Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

2000-04-15 / 89. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. ÁPRILIS 15. Csokornyakkendő Útálom a kötőszavakat, ismer­tem egyet, csokomyakkendőt vi­selt és folyton hazudott, sőt ha- zu-do-zott..., mondta Brukner Szigfrid Lázár Ervin meséjében. És most ki nem mond igazat? - kérdem én, amikor azt firtatom, ki kezdeményezte az osztrák kancellár magyarországi meghí­vását. Végül is mindegy, magam azt a verziót tartom a legérzékle- :sebb megfogalmazás nak, mint Martonyi kül ügyminiszter mondott. Eszerint az osztrák fél vetette fel a kormányfői találkozó lehetőségét és Orbán miniszterelnök késznek mutatkozott rövid munkalátogatá­son fogadni az osztrák kancellárt. Rutindolog, mondhatnánk, ha nem jyekeznénk annyira a Európai Unióba. Pedig minden erőnkkel azon vagyunk, csak hát néha igyekszünk azt hinni, hogy mi fújjuk a passzát szelet. Egy szónak is száz a vége (nem dakota közmondás), nem a legszerencsésebb, hogy éppen mi akarjuk kihozni a karantén­ból Ausztriát. Az EU 14 tagálla­ma nem nézi jó szemmel, hogy Ausztriában fekete-kék koalíció került hatalomra, a jobb szövet­kezett a szélsőjobbal. Eközben a magyar kormány azzal érvel, hogy mi nem vagyunk uniós ta­gok, a kétoldalú kapcsolatban kell keresni az érintkezést a szomszéddal, elviekben egyetér­tünk az EU-val, a módszer azon­ban más. Azt is felhozza érvként a hivatalos magyar politika, hogy az uniós csatlakozásunkat ez nem befolyásolja hátrányo­san. Erre csak azt lehet mondani (ismét nem dakota mondással), nyugtával dicséljék a napot. A- zért érkeztek más jelzé­sek is, a budapesti fran­cia nagykövet például azt nyilatkozta, Orbán azt hív meg, akit akar, de azért nekik például eszükbe sem jutna meghívni Schüsselt, és egyáltalán osztrák poli­tikust. Ahogy értelme­zem a nagykövet igen diplomatikus szavait, a romát nem látom di­cséretnek. Persze, ez rá nézve rossz. Majd ő is megkapja a magáét, mint az amerikai vagy az uniós nagykövet. Ők a ma­gyar médiaügyekben bátorkod­tak néhány apróságot mondani, a felsőbb válasz az volt, nem is­merik a helyzetet. Az a lényeg, hogy nálunk fent mindent job­ban tudnak. Csak egyet felejte­nek el, nem az Unió akar csatla­kozni hozzánk. Dakotául ezt úgy mondják: apró nuance. A szerző a Magyar Hírlap mun­katársa KOMMENTÁR Migas bombaöngólja SÓKI TIBOR Mikulás Dzurinda miniszterelnök joggal mosolyoghatott az ellene kezdeményezett bizalmadansági indítvány parlamenti vitája végén: a helyén maradt. A mostani vita azonban mégsem volt olyan felesleges, mint az eddigiek, a miniszterek elleni bizalmatlansági indítványok körüli cirkusz. Végleg kiderült, hogy az SDL teljesen kiszámíthatat­lan, romboló erő a kormányban. Annak ellenére, hogy kormánypárt, tehát egyértelműen támogatnia kellene a miniszterelnököt, a szava­zás előestéjén még teljesen bizonytalan volt, hogy viselkednek majd képviselői, többen feltételekhez kötötték Dzurinda támogatását. Né- müeg megnyugodtak a kedélyek, amikor a párt miniszterei bejelen­tették, nem rakják a kötelet saját nyakukba. Elvégre a kormányfővel a kabinetnek is mennie kellett volna. Aki azonban azt hitte, ezzel vége az izgalmaknak, tévedett. Jozef Migas felszólalása után néztek össze tanácstalanul azok, akiket rossz sorsuk csütörtökön a parlamentbe vetett: „Mi van? Most akkor mit akar ez?” Az SDL elnöke még a tör­vényhozásbeli fölszólalását is kommunista propagandának tűnő po­pulista handabandázásra használta ki. Mintha egy ellenzéki politi­kust hallottunk volna. A kormány átalakítását sürgette, a stílusváltás fontosságát ecsetelte, és természetesen arról is beszélt, hogy nem le­het további megszorító intézkedésekkel gyötörni a népet. Szép sza­vak, de nem árt tudni, milyen szándékot rejtenek. Migas maga is tud­ja, hogy a neheze mögöttünk van. A népszerűden intézkedések javát meghozták, s szakértők szerint idén, de legkésőbb jövőre az átlagem­berek is megérzik a helyzet javulását. Akár tiltakozik Migas, akár nem. Azért beszélt ellenzékiként, hogy később elmondhassa, ő kész­tette jobb belátásra Dzurindát. Képtelen felülkerekedni a pánikhan­gulaton, amely pártja csökkenő preferenciái miatt uralkodott el rajta. Olyannyira, hogy a kormány és az ország érdekeit feledve bármit hajlanó megtenni népszerűsége növeléséért. Felszólalásával azonban valószínűleg öngólt rúgott. Elvégre a józan szemlélő végérvényesen rájöhetett, ez az ember és ez a párt belülről bomlaszija a kabinetet. Nem a kormány, az SDL érett meg egy alapos átalakulásra. Azon az úton ugyanis, amelyen most halad, visszavedlik azzá, ami volt. A bal­oldal kiszámíthatatlansága még politikai tragédiát is eredményezhet. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek- (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Csütörtöktől ez az SDL új lógója, személyesen Migas választotta. Tudod, az öngólt nehezebb lerajzolni. (Peter Gossányi karikatúrája) A virágvasárnap a húsvét előtti utolsó vasárnap, ekkor vonult be Jézus Jeruzsálembe Nagyheti hiedelmek Holnap, április 16-án, virág- vasárnap megkezdődik a húsvét előtti nagyhét, 19-én este pedig a zsidóság ünne­pe, a hét teljes napon át tar­tó peszah. MTI-HÁTTÉR A húsvét a keresztények legna­gyobb ünnepe, ekkor emlékeznek meg Krisztus feltámadásáról. A zsidóság a peszah ünnepét annak jegyében tartja meg, hogy ekkor szabadította ki a Teremtő a zsidó népet az egyiptomi rabszolgaság­ból, és vezette ki a népet Egyip­tomból. A peszah szó is erre utal, jelentése elmenni, elvonulni. Az ókeresztények húsvét ünnepét kezdetben a héber időszámítás szerinti niszán hónap 14-én tartot­ták, függetlenül attól, hogy az me­lyik napra esett. Azután hosszú időn keresztül minden vasárnap megemlékeztek Krisztus feltáma­dásáról. A zsinat 325-ben határo­zott arról, hogy a húsvétot az első tavaszi holdtölte utáni vasárnapon kell megünnepelni. A keresztény vallási előírások sze­rint Krisztus feltámadásának ün­nepét böjti időszak készíti elő, a húsvét szó éppen ennek a végét je­lenti. A böjti időszak hamvazószer­dától (az idén március 8-ától) nagyszombatig (április 22.) tart. Mivel a vasárnapok a keresztény­ség kezdetétől nem számítanak böjti napnak, ez a periódus össze­sen 40 napot foglal magában. A nagyhét a virágvasámappal kez­dődik. Ez a húsvét előtti utolsó va­sárnap, a Messiás győzelmes ünne­pe, ekkor vonult be Jézus Jeruzsá­lembe, a szent városba. A virágvasárnapi szertartás ma­napság gyakran barkaszenteléssel kezdődik, majd körmenettel foly­tatódik. Közép- és Észak-Európá- ban a barkaág a megújuló élet, te­hát a föltámadás jelképe. Más vi­dékeken barka helyett pálmaágat vagy olajfaágat használnak. Nagy- csütörtökön a liturgia fontos moz­zanata az olajszentelés, a meg­szentelt olajat az év folyamán a ke­resztelés, a bérmálás, a pap- és püspökszentelés, továbbá a bete­gek szentségének kiosztása köz­ben használják. Nagycsütörtök es­téjén Jézus búcsúvacsorájára em­lékezik a keresztény világ. A nagypénteki szertartások a dél­utáni órákban kezdődnek, mivel Jézus délután 3 óra körül halt meg a kereszten, a Golgota hegyén. Ezen a napon a felnőtt hívők szigo­rú böjtöt tartanak: húst egyáltalán nem fogyasztanak. A nagyszombat, amikor Jézus a sírban feküdt, a csendes szomorú­ságé és az önkéntes böjté, ezen a napon Magyarországon húsvéti körmeneteket tartanak. A keresz­tények ősidők óta virrasztanak ezen az éjszakán. Vasárnap, a feltámadás napján ün­nepi szentmiséket tartanak. A hús­vét hétfőhöz, az ünnep második napjához kapcsolódik az ételszen­Egy erdőcsősz eskü alatt vallotta, hogy nyula ott­hon öt tojást rakott le. telés hagyománya, és ehhez a nap­hoz számos szimbólum és népi hie­delem kötődik. A húsvéti gyertya Krisztust, a világ világosságát jelképezi. Ezt az oltár közelében, külön állványon helye­zik el, és a húsvéti időszak végéig, pünkösdig ott tartják. A nagyméretű, díszítésekkel ékesí­tett gyertyán a kereszt, az alfa és az omega betű, valamint az adott esztendő évszáma látható. A két görög betű a kezdetet és a véget jelképezi. A gyertyába kereszt alakban beleszúrt öt tömjénszem Krisztus sebhelyeit idézi fel. A népi hiedelem szerint a tojás az életet, az újjászületést szimbolizál­ja. A nyúl a húsvéti tojáslerakás szerepét csak mintegy 300 évvel ezelőtt vette át. Egyes népek jelké­pei szerint a kakas, a róka, a daru­madár, ületve a gólya „hozta a to­jást”. Vélekedések szerint elkép­zelhető, hogy a húsvéti nyúlhoz kötődő hagyomány egy ügyetlen péknek köszönhető, aki a húsvéti áldozati bárányt ábrázoló kenyér­nek túl hosszú fület készített. A téma kapcsán mintegy 250 évvel ezelőtt a frankföldi Ansbachban egy erdőcsősz eskü alatt jegyző­könyvbe diktálta a helyi vadászha­tóságnál, hogy egy nyúl, amelyet otthon faládában tartott, öt tojást rakott le. Vallomását a hivatalos vizsgálat is megerősítette... Virágvasárnapi szokás az úgyneve­zett kiszehajtás, azaz a tél temeté­se. A lányok egy szalmabábut női ruhába öltöztetnek és körülhor­dozzák a faluban. Azután levet­kőztetik, a szalmát pedig elégetik vagy vízbe dobják. A nagyhéten valamikor a hétfő volt a nagymosás napja. Kedden kívül- belül kimeszelték a lakóházat, szerdán pedig elvetették a saláta- és a hagymamagot. Csütörtökön zöld növényt főztek, hogy a termés jó legyen. Ezen a napon nem volt szabad mosni illetve kiönteni a vi­zet, mert ahány cseppet kiöntenek, annyi bolha jelenik meg a házban - tartotta a hiedelem. Péntek volt a féregűző nap, amikor különböző rituálékat végeztek, hogy a háztól távol tartsák a bolhákat, poloská­kat, csótányokat, valamint a rág­csálókat. Ekkor sütötték az asszo­nyok a húsvéti kiscipót is. A pénte­ki kiscipót az ajtó-szemöldökfa fö­lé tették, hogy elhárítsa a villám- csapást. A húsvét hétfő régi neve - a locsol- kodás szokására utalva - vízbeve­tő, vízbehányó hétfő. A locsolás után a legényeket, akik festett to­jást kaptak ajándékba, tojással és borral vendégelték meg a lányok, asszonyok. A második világháború után a férfiak többsége már kölni­vízzel kereste fel a lányos házakat. TALLÓZÓ INFORMATION A koppenhágai újság arra hívta fel a figyelmet, hogy könnyen öngól le­het az Európai Unió Ausztria-elle- nes intézkedéseiből. A lap szerint az Európai Unió Ausztria elleni kezde­ményezésének fontos célja volt, a 14 állam- és kormányfő ezzel jelez­te: a szervezet annyira komolyan veszi az emberi jogokat, hogy saját tagjai között is kész messze ható in­tézkedésekre. Az akció azonban olyan gyengeségektől szenvedett, hogy előre látható volt: viták lesz­nek a fenntarthatóságát illetően. Nemcsak az a probléma, hogy egy olyan kormány ellen léptek fel, amely eddig még semmi rosszat nem tett, hanem az is, hogy nem ha­tározták meg, mikor tekintik az ak­ciót sikeresnek és befejezhetőnek. A tények azt mutatják, hogy az Auszt­ria elleni szankciók konkrét célok hiányában könnyen öngólhoz ve­zethetnek. Ezzel egy olyan akció hi­úsulna meg, amelynek az Európai Unió emberi jogokkal kapcsolatos tudatos magatartását kellett volna hangsúlyoznia. FÁZ Az Ausztria elleni EU-szankciók fel­oldását sürgette a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A tekintélyes német napilap szerint a brüsszeli lé­pések nem érték el a meghirdetett célt: az FPÖ kormányra jutásának megakadályozását, illetve a Schüssel-kormány elűzését. Ehe­lyett a 14 EU-tagállam egyre mé­lyebbre hatol a zsákutcába, olyan éles konfrontáció felé, amely az unió összetartó erejét és reformjait fenyegeti. A büntetőakció jóval több kárt okozott, mint amennyi haszonnal járt. Haider nevét Euró­pán kívül is ismertté tette, miköz­ben elsősorban a tagjelöltek köré­ben csorbát szenvedett az EU tekin­télye: egy tagállam demokratikus véleményformálási folyamatába történt beavatkozással a tizenné- gyek éppen a demokrácia és jogál­lamiság alapvető értékeit hagyják figyelmen kívül, amelyeket védel­mezni akarnak. Ha az EU nem akar­ja, hogy nehéz idők váljanak rá, ak­kor fel kell oldania a szankciókat. KURIER A bécsi lap tegnap „Orbán a Romá­niával folytatandó környezeti há­ború ellen” címmel közölt háttér­írást. A szerző megállapítja: Orbán Viktor pénteki romániai látogatá­sának célja annak megakadályozá­sa, hogy a folyók vize után a politi­kai légkör is megmérgeződjön. A találkozón ismét válsághangulat uralkodhat, ha ezúttal másféle is, mint a korábbi kapcsolatok eseté­ben - írta a lap. Emlékeztetett arra, hogy amióta Magyarország 1920- ban kénytelen volt átadni Románi­ának Erdélyt mintegy kétmillió ma­gyarral, kölcsönös vádaskodások terhelték a kapcsolatokat. Most a környezeti háború a történelmi megbékélés szakaszában robbant ki. Háborús hangot ugyan mindkét országban csak a szélsőséges erők űrnek meg, de ezzel veszélyeztetik az enyhülés légkörét. Románia környezetvédelmi minisztere vi­szont békésen, de határozottan el­zárkózott attól, hogy aláírja a sze­rinte „elfogadhatatlan” kárbecslé­seket tartalmazó megállapodást. Magyarország mind az aranybánya ausztráliai tulajdonosát, mind a ro­mán államot felelősnek tekinti, és szükség esetén elmegy egészen a hágai törvényszékig. VISSZHANG Hathatós lépéseket - Új Szó, április 3. Nagy az önbizalom Valóban megdöbbentő a magyar politikusok közömbössége a Szlo­vákiai Magyar Pedagógusok Or­szágos Találkozója iránt, ennél is fölháborítóbb Dolník Erzsébet nyi­latkozata, hogy szerinte az ő je­lenlétével biztosítva volt az MKP oktatási képviselete a fórumon. Ha csak arról van szó, s erre tett ígéretet, hogy átadja az MKP or­szágos elnökségének a pedagógu­sok által megfogalmazott igénye­ket, akkor valóban elég az ő jelen­léte is - viszont ahogy Kmotrik Pé­ter írásából kiveszem, az oktatás­ügyi kérdésekben való döntésho­zatalhoz vártak segítséget a meg­betegedett előadóktól. A nyilatko­zatban kicsi sértődöttség is érez­hető. Az érintettek mintha megfe­ledkeznének arról, hogy a politi­kusnak az adófizető polgár pénzé­ért szolgálnia kell, és el kell tűrnie a kritikát. Érdekes és érdemes vol­na megtudni, kitől is várnak sze- - gény pedagógusaink tanácsot, se­gítséget, hathatós lépéseket, mi­lyen szaktudással rendelkeznek azok, akiket Dolník Erzsébet egy személyben tud képviselni. A volt kolléganő szereti tanárnőnek titu­lálni magát, holott sem egyetemi, sem főiskolai végzettsége nincs. Anno a kommunizmusban mint képesítetlen tanerő került be a Lé­vai Pedagógiai Középiskolába. Nem vonom kétségbe óriási szak­mai tudását, mert ahhoz, amit a szakmán belül vállalt, bizonyára szükségeltetik, de akkor ne csak a prezentációt csinálja s az üzene­tek átadását ígérje meg. Tóth Károly Zselíz Forró Evelyn VENCÉGKOMMENTÁR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents