Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)
2000-05-10 / 110. szám, (106. szám), szerda
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 10. KOMMENTÁR Bankbetétek balladája PÁKOZDI GERTRÚD A kisbetétesek nem kötik le hosszabb időre a pénzüket, bár a rövid időre lekötött betétek kamatai alaposan veszítettek vonzerejükből - olvasom a nem éppen szívderítő hírt. Ez a helyzet a pénzügyi elemzők szerint sem jelent mást, minthogy romló és bizonytalan gazdasági és szociális helyzete miatt a lakosság jó része kénytelen elérhető „közelségben” tudni általában nehezen megtakarított pénzecskéjét. Nem erősítik a lakosság betétesi biztonságérzetét azok, a bankvüág- ból szinte menetrendszerűen érkező hírek sem, melyek hol az egyik, hol a másik pénzintézet várható összeomlásának lehetőségét vetítik elő. Ez a helyzet is óvatosságra kényszeríti azokat, akiknek megtakarított pénze vállalkozáshoz nem elég, de arra sok, hogy „szalmazsákban” tartsák. Érthető a lakosság óvatoskodása. Az is érthető, hogy ilyen helyzetben a bankok ugyancsak óvatos pénzügyi politikát folytatnak, ami elsősorban az óvatos hitelnyújtásban nyilvánul meg. Az óvatos hitelnyújtási gyakorlat legnagyobb vesztesei pedig azok a kis- és középvállalkozók, akik pénz híján képtelenek vállalkozásuk fejlesztésére. Ennek következtében (is) hiába várja az ország, hogy a gazdasági kihívásokra rugalmasabban reagáló kis- és középvállalkozóknak köszönhetően csökken számottevően a munkanélküliség, hogy fellendülnek az ellehetetlenülés határára került régiók, hogy e vállalkozói körből több pénz kerül az államkasszába, abból pedig az oktatásra, az egészségügyre stb. Nem csoda, hogy még azok a vállalatok is óvatosan vágnak bele egy-egy munkahelyteremtő fejlesztési programba, amelyek pénzügyei rendben vannak, de a bizonytalan politikai helyzet és a hazai vállalkozót hátrányos megkülönböztetésben részesítő jogszabályok (például az adótörvény némely rendelkezése) következtében lényegesen megnő az ilyen lépések kockázata. A kormánynak nem lehet a célja, hogy elveszítse a lakosság és a hazai vállalkozók, valamint a külföld nehezen megszerzett bizalmát. Nem lehet célja, hogy ne növekedjenek a hosszú lekötési idejű bankbetétek, hogy ne jussanak megfizethető hitelhez a vállalkozók, hogy a jogszabályi bizonytalanság miatt hátat fordítsanak az ide készülő külföldi középüzemek is. A koalíciós partnerek egymás közötti játékaira” mindannyian ráfizethetünk. Pártokat szüntetnek meg és újakat alapítanak, elodázzák a reformok folytatását, veszélybe sodorják a stratégiai vállalatok magánosítását, jóllehet erre a kormányprogram megszavazásával valamennyien áldásukat adták. Ha ez utóbbit nem teszik meg, felborul a költségvetés, a vagyonalapi kötvények kifizetése szóba se jöhet. És hogy mi lenne jövőre, arra jobb nem is gondolni. Ezért oly gyanakvó és óvatos a kuporgató kisember. JEGYZET Pitiző rendőrök SZABÓ MÓNIKA Városi rendőrök karmai közé kerültem, és kis híján bilincsbe vertek. Pedig nem ütöttem el vétlen gyalogost, nem parkoltam a tilosban. Bravúrosan beálltam egy családi ház kerítése előtt két bokor közé. Az autó nem akadályozta a forgalmat. Gondoltam, itt probléma nem lehet. A ház tulajdonosának azonban nem volt ínyére a dolog. Úgy tudtam, az utca közterület, és ha csak nem tilos a parkolás, ott állítom le kocsimat, ahol tetszik. Ez nem igaz. Az újgazdag tulajra utaló külső jegyekkel felruházott, kacsalábon forgó építmény gazdája valószínűleg a függöny mögül lesett. Ahelyett, hogy kifogásait közölte volna velem, jobbnak látta, ha a karhatalomhoz fordul. A fekete egyenruhások pár perc alatt a helyszínen termettek, és buzgón érdeklődtek, kié az autó. Döbbenten vallottam be, hogy az enyém, és átadtam irataimat. Kérdésemre, hogy mi a vád ellenem, a kis bajszos zsaru rábökött az első ütközőre és a két hátsó kerékre. Ezzel azt akarta tudomásomra hozni, hogy az autó eleje hozzáért a bokor egyik ágához, a hátsó kerekekkel pedig a füvön álltam. Illetve a pongyolapitypangtól virító gyepen. A rendőr felírta adataimat, és illedelmesen, mutogatva adta tudtomra, hova parkoljak. Szófogadó állampolgárként követtem utasításait. Néhány napig még rémálmok gyötörtek, hogy a postás hozza az idézést, kommandósok vezetnek vallomástételre, ahol a vizsgálótiszt - miután ismerteti a jogaimat - arról faggat, müyen indítékból követtem el a súlyos tettet. Elhatároztam, megtagadom a vallomástételt. Az idézésre azóta sem került sor; a huzavona csak arra volt jó, hogy a tulaj érzékeltesse, mekkora befolyása van. A rendőr meg ahelyett, hogy a gazembereket üldözné, szolgálatteljesítés címén pitiző kiskutyaként állt a panaszos rendelkezésére. Ha a tulaj kitolta volna a képét, elkértem volna tőle a birtoldeve- let, amely engem igazolt volna: csak a kerítés mögötti terület az övé, az utca nem. A rendőri intézkedés csak akkor lett volna megalapozott, ha az udvarba parkolok. Ezt tudja a rendőr is, ezért várat magára az idézés. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek- (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somoija. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ SME Milan Lasica és Marián Labuda autóbalesetük óta, melynek Milan Knazko miniszter is részese volt, viszonylag jól érzik magukat. Szakemberek szerint nem élték volna túl a karambolt, ha nem BMW-vel utaznak. A szlovák utakon a BMW és a Mercedes autók a legbiztonságosabbak, nem véletlen, hogy a magas rangú közjogi méltóságokat, így a kormánytagokat is, a közjogi méltóságok és diplomáciai missziók biztonságáért felelős hivatal sofőrjei ilyenekkel szállítják. A hivatal fennállása óta 13 olyan közúti baleset történt, melyeket a kormányautók vezetői okoztak. A legkomolyabb Gábriel Palacka akkori közlekedési miniszterrel történt. A közjogi méltóságok sofőrjei mégis megbízható profik, akiket szigorú feltételek alapján választanak ki. Ha több éves szolgálat után kiderül, hogy rossz a helyzetfelmérő képességük, eltanácsolják őket. A sofőrök az anyagi elismerés és a minőségi feltételek végett is ragaszkodnak munkájukhoz. Minden országban megmaradtak a második világháború gyökerei, amelyek bármikor kihajthatnak Ki szavatolja a világbékét? Amikor Jodl generális ötvenöt évvel ezelőtt május 10-én a szovjetek részvételével Berlinben aláírta a német hadsereg feltétel nélküli kapitulálá- sát, a demokratikus világ bízott abban, hogy mindörökre vége a háborúskodásnak, a nacionalizmusnak és a fajgyűlöletnek. MÁRIA SlSULÁKOVÁ Mint ahogyan azt Franklin Delano Roosvelt megfogalmazta Casablan- kában: „A feltétel nélküli kapituláció mindenki szerint hosszú időre szavatolja a világbékét. Nem jelenti a német, a japán vagy az olasz nemzet megsemmisítését, hanem egyfajta világnézet felszámolását ezekben az országokban”. Az amerikai elnök nem sejtette, mekkorát téved. Az ötvenmillió áldozattól és a még mindig nem teljesen feltárt borzalmaktól függetlenül. Abban is tévedtek, hogy a második világháború következményei elrettentik az emberiséget a faji és nemzetiségi gyűlölködés új megnyilvánulásaitól, amelyeknek tehetetlen és ártatlan emberek esnek áldozatul. Gondoljunk a volt Jugoszláviára, Horvátországra, Boszniára, Koszovóra vagy Afrikára, Törökországra. S ha Ázsiánál tartunk, ott van Irak, Irán, Kuvait tragédiája, napjainkban Izrael, Szíria. A múlt héten a sajtóügynökségek egy amerikai kormányfelmérésről tájékoztattak, amely 1990 óta vizsgálja az emberek hangulatának változását hat átalakuló országban. A felmérés eredménygi optimizmussal kecsegtetnek, de nem vonhatjuk le belőlük azt a következtetést, hogy nem kell már emlegetnünk a második világháború rettenetéit. Az 1999-es felmérésből kiderül, Szlovákiában az elmúlt években jelentősen növekedett - 76 százalékra - a zsidókhoz való jó viszony. 1992 őszén csak a lakosság 52 százaléka szimpatizált velük, 39 százaléka negatívan viszonyult hozzájuk. A magyar lakosság 66 százalékának szimpatikusak a zsidók, 19 százalékuk ellenszenvvel viseltetik irántuk. Csehországban érték el a legjobb eredményeket; a megkérdezettek 88 százalékának szimpatikusak a zsidók, Bulgáriában 80, Romániában 70 százalékos a zsidók elfogadottsága. Nagy-Britannia 80, Franciaország 70, Németország 63 százalékot ért el. Rudolf Schuster is a fasizmus és nacionalizmus áldozatairól való megemlékezés jelentőségét hangsúlyozta a második világháború 70 veteránjának fogadásán. A köztársasági elnök megállapította, minden országban megmaradtak a világháború gyökerei, amelyek bármikor kihajthatnak. „Rajtunk múlik, hogy elnyomjuk őkek” - szögezte le Schuster. Ezért kér oly gyakran- elnézést a holokausztért, amelynek részese volt a Tiso irányította fasiszta szlovák állam is. Sajnos, napjainkban is sok a csodálója, s nemcsak az idősebb nemzedék tagjai közt, nemegy politikai párt élesztgeti, egyebek közt az SNS is. A szlovák kormány lépése, hogy létrehozta a megkülönböztetés, a fajgyűlölet, a xenofóbia, az antiszemitizmus és az intolerancia más formáinak megelőzését szolgáló akcióterv koordinációs bizottságát, megalapozott volt. A tervezet kidolgozóit igazolják a Szlovákia-szerte szaporodó, fajgyűlöletből elkövetett támadások és a bűnüldöző szervek nem dolgoznak hatékonyan. Holott törvényhozásunk a büntetést egyértelműen lehetővé teszi. A szerző az Intemetové noviny munkatársa Balogh Edgár közvetített Ceaucescu és Kádár között éppúgy, mint a magyar értelmiség és a hatalom között Túszaink a másodpilóták és a navigátorok SOÓKY LÁSZLÓ Gyönyörű a gombaszögi völgykatlan a pelsőci és a szilicei fennsík között a Sajó partján. Itt alakították meg Balogh Edgárék a Sarló mozgalmat, később itt rendeztük meg a néhány embernek oly szépen jövedelmező országos dalostáncos találkozókat. Esténként a hegyoldalban megszólalt a tárogató, karnyújtásnyira innen emelkedik Krasznahorka büszke vára. Bizony mondom, gyönyörű emlékhelye ez ifjúságomnak, megdöbbenve gondolok vissza akkori rettenthetetlen, dacos önmagámra. Mégsem erről szólnék most, hanem a Sarlót alapító Balogh Edgár kapcsán arról, hogy romantikus megalkuvókészségünk milyen önfeladó erkölcsi mélységbe taszította az itt, Szlovákiában vagy amott, Romániában rekedt magyar nemzetrészt. Nincs szándékomban pálcát törni Balogh’Edgár munkássága fölött, hiszen napi teendői mellett sokat tett, szervezett, oktatott, alkotott. Most, több évtized távlatából áttekintve az életművét úgy vélem, néhány napi látszatsiker miatt feláldozott egy hosszú távon működtethető kisebbségi magyar fennmaradás-stratégiát. Különösen érvényes ez a második világháború utáni időszakra, amikor Balogh Edgár hiteles emberként vállalta a villámhárító-közvetítő szerepet. Közvetített Ceaucescu és Kádár között éppúgy, mint a magyar értelmiség és a hatalom között. De csak a mindenkori vezetők között, mert ők elfogadták Balogh Edgárt. Ami most már nagy bizonyossággal felróható neki, az az, hogy romanticizmusa és komformizmusa által mindenkit megtévesztett, és gondolkodás- módja hatott mind a magyar, mind a román, mind az összes határokon túl élő magyar közgondolkodásra is. Talán ez sem lett volna olyan nagy baj, ha e témában nem alkot maradandót. Az ő gondolkodásra gyakorolt hatása magját hullatta és termő talajra lelt a provinciálisán gondolkodó, ám a nemzeti kisebbségeket irányító magyar közéleti és politikai személyiségeknél. Különösen érvényes ez az utolsó rendszerváltozás utáni időszakra, amikor a természetesen induló radikalizmust a napok, hónapok múltával itt, Szlovákiában és Erdélyben is felváltotta a politikai helyezkedés, a komformizmus, a hatalomhoz simulni szándékozó lojalitás időszaka. Nemzeti kisebbségeink katasztrófája az, hogy az őket képviselő mozgalmi és politikai vezetők csupán a tegnapban és a mában gondolkodnak, jövőtlen- ségre ítélik azt a nemzetrészt, amelyet legitimen képviselnek. A közgondolkodásnak ez a mindenkire rákényszerített módja egy látszólag demokratikus és látszólag törvényes agymosás, csak most nem internacionalista, hanem belterjes uniós ideálok alapján. Önként mondunk le minden tervünkről, önként adjuk fel a magyar egyetem alanyi jogú alapító szándékát, az önigazgatás lehetőségét, és önszántunkból gyorsítjuk fel a saját asszimilálódásunkat. Ne lőjünk olyan gépre, amelyen a túszaink ülnek, mondogatta előszeretettel Balogh Edgár. Fellebbentve a repülőgép függönyét látjuk csak, hogy a mi túszaink valójában nem is túszok, hanem másodpilóták és fizetett navigátorok. Mi idelenn, a nagy repülőtér sivatagában állunk és integetünk a felettünk körözőknek. Gyönyörű ez a gömöri táj. Tavaszodat. A bükkös fölött, a vacsoracsillag alatt szalonkák járják násztáncukat. Rájuk mindig szabad lőni. OLVASÓI LEVÉL Köszönjük a támogatást! Vegyeskarunk másodszor vett részt április 29-én és 30-án a Mezőszüasi Kórustalálkozón. A házigazda női kar és a szervezők ezúttal is kitettek magukért, vendégszeretetükkel sokáig emlékezetes hétvégét szereztek. Szombaton került sor a helyi katolikus templomban az ünnepi hangversenyre. A közel kétórás, színvonalas műsor megható, felemelő érzéssel töltötte el a jelenlevőket. Megtiszteltetésnek vettük, hogy képviselhettük a szlovákiai magyar kórusmozgalmat, ízelítőt adhattunk községünk kulturális értékeiből. Az est záróakkordjaként összkarban énekeltük el Dobos Attila A magyarok világhimnu sza című művét. Külön öröm volt az is, hogy a helyi református hívők vasárnapi istentiszteletén éne künkkel ismét dicsérhettük az Urat, s útravalóul magunkkal vihettük az ottani lelkésznő üzenetét. A délutáni lovaglás, a közeli Dég község Festetich-kastélyának és festői környezetének megtekintése után feltöltődve, élményekben gazdagon indultunk haza. Ezúton szeretnénk köszönetét mondani a nádszegi vállalkozóknak, akik adományaikkal lehetővé tették, hogy eljuthattunk erre a rendezvényre. Abban is reménykedünk, hogy az I. Nádszegi Pünkösdi Kórustalálkozónkat 2000. június 10-én megtarthatjuk, melyre a Mezőszilason megismert kórusok közül kettő is elfogadta meghívásunkat. így a nádszegi, a nagymegyeri és a simontornyai vegyeskar, valamint a dégi női kar ajkán egyszerre zenghet majd az ének. A Nádszegi Vegyeskar énekesei- Amikor a vagyonelosztáson vitáztak, meg kellett volna egyeznie a cseh és a szlovák kormánynak, hogy egy meccset a szlovák, egyet a cseh hokicsapat nyer. így az életben nem győzzük le őket. (Peter Gossányi karikatúrája)
