Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)

2000-05-11 / 111. szám (107. szám), csütörtök

Csütörtök, 2000. május 11. 3. évfolyam, 17. szám Az árvíz után a község arculata teljesen megváltozott, a nagy múltú települést ma is szorgalmas és összetartó emberek lakják A béke és a nyugalom oázisa MIRIÁK FERENC Csallóköz keleti ré­szében, a Kis­alföldön fekszik a 447 lelket számláló Gellér, másfél kilo­méterre a Komá- rom-Dunaszerdahely főúttól. A falu már az őskorban lakott volt, határában római kori tele­pülést is találtak. Igazán híressé az avar kaganátus idejéből szár­mazó temetkezőhely tette. A vé­letlenül feltárt leletek a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek. A temetkezőhely a Kis-Duna árte­rületén fekszik, és korunk leggaz­dagabb temetkezőhelyei közé tartozik. A község történelmét, természeti adottságait, műemlékeit, népi építészetét és jelenét, Rácz Lász­ló polgármester mutatja be. „A mai község 1940-ben alakult Al­só- és Felsőgellér egyesülésével. Felségedért első ízben 1258-ban említik, mint a szolgagyőri vár­jobbágyok faluját villa Guiller né­ven. Alsógellér történelme meg­dése. Megalakították a népzenei együttest, amelyet Vendégh Lajos vezetett. Színjátszó egylet is mű­ködött a faluban, Széllé Géza ve­zetésével. Ő irányította a százta­gú énekkart is. 1960-ban megerő­sítették az utakat és rendezték az utcákat, fokozatosan javult a köz­ség összeköttetése a távolabbi te­lepülésekkel, felépült az efsz új irodaháza. Az 1965-ös árvíz szinte mindent tönkretett, 27 ház ledőlt, 35 lakhatatlanná vált. Gellér újjáépí­A község abban a re­ményben önállósult, hogy új fejlődésnek indulhat. tését a csehországi Cesky Krumlov-i és Tábori járások segí­tették. Rövid időn belül felszá­molták az árvíz okozta károkat, új házsorok jöttek létre, a falu arcu­lata teljesen megváltozott. 1971- ben Gellér községet Bogyához Az épülő faluház Rácz László polgármester egyezik Felsőgellérével. Mindkét falu lakossága főleg mezőgazda­sággal foglalkozott. Az I. világhá­ború nem érintette különösen a falut. 1932-ben felépítették a kultúrházat, megkezdődött a község rohamos kulturális fejlő­csatolták és a község további fej­lődése megállt. Megszüntették a helyi alapiskolát is, nem csoda, hogy 1994-ben a község abban a reményben önállósult, hogy új fejlődésnek indulhat. A határ talajvizét a Megyei csa­torna vezeti le, amely a 19. század közepe táján épült. Hídját a 20. század hatvanas éveiben építették. A köz­ségháza előtt még áll az az öreg tölgyfa, amelyet a millenniumi ün­nepségek alkalmá­val ültettek. A református te­metőben találjuk az I. világháború emlékművét, ame­lyet 1930 körül emeltek, később kiegészítették a II. világháború 15 ál­dozatának nevé­vel. Az új halottas­házat 1995-ben adták át. A község iskoláinak törté­nelme egészen a 18. század végéig nyúlik vissza. A tanítást 1984-ben megszüntet­ték, a tanulók azóta a lakszakállasi iskolába járnak. Az iskola épületét kultúrházzá épí­tették át. A községben új óvoda épült. Az árvízig sok olyan ház (A szerző felvételei) Nyugdíjasok találkozója volt, amelyet mór téglából vagy döngölt agyagból építettek. Ezek a házak nádtetővel voltak befed­ve. Néhány ház udvarában még ma is gémeskút áll és több ga­lambdúcot is láthatunk. Ami a je­lent illeti, a község dísze lesz a fa­luház, amelynek a befejezését eb­ben az évben szeretnénk megva­lósítani. Ez 10 millió korona be­ruházást igényel, meg kell je­gyeznem, hogy ez az építkezés 90 százalékban önerőből épül. Hogy mennyire szorgalmas és összetar­tó emberek lakják a falut, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy amikor 1992-ben szétszed­tük az öreg kultúrházat, naponta 50-60 ember jött brigádra, és aki aznap nem tudott eljönni, beje­lentette, hogy holnap viszont szá­terveik is nagyon ígéretesek. A Csemadok-szervezet Vass Mária vezetésével farsangi bált, gyer­meknapot, nyári táborozást, rajz­versenyt, nyugdíjasok napját és Mikulás-napi ünnepséget szervez. Márciusban a kiskertészek Kosa Gusztáv irányításával borkóstolót rendeztek, a Vöröskereszt helyi szervezete, Katona Teréz vezeté­sével karnevált, anyák napját, szilveszteri mulatságot rendez, a vadászszövetség Katona László vezetésével, horgászversenyt, májfa állítást szervez. Október­ben megrendezzük a nyugdíjasok napját. Többéves kapcsolatunk van a magyarországi Dabronc községgel, egy sportnap kereté­ben minden évben rendszeresen találkozunk. Az asszonyok külön csoportban szórakoznak mítsunk rá. A faluházban helyet kap majd a kultúrház, könyvtár, esketőterem, posta, presszó, nyugdíjasklub, községi hivatal, fittneszklub és lesz benne egy 22x8 méteres terem, amit szeret­nénk vállalkozási célra kiadni, új munkahelyek létesítésére példá­ul. Már csak a külső vakolás és ta­lajmunkák vannak hátra. További fontos feladataink a bősi vízre va­ló csatlakozás és 4,5 km gázveze­ték lefektetése, ami 18-19 millió koronás beruházás. A SAPARD vi­dékfejlesztési program keretében próbálunk pénzhez jutni. A társa­dalmi szervezetek a lehetőségeik­hez mérten tevékenykednek, idei Ezek szerint a község nem tartozik a Csipkerózsika-álomba merülő falvak közé. A szorgalom, összetartás és a helyes gondolko­dásmód jellemzi a gelléri embere­ket” - fejezte be nyilatkozatát a község polgármestere. A faluban sétálva, úgy éreztem, hogy ez a község a béke és a nyu­galom oázisa. Nagymegyer város közelségének és a környék telepü­léseivel való jó összeköttetésének köszönhetően a jövőben akár ki­sebb üdülőközponttá is válhatna. Biztosan így gondolják az ott élők is, hiszen mióta ismét különvált a két község, sokat tettek azért, hogy mindez megvalósuljon. Hatalmas vitát kavart Győzött a nemzeti öntudat VRABEC MÁRIA Mégsem hagyta jóvá a nyitrai képviselő-testület koalíciós többsége azt a javaslatot, hogy a város költségvetéséből ne fi­nanszírozzanak közvedenül kulturális rendezvényeket, ha­nem azok szervezői pályázat út­ján kéijék az anyagi tá­mogatást. A hatalmas vitát ka­varó ödet még hónapokkal ez­előtt született a kulturális bi­zottság elnökének fejében, és tekintettel a több milliós költ­ségvetési hiányra, na meg az eddig pénzelt rendezvények jel­legére és minőségére, úgy tűnt, az SDK-s képviselők kapva kap­nak a spórolási lehetőségen. Ar­ra azonban bizonyára nem szá­mított a javaslatot benyújtó Frantisek Kolár - és ez Nyitráról lévén szó, súlyos taktikai hiba volt - hogy a DSM és az SNS frakció rögtön a nemzeti kultú­ra elsorvasztásáról, Nyitra ha­gyományainak sárba tiprásáról kezd szónokolni és a helyi lapok is mind arról cikkeznek majd, hogy barbár módon politikai in­díttatásból olyan magas színvo­nalú és hagyományos rendez­vények ítéltetnek megszűnésre, mint a Pribina Napok vagy a Külföldi Szlovákok Találkozója. Pedig szó sem volt erről, a kul­turális bizottság elnökének ja­vaslatában mindössze az állt, hogy ezentúl valamennyi ren­dezvény szervezői egyforma eséllyel pályázhatnak támoga­tásért, a Pro Nitria Városi Alap­nál és egyikük sem lesz olyan ki­váltságos helyzetben, hogy bár­mit produkál, biztos lehet ab­ban, a város állja a költségeket. A dolog azonban ott csúszott el, ahol mifelénk szülte minden jó ötlet szokott: a helybelieknek senki sem magyarázta el, hogy nem az a kultúra netovábbja, ha a város közepén egy fából ácsolt dobogón sramlizenekarok húz­zák a komputerizált szlovák népzenét, sőt még az sem, ha népművészeti vásár címén szlo­vák címeres búkakolompokat és Meciar-fejes mézeskalács­szíveket árulnak a város főte­rén, arra meg már végképp semmi ok, hogy ezt a magisztrá­tus is támogassa. Ehelyett a „ní­vós rendezvények” nemzeti ér­zülettől elvakult támogatói (és haszonélvezői) ragadták ma­gukhoz a kezdeményezést és szép lassan elhitették a polgá­rokkal, sőt még egyes koalíciós képviselőkkel is, hogy ha a Pri­bina Napokat nem a szokott pompával rendezik meg, talán még a névadó is megfordul a síijában. így esett, hogy a pénz­elvonási javaslat a szükséges 26 helyett csupán 9 szavazatott ka­pott, Prokes elégedetten nyug­tázta, hogy nem kell vállalko­zóktól összekoldulnia a szüksé­ges pénzt, és amint az SNS egyik képviselője fogalmazott „Mindenki azzal a jóleső érzés­sel mehetett haza az ülésről, hogy nem ejtett foltot a szlovák városok anyjának becsületén”. Sőt, hogy az esedeges ingado­zók is jóvátegyék vétküket, azonnal meg is szavaztak az idei Pribina Napokra egymillió koronát, ami a kultúrára szánt költségvetési tétel csaknem 20%-a.

Next

/
Thumbnails
Contents