Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

2000-04-19 / 92. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. ÁPRILIS 19. TARCA A házfelügyelő naplója GRENDEL GÁBOR Hosszas egyezkedés után, úgy másfél éve mondtuk ki a boldogí­tó igent. Napokig tartó vita után vonultunk az oltár elé, mert szí­vem választottja miden áron három hitvesre vágyott. Most tehát négyesben éldegélünk. Életem párja egy magyar társhoz is ra­gaszkodott, ami rokonaim közt heves vitákat váltott ki. Mivel azonban az érzelmeknek nem lehet parancsolni (kötekedni pe­dig akkoriban még nem volt merszem), nem tanúsítottam ellen­állást. Egészen mostanáig. Kezdettől fogva mindnyájunkban ott motoszkált a tudat, hogy csak érdekből keltünk egybe, s ennek nem lesz jó vége>Mégis megtűrtük egymás jelenlétét, mert mindenkinek jutott a manná­ból. Az én családom kapta a földet, a pénzt, a munkát, a hadse­reget, az iskolát és a törvényeket, jómagam pedig a házfelügye­lői tisztséget kaparintottam meg. Pozíciómnál fogva néhány be­folyásos barátomnak is szereztem egy-két jó állást - pl. a villamos(mű)vezetőit stb. ezzel hálálva meg nekik, hogy famí­liámat az esküvő előtti, alatti és utáni nehéz időkben anyagilag biztosítják. Sajnos, a házasélet nem habos torta. Valamelyik demokrata törzsbeli kuzinom megneszelte, hogy Pista, pionírkorom ked­venc pajtása nem a játékszabályok szerint osztja be energiáját. Nyomban ki is penderítették azzal az ürüggyel, hogy szakmailag nem állt helyt. Ez mélységesen felháborított, mert az elvtársi időkben szó sem volt ilyen badarságokról. Én más szellemben nevelkedtem, s amihez a gyerek egyszer hozzászokik... Betelt a pohár! - gondoltam, s fölkaptam a vizet. A békát azon­ban nem bírtam lenyelni. Vigaszra vágytam, valakire, aki meg­ért. Tudtam, hiába fogadtam annak idején örök hűséget, meg kell csalnom Mikit. Felkerestem hát az Ellenzéket, aki tárt ka­rokkal várt. És akkor még csak a felső végtagokról beszéltem! Megtörtént a dolog. Benyújtottam a válókeresetet, bár tisztában vagyok vele, 2002 előtt nem lesz tárgyalás. Józsi vagyok. Új partnert keresek. Koalíciós partnert. JEGYZET Miniszteri elismerés PETERFI SZONYA A fehérköpenyes, eltekintve attól, hogy orvos vagy nővér, általában a remény megteste­sítője. így volt ez a múltban, és így van ez ma is, holott meg­változott a világ. Az orvostu­dományban óriási haladás ta­pasztalható, s talán ez is az egyik oka annak, hogy az ága­zat pénzhiánnyal küzd. Annak ellenére, hogy az utóbbi jelen­ség az országban állandósult, nem rontotta a hangulatát an­nak a meghitt ünnepségnek, amelyen Tibor Sagát egészség- ügyi miniszter a szakma leg­jobbjait díjazta. A Dérer Akadémikus Éremmel és a miniszteri díjjal kitünte­tett orvosprofesszorok közül többen egészségügyi okokból már képtelenek voltak megje­lenni az átadáson, sokan csu­pán családtagjaik támogatásá­val jutottak fel a színpadra. Látszott arcukon, hogy jólesik nekik az elismerés, de az is, ahogy az 50-70 éves „fiata­lok”, az ugyancsak díjazott ta­nítványok fejet hajtottak előt­tük. - Az orvos számára a leg­nagyobb elismerést az jelenti, ha a beteg meggyógyul. És eb­ben az örömben gyakran volt részünk. Többet ért a világ minden kincsénél - mondták többen, s nem tagadták, ide­gen számukra az elanyagiaso- dott világ- Jóleső érzés az is, hogy ko­rábbi munkahelyeinken nem feledkeztek meg rólunk, noha már csak a háttérből figyeljük a szakma fejlődését. Tudunk örülni tanítványaink sikerei­nek, és büszkeséggel tölt el, hogy pályafutásuk kezdetén mi irányítottuk első lépései­ket. Leckét kaptak hivatástu­datból, áldozatvállalásból is. Megtanulták jól, hiszen enélkül nem boldogultak vol­na - közölték. A hajlott hátú, botra támasz­kodó professzor urak meg is ragadták az alkalmat arra, hogy Jaroslav Simán szívse­bésztől többet tudjanak meg a sziámi ikrek kettéválasztásá­nak részleteiről. Tavaly decemberben, tizenöt éves kihagyás után részesültek ismét miniszteri elismerésben a szakma legjobbjai. A tárcave­zető megígérte, hogy rendsze­resíteni fogja az ünnepélyes összejöveteleket, mert sokan vannak, akiknek áldozatos munkáját illik megköszönni. Adott szavát teljesítette, ha­gyományt teremtett annak el­lenére, hogy az eklézsia sze­gény. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetó: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA Jozef Migas a Mikulás Dzurinda el­leni szavazását gazdasági okokkal magyarázta. Politológusok szerint ezért kulcsfontosságú lesz az Ivan Miklós gazdasági miniszterelnök­helyettes elleni esetleges bizalmat­lansági szavazás eredménye. Az SNS leginkább azt veti Miklós sze­mére, hogy kizárólag külföldi befek­tetőkben gondolkodik, ami nem megoldás. Anna Malíková szerint azonban, ha szóba jönne Miklós le­váltása, azt az SDL-nek kell kezde­ményeznie. Migas ezzel bizonyít­hatná, hogy valóban változásokat akar a szociálpolitikában. A HZDS részéről Ivan Miklós leváltása még nem hangzott el, de Marta Aibeková képviselő szerint jó esélye van arra, hogy ő legyen a következő kisze­melt miniszter. A képviselő asszony azonban Tibor Sagát egészségügyi miniszter visszahívását előbbre- valónak tartja. Ladislav Orosz, az SDP távozó frakcióvezetője szerint a Miklós leváltására tett kísérlet a Dzurinda elleni bizalmadansági in­dítványlogikus folytatása lenne. Azt azonban megígérheti Miklósnak, ha erre sor kerül, az SDE összehangolja álláspontját és egységesen szavaz. Az anyanyelvi óvodai nevelés mellett legalább olyan nyomós érvek szólnak, mint az anyanyelvi iskolai oktatás mellett Elfelejtett óvodáink érdekében Véget értek az idei sikeres vagy kevésbé sikeres alapis­kolai beiratkozási progra­mok, és véget ért az óvodai beiratkozások időszaka is, méghozzá meglehetősen nagy csendben. Pedig nem ár­tana végre elgondolkodnunk óvodáinknak az iskolákéhoz hasonló problémáin. Hiszen ott kezdődik gyermekeink anyanyelvi nevelése. Az isko­láknál azonban sokkal kisebb figyelem irányul rájuk. ÖLLŐS LÁSZLÓ Az anyanyelvi óvodai nevelés mel­lett legalább olyan nyomós érvek szólnak, mint az anyanyelvi isko­lai oktatás mellett. Tekintsük hát át őket. Az óvodában szerzi meg alapszókincsének jelentős részét, s vele együtt beszédkészségét a gyermek. Méghozzá oly módon, hogy oda már bizonyos szókincs­csel és beszédkészséggel érkezik, anyanyelvével, annak már megta­nult és önkéntelenül is alkalma­zott szabályaival. Tehát a gyer­mek nem tudás és készségek nél­kül lép be az óvoda kapuján. Az te­hát a kérdés, hogy a már megszer­zett ismereteit és nyelvi készségeit fejleszti-e tovább, avagy mindent újrakezd óvodás életkorban. Az óvodától a nyelv használatá­nak biztonságát és egy jelentősen kibővült szókincsét kell kapnia. A sok-sok mondóka, mese, vers és dal éppen ezt célozza. Ezek révén a gyermek egyszerre gyarapítja szókincsét, és szilárdítja érzelmi kötődését a szavakhoz, szókap­csolatokhoz. Ehhez pedig szükség van egy első nyelvre. Az első nyelv pedig nyilvánvalóan az anya­nyelv. Ha pedig azt kívánjuk, hogy gyermekünk ne anyanyelvén sze­rezze meg nyelvi biztonságát, ak­kor arra ítéljük, hogy először még egy nyelvet tanuljon, s majd azt követően, tehát néhány éves ké­séssel, már egy másik életkorban érje ezt el. Méghozzá olyan szelle­mi állapotban, amelyben sem anyanyelvén, sem pedig a mási­kon nem kapott meg mindent, amit ebben az életkorban meg­kaphat. Elvileg persze pótolható lenne az anyanyelvi képzés elmaradása, ha naponta az óvodából hazaérkezve a szülő tanítaná gyermekét mind­arra, amire a más nyelvű óvoda nem. Ám erre a legtöbb embernek éveken keresztül nincsen ideje ro­hanó korunkban, arról az ismeret- anyagról nem is beszélve, amivel óvónőink rendelkeznek. Ha pedig a gyermek nem szerez nyelvi biztonságot három- és hat­éves kora között, akkor a legjobb Ha a gyerek nem szerez nyelvi biztonságot, szegé­nyesebb lesz szókincse. esetben is a szegényesebb szókin­cse, rosszabb asszociációs képessé­ge miatt nehezebben tanul majd az iskolában,.mintha anyanyelvi óvo­dát látogatott volna. Rosszabb eset­ben pedig - ami pszichológusaink szerint ugyancsak gyakori - önbiza­lomhiánnyal, félénkséggel, szemé­lyiségzavarokkal találkozhatunk. De nem ritka a beszédhiba sem, il­letve hallgatagság is előfordul. ■ Ugyanakkor a magyar óvodákban manapság már naponta tanulnak szlovákul is a gyermekek, ám itt ez nem az anyanyelv rovására törté­nik, hanem arra építve, ahhoz il­lesztve. Az alapiskolába érkezve számos szlovák verset, mondókát, játékot ismer a gyermek. Sőt, egy­re több óvodában jelenik meg az angol, a német heti egy-két alka­lommal, szintén az anyanyelv nyelvi játékosságához illeszkedve. Egyszóval legalább olyan erős ér­vek szólnak az anyanyelvi óvoda, mint az anyanyelvi iskola mellett. Ámde mind ez ideig szinte telje­sen hiányoznak az óvodai beirat­kozási programok közéletünkből. Ennek számos oka van, többek kö­zött az odafigyelés hiánya. Ugyanakkor az óvodai beiratkozás idejét, március hónapját megelő­ző időszak, hasonló népszerűsí­tést tenne lehetővé, mint az alap­iskolai beiratkozás idejét megelő­ző hetek, hónapok. Volna tehát megoldás óvodáink népszerűsítésének problémájára, és az iskolai beiratkozás legfonto­sabb tanulságait is hasznosítani lehetne. Vegyük csak számba őket. Először, az iskolai beiratkozás leg­fontosabb tanulsága, hogy ott si­került anyanyelvi iskolába vinni az ingadozók számottevő részét, ahol az adott iskolát segítők sze­mélyesen meglátogatták a szülő­ket, és feltárták eéőttük az anya­nyelvi oktatás mellett szóló érve­ket. Ezt meg lehet cselekedni az óvodás korba lépő gyermekek szü­leivel is, persze, a problémához igazítva az érveket. Másodszor, gyermekük behatása előtt, egyenként őket is meg lehet hívni az adott óvodába, bemutat­va nekik az intézményt. Harmadszor, a szlovákiai magyar sajtó is népszerűsítheti összponto­Az óvodai behatásokat szintén népszerűsíteni kellene a szülők körében. sítottan az anyanyelvi óvodákat, az egyes sajtóorgánumok a tél vé­gén és koratavasszal, megtarthat­nák az anyanyelvi óvodai nevelés hetét, esetleg hónapját, amikor óvodáinkra, azok sikereire, ered­ményeire összpontosítanák a köz figyelmét. S végül, de nem utolsó-, hanem el­sősorban, az óvodáink mellett is megalakulhat az adott óvoda ba­rátainak köre, az adott település tekintélyes polgáraiból, szülők­ből, hiszen éppen ők, a helyi viszo­nyok ismerői segíthetik a leghaté­konyabban gyermekeink anya­nyelvi óvodai nevelését: Ne feledjük, az anyanyelvi iskola az anyanyelvi óvodára épül. És ami a legfontosabb, azt se feled­jük, hogy gyermekeink személyi­ségfejlődésének nagyon fontos időszakáról van szó. Es ez az egyik olyan területe közoktatásunknak, ahol a kevés időt és energiát igénylő segítség is sokszorosan megtérül. Csak kedv és elhatáro­zás kell hozzá. A szerző politológus VISSZHANG Magyarázzuk, miért nem lehet A rozsnyói pedagógustalálkozó kapcsán elhangzott jogos bírálat különböző megnyilatkozásokat eredményezett. Nem akarom sza­porítani a szót, mert azok számá­ra, akik ott voltunk, a tényállás vi­lágos és egyértelmű. Ezért inkább néhány elvi kérdéshez szólnék hozzá. 1. Tudomásom szerint ez az iskolai év a magyar iskolák (új­ra) indulásának 50. évfordulója, egyben a pedagógusszövetség megalakulásának 10. évfordulója. Aktuális lett volna - finomabban mondva: illett volna - valamit mondani annak a 350 magyar pe­dagógusnak, aki - Pozsonytól Mátyócig - eljött Rozsnyóra! Ta­lán nem lett volna a magyar isko­lák és a magyar pedagógusok ká­rára (de még az országéra sem!), ha egy reprezentatív kiadványban feldolgoztuk volna az elmúlt öt­ven évet. (Ebben, persze, sem a minisztérium, sem a pedagógus­szövetség nem vétlen; arra pedig, hogy ez a szakmai szervezet saját első évtizedéről is megfeledkezett - aligha lehet találni felmentő ma­gyarázatot.) 2. A rozsnyói peda­gógustalálkozón - egyebek kö­zött, de elsősorban - szó volt köz­oktatásunk stratégiai programjá­ról (millennium) és a tanfelügye­let újraszervezéséről. Biztosan nem lett volna haszontalan, ha a magyar politikai és pedagógiai ve­zetés felvázolja elképzeléseit, mert például a tanfelügyelőség esetében a tény az, hogy azok el­lenőrzik majd a magyar iskolákat, akik annak idején az alternatív ok­tatást igyekeztek tűzzel-vassal ke­resztülvinni, vagy az egynyelvű bi­zonyítványok rendíthetetlen baj­nokai voltak. Szinte kivétel nélkül a Meciar-, Slota- és Lupták-párt színeiben vagy támogatásával ke­rültek a helyükre! Saját tanfel­ügyeletünk feladása (miközben tudjuk, hogy már az első köztársa­ságban voltak tankerületeink!) megkérdőjelezi a minisztérium nemzetiségi főosztályának létjogo­sultságát; az oktatásügyi önigaz­gatásról nem is beszélve! 3. Min­dig lehetett tenni a magyar iskolá­kért, a magyar oktatásügyért ezen a térfélen is. Az elmúlt évtizedek­ben ilyenek voltak a magyar isko­lák igazgatóinak országos találko­zói, a rendszeres szakmai napok, vagy a magyar pedagógusok 1984- es tiltakozása a magyar iskolák megszüntetése ellen. Lehetett még akkor is, ha elbocsátás, munkahe­lyi felfüggesztés és meghurcolás volt a következménye. Most inkább magyarázzuk: miért nem lehet?! Ezeket látva, mondom József Atti­lával: „Én ámulok”, no, nem azon, „hogy elmúlok”, mert azt tudom. Inkább azon, hogy az utóbbi idő­ben egyre szívesebben és gyakrab­ban magyarázzuk eredménytelen­ségeinket, cselekvésképtelensé­günket. így volt egy évvel ezelőtt a pedagógusszövetség közgyűlésén, Rimaszombatban; igaz, idén Rozs­nyón már ez is elmaradt! Szomorú. Máté László Kassa Józsi bohóc: - Hogy nem volt remek az ötletem? Nem baj, van mááááááásik! (Agócs Ernő karikatúrája)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents