Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

2000-04-27 / 97. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. ÁPRILIS 27. TALLÓZÓ JEGYZET Hajrá párducok! SÓKI TIBOR Vissza! Vissza! Mintha ezt skan­dálná az elégedett közönség a Duna fölött álló fehér épületben. Akárcsak egy-egy sikeres bemu­tató után, úgy térnek vissza egy sikerdarab szereplői a színre. Előadás előadást követ. Ma is lesz egy. A darab címe: Bizal­matlansági indítvány. Csak a fő­szereplő változik.-Uletve csak az egyik. Ezúttal a Pittner nevű bel­ügyi sárkány ellen küzdenek az ellenzéki lovagok. Vagy gladiá­torok. Ahogy tetszik. A Bizalmat­lanok Társasága. A forgatókönyv sokáig változadan volt. Az utób­bi időben azonban - pontosan a Migas-féle magánszám óta - a cselekmény kezd kiszámíthatat­lan lenni. Rég nem előre lefutott meccset néz a közönség. Talán éppen ezért ennek a mai elő­adásnak örülhetünk is. Még nem ültek el teljesen a Migas- monológ korbácsolta hullámok. A Rózsaszín Párduc - a darab egyik legkiszámíthatatíanabb szereplője - ugyan fogadkozik, hogy többé nem támadja hátba saját pajtásait, s hű marad csapa­tához, no de ezt a párducoknál Cigányútra mentek HOLOP ZSOLT Bár nem szívesen osztogatok ta­nácsokat havi bruttó és ádag hu­szonnyolcezret találó roma me­nekülteknek, én a következő ki­szemelt nyugati célportyán töme­gesen azt mondanám a mene­kültügyi hivatal tintanyalójának, kéije ki a szlovák parlament hangarchívumából a Mikulás Dzurinda elleni bizalmi szavazás felvételét, és találomra hallgas­son bele. Annyi > cigányt < hall majd ott, ahány sorakozik az ajta­ja előtt politikai menedékjogért. A HZDS és az SNS miközben a miniszterelnököt cigányozza le a hazug és csaló szinonimájaként, képmutatóan Csáky Pál leváltá­sán (is) fáradozik, mert „képte­len kezelni a romaproblémát”, így jómaga, az ország jó negyven százaléka által választott két párt szolgáltat okot a romák távozá­sára. Nemegy emlékezetes ellen­zéki kijelentés is elhangzott már tőlük arról, minél több roma megy el, annál jobb, bárcsak az utolsó menne, szaladjanak egész Kamcsatkáig stb. Jósolgatni sem szívesen jósolgatok, de ha a „me­nekülő” romák tartják az eddigi hányt, Franciaország következik. Azon túl, hogy Párizs megér egy izét, a franciák hamarosan átve­szik az elnöklést az Európai Uni­óban. (Persze, addig még ki kell puhatolni a francia menekültpo­litikát, mert hallik, hogy nem sohasem lehet tudni. Főleg, ha rózsaszínűek. Nos, a mai előadás megmutathatja, kinek az olda­lán is áll a nagymacska. Vagy legalább azt, mennyire megbíz­ható. Az ellenzéki lovagok talán nem is tudják, de azzal, hogy is­mét műsorra tűzték a darabot, tuljadonképpen ellenfeleik mal­mára hajtják a vizet. Illetve tol­ják a szelet. Merthogy remélhe­tőleg úgyis szélmalomharc lesz az egész. Meg aztán széltoló tár­saság az. Szóval, hála a darab gyors műsorra tűzésének nem kell sokáig vámunk arra, hogy a Migas vezette Párducok előjöjje­nek a farbával, s megmutassák, még mindig készek-e egy tálból cseresznyézni társaikkal, ahogy azt a választások alatt és után tették. Ha ez történne, a bizal- matlankodók pont az ellenkező hatást érnék el, mint amit akar­nak. Egy időre elülnének a poli­tikai viharok. A darab végén a Leválthatatlanok immár meg­erősödve hagyhatnák el a küzdő­teret. Illetve a vüágot jelentő deszkákat. Vagy a deszkákat je­lentő parlamentet? Minegy, a lé­nyeg az, hogy hála a Léváitok­nak, ma sok minden kiderülhet. Csak a közönségnek kellene át­állni valami újabb jelszóra. Mondjuk azt skandálhatná, hogy „Haj-rá Pár-duc, most az egy­szer...” bánnak túl finoman az algériai meg fekete-afrikai bevándorlók­kal.) Amikor a britek elnököltek, London volt az úticél, mikor a finnek, Helsinki. Főként ez jelzi: a menekülés szervezett, mert aki nyugatra vágyik, nem a kietlen Lappföldről és a sarkkörön túli menekülttáborokról álmodik. Közben elnökölt Ausztria is, de Bécsből 15 perc alatt hazapende­rítették ez első fecskecsapatot, és azóta már amúgy is Haider ott az úr. Portugália most túl messze van, de hogy ne érje szó a ház elejét, vannak próbálkozások más EU-országokban. Például Belgiumban. Brüsszel magatar­tása érthetetlen, hiszen csakis schengeni országokkal határos, így csak a reptereken van ellen­őrzés, a határon szabad a gazda. (Flamandok balra, vallonok jobbra. Kérem, mi belgák, hova álljunk? - kérdi a sárosi roma.) Luxemburg még finomabb volt, bevallottan megelőző vízum- kényszert vezetett be, a külügyi illetékes bevallotta, nem igazán láttak még szlovákiai romát arra­felé. Nekem meg lassan vízum­kényszerképzetem lesz, egy ha­tárok nélküli és megközelíthetet­len Európát látok - kívülről. Per­sze, a romák hivatkozhatnak másra is, nem csak a parlamenti cigánybárózásra. A sors fintora­ként monthatják azt is, olyan or­szágban nem lehet élni, ahol ci­gány a miniszterelnök. Vagy itt van az Elektra. Ha már Meciar villáját is berobbantják, akkor mink mire számítsunk, romák, instállom. Vajon akkor mi lesz a mi villáinkkal? * •ILOVANIAI MAflCA N NAPILAP Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somoija. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-maü: redakcia@ujszo.com Ugye nem azért jöttek, hogy bejelentsék: bevezetik a vízumkényszert!? (Peter Gossányi karikatúrája) A szlovák média feladata a többség felkészítése lenne a roma társadalom elfogadására Nyugati tanulságok keleti valóságról Alaposan felkorbácsolta a szlovákiai szakmai kedélye­ket a The New York Times- ban a rudnany-i romákról megjelent két cikk. Ha a világ egyik legnagyobb tekintélyű lapja ilyen mértékben foglal­kozik egy témával, az már fontosnak tűnik, még egy amerikai szemével nézve is. JARÁBIK BALÁZS Pedig a cikkek hátterében csak részben áll az USA fantáziáját is alaposan megmozgató romakér­dés, a The New York Times két írá­sa tükröt tartott a tengerentúli saj­tó elé. Pontosan az a fajta mentali­tás látszik az amerikai médián, amely részben meghatározza az amerikai külügy alakulását: kell egy jó kis ellenségkép. Figyeljük meg az utóbbi évek nagyobb fegy­verropogással végződő két konf­liktusát, amelyekben az USA sze­repet vállalt: az Öbölháborút és a jugoszláv válságot. A sajtó mind Szaddám Husszein, mind Milose­vics alakját valósággal démonizál- ta a hős amerikai (NATO) katonák Gyorsabban kellene ha­tározatokat hozni, és megvalósítani őket. ellenében. Hiába, a választópol­gárnak egyszerre van szüksége cir­kuszra (háború) és kenyérre (pat­riotizmus). A romákról szóló cikkekben sincs ez másként: Steven Erlenburger, az írások szerzője a romákat szen­vedő alanyként, a nacionalista­rasszista rudnany-i polgármestert OLVASÓI LEVÉL Vannak még ilyen fiatalok Ezúton szeretnék köszönetét mondani egy fiatalembernek. Hatvankét éves nyugdíjas vagyok, és idehaza a feleségemmel - aki már szintén nyugdíjas - zöldséget termesztünk, amihez nélkülözhe­tetlen eszközünk a kistraktor. Még tavaly nyár elején elromlott, (és választóit) minden baj okozó­jaként mutatja be. Esze ágában sem volt bonyolítani a jóltáplált new york-i olvasó dolgát holmi háttérinformációval arról, kik a ro­mák, miért élnek ilyen körülmé­nyek közt, mi lehet a megoldás, mit tervez a kormány. Neki csak egy jól megrajzolt ördögre (pol­gármester) és pozitív hősökre volt szüksége. Akár ellenpéldaként is felhozható a szlovák média, amely szintén meglehetősen nagy teret szentel a romakérdésnek. Ez kis túlzással a másik végletnek is ne­vezhető, mert egyik-másik újság­ban még mindig sikk feltüntetni a romák nemzetiségét a bűnözési ro­vatban. Amikor pedig kissé kelle­metlen adatok látnak napvilágot a többségi társadalom romaellenes- ségéről, a szlovák és magyar elit egyszerre fújja: a kérdés volt rossz. A struccpolitika helyett talán gyor­sabban kellene határozatokat hoz­ni, és megvalósítani őket a legfel­sőbb szinten, azonban a szlovák hivatalnokok többsége számára ez nem égető. Ők és a polgárok legna­gyobb része aligha tudatosítják, hogy az Európa Unió nemigen lát szívesen 7-8 millió, részben írástu­datlan romát határain belül. A ro­makérdés persze nemcsak Szlová­kia integrációját, hanem szomszé­dait is veszélyezteti. Magyarország azonban ombudsmannal, műkö­dőképes, nemzetközileg is elis­mert Országos Cigány Önkor­mányzattal, Csehország pedig im­már 67, a különböző oktatási szin­teken (iskolákban, hivatalokban) dolgozó roma tanácsadókkal, ro­ma parlamenti képviselőnővel próbál javítani saját romái helyze­tén. A roma elitképzést biztosító „pozitív diszkrimináció” (afferma- tive action) amerikai mintáját egy­és bevittem egy javítóba a Zólyo­mi járásban. Ott közölték velem: ha kész lesz, értesítenek. Másfél hónap múlva értesítettek, hogy nagyon sajnálják, de nem tudják megjavítani. Elvittem hát egy má­sikjavítóműhelybe, Nyugat-Szlo­vákiában. Onnan három hét múl­va hívtak fel, s ők is azt mondták, nem tudják megcsinálni. Egy ro­konom által szereztem tudomást arról, hogy Feleden (Rimaszom­bati járás) is javítanak ilyesmit. Elvittem hát oda. Egy fiatalem­re gyakrabban használó szomszé­dai mellett Szlovákia egyelőre több kiváló konferencia mellett - a pozitív diszkriminációt szinte alig említő, tervezetet tervezetre hal­mozó - kormányprogrammal és egy lemondott ember- és kisebb­ségjogi igazgatóval (Juraj Hrabko) dicsekedhet. A szlovák média igazi feladata a többség felkészítése lenne a roma társadalom elfogadására. Erre egyelőre nem képes a szlovák mé­dia. Mi is tegyük fel magunkban a Nem lehet, hogy a prob­léma „cigányellenessé­günkben” is gyökerezik? kérdést: nem lehet, hogy a problé­ma bennünk, „cigányellenessé­günkben” is gyökerezik? Nem kel­lene magunkba fordulni kissé? Az államapparátus meg a lassan ál­landósuló „etnobizniszelés” után foglalkozhatna valódi, a romák hosszú távú felemelkedését szol­gáló intézkedések bevezetésével, a romák, valamint a külföldi és ha­zai szakértók szemét egyaránt szú­ró ún. kisegítő iskolák mielőbbi megszüntetésével és valódi, ha­gyományaikat figyelembe vevő ok­tatás megszervezésével. A sokak számára utópisztikusán, mások számára elfogadhatatlannak hangzó feladatsort a legkönnyebb azzal elintézni, hogy az államnak nincs erre pénze. Bár ez utóbbi bi­zonyos, mégis ide kívánkozik: vég­eredményben segíteni szeretnénk a romáknak, vagy csak Brüsszel­ben akarunk jó pontokat szerezni? A szerző a Columbia Egyetem ösztöndíjasa bér, aki magyarul és kedvesen szólt hozzám, közölte, rögtön megnézi, várjak egy kicsit. Jó húsz perc elteltével behívott a műhelybe és azt mondta, kész van, ki kell próbálni. Nem hittünk a szemünknek. Közben el kellett sietnie, így még köszönetét sem mondhattam neki. Később meg­tudtam, hogy mindössze 25 éves, és ifj. Simon Lászlónak hívják, dobócai lakos. A kisgépem azóta is kitűnően működik. Amikor kéz­be veszem, rögtön az jut eszem­ARGUMENTI I FAKTI Az oroszok mellett a brit és az izrae­li kémek a világ legjobb titkos ügy­nökei - állította az orosz biztonság- politika egyik magas rangú ületéke- se. Szergej Ivanov, az orosz nem­zetbiztonsági tanács titkára szerint az amerikai kémeknek túl sok pén­zük van, és rendkívül elkényeztet- tettek. Az ügynökök ebből arra a té­ves következtetésre juthatnak, hogy a világon minden megvásárol­ható, és az eredményes munkához nem kell használni a fejüket. A volt KGB-s ügynök szerint a brit kémel­hárító szervezetnek remek kiképző­iskolája és emellett hagyománya is van, ügynökeiket nagyon jól felké­szítik. Az izraeli kémekkel kapcso­latban azt mondta, bárhol dolgoz­zanak is a világon, a helyi zsidó kö­zösségek segítségére mindig szá­míthatnak. A hidegháború már vé­get ért, de Oroszország és a nyugati államok között tovább tart a ver­sengés, mely ország titkos ügynökei a legsikeresebbek. DER .STANDARD Karl-Heinz Grasser osztrák pénz­ügyminiszter újra megfenyegette az Európai Uniót az Ausztriával szembeni szankciók miatt: ezúttal felvetette, hogy Ausztria megaka­dályozhatja a nizzai csúcs eredmé­nyességét, ám azt hangsúlyozta, hogy értelmetlen lenne kilépni az EU-ból. Grasser (Osztrák Szabad­ságpárt, FPÖ) a liberális bécsi lap­ban azt mondta, a tizennégyek Ausztria elleni szankciói nem az európai értékeken nyugszanak - amelyeket még nem határoztak meg pontosan -, és szerződések megsértésére is akad példa. Újra azt javasolta, „intelligensen fel kell mutatni az EU-nak, hol vannak a határok”. Grasser szerint Francia- ország nem örülne, ha nem jönne létre az ún. nizzai szerződés, amely a francia soros elnökség végén, 2000. decemberében az EU intéz­ményeinek reformját hivatott rög­zíteni, hanem Stockholmban pe­csételnék meg a szerződést., A leg­fontosabb kérdésekben konszen­zusra van szükség, ezért Ausztria nélkül semmi sem működik. Ennek az EU mindeddig nincs eléggé tu­datában” - mondta Grasser. ZÁRÓDNA OBRODA Újra forrósodik a helyzet a vatikáni szerződés körül. Az egyezségről, melyet Szlovákiának Vatikánnal kellene megkötni tavaly novem­berben tárgyaltak a kormányképvi­selők, de a baloldal ellenkezése mi­att az ügy félbeszakadt. Vladimír Palkó kereszténydemokrata képvi­selő szerint még akkor el kellet vol­na azt fogadni, s most már nyug­tunk lehetne. Marek Shmid úgy lát­ja, a korábbi anyag idejétmúlt, újra az elejétől kell kezdeni. A külügy­miniszter szerződésért felelős ta­nácsadója jelezte, már dolgozik a tanács, mely újraszövegezi a szer­ződést, de ez hosszú és bonyolult feladat. Peter Weiss úgy látja, a pártoknak is bele kellene szólniuk a szerződés szövegébe. Nem érti, miért sietünk ennyire. A baloldal legnagyobb problémája a szerző­déssel kapcsolatban az, hogy sze­rintük azáltal, hogy az állam garan­tálja a katolikus egyház finanszíro­zását, újra összemosódik azzal. - Első lépésként az egyházak egyen­jogúságáról szóló törvényt kéne el­fogadni, s csak ezután tárgyalni Va­tikánnal - mondta. be, hogy sokan leírják a mai fiata­lokat, pedig tapasztaltam: van ki­vétel! Azóta is sok mindent hal­lottam róla, ritka az ilyen ember. Minden megnyilvánulása jó szak­emberre vall, akit meg kell be­csülni. Szeretnék neki így, az új­ságon keresztül köszönetét mon­dani, mivel jól vizsgázott nem­csak szakmai tudásból, hanem emberségből is. Bízom benne, hogy egy ilyen fiatalember előtt nagy jövő áH. Egy olvasó a Losonci járásból

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents