Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)
2000-04-17 / 90. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. ÁPRILIS 17. KOMMENTÁR Kinek üzent Migas? TÓTH MIHÁLY Kerek e világon nincs még egy ország, ahol ne lenne kézzelfogható következménye annak, hogy a kormánykoalíció második legerősebb pártjának elnöke látványosan támogatja az ellenzék miniszterelnök ellen beterjesztett bizalmatlansági indítványát. Szlovákiában úgy alakult a politikai helyzet, hogy félelmében még a legkézzelfoghatóbban érvelő kormánypárti politikus is csak így reagált Jozef Migas és néhány pártbelije radikális lépésére: enyje- bejnye! Az ellenradikalizmus a politikai publicistákra hárítódott, de valljuk be őszintén, ők is csak óvatosan háborogtak. Van számukra enyhítő körülmény. Tudjuk, hogy mi lenne a Dzurinda- kormány alternatívája. Hasonló a közhangulat, mint egykor a Szovjetunióban volt. Ám a máshogy gondolkodókat, a kiútkeresőket most nem ellenforradalmámak minősítik, hanem vállukra illesztik a „Meciar” feliratú disznófejet. Kiváló politikai táptalaja ez a cselekvésképtelenné válásnak. És történik ez akkor, amikor a választópolgár - elsősorban a legkönnyebben manipulálható, mert legszűkösebben élő - árgus szemmel figyeli, vajon felbukkan-e valaki a politikai elitben, akinek lesz - ha nem is világmegváltó, de legalább kibontakozást ígérő - ötlete. Szellemóriásra vár a plebs, erre a cselekvési válság ősköréből teljes (már bocsánat a képzavarért) nagyságában kibukkan Jozef Migas. Abban a pártban, amely joggal büszke értelmiségi holdudvarára. Abban a politikai káoszban történik ez, amelyben a kormánykoalíció csak azzal tudja vigasztalni a megszomorodottakat, hogy az év végéig három százalékkal csökkenti a munkanélküliséget. A szándék meghirdetésének pillanatában mindenki tudta, hogy az ígéret: szánalmas blöff. Csak statisztikai csinálmányként valósítható meg. Akárhogy nézzük is, az SDK preferenciái hétről hétre zsugorodnak, és ha nem történik csoda, a „futottak még” kategóriába kerül. Amennyire logikátlan volt Migas pártelnökké válása, legalább any- nyira hasonlít az SDK első embere Euptákra, csak egy kicsit kikupá- lódottabb nála. A történelemmé vált Eupták-jelenségnek az a fő tanulsága, hogy szocdem párt két tényező együttes hatása nélkül nem boldogul. Az egyik a bérből élők tömegbázisa, a másik az értelmiségi potenciál. Migas üzenete is csak a rendszerváltás gyalogjaihoz, veszteseihez szól, akárcsak Euptáké. Nem az ő hibája, hogy az SDE üzenetei kezdettől fogva féloldalasak voltak. Vagy a jólfésült, tetteikkel inkább polgárgyerekekre emlékeztető történészfiúk üzengettek hazafiasán és privatizátorosan, vagy úgy folyik az üzengetés, ahogy most Migas teszi. Az üzenet sohasem volt egészen kiegyensúlyozott, mert nem egészen volt korszerűen szociáldemokrata. A szerző politológaihallgató Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238327, 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Po§ta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Elpattant egy húr NAGY ANDRÁS Jozef Migas tegnapi szavazásával de facto elárulta a koalíciót. Ez a politikus nincs tisztában a demokratikus kormányzás alapszabályaival. Miután a múlt héten nem sikerült lemondatnia kollégáját, Pavol Kanist, vereséget szenvedett a Kosovan- ügyben, el kellett fogadnia a közigazgatási reformot, úgy tűnik, tegnapelőtt elpattant a húr. Beállt a HZDS-SNS tandembe pótkeréknek. A baloldal elnöke, akinek erejét már a párton belül is megkérdőjelezik, a nyílt tárgyalások helyett a sehova sem vezető kiskapukeresést választotta. Mire volt jó a múlt heti koalíciós tárgyalássorozat, miért állította akkor még, hogy az SDE támogatja a kormányt, s csak egyes dolgokban nem ért vele egyet? Ez az ember tegnapelőtt bemutatta, egy kommu(Farkas Ottó felvétele) Áldott az asszonyok között Némely hatalmon levő politikus kordában tartása miatt van szükség a világbanki hitelre Tavaszi bankidény A hét végén Washingtonban tárgyaltak a szlovák bankkonszolidáció finanszírozásáról. TUBA LAJOS A világbanki hitelre elvben nincs szükségünk - értett egyet az olvasókkal folytatott on line internetes beszélgetésében az egyik jónevű gazdasági kommentátor a jegybank és a pénzügyminisztérium vezetőivel. De szükségünk van rá, mégpedig a butuska politikusaink kordában tartásához - tette hozzá. Mindenesetre a hét végén dőlt el, hogy a Valutaalap és a Világbank milyen feltételek mellett hajlandó 300-500 millió dollárt hitelezni a szlovák bankkonszolidáció lebonyolítására. A hazai ellenállást az váltotta ki, hogy ehhez esetleg egy feltételrendszer is társulna, úgy, ahogyan ezt az önpusztító gazdaságpolitikát folytató fejletlen országok esetében szokták tenni. Mert ugye nem jelenthetjük ki, hogy a mi országunk nem tartozik ebbe a kategóriába. Különösen akkor, amikor az első halovány integrációs siker, az OECD-tagság elnyerésének legkritikusabb fázisában a parlament kormánypárti elnöke a kormányfővel kapcsolatos bizalmi szavazáskor úgy viselkedik, hogy még az oroszbarát ellenzék sem jut szóhoz a meglepetéstől. Marian Jusko, a jegybank elnöke tavasszal a hazai bankvilágban ígérte a nagy tisztulást. A kisbetétesek ettől számíthatnának arra, hogy a pénzükért nem jelentkezik olyan bank, amely normális körülmények között már tízszer csődbe ment volna. Azóta a veszélyes zónában levő hazai kisbankok két mentőövet is kaptak. A pénzpiacon tíz százalék alá zuhant kamatok végett a korábbinál sokkal könnyebben juthatnak új forrásokhoz, illetve februártól 12 százalékért a jegybanktól is bármikor szerezhetnek pénzt. Persze, még így is megtörténhet, hogy valaki nem képes áthidalni átmeneti fizetési gondjait. Például azért, mert a többiek annyira nem bíznak benne, hogy még a számláikon kihasználatlanul álló pénzt sem merik rábízni, illetve már olyan értékpapírjaik sincsenek, amelyeket letétbe helyezhetnének a jegybankban. Ez lenne a vég kezdete, amelynek következtében az életképtelen pénzintézet eltűnne a színtérről. Januárban még azt hallhatuk, hogy több hazai kisbank is a veszélyes zónába került, egyébként ennek eredményeként fogható fel a stratégiai befektetők lázas keresése is az elmúlt hónapok során. A közvetett információk viszont arra utalnak, hogy legalább egy bank még így is a tönk szélére sodródott - legalábbis a bankszektor már második hónapja nem képes teljesíteni a jegybank által előírt minimális letétet. A jegybank ugyan nem közli, pontosan melyik bank nem volt képes letétbe helyezni az előírt összeget, de a sajtó tudni véli, hogy a Szlovák Kreditbankról (SKB) van szó. Az SKB sorsát figyelve azt is érdemes lesz észrevenni, hogy az állami nagyvállalatok pénzével gazdálkodó kisbank elnöke évekig a „bősi győző” Július Binder volt, és a bank körül mozgó nagyon szűk csoport tagjainak nevével a komáromi hajógyár agóniájával kapcsolatban is találkozhatunk majd. Nyilvánvaló, hogy az SKB évekig körültekintőnek nem éppen nevezhető módon kezelte az állami vállalatok pénzét. Most.már csak az a kérdés, a Szlovák Gázművek miért tartotta víz felett a kormányváltás után is, illetve mi a különbség a Meciar-, illetve a Dzurinda-érában gazdaságtalanul elköltött állami pénz között? A másik hír az Első Kommunális Bank eladása osztrák befektetőnek. Évekig mindenki tudta, hogy ez a bank egy nem éppen magyarbarát pártelnök befolyása alatt áll (aki nem tudná, látogasson el a pozsonyi kirendeltség épületébe). A dél-szlovákiai ön- kormányzatok mégis tömegesen bízták rá a pénzüket, sőt büszkék voltak arra, hogy 28 százalékos kamattal hitelt tudtak szerezni a településüknek ebből a forrásból. Most kíváncsian várjuk, hogy az osztrák tulajdonos miként viszonyul majd a nem éppen Európa- konform párt központi irodája jelenlétéhez a bank épületében. Végezetül a bankvilághoz kötődik a múlt hét következő fontos híre is. A pénzügyminisztérium csütörtökön jelentette be, eladásra kínálja fel gyakorlatilag minden kereskedelmi bankban, illetve a Szlovák Biztosítóban meglevő részesedését. A kis- és középnagyságú bankokban (Mezőbank 41 százalék, Közlekedési Banka 100 százalék, Postabank 43,5 százalék, Szlovák Kreditbank 53 százalék) ezt nyolc hónapon belül szeretnék lezárni. Nyugodtan kijelenthetjük, szeretnének ettől megszabadulni, hiszen egyetlen felsorolt esetben sem jól menő, nagybefektetői érdeklődésre számot tartó bankot kínálnak eladásra. Nagy nyereségre- tehát az államkassza nem számíthat - igaz, ma még nehéz pénzben felbecsülni annak értékét, hogy a privatizáció következtében esetleg négy olyan bank jelenik meg a hazai piacon, amely esetleg hitelt is folyósít a mezei ügyfeleknek. Persze, az is változásnak tekinthető, hogy kevesebb bank lesz, amelyben az éppen hatalmon levő politikusok telefonon intézhetnek pénzt a klienseiknek, de emiatt várhatóan nem romlik az kisemberek hangulata. OLVASÓI LEVÉL A nyilvánosság ára Pénzben mért nyilvánosság? Nem vagyok nagy tévéző, mégis hiányolok egy tévéműsort: az élő parlamenti közvetítéseket. Amikor Meciar idejében a választópolgár nem követhette saját szemével a törvényhozói munkát, az ellenzék kígyót-békát kiáltott rá. Joggal, de jól felfogott érdekével összhangban. Ugyanis a leghatékonyabban befolyásoló eszközből kiszorítva bizonytalanná vált, célt ér-e kritikája. Ezért a ‘98-as választási kampány idején programjának szerves része volt a parlamenti közvetítések visszaállítása. A hatalomátvétel után azonban az ígéretből nem lett semmi. A tegnapi ellenzéknek, a mai kormányzóknak hirtelen kevésbé lett fontos a nyilvánosság. Inkább közvélemény-kutatási adatokat dobtak be a köztudatba: a parlamenti közvetítések nézettsége 0,x százalék, egy napi közvetítés költsége több százezer korona stb. Érdekes, hogy ellenzékben és a kampány idején nem merült fel anyagi vetület. És ha összehasonlítást végezhetnénk, bizonyára az jönne ki, hogy a parlamenti közvetítések sokkal olcsóbb „program- csinálást” jelentenek, mint az ülés idején sugárzott műsorok. Ebben az esetben a kieső reklámbevételek sem játszhatnak szerepet, mert a nyilvánosság ára nem fejezhető ki koronában, más szóval: a nyilvánosság kizárásával történő dolgok sokkal nagyobb (anyagi) terhet rónak a társadalomra. A parlamenti történések éjjeli sugárzása felvételről még jelentett bizonyos lehetőséget a kontrollra, legújabban viszont Marina Jurcíková ideiglenes programigazgató - anyagi okokra hivatkozva - azt híreszteli, ezentúl csak az alkotmánytörvények, illetve a költségvetés tárgyalását fogja közvetíteni a Szlovák Televízió, azt is csupán felvételről. Milan Knazko kulturális miniszter a kormány szerdai ülésére anyagot terjeszt be a Szlovák Televízió válságának megoldására. Mint mondta, tíz év alatt sem sikerült köz- szolgálativá tenni. Igaza van. Egyre kevésbé szolgálja a közt, ha a TALLÓZÓ KOMMERSZANT Oroszország 2-3 éven belül a világ második legnagyobb fegyverexportőre lesz - nyilatkozta a hadiipart felügyelő orosz miniszterelnök-helyettes. Klebanov elmondta: Oroszország a 4,3 milliárd dolláros exportjával az USA, Nagy-Britannia és Franciaország után a 4. helyet foglalja el a fegyvereladók rangsorában. 2001-re Oroszország el akarja érni az 5 milliárdos fegyverexportot, és ha „minden a tervek szerint halad”, az ország 2-3 év múlva a világ 2. legnagyobb fegyverexportőrévé válik, de nem lesz képes arra, hogy visszaszerezze az egykori Szovjetunió vezető helyét a piacon. NEUE ZÜRCHER ZEITUNG A svájci lap szerint a Start-2 szerződés oroszországi ratifikálása Moszkva érdekében állt: az orosz fegyve-' rek állománya elöregedés és a pénzhiány miatt a szerződésben rögzített szintre zsugorodott, és a ratifikálás nyomán Oroszország Európában nagyobb támogatásra számíthat az új amerikai rakétaelhárító rendszert illető bírálatában. Putyin elnök érdeke, hogy racionális, kiszámítható, cselekvőképes pragmatikusnak tartsák Nyugaton. „Minél élesebb ez a hízelgő kép, annál inkább remélheti, hogy elhomályosul a nyugati közvéleményben a minden ésszerűséget és emberi mértéket lábbal taposó csecsenföldi háború” -jegyzi meg a lap. DIE PRESSE Elan Steinberg, a Zsidó Vüágkong- resszus igazgatója a szervezet támogatásáról biztosította az Ausztria elleni EU-szankciókat, és követeli, hogy Ausztria a vagyoni károk megtérítésével is foglalkozzon. Meglepetéssel vette tudomásul, hogy azok között a kényszermunkások között, akiknek a kárpótlásáról tárgyal, nem szerepelnek a Mauthausenbe deportált zsidók. Steinberg élesen bírálta Jörg Haidert és Wolfgang Schüssel kancellárt, akiről azt mondta, azért engedte be Haidert a kormányba, mert bármi áron kancellár akart lenni. DENY Madeleine Albright szombaton elutazott Kijevből. A tárgyalásairól beszámoló ukrán lapok Putyin orosz elnök ma kezdődő kijevi látogatásával hozzák összefüggésbe, hogy az amerikai külügyminiszter előrehozta ukrajnai látogatásának időpontját. A Deny c. ellenzéki lap szerint az ukrán-orosz tárgyalásokon kitűnik, Ukrajnának sikerült-e kihasználnia geopolitikai helyzetét. „Putyin nem a tavaszi Kijev megtekintésére utazik ide. Az első bátorító jelet Albright megadta: Natalja Zarudnaja, Viktor Juscsenko kormányfő szóvivője bejelentette, az ukrán kormányfő amerikai látogatására május első felében sor kerül” - úja a lap. A Kijevszkije Vedomoszti c. napilap Albright azt mondja: all right c. írásában számol be arról, hogy az amerikai külügyminiszter Washington támogatásáról biztosította a Kucsma és Juscsenko nevével fémjelzett reformokat. választó egyre kevesebbet tapasztalhat a törvényhozás munkájából. A helyzetért a kormánykoalíció (is) viseli a felelősséget. Ha kínosak is számára a foghíjas koalíciós padsorok, ha fülének nem kedvesek is az ellenzék bíráló szavai, bimbódzó demokráciánk egyik fokmérője: megteremti-e az ilyenfajta nyüvánosság lehetőségét. Hiszen nem a közvélemény-kutatási adatok és a könyvviteli kimutatások a mérvadóak, hanem a lehetőség: nézhessem, ha akarom - amint azt másfél évvel ezelőtt még a jelenlegi koalíció pártjai is hangoztatták. Legfőbb ideje beváltaniuk az egyik legkönnyebben beváltható ígéretüket! A. Kis Béla Alistál JEGYZET nistától a demokrácia és a szavahihetőség olyan messze van, mint Makótól Jeruzsálem. A párt képviselőinek egy része az elnök szavazása után rögtön jelezte, nem ért egyet Migassal, Brigita Schmögnerová pénzügyminiszter saját lemondását helyezte kilátásba. A párt két csoportra oszlott. Az egyikben Migas és elvtársai, a Devin Bank és a deblokáló banda, a kelet és Meciar felé kacsingatók állnak, a másikban Peter Weiss és az européer szociáldemokrata politikát csinálni akarók. Az előző társaságnak szerintem már nincs helye a kormánykoalícióban, s mindenkinek jobb lenne, ha akár az alkotmányos többség elvesztése árán is, elhagynák azt. így Mikulás Dzurinda kormányfő is nyugodtan alhatna, mert tudná, bár kis szavazat- többséggel, de biztos koalíciót tud a háta mögött. Helyénvaló volt egy újságíró kijelentése, mely szerint a HZDS-nek már van parlamenti elnöke.
