Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)
2000-05-10 / 110. szám, (106. szám), szerda
Kultúra oktatás A Böngésző nyertesei A Vasárnap 18. számában feltett kérdésre összesen 491 helyes megfejtés érkezett. E héten az 500-500 koronát Szép Mária csicsói, özv. Bábszky Ilona köbölkúti és Papp Pál taksonyi olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: 400 millió dollárba, (v) Szlovákiai magyar versmondók sikere Veresegyháza. A X. Anyám fekete rózsa magyar nyelvű nemzetközi vers- és prózamondó találkozó döntőjét május 5-7-én rendezték meg Veresegyházán. E nemzetközi megmérettetésen kitűnően szerepeltek a szlovákiai versmondók is. Gyermek kategóriában a pozsonyi Dusík Borbála a második, az ipolybalogi Cseri Bernadett pedig negyedik helyen végzett. Az ifjúsági kategóriában a tornaijai Lax Judit az első, a somorjai Tóth Krisztina pedig a felnőtt kategóriában második lett. A versenyt kilenctagú zsűri értékelte, elnöke Máté Lajos rendező volt. (úl) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Lammermoori Lucia 19 HVIEZ- DOSLAV SZÍNHÁZ: Tíz kicsi néger 19 KIS SZÍNPAD: Liliom 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Macskajáték 15 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: A kőszívű ember fiai 10 MOZI POZSONY HVIEZDA: Nagyon veszélyes viszonyok (am.) 15.30, 20.30 Erin Brockovich (am.) 18 MLADOST: Éne bene (cseh) 15.30,17.30, 20 MÚZEUM FILMKLUB: Elátkozott szerelem (ang.) 18 Iván gyemekkora (szoyj.) 20 CHARLIE CENTRUM: Velem, vagy nélküled (am.) 16.15, 21 Erin Brockovich (am.), 18.45 Sivatagi cápák (am.) 18.15 A tehetséges Mr. Ripley (am.) 17 Észvesztő (am.) 20.30 Stuart Little, kisegér (am.) 17 Játékháború 2. (am.) 16.30 Sling Blade (am.) 20.30 KASSA ÚSMEV: Erin Brockovich (am.) 16,18.15, 20.30 CAPITOL: Minta füst (am.) 15.45, 18, 20.15 DRUZBA: Ene bene (cseh) 16, 18, 20 TATRA: Amerikai szépség (am.) 15.30,17.45, 20 ________________DÉL-SZLOVÁKIA________________ RO ZSNYÓ - PANORÁMA: Dogma (am.) 17, 19 DUNA- SZERDAHELY- LUX: Hurrikán (am.) 19.30 LÉVA - JUNIOR: Hatodik érzék (am.) 16.30, 19 GALÁNTA - VMK: Két kéz (ausztr.) 17.30, 20 NAGYMEGYER- SLOVAN: Az orléans-i szűz (am.) 19 GYŐR CINEMA CITY: Stuart Little, kisegér (am.) 13.30, 15.30 Amerikai szépség (am.) 17.30, 20 Hulla, hó, telizsák (am.) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Játékháború 2. (am.) 14, 16 Velem, vagy nélküled (am.) 18, 20 Az Álmosvölgy legendája (am.) Véget ért a Komáromi Napok rendezvénysorozat Ünnepelt Jókai városa ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Komárom. Észak- és Dél- Komárom város önkormányzata minden évben megrendezi a Komáromi Napokat. A rendezvénysorozat ideje alatt a Duna két partján különböző műfajú ingyenprogramok várták a szórakozni vágyókat. „Ezzel a rendezvénnyel szeretnénk szórakozási lehetőségeket biztosítani polgáraink számára. Ilyenkor azok is színvonalas hangversenyeken, színházi előadásokon és egyéb kulturális eseményeken vehetnek részt, akiknek erre egyébként nem futja” - fogalmazott Sebő Beáta, az Észak-Komáromi Városi Hivatal kulturális osztályvezetője. Az idei, sorrendben XI. Komáromi Napokon különösen gazdag volt a kínálat. Az 560 évvel ezelőtt született V. László király emlékművét (Gáspár Péter szobrászművész alkotását) az első napon, április 26- án leplezték le az Anglia Parkban, azon a helyen, melyen éveken át a város hős védőjének, Klapka György tábornok szobra állt. Egyébként az idei rendezvénysorozatra a város másik szülöttének jubileuma is rányomta a bélyegét. Jókai Mór születésének 175. évfordulója alkalmából a nagy mesemondó életművének hatásáról nemzetközi konferenciát szerveztek. Ha már Komárom jeles szülötteinél tartunk, nem feledkezhetünk meg az operett koronázadan királyáról, Lehár Ferencről sem, aki 130 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot. Az évforduló alkalmából rendezett Le- hár-fesztiválon olyan kitűnő művészek szórakoztatták a közönséget, mint Buváry Lívia, Kovácsházi István vagy Gyökér Gabriella. Narancsik Sándor, a Komáromi Városi Rendőrség parancsnok-helyettese Szlovákia egyik legerősebb embere, így csaknem természetes, hogy a Komáromi Napok programjába az erőművészek versenye is bekerült. Az erőművészek harmadik nyüt szlovákiai bajnokságán, hazai pályán a pálmát Narancsik Sándor vitte el. Az idén Szlovákia miniszterelnök-helyettese is ellátogatott a Komáromi Napokra. Pavol Hamzík május elsején több ezer kíváncsiskodóval együtt tekintette meg a védnöksége alatt épülő Európa Udvart. A kontinens jellegzetes építészeti stílusjegyeit magán viselő épületegyüttest a tervek szerint már az idén ősszel átadják. ,A XI. Komáromi Napok alatt a szórakozni vágyók körülbelül 150 program közül válogathattak. A közönségnek az idén is nagyon tetszett az öregvári program, melyet korabeli harci bemutatók tettek változatossá. Ugyancsak jó visszhangja volt a halászléfőző-versenynek, melyet most először, hagyományteremtő szándékkal szerveztünk” - nyilatkozta Sebő Beáta, (km) ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 10. i ........... Tó th Sándor: „Szeretném maximálisan hasznossá tenni magam az iskolában, ahol úgy érzem, révbe értem." Ahol nyugodtan lehet dolgozni „Nálunk a zsivaj nem okoz bosszúságot." (Dömötör Ede felvétele) Tóth Sándort az első magyar igazgatóként váltották le funkciójából Slavkovská minisztersége alatt. Egykori iskolájáról nem kíván beszélni. „Nem szeretném felszaggatni a régi sebeket” - mondja. A rozsnyói alapiskola még any- nyira sem méltatta volt igazgatóját, hogy a fennállásának ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségre meghívja őt. VOJTEK KATALIN Régi iskolájáról nem kíván beszélni. És az újról? Arról szívesen, mert ott nagyon jól érzem magam. A rozsnyói Református Egyházi Alapiskola számomra a béke és szeretet szigete, ahol tizenhat pedagógus együtt gondolkodik, és mögöttük egy 234 főnyi gyermekcsoport apja, anyja áll. Úgy hiszem, valahol megérdemeltük, hogy annyi nehéz, hányattatással teli év után végre létrejöhetett ez a közösség. Nem mások ellen, önmagunkat tiszteltük meg ezáltal. Teljesen új kihívásokkal kellett szembenéznünk, hisz az, hogy egyházi intézményről van szó, mindenkinek új volt. Még mindenképpen tanulunk. Az a nyugodt légkör, amelyet az egymás iránti megbecsülés és szeretet tud biztosítani, felér minden kitüntetéssel, mert boldogan dolgozik az ember. A semmiből indultunk 1997 szeptemberében. Azóta már a harmadik iskolaév folyik, és elmondhatom, hogy rengetegen segítik a munkánkat. Ez az, amit szinte naponta boldogan élek meg. Ilyen például, hogy a szülők maguk kezdeményezték az iskolaszépítést. Ebben a mai áldatlan helyzetben, az általános, nyomasztó pénztelenségben nyolcvan szülő képes arra, hogy szombat délelőttjét az iskolának szentelje, fessen, meszeljen, takarítson. És nemcsak a helybeliek, hanem a tornagörgői, kuntapolcai, pelsőci szülők is. A szakács nénik pedig örömmel főzik a gulyást, ingyen és bérmentve, ami egy csodával is felér. Évente rendezünk jótékonysági bált a szülőkkel, amelyre eljön a püspök úr is, és jól érezzük magunkat. Nyitottak vagyunk minden jóérzésű ember felé. Olyan közösség vagyunk, ahol a kis elsős ismeri a kilencedikest, ahol a gyermekzsivaj nem bosszúságot okoz, hanem azt jelzi, hogy itt élet van. Nálunk nincs rongálás, lökdösődés a szünetekben, mint oly sok helyen. Ez valóban ritkaság. Hogyan lehet ilyen fegyelmet elérni? Ez nem az egyházi iskola kemény fegyelmezésének az eredménye, hanem az odagfigyelésé, a gyermekközpontú nevelésé. A vallás, a hitélet természetesen része az oktatásnak, de a hitoktatás, a keresztyén nevelés a lelkészek dolga. A tanító pedig végzi megszokott munkáját. A növendékek mind reformátusok? Iskolánk alapítója a református egyház, de növendékeink fele katolikus, és van néhány evangélikus gyerekünk is. A valláskülönbség nálunk nem jelent gondot. A hitoktatás osztott formában folyik, minden gyerek a saját felekezetének megfelelő hitoktatásban részesül. Az indulásnál nem okozott problémát, hogy hol, milyen épületben működjön az iskola? Egy régi óvodát béreltünk ki, és most már ott tartunk, hogy nagy- nagy segítséggel meg tudjuk venni az épületet. Igaz, hogy máris kinőttük, ugyanis 12 osztályunk van, mert még egyeden gyereket sem utasítottunk vissza. Mélységes hálával tartozunk a tornagörgői szülőknek, akik vállalják, hogy a Szoroskőn keresztül utaztatják a gyerekeiket. Ezek a diákok naponta sok kilométert tesznek meg veszélyes útszakaszon, hogy itt tanulhassanak, a mi egyházi iskolánkat látogathassák. Valaki felügyel ezekre az ingázó gyerekekre, van állandó kísérőjük? A gyerekek egymást felügyelik, egymásra vigyáznak. Ahol szeretet van, ott működnek a dolgok. Az igazgatót ki nevezi ki? A mi esetünkben a gyülekezet ajánlása alapján a rozsnyói református egyház presbitériuma. Úgy gondolom, egyházi iskola esetében elsőrendű szempont, hogy az iskolavezető a hitéletben is otthon legyen. Drenko Zoltán igazgató úr most végzi a komáromi teológiát, így nemsokára lelkészként vezeti az iskolát. Ilyen sincs még az országban, református iskolában igazgató-lelkész. Ön volt az egyeden, aki az elsőként elbocsátott öt magyar iskola- igazgató közül bírósághoz fordult a jogellenes döntés miatt, és megnyerte a pert. Ennek ellenére nem rehabilitálták, sőt, mivel kétnyelvű bizonyítványokat írt ki, 1997. július 1-én el is bocsátották munkahelyéről. Ennek ellenére nem érezni önben semmi keserűséget. Tény, hogy nem szeretném még egyszer átélni azt az időszakot. De igyekszem nem hátra, hanem előre nézni, a munkámra koncentrálni. Szeretném maximálisan hasznossá tenni magam az új iskolámban, ahol úgy érzem, révbe értem. Fotó- és képkiállítás nyílt Kassa változó arculata címmel a Kelet-szlovákiai Múzeum Maraton téri kiállítótermében Villanások egy város múltjából és jelenéből Pillanatkép a századelőről. Ma a Kelet-szlovákiai Múzeumnak ad otthont az épület. (Reprofotó) ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Kassa. Ismert középületek, terek, utcarészletek lefestése mindig is hálás téma volt, mivel az alkotó eleve számíthatott a nagyközönség, elsősorban a helyi lakosok érdeklődésére. A vásznon látottak „beazonosítása” sikerélmény a nézőnek, a művész pedig saját mondanivalóját is rácsempészheti a nem minden esetben „valóságmásoló” képre. Más a helyzet a fotó esetében, amely egyike a legfiatalabb művészeti ágaknak, és amelynek eredeti rendeltetése a valóság hű megörökítése volt. Ezért a fennmaradt legrégebbi fotográfiák általában családi képek, portrék, máskor magánházak, szólják láthatóak rajtuk. Középületeket, azaz nem saját tulajdont fényképezni csak hobbiból kezdtek a fotográfusok, az utókor legnagyobb örömére, mivel ezek a ritka képek ma már a kulturális örökség részei. Május elején nyílt és június 11-ig látható a kassai Kelet-szlovákiai Múzeum Maraton téri kiállítótermében az a tárlat, amelynek címe Kassa változó arculata. Ebben tulajdonképpen benne foglaltatik a lényeg: régi fotográfiák maiakkal párosítva, megtoldva kortárs és régebbi festők, grafikusok Kassa-áb- rázolásaival. Az első fontos fényképész, Roth Imre a Fő utcán nyitotta meg szalonját, neki köszönhetőek a kiállítás legkorábban, az 1850-es években készült utcaképei. Ő és az utána következő fotósnemzedék képviselői valami olyat is megörökítettek, ami mára, sajnos, elveszett a városból, nemcsak építészeti értelemben utolsó dokumentumai ezek a fényképek egy letűnt kornak. Nyomon követhető a történelmi városközpont átalakítása, a város növekedése, legfontosabb épületének, a Szent Erzsébetdómnak első, 1877-ben megkezdett felújítása. Látható a régi Nemzeti Színház, és az a patakocska is, amelyet a kilencvenes években sajátosan próbált meg „rekonstruálni” Kassa vezetése. A Fő utcát átszelő mesterséges patak létjogosultságának dolgában megoszlik ugyan a kassai polgárok véleménye, ám annyi bizonyos, hogy a „művíz” kiötlői a múltból szerettek volna visszahozni valamit. A városnak voltak fényes, gazdag és hanyatló, szűk esztendei, az amatőr és hivatásos fotósok képeiről viszont minden periódusban érzékeny szeretet és egészséges lokálpatriotizmus süt át, ami globalizálódó világunkban bizony követendő látásmód. A festők és grafikusok esetében ugyanez a helyzet. Legyen szó a giccs határát súroló, szolgai valóságmásolásról, impresszionista példaképek követéséről vagy éppen kubista ihletésű tördeltségről, a legtöbb alkotó azon igyekezett, hogy Kassa utcáiban megtalálja az egyéni, csakis erre a városra jellemző apróságokat, jellegzetességeket. Ahogyan azt Kristina Markusová, a kiállítás egyik összeállítója megfogalmazta: a fényképeken és a képzőművészeti alkotásokon egyaránt látható, mi az, amink van, és mi az, amink volt, illetve lehetne, ha nem veszítettük volna el. Műemlékvédőknek, építészeknek, sőt valamennyi kassai polgárnak kötelezővé kellene tenni e tárlat megtekintését. A turisták amúgy is nyüzsögni fognak a termekben, (juk)
