Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)
2000-04-03 / 78. szám, hétfő
Kultúra ÚJ SZÓ 2000. ÁPRILIS 3. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Nabucco 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Traviata 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Leánder és Lenszirom 10 TATABÁNYA JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ: Jó estét nyár, jó estét szerelem 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Stuart Little kisegér (am.) 15,16.45 A part (am.) 18.30 A tehetséges Mr. Ripley (am.) 20.40 YMCA: A part (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: Halálsoron (am.) 16.30, 20 ISTROPOLIS: A part (am.) 15, 17.30, 20 A tehetséges Mr. Ripley (am.) 15. 17.30, 20.30 ÖBZOR: Észvesztő (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSf: A félkegyelmű visszatér (cseh) 15.30,17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: A félkegyelmű visszatér (cseh) 18 Solymász Tamás (szlov.) 16 A bennfentes (am.) 20 Dekameron (ol.) 16 Juha (finn) 21 Az orléans-i szűz (am.) 17 Mindenki, akit szeretek (cseh) 19.30 Ember a Holdon (am.) 17.30 South Park (am.) 21.15 A Földre pottyant férfi (ang.) 20.30 KASSA CAPITOL: A tehetséges Mr. Ripley (am.) 16.30, 19.30 ÚSMEV: A part (_am.) 16,18.15, 20.30 IMPULZ: Borrowers (am.) 16.15,19.15 DRUZBA: Stuart Little kisegér (am.) 16,18 Az újra megtalált éden (cseh) 20 TATRA: South Park (am.) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Ideglelés (am.) 17,19 LÉVA- SLOVAN: Harcosok klubja (am.) 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: A világ nem elég (am.) 19 GYŐR CINEMA CITY: Amerikai pite 14,16, 18 Anna és a király 20 Az Álmosvölgy legendája 13.15, 15.30, 17.45, 20 Sivatagi cápák 13.30, 15.45,18,20.15 Jadviga párnája 14.45,17.15,19.45 Stuart Litde kisegér 14,16,18,20.15 Kettős kockázat 13.30,15.45,18,20 A csontember 15,17.30,20 A part 14.45,17.15,19.45 Asterix és Obelix 13.30 Ardamica Zorán szövegei, felvállalva az esetlegesség ódiumát, egy másfajta irodalmiságról adnak hírt Az őszinteség intonációi Ardamica Zorán Moslékron- dó című kötete olyan költői alapállást közvetít, amely nem riad vissza semmitől, minden tapasztalatot megpróbál versbe szedni, azaz lírává írni. A címben szereplő „moslék” innét nézve arra a heterogén világra utal, amelynek szöveggé tételére történik kísérlet ebben a kötetben. NÉMETH ZOLTÁN A Moslékrondóban egymással dialógusba lépő, egymással feleselő szövegrétegeket találhatunk, amelyek a kultúra és szubkultúra, a társadalmi élet, az irodalmi értékek egyes elemeit tematizálják. Egyik ilyen hangsúlyosan jelenlevő szövegréteg a beatkultúra, a be- atnemzedékre jellemző hang. Ardamica szövege erre explicite is utal, amikor Ginsberget említi. A beatkultúra romantikus hangvétele Ardamica verseit is belengi. Ennek a világlátásnak az a lényege, hogy a kegyetlen, gonosz és egyúttal unalmas világ nem érti meg a szelíd, kreatív és szabadságra váA beatkultúra romantikus hangvétele Ardamica verseit is belengi. gyó beatniket, aki ezért aztán jogosnak érzi, hogy a társadalommal szemben fellépjen, leggyakrabban obszcén szavak segítségével. Ardamica szövegeiben is találhatunk példákat erre, de aki irodalomként kíván irodalmi szövegeket olvasni, annak számára természetes stíluseszközöknek számítanak az efféle kifejezések. A beat- nemzedéknek amúgy a' korai avantgárdból származó öröksége a polgárpukkasztás, Ardamica szövegei tehát még adekvátak is ehhez a mondanivalóhoz. (Probléma talán csak úgy merülhet fel, ha rákérdezünk, vajon létezik-e nálunk az a polgári réteg, amely megvásárolja Ardamica verseit, majd pedig őszintén felháborodik rajta.) A beatideológia mellett, arra ráépülve, erősnek érzem még a kilencvenes évek alternatív kultúrájának jelenlétét. A kilencvenes évek egyik nagy problémája egyébként világviszonylatban is az, hogy már szinte minden alternatív, ami kultúrának számít. Vagy fordítva: a kultúra, maga, alternatívként képzeli el önmagát. Ennek meghaladására Ardamica nem tesz kísérletet (egy új paradigma épül most erre a mai magyar irodalomban), inkább élvezi az előállt helyzetet, lubickol benne. Élvezi a marginalitást, de ezt az élvezetet néha megszakítja az a hang, amely a társadalom megértését kéri számon (ide tartoznak még, szerintem, a nemzetiségi lét elviselhetet- lenségére és a transzcendenciára mint magasabb fokú és végső instanciára való hivatkozások is). Némiképp ellentmondásnak érzem ezt, hiszen a marginalitás éppen akkor meggyőző erejű, ha önmaga értékeit közvetíti (bár, végül is, mint marginalitás, mindig az uralkodó, a kanonikus diskurzusok függvényében válhat csak marginalitássá). Erősnek érzem a ’90-es évek alternatív kultúrájának jelenlétét. Ardamica szövegei tehát olyan utakon járnak, amelyek irodalomként, szlovákiai magyar viszonylatban még eléggé járatlanoknak tűnnek. Bár felvetődhetnek olyan hangok, amelyek a lehiggadást javasolnák e lírika számára mint továbblépési lehetőséget, én inkább a radikalizálódásban, a még kever- tebb asszociációkat egymásba játszó eklektikában látom az esztétikum lehetőségeit ebben a költészetben. Hiszen számomra Ardamica szövegeinek értékeit az adja, hogy képesek az egymástól legtávolabb eső élettényeket is szöveggé írni, s nem egyfajta emelkedett, akár kvázi-irodalminak is nevezhető szövegformálásnak hódolnak, hanem vállalva az esede- gesség ódiumát, hírt adnak egy másfajta irodalmiságról. (Ardamica Zorán: Moslékrondó, Plectrum, Losonc, 1998) Ne hagyja, hogy irányítsák! Saját elképzelése szerint részletfizetésre rendezze be háztartását! Ingyenes infovonal: 0820 24 25 26 Ha amellett dönt, hogy részletfizetésre vásárol, a Home Crediten keresztül bármit választhat! Nem számít a márkajelzés, a termék milyensége. A Home Crediten keresztül részletfizetésre bármit megvásárolhat háztartásába.* Már 550 kijelölt üzletben Szlovákia egész területén. Tájékoztatást ingyenes infovonalunkon nyújtunk. * 3300 koronán feletti áruvásárlásnál érvényes HOME CREDIT bármit részletre Antológia jelent meg a Maestro örök szenvedélyéről Jamiroquai: Synkronized Fellini, az újságíró MTI-PANORÁMA „Nincs szórakoztatóbb mesterség az újságírásnál” - mondta gyakran Federico Fellini interjúiban. Sokan azt hitték, hogy a Maestro ezzel csak a fírkászokat fricskázza, holott az újságírás, fiatal éveinek hivatása élete végéig közel maradt a szívéhez. Erről az örök szenvedélyéről jelent meg Franciaországban elemzéssel kiegészített antológia. Emlékezetes Fellini egyik kései filmjében, az Interjúban az a jelenét, amikor egy japán újságíró érkezik a forgatásra, és a Mester rögtön be is veszi a filmbe, mintha a világ túlsó részéről jött fiatalember saját egykori tükörképe lett volna. Ó is ugyanilyen romantikus csavargó volt, amikor 1938 őszén, alig 18 évesen Rómába érkezett. A film még fényévekre volt tőle - Roberto Rossellini csak 1945-ben vette be stábjába, mint a Róma, nyílt város egyik forgatókönyvíróját, és első önálló epizód-rendezését a Szerelem a városban című filmben csak 1950-ben jegyezhette. Fellini 1938-ban az akkoriban nagyon divatos humoros magazinnál, a Marc’Aureliónál jelentkezett rajzaival, és a karikatúrákat kísérő rövid történetekkel, poénokkal, „battutákkal”. 1939 márciusában belső munkatárs lett, és 1942 őszéig 600 rajza és „battutája” jelent meg. Ezekből a legjobbakat bízta rá Fellini utolsó éveiben Francoise Pieri francia filmesztétára, aki most, a rendező születésének 80. évfordulójára jelentette meg könyvét Fellini, a mesemondó és a humorista címmel. Ezek az „iskolai füzetek” már körvonalazzák a későbbi filmes különc groteszk, esendő és pöffesz- kedó, szép és csúf figuráit, akiket az alkotó igazi olasz humorral és megbocsájtó szeretettel ábrázol. Különösen érdekesek ezek, ha tudjuk, hogy Fellini minden „forgató- könyvét” először megrajzolta: az Országúton, az Édes élet, a Satyricon, a Casanova, a Ginger és Fred figurái előbb születtek meg rajzpapíron, mint színészekre elképzelve. Felüni „írás-zsengéiből” - apró történeteiből, kis meséiből - következtethetünk mozis életművére is. Főleg második korszakától vádolták Fellinit gyakran, hogy kaotikusak a filmjei. Ennek a káosznak, a mozaikszerű építkezésnek az alapjai éppen ezek az „odavetett” karcolatok voltak. A Marc’Aurelio, amelyet félmillió példányban adtak el a háború éveiben, a végnapjait élő olasz fasizmus elleni értelmiségi lázadás egyik bázisa volt, sőt, a filmes neorealizmus egyik bölcsője. Olyan későbbi híres forgatókönyvírók dolgoztak itt, mint Zavattini, Age, Scarpelli. Fellinit is elhódította a film, de az újságíró alakja, a Bikaboijaktól az Édes életen át az És a hajó megy dmű művéig, állandóan visszatér nála. Felírni, akit felesége, örök múzsája, Giulietta Masina „a világ legtündé- ribb morgósának” nevezett, mindig kész volt a komoly, szellemes párbeszédre az újságírókkal: egyenrangú alkotótársnak tekintette őket. Perfelccionista tánczene Lám, mit tesz a médiapropaganda. A brit Jamiroquai zenekar évekig működött a helyi kis közösség legnagyobb örömére, ám világhírtől messze, amikor napon meghallotta őket egy „illetékes”, és szinte egy csapásra tele lett velük a rádió, a tévé, a lapok, pedig ugyanazt csinálták, amit annyi éven át. Bizonyára mindenki emlékszik a Virtual Insanity klipjére, amelyben rejtelmesen mozognak a szobában a bútorok, köztük egy fura, nagykalapos alak táncol, és valami egészen eredeti, dzsesszes hangon énekel. Nos, ő Jay Kay, aki nélkül a Jamiroquai egy lenne a sok ezer funky-diszkó-acid zenekar közül. A Synkronized című, sorrendben negyedik albumon szintén övé a főszerep, nagy példaképének, Stevie Wondemek hatása tagadhatatlan, azonban kapva kapna utána egy jól menő bárzenekar is, valahol Las Vegasban. A kislemezre került Canned Heat még az előző album dalait idézi, néhány szerzemény viszont (Supersonic, Destitute Illusion) sejtetni engedi, merre tendál a zenekar. Bizony, a huszonegyedik század felé, melynek ifjúsága bizonyára továbbra is gyakran felkeresi a táncparkettet, és ott elkel a változatosság, az újító szándék és a kísérletezés. A Jamiroquai egyéni stílust hozott létre, azonnal felismerhető, mégis megunhatatlan jegyekkel. Ezek a zenészek mind hangszereik mesterei, mégis beférnek a kereskedelmi rádiók műsoraiba is, mivel abszolút közérthetőek tudnak maradni. Nem utasítják el a régit, felhasználják, amit használhatónak ítélnek belőle, rengetegféle különböző zenét hallgathatnak az album alapján, és, ami nem mellőzhető tény, a Jay Kay-féle kalapdivat világszerte egyre inkább hódít, (juk) (Sony Music, 1999) Fellini egyenragú alkotótársnak tekintette az újságírókat (Archív felv.)
