Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)
2000-04-27 / 97. szám, szerda
Régióink ÚJ SZÓ 2000. ÁPRILIS 27. TÖRTÉNETEK A RÉGMÚLT IDŐKBŐL Patrona Hungáriáé KELECSÉNYI IMRE ülőfalumat, Csatát az 1944- es év végén csapta meg igazában a háború szele. A világégés borzalmaival azonban már az előző hónapok, sőt évek folyamán többen megismerkedtek. Katonáink megjárták a frontot, s közülük negyvenegyen sohasem tértek haza. Még a nyáron elhurcoltak hét zsidó családot a lévai gettóba, onnan a lengyelországi haláltáborokba. Szomorú sorsukról csak hónapok múltán értesültünk. E családokból hárman kerültek vissza a faluba, de rövidesen ők is elköltöztek idegen országokba. Karácsonykor már lehetett hallani a kézi fegyverek hangját. Községünk és környéke harctérré vált, mi pedig bekerültünk az első vonalba. Megjelentek a német frontkatonák, majd a drótakadályok és a lövészárkok. A hidakat és a templomtornyot aláaknázták. A falu népe leköltözött a pincékbe. Először azt hittük, csak pár óráig, esetleg néhány napig kell a föld alatt rejtőzködnünk, de mindez három hónapig tartott. Fel a lakásokba csak akkor merészkedtek az emberek, ha a harcok alábbhagytak. A pincékben szalmazsákokon aludtak, felszerelték a kályhákat, a füstöt pedig hosszú csöveken vezették a felszínre. A begyújtásnál az aprófával nem volt problémánk, mert erről a Vöröshadsereg gondoskodott. Tudnillik az aknacsapások szétforgácsolták a tetőszerkezeteket, és reggelenként csak össze kellett gyűjtenünk a begyújtani valót. Viszont vigyázni kellett, hogy a fűtésnél ne keletkezzen erős füst, mert erre - mint minden más életjelre is - aknazápor volt a válasz. A falura tucatszámra hullottak az aknák, sőt néha még a „sztalinorgonák” (katyusa) lövedékei is. Ezek pedig nagy rombolást végeztek, és a németek is tartottak tőlük. A hosszantartó harcok alatt a legtöbb civil áldozatot az aknázás szedte. Ha az ember bent tartózkodott a lakásban, az elég nagy számban előforduló fel nem robbant aknák képezték a legnagyobb veszélyt. Ezek áttörték a mennyezetet és behatoltak a helyiségekbe. A jól működő aknák már a tető megérintésekor felrobbantak, és a kint tartózkodókat veszélyeztették. A temetőt három hónapig nem lehetett használni, mivel a tűzvonalban feküdt. Ezért az elhunytakat ideiglenesen az udvarokban és kertekben ásott sírokba temették be. Majd a front elvonulása után a temető közepén helyezték örök nyugalomra. Ekkor volt olyan nap, hogy hét temetés is volt a faluban. A lőszerrel való játszás közben harmincketten vesztették életüket, köztük fiatal fiúk is. A harcok alatt a németek többször is ki akarták költöztetni a lakosságot mindenféle fenyegetések segítségével (agyonlövés, kézigránátot dobnak a pincébe stb.) Az egyik alkalommal sikerült is kivinni néhány családot a faluból, de egy héten belül ők is visszajöttek. Volt eset, hogy az otthonukat kifosztva találták. A későbbi kiürítéseket aztán már senki sem vette komolyan, holott furcsa állapot, hogy a civilek hónapokig lá- batlankodjanak a katonáknak az első vonalban. A frontvonalat egész idő alatt a Garant alkotta. A folyó bal partján rengeteg orosz katona tartózkodott. Onnét a lakosságot minden teketória nélkül széles sávban kihajtották. A jobb oldalt a németek tartottákjó- val kisebb számú katonasággal. Úgy ötven-hatvanan lehettek a faluban. Ezért a megtévesztés céljából esténként a házak között szaladgáltak, és különböző helyekről géppisztolyból lövéseket adtak le, mintha tele lenne a falu katonával. A szovjetek azonban biztosan tisztában voltak a trükkel, mert német ruhába bujtatott felderítőket küldtek ki. Ezek a mi házunkban is jártak, meg a plébánia pincéjében is megnézték az összezsúfolt népet. A mi pincénkben tizenhármán laktunk, mert a szomszédok is átjöttek hozzánk. Úgy látszik azért, hogy szerencsésebb számban legyünk, kaptunk egy kis jövevényt. A szomszéd néninek fiacskája született. A helyet, ahol ez történt, röviddel utána tüzérségi belövés érte. A gránát bedöntötte a falat, de hála Istennek, akkor már mindketten a biztonságosabb pincében tartózkodtak. Közben az oroszok Kéméndnél átkeltek a Garamon, és hídfőt alakítottak ki. Innét aztán feljöttek észak felé Csatáig, és elfoglalták a falunk kisebbik részét a temetőig. így ekkor a harcvonal L-alakban két oldalról szorongatta a községet. Hetek múltán a németeknek sikerült felszámolni a hídfőt, nagy veszteségeket okozva az ellenségnek. A harcok közben a falu egyetlen nap alatt négyszer is gazdát cserélt. Már a nagyhét napjai teltek, mikor egyszer éjfél táján szörnyű robbanás rázta meg a házat. Ilyet még a legerősebb harcok közepette sem tapasztaltunk. Nem tudtuk elképzelni, mi történt, mert a sűrű por miatt semmit sem lehetett látni, és még levegőt is alig tudtunk venni. Mivel szélcsend volt, a por nagyon lassan ritkult. Mikor később újra kimerészkedtünk, a homályban szömyűl- ködve láttuk, hogy templomunk ismerős körvonalai hiányoznak. Csatának nem volt többé temploma. A környék tele volt törmelékkel. A kútvíz még három napig is ropogott a fogunk alatt a téglaportól. Közvetlenül az ablakunk alatt egy különös harangdarabot találtam a Szűz Máriát ábrázoló képpel, karján a Kis Jézussal. Körülötte olvasható volt a felirat: Patrona Hungáriáé. Ezt máig is emlékként őrzöm. Reggel láttuk, hogy orosz katonák járkálnak a faluban. Az első találkozásnál elvették édesapám svájci óráját, majd durva módon, fegyveresen átkutatták a házunkat, és megszabadítottak legszebb ruhadarabjainktól. A harci zajok elcsendesülése után újra megnyíltak az iskolák kapui. Folytatódott az ősszel megszakított tanítás. De nem sokáig. Júniusban pozsonyi rendelettel megszüntették a magyar iskolákat. Nemcsak a három gimnáziumot,, hanem mindent: óvodát, elemi és középiskolát. Komáromban ahol tanulmányaimat végeztem még sikerült a szuronyokkal szemben felvonuló szülőknek az orosz városparancsnoknál tüntetéssel elérni, hogy folytatódhasson a tanítás. így ott még egy hétig járhattunk iskolába. Ezután azonban végleg szétengedték a diákokat, persze bizonyítványok nélkül. A pedagógusokat elbocsátották állásukból, köztük az édesapámat is fél évvel a nyugdíkorhatár betöltése előtt. Ezért két és fél évig nyomorognunk kellett. Az átéltek alapján senki sem veheti zokon, hogy a templomrobbantás után történteket nem tudom felszabadulásnak nevezni. Beletöme a nyelvem. Ekkor sodródtunk át a nácizmus karmaiból a nacionalizmusba majd a kommunizmusba. Csöbörből vödörbe. Előjátékként pedig a Malinovszkij-hadsereg „csínytevései” szolgáltak. Hívőknek, nem hívőknek egyaránt szép kilátást nyújt a kanyargó Ipolyra Európa leghosszab fahídja és Közép-Európa egyetlen vízimalma Gután látható Orgonabokroktól pompázik a kálvária ÖSSZEÁLLÍTÁS ipolysági kálváriát „1907-ben Schreiber Aladár plébános építtette” - hirdeti a tábla, amelyet 1996-ban, a mille- centenárium évében a Fegyvemeki Ferenc Egyházi Iskola állíttatott. A teraszosan kiképzett kálvária a városka legmagasabb dombján terül el, gyönyürű kilátást nyújtva a kanyargó Ipolyra és a szemközti Börzsönyi hegyekre. Buzgó hívők, sétálók, turisták, tavasszal, orgonavirágzáskor pedig leginkább a szerelmespárok keresik fel. Merthogy a százéves orgonabokrokkal megerősített teraszok ilyenkor május tájékán teljes díszben pompáznak. Ha errefelé járunk, okvetlenül nézzük meg tehát a kálváriát! (Somogyi Tibor felvételei) Májusban kezdődik az idény (A szerző felvétele) hoz. A Kis-Duna holt ága ideális csónakozási, kedvező időjárás esetén fürdőzési lehetőséget biztosít. ’’Május hetedikén a tervek szerint Milan Knazko kulturális miniszter is jelen lesz a Vízimalom térségében kialakított műszaki múzeum megnyitásán. Gútán a világon harmadikként, az 1900-as évek elején géppel szőtték a hálót. Nekünk van egy 1904-ből származó gépünk, amely az egész hálógyárat hajtotta. Ezt állítjuk majd ki a műszaki múzeumbari’-fűzte hozzá Sáli Iván. Mindehhez már csak az kell, hogy az időjárás is kedvezzen a Vízimalom Természetvédő Társulás által május elsején, illetve május hetedikén szervezett programokhoz. KAMONCZA MARTA K Gúta egyik nevezetessége a vízimalom, amely a maga nemében egyetlen egész Közép-Európában, a hozzá vezető 82 méter hosszú fahíd, pedig a leghosszab fából készült híd egész Európában. A vízimalmot a városba érkező valamennyi vendég megcsodálja. Az elmúlt hetekben járt ott Peter Magvasi szociális és családügyi miniszter, legutóbb - április 18-án - pedig Pavel Koncos földművelésügyi miniszter tekintette meg a város nevezetességét. ”A vízimalom tulajdonképpen az év 365 napján nyitva tart, de a látogatók zöme a nyári hónapokban érkezik. Ilyenkor külön programokat is szervezünk számukra. Júliusban már hagyo- mányosan country-hét- végét rendezünk”-tájékoztatta lapunkat a Sáli Iván, a Vízimalom Természetvédelmi Társulás elnöke. Elmondása szerint Gútán a tavasz első népünnepélye -egyben a nyári turista idény megnyitója is - a május elsejei majális. Az idén a város utcáin mazsorettek vonulnak fel a városi fúvószenekar kíséretében. Délelőtt tíz órától a városi szabadidőközpont szabadtéri színpadán óvodások és alapiskolások zenés műsorral szórakoztatják a közönséget. Délután pedig népművészek mutatják be alkotásaikat. Az érdeklődők megtekinthetik hogyan készül a tűzzománc, hogyan dolgoznak a gyöngyfűzők, illetve a fajáték készítők. Az autók szerelmesei a galántai Autoprofit cég által kiállított járműveket nézhetik meg. Este pedig a szervezők - a városi hivatal és a társrendezők — nosztalgiadiszkóba várják a nosztalgiázni vágyókat. Azoknak, akiknek május első napján túrázni van kedvük a vízimalomtól gyalogúton keresztül juthatnak el a Békavár maradványai1 (HGJOl ÍL A mellékletet szerkesztette: P. Malik Éva Levélcím: Régióink, Vox Nova Rt., Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/58238310 A régi csatai templom 1943-ban Guta nevezetessége: a vízimalom
