Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)
2000-04-13 / 87. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2000. ÁPRILIS 13. TÉMA: A HOLOCAUST ÁLDOZATAINAK EMLÉKNAPJA Negyvennégyben a tábor teljes erővel működött. 20 ezer embert likvidáltak naponta a gázkamrákban. A népirtás örök szimbóluma Néhány gyerek életben maradt. Őket a felnőttek rejtegették, de „hivatalosan" is életben hagytak több gyereket a nácik - kísérletezés céljából. Akik megmenekültek, a karjukra tetovált számot mutatják. Aki érez magában bátorságot és elmegy Auschwitzba, dobogó szívvel, elszorult torokkal járja végig azt az utat, amely emberek millióinak az út végét jelentette. Április 13.1951 óta a holocaust áldozatainak emléknapja. Annak a hatmillió zsidónak az emlékére, akik a II. világháború alatt pusztultak el a németek haláltáboraiban. ÖSSZEÁLLÍTÁS A kémények már nem füstölnek, a 90x90 centiméter alapterületű „állócellákba” nem zárnak foglyokat (négyet egy cellába), mégis félelmet ébreszt a látvány. A vitrinekben hajkupacok - „csak” 7000 kilót találtak a tábor felszabadításakor, ezt már nem tudták elszállítani a bajor- országi feldolgozóüzemeknek, kilóját 50 pfenningért... Hány nő hajából készülhetett manac? Hány darab szemüveg van a vitrinekben? Auschwiztz, vagyis Oswiecim a népirtás szimbóluma. A történelem bővelkedik rémtettekben. Hitler előtt is követtek el iszonyú bűnöket. Válogatott kínzásokat eszeltek ki az ókorban, a középkorban is, de ami Auschwitz előtt történt, az más kategóriába tartozik. „Itt valósult meg a zsidók tömeges, azonnali kiirtása, de a lengyeleké, cigányoké is. Az áldozatok között más nemzetiségűek is voltak” - írta Günter Grass. Miért éppen Auschwitz lett a szimbólum? Hiszen több helyen működtek táborok. Elsősorban azért, mert a többit (Majdanek kivételével) a németeknek sikerült eltüntetni. Másodsorban azért, mert Auschwitz egyszerre volt megsemmisítőtábor és a megmenekülés lehetősége. Akiket nem küldtek azonnal a gázba, azok rabszolgamunkát végezhettek. Auschwitzi nem sokan élték túl - mégis összehasonlíthatatlanul többen, mint a chelmnói, treblinkai, sobibori táborokat. A treblinkai haláltáborról alig tudunk valamit, de Auschwitzból még a háború alatt kiszivárogtak információk. Ez volt a legnagyobb koncentrációs tábor (a hozzátartozó 40 altá- borával). Az egykori kaszárnyákat alakították át (majd bővítették), s eredetileg csupán 10 ezer fogoly elhelyezésére szánták. Az átalakítáAz ételt orvosságként adagolták a legyengült embereknek. son 300 helyi zsidó dolgozott, majd 1940. május 20-án Gerhard Palitz Rapportführer Robert Höss kérésére 30 német foglyot - bűnözőket! - vitt a sachsenhauseni koncentrációs táborból Auschwitzba. Ők lettek az első számú barakk lakói, az 1-30-as sorszámot kapták (később a többi fogoly felügyeletét látták el). Június 14-én érkezett az első transzport: lengyel politikai foglyok a tamówi börtönből. A 31-758-as számokat kapták. Negyvennégy nyarán a tábor teljes erővel működött: napi 20 ezer ember likvidálását tették lehetővé a gázkamrák és a krematóriumok. Negyvennégy júliusában a szovjetek felszabadították a majdaneki tábort, s ez vészjel volt az auschwitzi- birkenaui tábor vezetésének; hozzáláttak a kartotékok, névsorok valamint a gázkamrák és krematóriumok kiszolgáló személyzete megsemmisítéséhez is. Október 7-én, amikor a IV-es krematórium „dolgozóit” akarták likvidálni, lázadás tört ki. Akkor 450 fogoly pusztult el - harc közben vagy később megölték őket. 1945. január 17-én álltak a foglyok utoljára az Appelplatzon. A következő napokon 58 ezer foglyot indítottak útnak (gyalogosan) - mert el akarták tüntetni a halálkombinátot. A becslések szerint 9-15 ezren pusztultak el út közben (megfagytak, kimerültek, agyonlőtték őket). Az evakuált foglyok ellen elkövetett bűncselekményeket a tömegsírok bizonyítják. A legtöbbet (közel hatvanat) Felső- Sziléziában tárták fel, Csehországban és Morvaországban mintegy 50-et. Auschwitzot és Birkenaut 1945. január 27-én szabadították fel az I. Ukrán Front katonái. A volt foglyok nagy része súlyos beteg volt, azonnali kezelésre szorult. Az ételt orvosságként adagolták nekik - naponta háromszor egy kanál krumplikását, majd fokozatosan emelték az adagot. Az ápolónők - több héttel a felszabadítás után - kenyérdarabokat találtak a betegek matraca alatt; másnapra tartalékolták az élelmet, mert nem hitték, hogy kapnak enni. Féltek a fürdetéstől és az injekciótól... A gondos ápolásnak köszönhetően a volt foglyok néhány hét múlva távozhattak. „Augusztus tizenötödikéig az összes zsidónak el kell hagynia Krakkót. Jó, de hova menjünk?" Egy zsidó kislány naplójának részletei Irena Gluckot kamaszlányként érték a szigorú intézkedések. További sorsáról nem tudni, valószínűleg elpusztult, de a naplója megmaradt. Krakkó, 1940 március Megismertem egy nagyon kedves, intelligens fiút. Henek Redisnek hívják, az első, akivel jártam, és azt hiszem, szerelmes vagyok. Második gimnáziumba jár. Nem magas, a szeme kék, gyönyörű hosszú szempillája van és szőke haja. Cesia az unokabátyámba, Julek Gluckba szerelmes, Julka Janek Eisenbe. Több barátnőm volt már, de egyiküket sem szerettem annyira, mint Cesiát és Jankát. 1940 május Jelenleg nem járok iskolába. Mint mindenki, én is karszalagot viselek, a villamoson csak hátul utazom, és nem járhatunk a parkba sem. 1940július Ebben a hónapban leszek tizenhat éves. Szeretném vidáman megünnepelni a születésnapomat, de lehetséges ez Cesia nélkül, ilyen körülmények között? Ma van anya és apa huszadik házassági évfordulója. Gyűlölöm a várost, ki a zöldbe vágyom, a hegyekbe, vidékre. Itt strandolni sem szabad, a parkba is tilos menni. Ez az egész olyan iszonyatos, hogy képtelenség leírni. Augusztus tizenötödikéig az összes zsidónak el kell hagynia Krakkót. Jó, de hova menjünk? Vonat sincs a számunkra. Niepolomice, 1941 március Nincs szekrényünk, íróasztalunk, még székünk sem. Teljesen elsikkadok. Amit az iskolában megtanultam, elfelejtettem. 1941 december Borzasztó idegesség uralkodik nálunk. A Judenrat szerint be kell szolgáltatni a bundákat, mindenféle szőrmeholmit, itt meg dúl a tél, térdig ér a hó. A mamának nem kellett volna odaadnia azoknak a semmirekellőknek a bundáját. A lakásban olyan hideg van, hogy sírni volna kedvem. 1942január A mama tegnap meghúzta a derekát, rosszul érzi magát, nem bír mozogni. 1942 március Nagyon aggódom, ugyanis Janka azt írta, hogy Cesia mindenét elvesztette, egyszerűen nincs mit felvennie. A barátnői segítenek rajta. Én hülye pedig valami csecsebecsét küldtem neki. 1942 április Krakkóban iszonyú dolgok történnek. Ártatlan embereket börtönöz- nek be, kínozzák őket, gyakran feleségük, a gyerekeik szeme láttára. Most már tulajdonképpen minden tilos. 1942 június A gettó Szodoma és Gomorra. Az emberek elveszítik a fejüket. Lakótömbönként lakoltatják ki az embereket. A mi házunkban negyvenen vagyunk. 1942 július Iszonyatos hangú búcsúlevelet kaptam Cesiától. Kitelepítik őket Przemyslből. Nem tudja, nem történik-e vele valami még rosz- szabb. Nem, ilyesmi lehetetlen. Ó Isten, hol vagy? Olyan ostoba vagyok... Cesia, talán mégis van remény? 1942 augusztus Most indulnak hozzánk. Mi is sorra kerültünk. Kétségek közt hányódom. Mit tegyünk? Azt hiszem, megszököm. Kedves naplóm, sajnos meg kell tőled válnom. TANÚVALLOMÁSOK ,/l német népnek joga van ahhoz, hogy uralma alá hajtsa Európát s a német nép germán birodalmává alakítsa.” (Hitler szavai 1937 novemberében, az SS sonthofeni Politikai Iskolája növendékeihez) „A Führer parancsot adott a zsidókérdés végleges megoldására. Nekünk, az SS-nek kell ezt a parancsot teljesítenünk. A Keleten levő haláltáborok nem tudnak megbirkózni a nagyszabású feladatokkal. Éppen ezért Auschwitzot jelöltem ki erre a célra, mivel közlekedési szempontból előnyös helyzetben van, s területét könnyű elszigetelni és álcázni.” (Himmler kijelentése 1941 nyarán) „A szlovák kormány 500 márkát fizet minden egyes zsidó átvételéért, s ezen felül fedezi a szállítási költségeket is.” (A hitleristák 1941. március 10-én kelt leveléből) „Hajnali 3 órakor voltam először „különleges” akción. Dante pokla ehhez képest valóságos vígjáték. Nem ok nélkül nevezik Auschwitzot haláltábomak.” (Johann Kremer SS-orvos emlékiratai) „... megnyugtatóan hatott rám (a ciklon B alkalmazása, a szerk. megj.), hiszen hamarosan meg kellett kezdenünk a zsidók tömeges kiirtását, s eddig sem én, sem Eichmann nem tudtuk, hogyan is fogjuk ezt megvalósítani... Most megtaláltuk a megfelelő gázt és a megfelelő eljárást.” (Höss visszaemlékezéseiből) „Küldjétek sürgősen két tekercs filmet 6x9-es fényképezőgéphez. Fényképezni tudunk. Küldünk egy fényképet a birkenaui táborból, a gázkamrákról. A képen egy szabadtéri máglya látható, ilyeneken égetik el a holttesteket, mert a krematóriumok nem győzik. A máglya előtt az elégetésre váró holltestek láthatók. A másik fénykép az erdőben azt a helyet mutatja, ahol az emberek az állítólagos fürdéshez vetkőznek - innen a gázkamrákba hajtják őket. A tekercset minél előbb küldjétek. Nagyítás után - véleményünk szerint - tovább lehet küldeni a felvételeket.” (Részlet a tábori ellenállási mozgalom által kijuttatatott levélből) „A börtön magányában eljutottam ahhoz a keserű felismeréshez, milyen szörnyű bűnöket követtem el az emberiség ellen. Mint az auschwitzi haláltábor parancsnoka megvalósítottam a III. Birodalom aljas, népgyilkos terveinek egy részét... Felelősségemért életemmel fizetek...” (Rudolf Höss volt táborparancsnok szavai a halálos ítélet végrehajtása előtt) Még nem tudták, mi vár rájuk (Archiv felvételek) „Láttunk egy ládát, benne preparált emberi bőröket" Döbbenetes helyszín FELDOLGOZÁS Zofia Nalkowska, a huszadik század egyik kiváló lengyel írónője a második világháború éveit és a hitleri megszállás időszakát szülővárosában, Varsóban töltötte. A háború után tagja lett a Hitleristák Háborús Gaztetteit Vizsgáló Nemzetközi Bizottságnak, s mint ilyen, beutazta azokat a helyeket, ahol Lengyelországban a megszállás alatt koncentrációs táborok voltak. A látottakról könyvben számolt be. Az egyik döbbenetes helyszín egy kis vörös téglaépület a Gdansk melletti Wrzeszczben, a Bonctani Intézet közelében: „...a kihűlt tűzhelyeken láttunk egy sötét lével telt óriási üstöt. Va- lalti, aki ismerte az itteni helyzetet, felemelte az üst tetejét, s egy piszkavassal kihúzott belőle egy kifőtt, megnyúzott emberi törzset, amelyről még csörgött a sötét lé. Láttunk egy ládát is, s benne rétegenként lerakva a zsiradéktól megtisztított, vékonyra preparált emberi bőrök. Egy polcos állványon marónátronnal telt üvegek, a fal mellett, a kőfalba beépítve, egy öblös üst mésztejjel és egy hatalmas kemence, amelyben a hulladékot és a csontokat égették el. Végül egy magas asztalon, fehéres színű, ripacsos szappandarabok és néhány szappannal szennyezett fémforma.” „Az auschwitzi koncentrációs táborba hurcolt gyermekek tudták, hogy meg kell halniuk. A kisebb gyermekeket, akik még nem tudtak dolgozni, elválasztották szüleiktől, és vitték egyenesen a gázkamrába. A szelekciót úgy végezték, hogy a gyermekek sorban elvonultak az egy méter húsz centiméter magasan függő rúd alatt. Tisztában volak a pillanat komolyságával, s a kisebbek, a rúdhoz közeledve, kihúzták magukat, s kifeszülve, lábujjhegyen lépkedtek, hogy a fejükkel érintsék a rudat, s így életben maradhassanak.” Az oldal anyagát összeállította: Kopasz-Kiedrowska Csilla Az auschwitzi tábor és altáborai
