Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)

2000-05-11 / 111. szám (107. szám), csütörtök

15 ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 11. Régióink Guta városa úttörő.kezdeményezéssel segíti a nyugdíjasokat és a szociális segélyből élőket. Hiszik és vallják, hogy meg kell hallani a társadalom peremén élők segélykérését. 7 Minden szép szónál többet ér a tett FARKASNÉ BARTAKOVICS ADRIANNA alán soha nem hallot­tunk és beszéltünk any- nyit munkanélküliség­ről, hajléktalanokról, szegényekről mint ma­napság. De miképpen lehetne napjainkban meghatározni a szegénységet? Rendszerint különbséget teszünk a létminimum alatti és a relatív szegénység között. A létminimum alatt élő emberek már hiányt szen­vednek a fizikailag egészséghez lé­tezéshez szükséges javakból vagy nem jutnak elegendő táplálékhoz és megfelelő hajlékhoz. Sajnos a nyugdíjasok egy része is szegény­ségben él. A legtöbben tisztességes fizetést kaptak, míg dolgoztak, nyugdíjba kerülésükkor viszont je­lentős jövedelemcsökkenést kény­telenek elszenvedni. Gúta 11 000 lakosú város. Bár az elmúlt tíz év alatt leépült az ipara, csökkent a munkalehetőségek száma, a város lakói minden eset­ben megpróbáltak kiutat találni. A szövetkezet 400 hektáron tevé­sék őket. Itt érvényes a mondás: „Minden szónál többet ér a tett!” Ez év márciusában egy úttörő kez­deményezés indult útjára a város­ban: az alacsony nyugdíjból élők, és a szociális támogatásban része­sülők kritikus rétege napi 1 alka­lommal meleg ételhez juthat. Ezt megelőzően egy ruhagyűjtő- és ki­adó kezdte meg működését, ahol az erre rászoruló családok részére ruhaneműt, cipőt osztanak szét. Dr. Tóth Imre polgármester a kez­deményezés hátteréről és a megva­lósítás folyamatáról nyilatkozott. „Jómagam és a városi hivatal dol­gozói régóta gondolkodtunk, mi­lyen formában segíthetnénk a nyugdíjas és a szociális segélyből élő lakosainkat. így született meg az ötlet, hogy begyűjtjük a hasz­nált, de jó minőségű ruhaneműt, cipőt, ezzel segítve a rászoruló családokat a ruházkodásban. Ki­hirdettük, hogy három városi he­lyiségben fogadjuk az adományo­kat. A szociális osztály engedélyé­vel kis- és nagycsaládok egyaránt kaphatnak szükség szerint a ruhá­ból, cipőből, esetleg más haszná­ször valamilyen módon konyhai be­rendezéssel, eszközökkel szereljük fel a kihasználatlan konyhát. A régi Jednota fogyasztási szövetkezet ét­termeiből szerzett eszközökkel ez sikerült is. Hogy ezt követően az adott lehetőségeket mire használ­juk fel, arra a felújítás során szer­zett tapasztalatok adták meg a vá­laszt. Magunk is láthattuk, hogy a csárda takarításánál alkalmazott, egyébként szociális segélyből élő munkaerők nagy része bizony fizi­kailag legyengült állapotban van. Segítő kezet nyújtva elrendeltem, hogy naponta 20 korona értékben meleg ételhez jussanak. Az alapöt­let így született, ezt követően már a bővítésen gondolkodtunk. Elhatá­roztuk, hogy az épületben kifőzdét létesítünk, és onnét a városköz­pontba szállítjuk a meleg ételt, me­lyet a rászorultak között osztanánk szét. Ezzel elsősorban az alacsony nyugdíjból, valamint a szociális se­gélyből élő kritikus réteget támo­gatnánk” - mondta el lapunknak a polgármester. Nyugdíjasok vagy valamiféle támo­gatást igénylők részére étkezdék, kifőzdék sok helyen vannak - mondhatná az olvasó. A gútai kez­deményezés a maga formájában mégis egyedülálló Szlovákiában. A járási hivatal szociális osztálya ugyanis az erre vonatkozó törvény alapján lehetőséget adott arra, hogy azokat a szociális segélyből élő lakosokat, akik önfenntartásu­kat részben vagy teljesen képtele­nek megoldani, az anyagi juttatás mellett egyéb módon is támogas­sák. A rászorult a segély teljes ösz- szegének egy részét nem pénz, ha­nem egyéb formában, ebben az esetben meleg étel formájában kapja meg. Ezzel az önkormány­zatra hárul az étkeztetés költsége, ami napi 33 koronát jelent. így ez a réteg havonta 20 alkalommal, eb­ben az értékben meleg ételt kap. A nyugdíjasok részére a város ebhez még nyolc koronával járul hozzá. A kiadásokat a szociális és munka­ügyi minisztérium anyagiakkal tá­mogatja, a kerületi hivatal pedig negyedévenként szintén anyagi hozzájárulást biztosít majd a vá­rosnak. Mindezekből kitűnik, hogy bár az ötlet megvalósítása a városi hivatal munkájának szerves részét képezi, a városi költségvetést anyagilag nem terheli. Jelenleg 40 szociáli­san rászorult és körülbelül ugyan­ennyi nyugdíjas étkezését biztosítják ilyen módon. Nekik a nagyszigeti kifőzdéből naponta hordják az ételt a gútai Szabadidő- központ alagsorában kialakított ét­kezdébe. Vannak-e további tervek a jövőre nézve? Meglesz-e a szükséges anyagi háttér a javításokhoz, to­A Molnár házaspár ebéd közben kenykedik, 500 tagot számlál, s 3 évvel ezelőtt beindult a közel 1500 alkalmazottat foglalkoztató, ká­belkötegeket gyártó osztrák-német vállalat tevékeny­sége is. A munkanélküliség 30 szá­zalékos, de ennek az aránynak a csökkenése a város vezetőinek az elsőrendű célkitűzése. Hiszik és vallják, hogy első lépésként meg kell hallani a társadalom peremén élők segélykérését. A második pe­dig, hogy valamilyen módon segít­lati tárgyakból. Nagy segítség ez például tanév kezdete előtt, a tél beálltakor, gyermekszületésnél. Ez volt az első olyan lépésünk, mellyel a nehéz anyagi körülmé­nyek között élő családokat támogattuk.” A következő ödet hasonló elveken és célkitűzéseken alapult, de merő­ben más jellegű: a Gutához tarto­zó, 400 lakost számláló Nagyszige­ten még ‘89-ben, az akkori ún „Z”- akció keretén belül, hat hónap alatt felépült egy csárda. Itt eredetileg társadalmi és kulturális rendezvé­nyek lebonyolítását tervezték. Je­lenleg egy kocsmát működtet, de az épületben van egy 200 szemé­lyes terem és egy konyha is. , Az elképzelésem az volt, hogy elő­A ruhabegyűjtő Fő téri helyiségében vábbi berendezések vásárlásához? Fontos ezt azért is tudni, mert mint minden úttörő kezdeményezésnél itt is hangzottak el kritikus meg­jegyzések az étkezde szükségessé­géről. A polgármester úr ennek el­lenére bizakodva tekint a jövőbe: „Úgy gondolom, hogy ha az alap- feltételeket sikerült megteremte­nünk, hosszú távú tervekre lesz szükség. ígéretet kaptunk, hogy a minisztérium a különböző javítá­sokra támogatást ad. A főzéshez szükséges alapanyagokhoz kis- és nagyraktárakból jutunk hozzá. A tavaszi szezontól a zöldséget és a gyümölcsöt saját erőből szeretnénk biztosítani. Ami a terveket illeti: igaz, 30—40 nyugdíjas étkeztetése különböző segítséggel eddig is megoldható volt. Márciustól azonban mind­annyian egy helyről kapják a meleg ételt. Azok a szociális segélyből élők, akik nem tudják megteremte­ni kellőképpen az önfenntartásuk­hoz szükséges feltételeket, szintén esélyt kapnak az újrakezdéshez. Ezzel a kezdeményezéssel ugyanis a fizikai leépülésük akadályozható meg: hiszen a legtöbb esetben ép­pen ez akadályozza őket a munka- vállalásban. Szeretnénk, ha a kifőzde teljes ka­pacitással működne, nagyon jó len­ne, ha az étel mennyiségét is növel­ni tudnánk. Ezzel azt érnénk el, hogy a nyugdíjas az ebéddel a va­csorát is megkapná, hiszen az étel egy részét hazavihetné. így szinte az egész napi étkezése biztosítva lenne napi 25 koronából. Ezzel már azt is jeleztem, hogy szeretnénk a nyugdíjasokat jobban bevonni kez­deményezésünkbe. Természetesen ez az alkalmazottak számának nö­vekedését is maga után vonná, ők jelenleg öten vannak. Igazán elégedett azonban csak ak­kor leszek, ha eléljük, hogy az itt étkezők a hónap minden egyes napján meleg ételhez jussanak, be­leértve a szombatot, vasárnapot és az ünnepnapokat is.” Végül álljon itt pár elgondolkodta­tó mondat egy fiatal házaspártól, akik az első naptól itt étkeznek. Molnárék május­ban várják első gyermekük szü­letését, jelenleg egyikük sem dol­gozik. „Munka­nélkülivagyok-, mondja a férj - egy befejezetlen építkezés tető alatti részében élünk, víz, vil­lany nélkül. Egyedüli segít­ség, hogy ezt a szolgáltatást igénybe vehet­jük. Meleg ételt napi 33 koroná­ért sehol sem kapnánk. Egyelő­re el sem tudjuk képzelni, mi lesz hármunkkal, ha a gyermekünk megszületik. Csepp a tengerbe ez a segítség, mégis a legfontosabbat nyújtja nekem, de főleg a felesé­gem részére: a napi meleg ebédet. Azt hallottuk, hogy talán a hétvé­geken is üzemelni fog a kifőzde. Bi­zony, nagyon jó lenne...” Igen, sokaknak nagyon jó lenne! Hiszen a közvélemény sok esetben tudomást sem vesz a szegénység­ről, talán mert a szegények kevés­bé „láthatóak”. Igaz, az ezzel ösz- szefüggő bizonyos kérdések, mint például a nagyarányú bűnözés gyakorta felkeltik a figyelmet, de a széles körben létező szegénység­ről nem vesznek tudomást az em­berek. De íme van ellenpélda is! Nem élhetünk úgy, hogy nem lát­juk a körülöttünk élők testi vagy lelki éhségét, kiszolgáltatottságát. Húsvét után is érdemes elgondol­kodni a próféta szavain, mely az éhezők segítségére szólít fel: „si­ess, és ne fordulj el embertársad elől!” Ez a figyelmeztetés ma mindenki számára aktuális. Ebédkiadás a Szabadidőközpontban (A szerző felvételei) A nagyszigeti kifőzde Tóth Imre polgármester A nagyszigeti csárda épülete

Next

/
Thumbnails
Contents