Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

2000-04-17 / 90. szám, hétfő

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. ÁPRILIS 17. KOMMENTÁR Kinek üzent Migas? TÓTH MIHÁLY Kerek e világon nincs még egy ország, ahol ne lenne kézzelfogható következménye annak, hogy a kormánykoalíció második legerő­sebb pártjának elnöke látványosan támogatja az ellenzék minisz­terelnök ellen beterjesztett bizalmatlansági indítványát. Szlovákiában úgy alakult a politikai helyzet, hogy félelmében még a legkézzelfoghatóbban érvelő kormánypárti politikus is csak így reagált Jozef Migas és néhány pártbelije radikális lépésére: enyje- bejnye! Az ellenradikalizmus a politikai publicistákra hárítódott, de valljuk be őszintén, ők is csak óvatosan háborogtak. Van szá­mukra enyhítő körülmény. Tudjuk, hogy mi lenne a Dzurinda- kormány alternatívája. Hasonló a közhangulat, mint egykor a Szovjetunióban volt. Ám a máshogy gondolkodókat, a kiútkereső­ket most nem ellenforradalmámak minősítik, hanem vállukra il­lesztik a „Meciar” feliratú disznófejet. Kiváló politikai táptalaja ez a cselekvésképtelenné válásnak. És tör­ténik ez akkor, amikor a választópolgár - elsősorban a legkönnyeb­ben manipulálható, mert legszűkösebben élő - árgus szemmel fi­gyeli, vajon felbukkan-e valaki a politikai elitben, akinek lesz - ha nem is világmegváltó, de legalább kibontakozást ígérő - ötlete. Szellemóriásra vár a plebs, erre a cselekvési válság ősköréből teljes (már bocsánat a képzavarért) nagyságában kibukkan Jozef Migas. Abban a pártban, amely joggal büszke értelmiségi holdudvarára. Abban a politikai káoszban történik ez, amelyben a kormánykoalí­ció csak azzal tudja vigasztalni a megszomorodottakat, hogy az év végéig három százalékkal csökkenti a munkanélküliséget. A szán­dék meghirdetésének pillanatában mindenki tudta, hogy az ígéret: szánalmas blöff. Csak statisztikai csinálmányként valósítható meg. Akárhogy nézzük is, az SDK preferenciái hétről hétre zsugorodnak, és ha nem történik csoda, a „futottak még” kategóriába kerül. Amennyire logikátlan volt Migas pártelnökké válása, legalább any- nyira hasonlít az SDK első embere Euptákra, csak egy kicsit kikupá- lódottabb nála. A történelemmé vált Eupták-jelenségnek az a fő ta­nulsága, hogy szocdem párt két tényező együttes hatása nélkül nem boldogul. Az egyik a bérből élők tömegbázisa, a másik az ér­telmiségi potenciál. Migas üzenete is csak a rendszerváltás gyalog­jaihoz, veszteseihez szól, akárcsak Euptáké. Nem az ő hibája, hogy az SDE üzenetei kezdettől fogva féloldalasak voltak. Vagy a jólfé­sült, tetteikkel inkább polgárgyerekekre emlékeztető történészfiúk üzengettek hazafiasán és privatizátorosan, vagy úgy folyik az üzengetés, ahogy most Migas teszi. Az üzenet sohasem volt egé­szen kiegyensúlyozott, mert nem egészen volt korszerűen szociál­demokrata. A szerző politológaihallgató Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238327, 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Po§ta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Elpattant egy húr NAGY ANDRÁS Jozef Migas tegnapi szavazásá­val de facto elárulta a koalíciót. Ez a politikus nincs tisztában a demokratikus kormányzás alapszabályaival. Miután a múlt héten nem sikerült lemondatnia kollégáját, Pavol Kanist, veresé­get szenvedett a Kosovan- ügyben, el kellett fogadnia a közigazgatási reformot, úgy tű­nik, tegnapelőtt elpattant a húr. Beállt a HZDS-SNS tandembe pótkeréknek. A baloldal elnöke, akinek erejét már a párton belül is megkérdőjelezik, a nyílt tár­gyalások helyett a sehova sem vezető kiskapukeresést válasz­totta. Mire volt jó a múlt heti koalíciós tárgyalássorozat, mi­ért állította akkor még, hogy az SDE támogatja a kormányt, s csak egyes dolgokban nem ért vele egyet? Ez az ember tegnap­előtt bemutatta, egy kommu­(Farkas Ottó felvétele) Áldott az asszonyok között Némely hatalmon levő politikus kordában tartása miatt van szükség a világbanki hitelre Tavaszi bankidény A hét végén Washingtonban tárgyaltak a szlovák bank­konszolidáció finanszírozá­sáról. TUBA LAJOS A világbanki hitelre elvben nincs szükségünk - értett egyet az olva­sókkal folytatott on line internetes beszélgetésében az egyik jónevű gazdasági kommentátor a jegy­bank és a pénzügyminisztérium vezetőivel. De szükségünk van rá, mégpedig a butuska politikusaink kordában tartásához - tette hozzá. Mindenesetre a hét végén dőlt el, hogy a Valutaalap és a Világbank milyen feltételek mellett hajlandó 300-500 millió dollárt hitelezni a szlovák bankkonszolidáció lebo­nyolítására. A hazai ellenállást az váltotta ki, hogy ehhez esetleg egy feltételrendszer is társulna, úgy, ahogyan ezt az önpusztító gazda­ságpolitikát folytató fejletlen or­szágok esetében szokták tenni. Mert ugye nem jelenthetjük ki, hogy a mi országunk nem tartozik ebbe a kategóriába. Különösen ak­kor, amikor az első halovány in­tegrációs siker, az OECD-tagság el­nyerésének legkritikusabb fázisá­ban a parlament kormánypárti el­nöke a kormányfővel kapcsolatos bizalmi szavazáskor úgy viselke­dik, hogy még az oroszbarát ellen­zék sem jut szóhoz a meglepetés­től. Marian Jusko, a jegybank elnö­ke tavasszal a hazai bankvilágban ígérte a nagy tisztulást. A kisbeté­tesek ettől számíthatnának arra, hogy a pénzükért nem jelentkezik olyan bank, amely normális körül­mények között már tízszer csődbe ment volna. Azóta a veszélyes zó­nában levő hazai kisbankok két mentőövet is kaptak. A pénzpia­con tíz százalék alá zuhant kama­tok végett a korábbinál sokkal könnyebben juthatnak új források­hoz, illetve februártól 12 százalé­kért a jegybanktól is bármikor sze­rezhetnek pénzt. Persze, még így is megtörténhet, hogy valaki nem ké­pes áthidalni átmeneti fizetési gondjait. Például azért, mert a töb­biek annyira nem bíznak benne, hogy még a számláikon kihaszná­latlanul álló pénzt sem merik rá­bízni, illetve már olyan értékpapír­jaik sincsenek, amelyeket letétbe helyezhetnének a jegybankban. Ez lenne a vég kezdete, amelynek kö­vetkeztében az életképtelen pénz­intézet eltűnne a színtérről. Janu­árban még azt hallhatuk, hogy több hazai kisbank is a veszélyes zónába került, egyébként ennek eredményeként fogható fel a stra­tégiai befektetők lázas keresése is az elmúlt hónapok során. A közve­tett információk viszont arra utal­nak, hogy legalább egy bank még így is a tönk szélére sodródott - legalábbis a bankszektor már má­sodik hónapja nem képes teljesíte­ni a jegybank által előírt minimális letétet. A jegybank ugyan nem közli, pontosan melyik bank nem volt képes letétbe helyezni az elő­írt összeget, de a sajtó tudni véli, hogy a Szlovák Kreditbankról (SKB) van szó. Az SKB sorsát fi­gyelve azt is érdemes lesz észre­venni, hogy az állami nagyválla­latok pénzével gazdálkodó kis­bank elnöke évekig a „bősi győző” Július Binder volt, és a bank körül mozgó nagyon szűk csoport tagja­inak nevével a komáromi hajógyár agóniájával kapcsolatban is talál­kozhatunk majd. Nyilvánvaló, hogy az SKB évekig körültekintő­nek nem éppen nevezhető módon kezelte az állami vállalatok pén­zét. Most.már csak az a kérdés, a Szlovák Gázművek miért tartotta víz felett a kormányváltás után is, illetve mi a különbség a Meciar-, illetve a Dzurinda-érában gazda­ságtalanul elköltött állami pénz között? A másik hír az Első Kom­munális Bank eladása osztrák be­fektetőnek. Évekig mindenki tud­ta, hogy ez a bank egy nem éppen magyarbarát pártelnök befolyása alatt áll (aki nem tudná, látogas­son el a pozsonyi kirendeltség épületébe). A dél-szlovákiai ön- kormányzatok mégis tömegesen bízták rá a pénzüket, sőt büszkék voltak arra, hogy 28 százalékos kamattal hitelt tudtak szerezni a településüknek ebből a forrásból. Most kíváncsian várjuk, hogy az osztrák tulajdonos miként viszo­nyul majd a nem éppen Európa- konform párt központi irodája je­lenlétéhez a bank épületében. Vé­gezetül a bankvilághoz kötődik a múlt hét következő fontos híre is. A pénzügyminisztérium csütör­tökön jelentette be, eladásra kí­nálja fel gyakorlatilag minden ke­reskedelmi bankban, illetve a Szlovák Biztosítóban meglevő ré­szesedését. A kis- és középnagysá­gú bankokban (Mezőbank 41 szá­zalék, Közlekedési Banka 100 szá­zalék, Postabank 43,5 százalék, Szlovák Kreditbank 53 százalék) ezt nyolc hónapon belül szeretnék lezárni. Nyugodtan kijelenthet­jük, szeretnének ettől megszaba­dulni, hiszen egyetlen felsorolt esetben sem jól menő, nagybefek­tetői érdeklődésre számot tartó bankot kínálnak eladásra. Nagy nyereségre- tehát az államkassza nem számíthat - igaz, ma még ne­héz pénzben felbecsülni annak ér­tékét, hogy a privatizáció követ­keztében esetleg négy olyan bank jelenik meg a hazai piacon, amely esetleg hitelt is folyósít a mezei ügyfeleknek. Persze, az is válto­zásnak tekinthető, hogy kevesebb bank lesz, amelyben az éppen ha­talmon levő politikusok telefonon intézhetnek pénzt a klienseiknek, de emiatt várhatóan nem romlik az kisemberek hangulata. OLVASÓI LEVÉL A nyilvánosság ára Pénzben mért nyilvánosság? Nem vagyok nagy tévéző, mégis hiányo­lok egy tévéműsort: az élő parla­menti közvetítéseket. Amikor Meciar idejében a választópolgár nem követhette saját szemével a törvényhozói munkát, az ellenzék kígyót-békát kiáltott rá. Joggal, de jól felfogott érdekével összhang­ban. Ugyanis a leghatékonyabban befolyásoló eszközből kiszorítva bizonytalanná vált, célt ér-e kriti­kája. Ezért a ‘98-as választási kam­pány idején programjának szerves része volt a parlamenti közvetíté­sek visszaállítása. A hatalomátvé­tel után azonban az ígéretből nem lett semmi. A tegnapi ellenzéknek, a mai kormányzóknak hirtelen ke­vésbé lett fontos a nyilvánosság. Inkább közvélemény-kutatási ada­tokat dobtak be a köztudatba: a parlamenti közvetítések nézettsé­ge 0,x százalék, egy napi közvetí­tés költsége több százezer korona stb. Érdekes, hogy ellenzékben és a kampány idején nem merült fel anyagi vetület. És ha összehasonlí­tást végezhetnénk, bizonyára az jönne ki, hogy a parlamenti közve­títések sokkal olcsóbb „program- csinálást” jelentenek, mint az ülés idején sugárzott műsorok. Ebben az esetben a kieső reklámbevéte­lek sem játszhatnak szerepet, mert a nyilvánosság ára nem fejezhető ki koronában, más szóval: a nyil­vánosság kizárásával történő dol­gok sokkal nagyobb (anyagi) ter­het rónak a társadalomra. A parla­menti történések éjjeli sugárzása felvételről még jelentett bizonyos lehetőséget a kontrollra, legújab­ban viszont Marina Jurcíková ide­iglenes programigazgató - anyagi okokra hivatkozva - azt híreszteli, ezentúl csak az alkotmánytörvé­nyek, illetve a költségvetés tárgya­lását fogja közvetíteni a Szlovák Televízió, azt is csupán felvételről. Milan Knazko kulturális miniszter a kormány szerdai ülésére anyagot terjeszt be a Szlovák Televízió vál­ságának megoldására. Mint mond­ta, tíz év alatt sem sikerült köz- szolgálativá tenni. Igaza van. Egy­re kevésbé szolgálja a közt, ha a TALLÓZÓ KOMMERSZANT Oroszország 2-3 éven belül a világ második legnagyobb fegyverexpor­tőre lesz - nyilatkozta a hadiipart felügyelő orosz miniszterelnök-he­lyettes. Klebanov elmondta: Orosz­ország a 4,3 milliárd dolláros ex­portjával az USA, Nagy-Britannia és Franciaország után a 4. helyet fog­lalja el a fegyvereladók rangsorá­ban. 2001-re Oroszország el akarja érni az 5 milliárdos fegyverexpor­tot, és ha „minden a tervek szerint halad”, az ország 2-3 év múlva a vi­lág 2. legnagyobb fegyverexportő­révé válik, de nem lesz képes arra, hogy visszaszerezze az egykori Szovjetunió vezető helyét a piacon. NEUE ZÜRCHER ZEITUNG A svájci lap szerint a Start-2 szerző­dés oroszországi ratifikálása Moszk­va érdekében állt: az orosz fegyve-' rek állománya elöregedés és a pénz­hiány miatt a szerződésben rögzí­tett szintre zsugorodott, és a ratifi­kálás nyomán Oroszország Európá­ban nagyobb támogatásra számít­hat az új amerikai rakétaelhárító rendszert illető bírálatában. Putyin elnök érdeke, hogy racionális, kiszá­mítható, cselekvőképes pragmati­kusnak tartsák Nyugaton. „Minél élesebb ez a hízelgő kép, annál in­kább remélheti, hogy elhomályosul a nyugati közvéleményben a min­den ésszerűséget és emberi mérté­ket lábbal taposó csecsenföldi hábo­rú” -jegyzi meg a lap. DIE PRESSE Elan Steinberg, a Zsidó Vüágkong- resszus igazgatója a szervezet támo­gatásáról biztosította az Ausztria el­leni EU-szankciókat, és követeli, hogy Ausztria a vagyoni károk meg­térítésével is foglalkozzon. Megle­petéssel vette tudomásul, hogy azok között a kényszermunkások között, akiknek a kárpótlásáról tárgyal, nem szerepelnek a Mauthausenbe deportált zsidók. Steinberg élesen bírálta Jörg Haidert és Wolfgang Schüssel kancellárt, akiről azt mondta, azért engedte be Haidert a kormányba, mert bármi áron kan­cellár akart lenni. DENY Madeleine Albright szombaton el­utazott Kijevből. A tárgyalásairól beszámoló ukrán lapok Putyin orosz elnök ma kezdődő kijevi láto­gatásával hozzák összefüggésbe, hogy az amerikai külügyminiszter előrehozta ukrajnai látogatásának időpontját. A Deny c. ellenzéki lap szerint az ukrán-orosz tárgyaláso­kon kitűnik, Ukrajnának sikerült-e kihasználnia geopolitikai helyzetét. „Putyin nem a tavaszi Kijev megte­kintésére utazik ide. Az első bátorító jelet Albright megadta: Natalja Zarudnaja, Viktor Juscsenko kor­mányfő szóvivője bejelentette, az ukrán kormányfő amerikai látoga­tására május első felében sor kerül” - úja a lap. A Kijevszkije Vedomoszti c. napilap Albright azt mondja: all right c. írásában számol be arról, hogy az amerikai külügyminiszter Washington támogatásáról biztosí­totta a Kucsma és Juscsenko nevé­vel fémjelzett reformokat. választó egyre kevesebbet tapasz­talhat a törvényhozás munkájából. A helyzetért a kormánykoalíció (is) viseli a felelősséget. Ha kíno­sak is számára a foghíjas koalíciós padsorok, ha fülének nem kedve­sek is az ellenzék bíráló szavai, bimbódzó demokráciánk egyik fokmérője: megteremti-e az ilyen­fajta nyüvánosság lehetőségét. Hi­szen nem a közvélemény-kutatási adatok és a könyvviteli kimutatá­sok a mérvadóak, hanem a lehető­ség: nézhessem, ha akarom - amint azt másfél évvel ezelőtt még a jelenlegi koalíció pártjai is han­goztatták. Legfőbb ideje beváltani­uk az egyik legkönnyebben bevált­ható ígéretüket! A. Kis Béla Alistál JEGYZET nistától a demokrácia és a sza­vahihetőség olyan messze van, mint Makótól Jeruzsálem. A párt képviselőinek egy része az elnök szavazása után rögtön je­lezte, nem ért egyet Migassal, Brigita Schmögnerová pénz­ügyminiszter saját lemondását helyezte kilátásba. A párt két csoportra oszlott. Az egyikben Migas és elvtársai, a Devin Bank és a deblokáló banda, a kelet és Meciar felé kacsingatók állnak, a másikban Peter Weiss és az européer szociáldemokrata po­litikát csinálni akarók. Az előző társaságnak szerintem már nincs helye a kormánykoalíció­ban, s mindenkinek jobb lenne, ha akár az alkotmányos többség elvesztése árán is, elhagynák azt. így Mikulás Dzurinda kor­mányfő is nyugodtan alhatna, mert tudná, bár kis szavazat- többséggel, de biztos koalíciót tud a háta mögött. Helyénvaló volt egy újságíró kijelentése, mely szerint a HZDS-nek már van parlamenti elnöke.

Next

/
Thumbnails
Contents