Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)
2000-04-26 / 96. szám, szerda
Szerda, 2000. április 26. 2. évfolyam, 5. szám A Budapesten megtartott Kárpát-medencei magyar szakmai középiskolák millenniumi kulturális versenyén Kassa bemutatása hálás feladatnak bizonyult Közös a múltjuk és közös a jelenük ZSEBIK ILDIKÓ özös múlt és közös jelen - ezzel a címmel került sor április első napjaiban a Kárpátmedencei magyar szakmai középiskolák millenniumi kulturális versenyére a ferencvárosi Puskás Tivadar Távközlési Technikum rendezésében. Ami a vendéglátó iskolát illeti, nos egy 94 éves múltra visszatekintő intézményről van szó, amelyet 1906- ban a Magyar Királyi Posta alapított, majd 1951-ben felvette Puskás Tivadar nevét. 1994 óta vállalati iskolaként működnek, a MATÁV Rt. ugyanis létrehozta a Távközlési Oktatási Alapítványt, amely azóta az oktatási intézmény fenntartója. A pazarul felszerelt technikum ma Magyarország ötödik legjobb szak- középiskolája. Miután tavaly a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál sikerrel pályázták meg a nemzetközi verseny megrendezéséhez szükséges pénzösszeget, most ebből fedezték az öt iskola részvételével megtartott vetélkedőt. Felvidéket a Kassai Magyar Tannyelvű Ipariskola és Kereskedelmi Akádémia küldöttsége képviselte. A művelődéstörténeti vetélkedő sokoldalú felkészültséget kívánt meg résztvevőitől. Mindenekelőtt egy írásbeli anyagot kellett összeállítaniuk önmagukról és településükről, s ezt még jóval a verseny lebonyolítása előtt elküldeni minden csapattak, hogy kölcsönösen valamennyien felkészülhessenek. A részvétel következő feltétele az volt, hogy a versenyzők tanulmányozzák Árpád és Szent István korát, valamint az 1848/49-es magyar parlamentarizmus kialakulását. Kötelezően tudniuk kellett öt alapverset is, mégpedig Kölcsey Himnuszát, Vörösmarty Szózatát, ill. Ady A föl-földobott kő, Radnóti Miklós Nem tudhatom és Petőfi Nemzeti dal című költeményét. Végül a résztvevő csapatokat arra kérték a rendezők, készítsenek egy ötperces videofilmei saját városukról, környezetükről. A kassaiak felkészítő tanára Kováts Miklós és Dunesák Mária voltak, a verseny lebonyolításáról ez utóbbival beszélgettem. Számunkra a videofilm elkészítése jelentette a legnehezebb feladatot, hiszen iskolánk nem rendelkezik olyan technikai felszereltséggel, hogy azt helyben el tudtuk volna készíteni. A forgatókönyv, a helyszínek kiválasztása, a kísérő szöveg megalkotása a mi munkánk eredményeként jött létre, ám a kivitelezésben már szakemberek segítségét vettük igénybe. Kassa bemutatása hálás feladat, hiszen a bőség zavarával küzdöttünk. Fümünket egyébként úgy építettük fel, hogy ebben a gyerek Márai szemszögéből láttassuk Kassát, Márai- idézetekkel és az íróra való hivatkozással kísérve. Hallhatnánk valamit a verseny lebonyolításáról is? Péntek délben érkeztünk meg a magyar fővárosba, ekkor került sor a csapatok sorszámának kihúzására, ill. mindenki megkapta az öt vers egyikét. A tényleges verseny csak szombat délelőtt volt, mert a gyergyóditróiak a vendéglátóknak egy kopjafát ajándékoztak, ennek felállításával kezdődött a nap. A kopjafa kicsinyített mását a többi csapat is megkapta. Az ünnepélyes aktus keretén belül hangzott fel az első vers is az iskola udvarán. Aztán a könyvtárba vonultunk, ahol a versenyt megörökítő emléktábla avatása folyt. A verseny érdemi részéről csak ennyit szeretnék elmondani - folytatja Duncsák Mária -, hogy a versenyfeladatok nagyon színesek és ötletesek voltak. Bár a tárgyi tudás játszotta a fő szerepet, a pontrablásos feladatok megoldásakor, a versenyzők éberségére is szükség volt, sőt a fantázia, a vizuális ill. az előadókészség is szerephez jutott. A zsűriben az iskolák vezetői kaptak helyet, valamint a Határon túli Magyarok Hivatalának képviselője, aki egyúttal a vetélkedő védnöke is volt. Csapatunk végül az előkelő második helyezést szerezte meg erdélyi, pesti és szlovén ellenfelei előtt. A verseny csak töredéke volt a háromnapos programnak, amelyen minden iskolát öt versenyző és három kísérótanár képviselt. Még a megérkezés napján láthatták a vendégek a parlamentben a szent koronát, este pedig parádés szereposztásban láthattuk a Madách Kamarában az Apácák című darabot. Szombaton a pesti gyerekek szórakoztatták vendégeiket, míg a vendéglátó tanárok a felnőtteknek szerveztek programot. A vasárnapi program fénypontja pedig az ópusztaszeri kirándulás volt, ahol valamennyien megtekintettük a Feszty-körképet. Bodnár Attila a kassai csapat egyik oszlopos tagja volt. Vajon ő hogyan élte meg azt a budapesti megmérettetést? Amikor a versenyre szóló meghívást megkaptuk, több okból is kedvet éreztem hozzá, hogy azon részt vegyek. A program első olvasásra lenyűgözött, de azt is tudtam, ha egy kis időt szánok a felkészülésre, viszonzásul sok érdekes információ birtokába juthatok. Csapattársaimmal több feladaton is megosztoztunk. Bár a két történelmi korszakból valamennyien felkészültünk, „ellenfeleink” tanulmányozását már egyenként vállaltuk. Hetente egyszer a felkészítő tanárokkal is találkoztunk, és számot adtunk tudásunkról. Ez alatt a három hónap alatt mi, öten különösen jó barátokká váltunk. Ami pedig a barátságot illeti, nos, abból nekünk Pesten is kijutott, hiszen a pénteki ismerkedés után a szombati verseny már úgy zajlott, hogy ez nem egy véres küzdelem, hanem, barátok vetélkedése, amely során egymásnak is őszintén szurkoltunk. S remélhetőleg a barátság ezzel még nem ért véget. Fontos előrelépés a képzés, a végzettség és a szakképesítés kölcsönös elismerése terén. Főiskolai kalauz a magyar egyetemek labirintusában. Magyarországon egységes ösztöndíjalapot kívánnak létrehozni ZALABA ZSUZSA Az esélyegyenlőség érdekében egységes ösztöndíjalapot kíván létrehozni a diákok, tanárok és kutatók számára az oktatási minisztérium. A fokozatosan bevezetésre kerülő alapot magyarországi és határainkon túli érdeklődők pályázhatják meg. Komlósi László Imre, az oktatási minisztérium nemzetközi oktatási és tudományos kapcsolatainak helyettes államtitkára szerint projektorientált pályázatokat várnak a jelentkezőktől a közeljövőben megalakuló kuratóriumok. Segíteni kívánják a határon túli magyarokat, hogy tanulmányaik befejeztével visszatérjenek hazájukba. Az újrakezdéshez 150 000 forintos visszatérési ösztöndíjat biztosítanak. Komlósi László Imre pozitívan értékelte a Budapesten nemrégen aláírt ekvivalenciaszerződést. A magyar szlovák kapcsolatok szempontjából fontos előrelépés ez a képzések, a végzettségek és a szakképesítések kölcsönös elismerése terén. Másik fontos hír, hogy a magyar- országi felsőoktatási intézmények labirintusában való könnyebb eligazodás érdekében Egyetemi és főiskolai kalauz 2000 címen kiadvány látott napvilágot. A 250 oldalas kiadvány az általános jellemzőkön kívül (tanszékek száma, felvételi létszám, hallgatók száma) az egyetemek, főiskolák történetéről, az intézményekben működő diákszervezetekről nyújt tájékoztatást. A könyvből azt is megtudhatják a határon túli magyar fiatalok, hogy a kívánt felsőoktatási intézményben milyen étkezési és kollégiumi ellátás, illetve stúdiumok működnek. Külön fejezet foglalkozik az állami, az alapítványi és a magánin- tézményekkel, valamint az egyházi felsőoktatási iskolákkal. A függelékben pedig az intézmények felvételi ponthatárairól olvashatunk. Az ezerhatszáz forintért megvásárolható kalauz a Greger-Delacroix Kiadó gondozásában jelent meg. Archív felvétel Szlovákiai magyar diákok Magyarországon - a Vavreczky lányoknak nagyon megtetszett a budapesti iskola színvonalas oktatása, a szigorú tanrend és a magas mérce A kétszáz éves rend iskolájában európai szintű képzésben részesülnek ZALABA ZSUZSA A felvidéki magyar diákok többségében előbb-utóbb megfogalmazódik a vágy: de jó lenne Magyarországon tanulni! Az egyetemre jelentkezők már bátrabbak, akár valóra is váltják titkos álmukat, s nem egy közülük már az első alkalommal felvételt nyer Magyar- ország valamelyik felsőfokú oktatási intézményére. Igaz, jónéhány éve már a középiskolás korú fiatalok külföldön történő oktatása is egy járható útnak tűnik, és bizony néhány szülő alaposan fel is térképezi, hogy gyermeke hol tanulhatna a lehető legszínvonalasabban, a legjobb közegben, európai szintű képzést elsajátítva. A hazai középiskoláinkon tanuló magyar diákoknak nem egyszer a rugalmas és jól informált pedagógusoknak köszönhetően - alkalmuk nyílik egy meghatározott tanulmányi időszakot külföldön eltölteni. Leggyakrabban Németországban, Angliában és Magyarországon vesznek részt csereoktatáson fiataljaink. A határmenti községekben - Párkány, Komárom, Ipolyság - természetesen már a földrajzi adottság: közelség is meghatározza és befolyásolja a fiatal pályaválasztásának helyszínét. Az esztergomi gimnáziumban, műszaki szakközépiskolában, valamint a komáromi középfokú oktatási intézményekben is tanulnak szlovákiai magyar diákok, sőt, még a magyar- országi magániskolákban is helytállnak fiataljaink. A külföldi továbbtanulás lehetőségéről és feltételeiről leggyakrabban az éppen látogatott iskola pedagógusaitól, az osztályfőnöktől lehet információkat szerezni, de a Diákhálózat központi irodája vagy a pedagógiai szövetség is nyújthat tanácsot. A nagyölvedi Vavreczky Mária és Veronika testvérpáros a Budapesti Petrona Hungáriáé Gimnázium és Diákotthon diákjai. Ók a hatéves iskola harmadik és hatodik osztályát látogatják, ugyanakkor az ötödik osztályban egy komáromi kislány - Nagy Mária - tanul. A felvételi vizsgákat sikeresen megoldva kerültek a lányok az iskolába. „Mindenképpen egyházi magyar leányiskolába szerettük volna őket íratni, s mivel ilyen oktatási intézményt nem találtunk Szlovákiában, Magyarországon keresgéltünk tovább - meséli Mária és Veronika édesapja, akitől azt is megtudtuk, hogy ezt az iskolát a szlovák illetékes szervek a hazai középiskolákkal egyenrangúnak tekintik, legalábbis az ügyintézés során még nem érte a szülőket semmilyen megkülönböztetés. „Még a magyar igazolásokon és bizonyítványokon sem akadtak fenn soha az állami intézmények, bár, meg is döbbennék, ha egy Németországban alakult, s az egész világon működő 200 éves rend iskoláját kérdőjeleznék meg Szlovákiában.” A Vavreczky lányoknak nagyon megtetszett a budapesti iskola színvonalas oktatása, a szigorú tanrend és a magas mércéhez igazított elvárások sem riasztották őket vissza a kitartástól és bizonyítástól. A tizenkilenc esztendős, hatodik osztályos Mária pszichológusnak készül, az ELTE-re szeretne bekerülni, ám több egyetemre is beadta jelentkezési kérelmét. Veronikának még van három éve, hogy eldöntse, merre tovább, annyi azonban bizonyos, hogy technokrata egyéniségénél fogva valószínűleg más vizekre evez, mint nővére. „Érdekel az informatika, a közgazdászat, ámbár gitározni is szeretek és szolfézst is tanulok. Manyi sem tétlenkedik, spanyolul, latinul, angolul és németül beszél, zongorázik és orgonáim tanul. Sűrű a program, hiszen itt szombaton is folyik a tanítás, az egyetemre készülőket pedig már az ötödik osztálytól készítik a felvételi vizsgákra. Működik itt zeneiskola, szakközép- és elemi iskola, orvos és fogorvos, minden-minden, amire egy diáknak szüksége lehet. A nagybetűs életre készítenek fel bennünket: állandó közösségi foglalkozások vannak, sokat kirándulunk - mondja Veronika, és Mária hozzáteszi: - Kilencszáz tanulója van az iskolánknak, melyet a Miasszonyunkról elnevezett Szegényiskola Nővérek rendje működtet. A diákok között mindig akad olyan, akit megszólít a rendi élet, Isten szolgálata, és a későbbiekben elkötelezi magát a rendnek. A többiek egyetemekre mennek továbbtanulni vagy elvégzik a rend szakiskoláját is. A kérdésre, hogy ide jelentkezné- nek-e, ha újrakezdhetnék, Mária és Veronika csak annyit válaszol: igen, igen. Igen!
