénytelen átadni helyét egy másiknak. Szlovákiában az elmúlt hónapokban rengeteget emlegették a rendkívüli választásokat. Először csak az ellenzék handabandázott róluk hatalomra kiéhezve. Akkor azt hittük, vaklárma. Ma már másképp néznek ki a dolgok. Egyre több, nem az ellenzékkel szimpatizáló megfigyelő véli úgy, hogy a Dzurinda- kabinet nem bírja ki 2002-ig. Az aggodalom jogosnak tűnik, elvégre a kormánykoalíción belül több bomlasztó elem is található. Elsősorban a baloldal. Minden fogadkozás és ígéret ellenére az SDL továbbra sem képes felelős kormánypártként viselkedni. A földtörvény vitájában nyújtott különszámuk megmutatta, mit várhatunk tőlük. Ha elég naivak vagyunk, talán reménykedhetnénk abban, hogy a baloldalon belüli józanabb erők megemberelik magukat, és külön csoportot alkotnak a parlamentben. Erre utaltak valószínűleg Eduard Kukán szavai is, aki szerint a koalíció elveszti a parlamentben az alkotmányos többséget. A külügyminiszter persze abban bízik, hogy a kormánypártok számára megmarad egy kényelmes többség. Az SDK-n belüli viszonyokat ismerve azonban ez egyáltalán nem biztos. Mióta a párt röviddel a kormányalakítás után osztódással szaporodni kezdett, a fene se tudja megállapítani, hogy létezik-e még egyáltalán, s ha igen, milyen formában. Ráadásul a bomlás elindítói, Ján Camogursky és Vladimír Palkó is kezdenek az SDL-hez hasonló demagóg eszközöket alkalmazni. Ami megint csak nem tesz jót a politikai stabilitásnak. Egyesek szerint jövő tavasszal megint az urnák elé járulhatunk. Szlovákiában pedig a kormányváltást alapos szemléletváltás is követi. A jelek szerint az esédeges rendkívüli választásokon Robert Ficónak és az örök visszatérő Vladimír Meciamak lenne legnagyobb esélye a sikeres szereplésre. Meciarról tudjuk, mit várhatunk tőle. Jó ideje Fico sem rejtély. Legalább annyit „segítene” az országnak, mint a HZDS. Akármelyikük győzne is, búcsút mondhatnánk az euroadanti integrációnak, s az összes azzal járó előnynek. Persze, lehet, hogy az euroadanti hajó így is távolodik tőlünk. Ilyen mértékű politikai instabilitással aligha lehetünk vonzó partner bármelyik nemzetközi szervezet számára. Bár a külföldi diplomaták egyelőre nem mondják ki egyenesen, hogy baj lehet, figyelemre méltó, hogy egyszer sem mulasztják el figyelmeztetni Pozsonyt: a sikeres integráció legfontosabb feltétele a stabilitás. Márpedig nálunk ilyesmiről egyre kevésbé lehet beszélni. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somotja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Nem éppen gyakori téma a mintegy 20 000 csehországi magyar mai sorsa, helyzete a szlovákiai magyar médiában, holott nem is olyan régen még egy hazában éltünk, mondhatni egy nemzetrész voltunk. KOKES JÁNOS Bár 1993. január elseje óta a cseh-szlovák államhatár választ el bennünket, a szoros kötelékek, családi kapcsok továbbra is adottak, változatlanok: a mai csehországi magyarok több mint 90 százalékának szülőföldje az egykori Felvidék. Érdemes azt is megjegyezni - mert ezzel a tévhittel főleg a magyarországi kiadványokban még mindig gyakran találkozunk -, hogy a mai csehországi magyarok többségét már nem a 2. világháború után kitelepített szlovákiai magyarok leszármazottai alkotják, hanem azok, akik a szocialista évtizedek alatt, főleg a jobb munkalehetőségek vagy a jobb tanulási esélyek után mentek az akkori ország nyugati felébe, majd ragadtak ott különböző okoknál fogva. A kitelepítettek leszármazottai napjainkban még két - a Karlovy Vary-i és a Sokolo- vi - járásban élnek nagyobb számban. Mindkét járásban a legutóbbi, 1991-es népszámlálás mintegy 2500 magyart mutatott ki. Csak sajnálni lehet, hogy az 1990. február 24-én megalakult, tehát idén fennállásának tízéves évfordulóját ünneplő Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének éppen ezeken a vidékeken egyelőre még nem sikerült alapszervezetet létrehoznia. A Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége holnap Prágában tisztújító küldött- közgyűlést tart, s nem kétséges, hogy ez a téma ott is felmerül. A szövetségnek egyébként jelenleg öt alapszervezete (Prága, Brünn, Ostrava, Litomérice, Pilzen) és mintegy 700 tagja van. A tagság létszámának bővítése alapfeladat - hangzott el ezért okkal az országos választmány legutóbbi ülésén, amely a közgyűlés előkészítésével is foglalkozott. Ez egyébként nehéz gyakorlati gond is, mert a magyarok szétszórtan élnek, sokszor nem is tudnak egymásról, hiszen évtizedeken át senki sem tartotta őket számon, senki sem szervezte esetleges „magyar” életüket. Összehozni őket nem egyszerű, s e téren kétségkívül nagyobb képzelőerőre, több kezdeményezésre van szükség a jövőben. Másrészt a többség vegyes házasságban él, így a magyar nyelv, kultúra, öntudat részben tárgyilagos okok miatt, de sokszor csak kényelemből, bizony A magyarok szétszórtan élnek, sokszor nem is tudnak egymásról. a háttérbe szorul, az érdeklődés sem mindig nagy. Azt se felejtsük el, hogy az adott helyzetben magyar iskolákról, magyar kulturális környezetről szó sem lehet. Ugyanakkor, sajnos, elegen vannak és jó állásokban olyanok is, akik csak saját pályafutásukat tartják fontosnak, esetleg elismerik, megvallják magyar nemzetiségüket, de a magyar kultúra csehországi ápolásából már semmi módon sem veszik ki részüket. Gyökereiket tán nem feledték, de közönyösek, holott munkájukra, tudásukra nagy szüksége lenne a szervezetnek, amely az adott helyzetben nem bővelkedik tisztségviselőkben. Mindezeket a „negatívnak, kedvezőtlennek” minősíthető körülményeket, tényeket főleg azért emeltem ki, hogy jobban érzékeltethessem annak az áldozatos munkának a szükségességét, fontosságát és nagy értékét, amelyet immár tíz éve végez a csehországi magyar szövetség, amelynek megszületésénél a legnagyobb érdemeket Csémy Tamás, a szervezet későbbi első elnöke szerezte. Nem véletlen tehát, hogy a szombati közgyűlés első felében, amely visszapillantás lesz az elmúlt évtizedre, Csémy tartja a főbeszámolót. Beszélni lesz miről. A szövetség 1992-ben például szociológiai felmérést készíttetett a csehországi magyarokról, amely hézagpótló, s mindmáig az első és utolsó ilyen jellegű mű róluk. 1998-ban a morvaországi Mírov rabtemetőjében emlékművet emeltek Esterházy Jánosnak, a csehszlovákiai magyarság volt politikai vezetőjének, aki a kommunisták börtönében halt mártírhalált. Immár nyolc éve, hogy rendszeresen megjelenik a Prágai Tükör című folyóirat, amelyhez az anyagi fedezetet a cseh kultuszminisztérium biztosítja. A szövetség képviselve van a cseh kormány mellett működő nemzetiségi tanácsban, valamint a kulturális tárca kisebbségi bizottságában. Prágában rendszeresen van magyar katolikus szentmise és református istentisztelet, s több mint két éve pedig heti két alkalommal magyar óvoda is működik Mo- ravcsik Tímea vezetésével. Van magyar gyermeknap, s Mikulás is. Mindezek ellenére a „magyar” utánpótlás kinevelése hatalmas, megoldhatatlan gond. Prágában és Brünnben, ahol a két legerősebb alapszervezet működik, é- vente rendeznek magyar kulturális napokat, s megünneplik március 15-ét. Az öt alapszervezet széMindent meg kell tenni azért, hogy az igény a jövőben is fennmaradjon. les körű munkát végez: rendszeresek a klubtalálkozók, a prágai magyar bál országos hírű. Az nyilvánvaló tehát, hogy az elmúlt évtized alatt sikerült lerakni, megerősíteni a csehországi magyar szövetség alapjait, s most azt kell meghatározni, hogyan tovább. Míg tíz évvel ezelőtt az alapítók csak elképzelésekkel dolgozhattak, ma már a valóságos tapasztalatok birtokában lehet tervezgetni. Az alapvető „sorskérdés” azonban az, hogy van-e, lesz-e rá igény. Mert minden szervezet létezésének, működésének ez az alfája és ómegája. Ami a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségét illeti, jelenleg ott tartunk, hogy van. Nekünk, akik a szövetségben dolgozunk, pedig mindent meg kell tennünk azért, hogy ez az igény a jövőben is fennmaradjon. A szerző a CTK és az MTI munkatársa OLVASÓI LEVELEK A Háló mozgalomról A Szlovák Televízióban is van Háló - Siet’ című műsor, de az igazi élő HÁLÓ-t azok a kisközösségek szövik, amelyek együtt gondolkodnak, egymásért fáradoznak, vagyis a HALÓ egy nagy család, rokonságot, barátságot jelent az egész Kárpát-medencében. Ilyen HÁLÓ mozgalom már hatásosan tevékenykedik Szlovákiában is. Egyes falvakban, Fámádon, Andódon, Kürtön és másutt. E csoport képviselői és sokan mások határon belüliek és kívüliek találkoztak május 1-jén Érsekújvárott, de a régi hangos, zajos május elsejék hangulatát felváltotta a csendes elmélkedés, az ima, az ének és a beszélgetés. Főleg a változások okozta érzelmi sivárságról szóltunk. Nemcsak városon, hanem falun is érdektelenek az emberek. Hátat fordítanak egymásnak, a házak előtti kispadok tereferéi elnémultak, közömbösen élünk egymás mellett. A HÁLÓ mozgalom olyan közösségek megalakulását szorgalmazza, amelyek figyelnek egymásra. Családok, közösségek, amelyek tesznek egymásért, együtt ünnepelnek, szórakoznak, s ez biztosítja számukra az egyházi létbiztonságot. Katolikusok és nem katolikusok, akik felismerik, mit jelent magyarnak és kereszténynek lenni, tehát a HÁLÓ-n keresztül keresik a kapcsolatokat határon belül és túl, akik együtt szeretnének Európa közepén az öröm forrásából meríteni. Hajtman Kornélia Nána Sportszerű támogatás Az iskolák és óvodák működéséhez nagyon szerényen járulnak hozzá az ún. felső szervek, ezért Bényben a helyi önkormányzat támogatásával 2000. április 30- án sportdélutánt rendeztek. Ennek a bevételét a helyi óvodának és iskolának juttatták, amiért a két intézmény igazgatója és tantestülete köszönetét mondott. A biciklis ügyességi verseny fő szervezői: Antal Ferenc, Szőköl Imre, Tóth József és még sokan mások a sportkedvelő emberek közül. Többen anyagiakkal támogatták a verseny lebonyolítását, így a helyi kisvállalkozók is. A versenyben 33 gyermek vett részt, akik kategóriák szerint indultak, Dibúz Miklós testnevelő tanár segített az igazságos elbírálásban. A versenyzők megajándékozása is adakozásból történt. Az ajándék mellé nagyon szép oklevelet kaptak, melyet Závodszki Erika tervezett. Elmondhatjuk, nemcsak a kis versenyzők, hanem az idősebb drukkerek is jól érezték magukat. Ölvedy Ildikó Bény TALLÓZÓ MAGYAR HÍRLAP Vizsgálatot folytat a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) a magyar állami vezetők külföldi útjairól. Az ellenőrzést helyettes állam- titkári szintig tetjesztették ki. A kormány tagjai közül Torgyán József töltötte a legtöbb időt külföldön, megelőzve az államfőt, a miniszter- elnököt és a külügyminisztert. Az állami vezetők külföldi látogatásainak költségeit és azok hasznát vizsgálja a KEHI. Sepsey Tamás elnök arra a kérdésre, hogy rutinellenőrzésről van-e szó, közölte: a KEHI csak olyan vizsgálatokat folytat, amelyekre a kormányfő vagy a kabinet ad megbízást. Atra a kérdésre, hogy mi a vizsgálat célja, a KEHI elnöke közölte: ezt a miniszterelnök tudja. A kormányváltás óta a kabinet tagjai közül a legtöbb időt, minden negyedik napot, Torgyán József töltött külföldön. A miniszter kine- vezése óta másfélszer annyit volt távol Magyarországtól, mint az államfő és a miniszterelnök. Az agrártárca vezetője 148 napig volt külföldön, ezzel több mint hatvan nappal maga mögé utasította Martonyi János külügyminisztert.- Ha a rohadt hokid miatt nem nézhetem meg a Viperát, elkezdek veled beszélgetni! (Peter Gossányi karikatúrája) Sorskérdés, hogy lesz-e igény a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségére, amely holnap tartja közgyűlését Csehországi magyar sors
