Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

2000-04-06 / 81. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2000. ÁPRILIS 6. Régióink Leléd szép természeti környezetben fekszik, levegője ózondús, egyre több városi fedezi fel és vásárol itt házat, telket Tévévita, avagy a félbe maradt uszoda és kultúrház esete Gyökereink keresése BODZSÁR GYULA E ldugott kis telepü­lés az Ipoly partján fekvő Leléd, amely : a kovácspataki hegy ■■■ északi nyúlványa alatti keskeny völgy­ben húzódik meg. Első okleveles említése 1262-ből való. A falu későbarokk templomának építé­sét 1774-ben fejezték be, tornyot viszont csak 1968-ban építettek hozzá a hívők adományaiból. Sipos Tibort 1998-ban választot­ták a 430 lélekszámú község pol­gármesterévé. Annak ellenére, hogy korábban majdnem húsz évig a közeli Párkányban élt, nem számít teljesen új embernek, hi­szen a rendszerváltás megelőző időszakban hnb-titkárként dolgo­zott Leléden.- Ha ehhez még hozzáveszem, hogy hat évet töltöttem a Párká­nyi Körzeti Hivatalban, elmond­hatom, jártas vagyok a helyi köz- igazgatásban - mondotta találko­zásunkkor Sipos Tibor, aki két éve költözött vissza Párkányból szülőfalujába. - Túl a falu társa­dalmi életének fellendítésén azt a célt tűztem magam elé, hogy mie­lőbb vezetékes ivóvize legyen a községnek. Erre annál is nagyobb szükség van, mivel az Ipoly-sza- bályozás után alaposan megcsap­pant a kutak vízkészlete, hogy az ivóvíz minőségéről már ne is szól­Sipos Tibor polgármester (A szerző felvételei) A temető új kerítése jak. Jelentős állami támogatással mintegy 8 millió korona kellene a vízvezeték megépítéséhez. Ter­vezzük a földgáz bevezetését. Úgy tűnik, hogy hét környékbeli község összefogásával erre jó esélyünk van, és előreláthatólag már 2001-ben magunk mögött tudhatjuk a gázművesítést. Egy biztos, rajtam nem múlik, és min­dent elkövetek, hogy mielőbb megvalósuljanak ezek a szá­munkra létfontosságú beruházá­sok. Hivatalba lépése után Sipos Tibor egyik legfontosabb teendőjének tartotta, hogy rendbehozzák az eléggé elh kerítését. Hétvégeken, társadalmi munkában lebontot­ták a régi kerítést, és állítottak a helyébe szebbet, mutatósabbat.- Kezdetben csak négyen-öten, főleg a sportszervezet tagjai jöt­tek segíteni, aztán fokozatosan egyre többen bekapcsolódtak a munkába. Ezt azért említem, és tartom sikernek, mert manapság az emberek valahogy elszoktak a társadalmi munkától - jegyezte meg a polgármester, aki arra is felhívta a figyelmünket, hogy fia­talodni látszik a falu. - Ez annak tudható be - folytatta -, hogy több fiatal család visszaköltözött, modernizálják a régi házakat, és Idén falunapot szer­veznek a múlt megis­merésének jegyében. ezáltal a falu arculata is szépül. Az elmúlt évek során a közeli Pár­kányból többen vettek nálunk öregebb házakat, amelyeket megfelelő átalakítással hétvégi házaknak használnak. Erről személyesen is meggyőződ­hettünk, amikor a polgármester kíséretében rövid sétát tettünk a faluban. Közben Sipos Tibor elúj­ságolta, hogy az önkormányzat működteti a félnapos óvodát, a fi­ataloknak van saját klubjuk, és a vámőrök egykori laktanyájában kapott helyet az Érsekújvári járás egyetlen öregotthona.- Fontosnak tartjuk gyökereink megkeresését, a múltunk feltárá­sát, ezért is határoztuk el idén, hogy végre falunapot szerve­zünk, amelynek egyik - ha nem a legfontosabb - programpontja a község történetének és történel­mijelképeinek a bemutatása lesz, ezt követik majd a kulturális rendezvények és sportműsorok. Mivel Leléd szép természeti kör­nyezetben fekszik, ózondús a le­vegője, az agroturizmussal is ka­cérkodunk. Egyszóval, igyek­szünk mindent megtenni annak érdekében, hogy jól érezzék ma­gukat az emberek a községben - mondotta rövid falusétánk végén Sipos Tibor. Valakik építeni akarnak KMOTRIK PÉTER „Miért kell egy városi hivatal vezető­je szerint egy város központjában vásárcsarnokot építeni, s miért nem szabad megengedni, hogy ott egy Billa bevásárlóközpont létesüljön?” Ezt a címet is kaphatta volna az a té­vévita, melyet a Rozsnyói Városi Te­levízió sugárzott április 3-án. A sze- recsen, a néhány rozsnyói városve­zető által megálmodott vásárcsar­nok mosdatására a regionális sajtó­ban megjelent csipkelődő írások szolgáltattak okot. A n-agymosást az épület egyik tervezője és a városi önkormányzat egyik képviselője (az önkormányzat építésügyi bizottsá­gának elnöke) és a városi hivatal már említett vezetője (szintén szak­ember, egy rozsnyói építkezési ma­gánvállalatot működtet) vállalta. A csamokos mesét, vagyis Rozsnyó önkormányzatának álláspontját a város fizetett alkalmazottja kezdte vázolni - elmondta, ő és néhány ter­vező tervbe vette a csarnok építését, ami méltó hely lenne a közeli autó­buszállomás egyik piaccá alakított peronján árusító vállalkozók porté­kái számára. Akkor az önkormány­zat elutasította. Most eljött a soha vissza nem térő alkalom, hogy ala­kot öltsön a mű, mert most a képvi­selő-testület is akarja. Igaz, még nem szavaztak jóváhagyásáról, de a terv szerepel a polgárok megkérde­zése nélkül tavaly jóváhagyott vá­rosfejlesztési koncepcióban. Ebben szerepel ugyan két félbehagyott vá­rosi tulajdonba került épület - mű­velődési ház, fedett uszoda - befeje­zése is, de azok üzemeltetése hosz- szú idő múlva térülne meg. Nem úgy a seholsincs csarnoké, amely­nek pincéjében huszonnégy garázs lesz, udvarán forrásvíz bugyog, földszintjén zöldség- és gyümölcs­árusasztalok fognak sorakozni, első emeletén lángossütő és virslifőző cég üzemel, s a mostani piacon ru­haneműt értékesítők számára buti­kokat alakítanak ki ott. Közülük azok kapnak helyet az épületben, akik a legmagasabb bérleti díjakat kínálják, s aránylag rövid idő alatt megtérül az építkezési hitel - mond­ta a városi alkalmazott, megfeled­kezve róla, hogy főnökei népszerű­sége a szegényebb polgárok köré­ben csökkenhet, ha a csarnok magas bérleti díja miatt megugrik a kínai és vietnami műanyag ruhák ára. Pe­dig Rozsnyón nagyon sok a szegény ember. Egy községet irányító csapat számára óriási veszteséget okozhat, ha egy szerencséden helyhatósági választás révén jelentősebben meg­változik a képviselő-testület össze­tétele. Hónapokig, sőt évekig is el­tarthat, amíg újra összehangolód­nak az új emberek elképzelései és érdekei, s megtanulják a siker kulcs­mondatát: „élni és élni-hagyni”. A kemény vételárat kínáló Billa azért nem kap helyet a központban - szólt tovább a tévémese -, mert a tornaterem formájú épületük ronta­ná a városképet, de olcsón megkap­hatják az egyik lakótelepen álló fél­behagyott áruház romjait. Igaz, nem tárgyalt velük a város vezetése, milyen épületet akartak felállítani, de a többi szlovákiai létesítményü­ket látva nem sok jóra számíthat­tunk volna tőlük - akkor inkább a csarnok és a további hitelek. Szinte az összes politikai párt megígérte a választások előtt: először a kultúr­ház befejezése, aztán az uszodáé, majd a Kánaán... De hát változnak az idők. Egyszer keletről fúj a szél, másszor nyugatról. Jó dolog a tévé­vita, sok mindent megtudhat belőle a polgár. Kár, hogy helyhiány miatt nem vethetek papírra mindent, amit a három építésügyi szakember felsorolt egyeüen vitapartnerük né­hány kétkedő kérdésére. Az illető az említett regionális lapot képviselte. Egyébként a tévévitánál egyeüen jobb dolog létezik: a népszavazás, abból az önkormányzati képviselők tudhatnak meg sok mindent válasz­tóik óhajáról. Hogy az autóbuszállo­másnál levő piacon kívül még két ki­sebb, alig kihasznált piactérrel és egy zárt kisebb zöldséges-gyümölcsös vásárcsarnokkal rendelkező város la­kói akamak-e még egy nagy vásár­csarnokot, annak árán, hogy a több mint harmincmilliós tartozással küszködő önkormányzat további tíz­milliós adósságba veri magát. Meg­tudhatják azt is, a polgárok akamak- e a városban olyan saját pékséggel rendelkező „megaáruházat” látni, amely tönkreteheti a kis élelmiszer­boltokat és pékségeket. S hogy mi lenne népszavazás esetén a városi hi­vatal fizetett alkalmazottjának tévé­ben sugárzott véleményével? A nép­szavazáson polgárként ő is kinyüvá- níthatná, mint egy a sok közül. Napra pontos statisztika ugyan nem készült arról, hány növendék szerzett felső- vagy középfokú végzettséget, de 130-an végeztek egyetemet vagy főiskolát Az iskola jó híre a kétkedő szülőket is mindig meggyőzte Cseri Magda BODZSÁR GYULA óval ezer lélekszám alatti öt falu - Ipolyhídvég, Ipoly- nagyfalu, Ipolykeszi, Nagycsalomja, Kővár tartozik az Ipolybalogi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola vonzáskörzetébe. Vala­ha az említett települések mind­egyikén volt a ’70-es évek közepéig, vagyis a körzetesítés előtt magyar kisikola. A rendszerváltás utáni években Ipolyhídvégen és Nagycsalomján nyűt magyar egy­házi kisiskola.-Ez utóbbi települé­sen azonban nem tudja ellensú­lyozni a már több mint fél évszáza­da működő, teljes szervezettségű szlovák alapiskola hatását, ahová mindig is szép számmal jártak és járnak ma is magyar nemzetiségű gyerekek. Pedig az ipolybalogi a Nagykürtösi járás egyik legszínvo­nalasabb alapiskolája. Cseri Magda tizenegyedik éve igaz­gatója a 22 tanárral és 213 gyerek­kel működő iskolát. Lévén helybeli születésű, ő is ennek az iskolának a padjait koptatta, ahol a múlt tanév­ben bensőséges ünnepséget tartot­tak a magyar nyelvű oktatás újrain­dulásának 50. évfordulója alkalmá­ból. A matematika-fizika szakos igazgató 35 éves oktat a helyi isko­lában, jól ismeri annak múltját és jelenét.- Iskolánk szerényen számolva is tízezernél több gyerek szárnybon­togatását, továbbtanulását egyen­gette az elmúlt fél évszázad alatt - kezdte a múlt felidézését Cseri Magda. - Bár a kezdeti időszakban, az ötvenes években faluhelyen még kevesen vállalkoztak továbbtanu­lásra, a hatvanas évektől ugrássze­rűen megnőtt azoknak a tanulók­nak a száma, akik gimnáziumba vagy szakközépiskolába jelentkez­tek. Napra pontos statisztikával ugyan nem rendelkezem arról, hány növendékünk szerzett felső­vagy középfokú végzettséget, de 130-an végeztek egyetemet vagy főiskolát, közülük tíznél is többen az orvosi karon. Meglehetősen so­kan jártak pedagógiai főiskolára, s ha jól számolom, csak itt vagyunk 14-en, akik visszajöttünk tanítani egykori iskolánkba. És talán az ez­ret is jóval meghaladja az érettségi­vel rendelkező volt tanítványaink száma. Némi büszkeséggel tölt el, hogy iskolánk a diákja volt Csáky Pál, a szlovák kormány miniszterel­nök-helyettese.- Ez akár ösztönzőleg is hathat az iskola mostani tanulóira, no meg a szülőkre is, hogy magyar iskolából is viheti az ember a miniszterségig. Tapasztalni ilyen hatást?- Azért is nehéz erre válaszolni, mert iskolánknak mindig jó hírneve volt, ami a kétkedő szülőket is meg­győzte, hogy anyanyelvi iskolába írassák csemetéjüket. Ha viszont abból indulok ki, hogy idén a von­záskörzetünkön kívül eső közsé­gekből is jöttek szülők beíratni gyermeküket az első osztályba, el­képzelhető, hogy ez valaminek a hatására történt... Én azonban úgy gondolom - folytatta némi tűnődés után Cseri Magda -, hogy a pedagó­gusok hivatásszeretetén, felelős­ségérzetén és odaadásán is múlik, hogy a lehető legtöbbet hozza ki a tanítványaiból. És az ádagosnál jobb képességeiket felismerve taní­táson kívül, szakkörökben is foglal­kozzanak velük. Az 1998/99-es tanévben az iskola tanulói több regionális, országos, il­letve nemzetközi versenybe kap­csolódtak be. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Termé­szet és Ismeretterjesztő Társulata számos tantárgyból hirdetett ver­senyt a Kárpát-medence magyar di­ákjai számára. Történelemből Né­meth Zoltán, fizikából Cseri Magda, matematikából id. Molnár Barna készítette fel a sikeresen szereplő tanulókat. A több ezer gyerek közül művészettörténetben Bodzsár Zsu­zsanna a 10,, történelemben Skabela László a 7., fizikában Deák József a 12., Balkó József a 6. he­lyen végzett. Az Öveges József Fizi­kaversenyen kiválóan helytállt De­ák József, Balkó József, Bodzsár Zsuzsa és Nagy Zlatica. A Zrínyi Ilo­na Matematikaversenyen Cseri Ti­bor, Veszlík Gábor, Rados Anikó és Gyurász Péter szerzett hírnevet az iskolának. Növendékeink rendre ott vannak a sportversenyeken, a különböző (matematika, fizika, ké­mia) olimpiákon, szavalóversenye­ken. Legalább az országos döntőbe jutott diákok neve hadd álljon itt. Tompa Mihály Vers- és Prózamon­dó Verseny - Cseri Bernadett, Simonyi Zsigmond, helyesírási ver­seny- Pribánszky Annamária, Szü­lőföldem szép határa - Cseri Ágnes, Radis Anikó, Régi Tamás. Bibliaver­seny - Bodzsár Zsuzsa, Csíri Kata­lin, Csíri Marietta. Katedra Törté­nelmi Verseny - Gömöry Kati, Mol­nár Norbert, Siket Péter.- Szerencsére az új tanévben sem lankadt tanulóink versenykedve - folytatta Cseri Magda. - A magyar- országi Dejtáron a Mikszáth Kál­mán Prózamondó Versenyen kü- löndíjat kapott Blasko Kornél és Cseri Bernadett. A Palóc Mesemon­dó Versenyen Krupciak Olivér 1. osztályos tanulónk az ipolysági elő­döntőt megnyerve a balassagyar­mati döntőbejutott, Lőcse Mária és Veszlík Gábor pedig a Losoncon megtartott Elek Nagyapó Üzeni iro­dalmi-történelmi vetélkedőn szere­pelt eredményesen. De említhet­ném a sportversenyeket is, melyek közül legjobban a kiütőben szere­peltünk, ahol a felső tagozatos lá­nyaink 1. helyen végeztek a járási versenyen. A felkészítést a pedagó­gusok szakkörökben, szabad ide­jükben végzik. És persze, az önmű­velődésről sem feledkeznek meg. Olvassák az elérhető szakfolyóira­tokat, részt vesznek továbbképzé­seken, tanfolyamokon, előadáso­kon, vagy az SZMPSZ nyári egyete­mein. Rendszeresen látogatják a Katedra Klub rendezvényeit, he­lyettesem, Skabela Rózsa pedig szinte az összes dél-szlovákiai ma-' gyár várost bejárta az új szlovák- nyelv-tanítási módszerével - zárta beszélgetésünket Cseri Magda.

Next

/
Thumbnails
Contents