Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)
2000-04-13 / 87. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. ÁPRILIS 13. KOMMENTÁR Egy kis támogatás SÓKI TIBOR Pozsonyban járt Jósé Maria Aznar López. A hosszú nevű spanyol miniszterelnök látogatása különös gesztusnak tekinthető. Nemrégiben nyerte meg a választásokat - immár másodszor s első útja az eddigi spanyol hagyománnyal ellentétben Marokkó helyett a szlovák fővárosba vezetett. Ráadásul kormányalakítás előtt, ami szintén szokatlan jelenség a spanyol diplomácia történetében. A sietség, amivel Aznar igyekezett eleget tenni szlovák kollégája, Mikulás Dzurinda meghívásának, igen erőteljes gesztus. Márpedig a diplomáciában a gesztusok sokszor a kommunikáció nagyon fontos elemei. A spanyol kormányfő nem titkolta, látogatásának elsődleges célja a szlovák euroatlanti integráció támogatása. Ez különösen pozitív jel, hiszen az uniós tagságra készülő közép- és kelet-európai államokban sokan attól tartottak, az Unió „szegényebb- jei” - köztük Portugália és Spanyolország - igyekeznek majd elodázni a bővítést, hogy ne aprózódjon el a fejletlenebb tagoknak járó belső segély. Nos, Aznar alaposan rácáfolt ezekre a félelmekre. A spanyol kormány első embere azonban azt is jelezte, támogatása nem akármilyen Szlovákiának szól. A szavak közt félig kimondva megbújt egy fontos gondolat: Madrid csak akkor támogatja Pozsony törekvéseit, ha a szlovák politika a helyes irányba tart. A Dzurinda-kabinet helyes irányt vett fel, ergo támogatják. Egy más orientáltságú kormány viszont nem élvezné a spanyolok rokon- szenvét. Mikulás Dzurinda pártszempontból is sokat profitálhatott a látogatásból. Aznar Partido Populaija hasonló beállítottságú, mint a Dzurinda vezette SDK és főként az SDKÚ. Ráadásul a történetükben is van némi hasonlóság. 1976-ban a Partido Popular jobboldali pártok koalíciójaként kezdte, majd fokozatosan összeolvadt, s annyira megerősödött, hogy a legutóbbi választásokon biztonságos többséget szerzett a miniszterelnöknek. Az SDK is koalícióként kezdte, igaz, az összeolvadás már nem történt meg. Sót, a párt osztódással szaporodni kezdett. Dzurinda talán azt reméli, az SDKÚ-nak sikerül az Szlovákiában, ami a Partido Populamak Spanyolországban. Persze, a pozsonyi kormány első embere annak is örülne, ha a 2002-es választásokon sikerülne talpon, illetve kormányban maradnia. Nos, a spanyol támogatás már megvan. Most már „csak” az itteni választók rokonszenvét kell megszereznie... A sírból visszahozva TUBA LAJOS Nem tudjuk, hová forduljunk, de ha megtaláljuk is a hivatalt, akadozik a működése, miközben égető szükségünk lenne rá, hogy gyorsan elintézzük ügyünket - körülbelül erre számíthatunk a köz- igazgatási reform utáni első hónapokban. A jogkörök nagy része átkerül az önkormányzatokhoz, de arra nincs semmi garancia, hogy az ügyek intézését átvevő közös önkormányzati hivatalok székeibe az adott munkát jelenleg az államigazgatásban végzők ülnek be. Ez a helyzet elkerülhetetlen, egyszerűen naivság lenne azt hinni, hogy egy ekkora váltás fájdalommentesen elvégezhető. Képzeljük viszont el, hogy minderre néhány hónappal a választási kampány előtt kerül sor, tovább csökkentve a kormánykoalíció amúgy is egyre apadó táborát - a politikai öngyilkosság lehetősége egyre inkább kedvét szegte az ezzel foglalkozó politikusoknak. Így azután kijelenthetjük: a keddi rendkívüli kormányülés a legutolsó lehetőség volt a koncepció jóváhagyására. Mert ha sorrendet készítenénk a Meciar utáni élet első kormányának legfontosabb teendőiről, akkor a közigazgatási reform mindenképpen dobogós helyen lenne. Ezért is szemléltük szomorúan, amint az SDE folyamatos szabotá- lása miatt újra leszorult onnan. A változáshoz arra is szükség volt, hogy Dzurinda miniszterelnök végre feladja a békítő őrangyal imizsdét, és végre hajlandó legyen keményen fellépni a koalíciót ellehetetlenítő törekvésekkel szemben. Kedden, ha nem is csont nélkül, de a kormány végre elfogadta a közigazgatási reform koncepcióját. Májusig még elrágódnak a nyitva hagyott kérdéseken, de így legalább a szakértői csoportok dolgozhatnak a csatlakozó törvénycsomagon. Június végéig pedig talán a térképvita is lezárul. Itt mindenki kénytelen lesz lenyelni a békát. Sőt, minden arra utal, hogy a legnagyobb éppen megint a magyaroknak jut. Viszont az is igaz, hogy bármilyen decentralizációjobb, mint a jelenlegi helyzet. Bárhogy alakul a kerületek, a regionális önkormányzatok és a járások helyzete, valamilyen mozgásterünk mindig marad arra, hogy a saját sorsunk jobbá fordításán dolgozzunk. Ez sem lesz könnyű munka, és bizony ezen a téren eddig is meglehetősen szerény eredményeket tudtunk csak felmutatni. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ PRAVDA Ha Mikulás Dzurinda kormányfő eddigi tevékenységét a spanyol kormányfő szavaival kellene jellemezni, csak annyit lehetne mondani: Kitűnő ! A két kormányfőben sok a közös: a kocogás, a gazdasággal kapcsolatos és a néppártok európai szerepéről vallott nézetük. Talán ezért észre sem vettük azt az óriási különbséget. Spanyolország már túl van azon a nehéz úton, amelyre Szlovákia készül. Spanyolország támogató jóindulatáról példát vehetne a többi nyugat-európai ország is. Támogatta Szlovákiát Helsinkiben, be akarja juttatni az OECD-be, s egyértelműen támogatja NATO- tagságunkat is. Ez a feltétlen szimpátia nagy részben a két kormányfő jó kapcsolatának köszönhető. Szép, de nem elég. Gazdasági téren is meg kellene indulnia a támogatásnak, de a spanyolok inkább a kultúrával és a nyelvvel teremtik meg a kapcsolatot, a ^gazdaságban félénkek. E félénkség feloldásában kellene még, hogy segítsen ez a komoly barátság. Természetesen támogatjuk a közigazgatási reformot, de csak akkor, ha még többen lehetünk mi, hivatalnokok. (Peter Gossányi) A nukleáris robbanó töltetek száma 3500-ra csökken az Egyesült Államok, 3000-re Oroszország arzenáljában Moszkvában startol a STRARTII Az orosz parlament alsóháza, a duma holnap tűzi ismét napirendjére a START II orosz-amerikai stratégiai fegyverkorlátozási egyezmény ratifikálását. MTI-HÁTTÉR A szerződést még 1993-ban írták alá Moszkvában és az amerikai szenátus 1996január 26-án ratifikálta. Oroszországban a ratifikálást 1993 óta folyamatosan akadályozták a kommunisták és a nacionalisták, indokolásuk szerint azért, hogy így tiltakozzanak az Észak-atlanti Szövetség bővítése, majd az Irakra mért amerikai légi csapások, illetve a NATO koszovói háborúja ellen. A START II szerződés az orosz és az amerikai stratégiai arzenál kétharmados csökkentését írja elő. George Bush amerikai és Borisz Jelem orosz elnök 1993. január 3-án írta alá, s az 1991 júliusában Mihail Gorbacsov és Bush által aláírt START I megállapodást hosszabbította meg. A szerződés értelmében a nukleáris robbanó töltetek száma 3500-ra csökken az Egyesült Államok, és 3000-re Oroszország arzenáljában. A START-tárgyalások előtt a két atom-szuperhatalom mindegyike mintegy 10 ezer robbanó töltettel rendelkezett. A START II lehetővé teszi az Egyesült Államok számára, hogy elélje egyik stratégiai célját, a szárazföldi telepítésű interkontinentális rakéták felszámolását. A tárgyalás előtt 10-10 ezer robbanó töltete volt a két szuperhatalomnak. Oroszországnak határidőre meg kell válnia az összes szárazföldi telepítésű fürtösfejű rakétától, nevezetesen az SS-18 és SS-22 jelzésű interkontinentális rakétáktól, amelyek jelenleg összesen 3520 atomtöltetet hordoznak. Az Egyesült Államoknak a maga részéről fel kell számolnia MX-Peacekeeper és Minuteman rakétáit, összesen 2000 töltettel. A két fél azt is elhatározta, hogy 1750-re csökkentik tengeralattjárókra telepített nukleáris robbanó tölteteik számát. 1992-ben Oroszország 2696, az Egyesült Államok 3840 ilyen fegyverrel rendelkezett. Az Egyesült Államok és Oroszország már tárgyal a START III szerződés megkötéséről is, ennek aláírására azonban nem kerülhet sor addig, amíg a START II—őt nem ratifikálja az orosz duma. Ikbal Maszihnak beteg anyja orvosi műtétének árát kellett ledolgoznia egy pakisztáni szőnyeggyárban Díj a világ szenvedő gyermekeiért MTI-HÁTTÉR A szőnyeggyári rabszolgából a gyermekmunka elleni küzdelem szimbólumává, majd mártírjává vált pakisztáni kisfiút tüntették ki az első Világ Gyermekdíjjal. A kitüntetést, amelyet a gyermekek jogaiért küzdő civil szervezetek nemzetközi koalíciója ítélt oda, Stockholmban adta át a gyerek hozzátartozóinak Szilvia svéd királynő. Ikbal Maszih, a 13 évesen meggyilkolt pakisztáni munkásfiú Anna Frankkal, a nácizmus holland áldozatával és a 12 évesen rendőrök által lelőtt dél-afrikai Hector Peter- sonnal osztozik a 700 ezer svéd koronás díjon, amelyet első ízben ítéltek oda. - A 20. század több milliárd szenvedő gyermeke közül talán csak ennek a háromnak a nevére emlékszik a világ - indokolta a választást a Világ Gyermekei szervezet. A pénzdíj nagy részéből létrehozzák Pakisztánban az Ikbal Maszih Szabadságközpont a Gyermekek Jogaiért nevű intézetet, amely egyebek közt iskolát szándékozik indítani a gyermekmunkásoknak. - Ikbal ügyvédnek akart tanulni, hogy szabadon dolgozhasson más adósrabszolga gyermekek felszabadításáért - mondta a bosz- szúból meggyilkolt fiú 15 éves nővére, Szobia, aki öccse helyett vette át a díjat Stockholmban. A gyermekrabszolgák későbbi felkelővezérét 5 évesen kötelezték arra, hogy egy szőnyeggyárban dolgozzon annak a kölcsönnek a törlesztése címén, amelyet beteg anyjának adott a gyáros egy orvosi műtéthez. Tízévesen megszökött és felszólalt a gyermekek kizsákmányolásával foglalkozó számos konferencián Amerikában és Európában. Miután hazatért Pakisztánba, lelőtték a szónyegmaffia bérgyilkosai. A stockholmi ceremónián 40 ezer svéd koronát nyújtottak át az amszterdami Anna Frank Ház számára Buddy Eliasnak, a haláltáborba hurcolt kislány unokatestvérének is. A dél-afrikai Hector Peterson életét a rendőrség sortüze oltotta ki Sowetóban egy apartheidellenes tüntetésen. Helyette nővére, Antoinette Sithole vette át az elismerést és a velejáró pénzdíjat. Az elismerésre a jövőben a jelölteket a vüág iskolásgyermekei fogják megválasztani. A végső szót a díjazottak személyéről egy 15 fős bizottság mondja majd ki - olyan gyermekek, akik sokat szenvedtek munkásként, menekültként vagy katonaként. Napi 14-16 óra kemény munka után akár a radiátor bordáin is elalszanak az agyonhajszolt gyerekek (archívumi felvétel) OLVASÓI LEVÉL A közigazgatási reformról A politikai berkekben és a médiában is egyre élénkebb vita bontakozott ki a már késésben levő új közigazgatási reform tervezetéről. A kormányban három párt támogatja a tervezetet, az SDE a korábbi módi szerint most is akadékoskodik, „tisztázatlan” kérdésekre és anyagi nehézségekre hivatkozva próbálja elodázni a nyílt állásfoglalást. Természetesen nem lehet az ország érdeke, hogy minden új kormány átalakítsa, saját szája íze szerint újra felossza az ország gazdasági-politikai térképét, de ha Európába igyekszünk, akkor ez a tervezett változás elengedhetetlen. Az új területi egységek (11+1) kialakításával kizárhatók olyan visszásságok, hogy egy adott területen kitermelt anyagi javakkal kormányunk kénye-ked- ve szerint gazdálkodjon, és politikai megfontolások alapján ossza szét más régiókban, egyes területeket támogatva, másokat elhanyagolva. A korábbi vezetés „térképkészítése” ésszerűtlen volt, nem vette figyelembe a területünkön már a 16. és a 17. század folyamán kialakult vonzáskörzeteket. Elég az ország térképére nézni és nyilvánvaló, hogy a Nagy- szombati és a Nyitrai kerület egyetlen cél érdekében jött létre, mégpedig a Csallóköz felaprózá- sára. Ezt ellenünk, magyarok ellen agyalták ki. Az ország önkormányzatai helyeslik a decentralizációs törekvéseket, beleértve az SDE színeiben hatalomra jutott polgármesterek többségét is. Tudom, nehéz elfogadható módon rendezni az állam és a társadalom viszonyát, és sajnos Szlovákia ezen a téren messze a nyugati országok mögött kullog, de még a szomszédos Lengyelország vagy Magyarország is jóval előbbre tart, mint mi. Hiszen nálunk 80- 85 százalékban az állam irányít minden szinten, az emberek csupán tehetetlen szemlélők, semmi beleszólásuk a társadalmi folyamatok alakulásába, csupán a korlátozottjogokkal rendelkező ön- kormányzatok újraválasztásakor mondhattak megálljt a helyi vezetésnek, ha nem teljesítette az elvárásokat. Tudom, sokak számára nehéz lemondani a koncról, hatalomról, ezért nehéz próba előtt áll országunk, hiszen a tét óriási. Bízunk benne, hogy győz a józan ész, és egyről kettőre jutunk, ellenkező esetben Szlovákia számára talán hosszú időre zárva marad Európa kapuja. Szabó Sándor Királyrév
