Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)
2000-04-12 / 86. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. ÁPRILIS 12. TARCA Választói statisztika? DUSZA ISTVÁN Egy közvélemény-kutató ügynökségjelentése után minap szöget ütött fejemben a kérdés: milyen adatbázis alapján tudják előre, hány százaléka lesz a megkérdezetteknek magyar? Jelenleg nem létezik olyan személyi irat és nyilvántartás, mely közvetlenül bizonyítaná, ki a magyar. Ha lenne is, senki sem kötelezhető ennek bemutatására. A nemzetiségi hovatartozás közvetve megtudható, hiszen vannak, akik a telefonkönyvekben is magyarul tüntették fel nevüket. Sokaknak a házuk vagy lakásuk ajtaján olvasható névtáblán nevük magyar változata áll. A hetvenes és nyolcvanas években született gyerekek jelentős része magyarul anyakönyvezett keresztnevet visel. Gondoljuk csak el, a Szlovákiában élő, magát magyarnak valló népesség kisebbik hányada amolyan rejtőzködő magyar. Amikor névtelenül, állampolgári inkog- nitóját megőrizve nyilatkozik, akkor magyarnak vallja magát. Gyerekét viszont szlovák iskolába íratja, ám a Magyar Koalíció Pártjára szavaz. Hogy is van ez? Amikor az MKP azzal büszkélkedik, hogy szlovákok is szavaznak rájuk, valószínűleg ugyanúgy blöfföl, mint a közvélemény-kutatók. Ki tudhatja azt, hogy például a legvadabb magyarellenesNemzeti aggodalom GAÁL LÁSZLÓ Megint kibújt a szög a zsákból, azaz a magyarfóbia a „szönö- szös” képviselőkből. Legutóbb Melánia Kolláriková nemzeti honanya adott hangot a Szlovák Nemzeti Párt abbéli aggodalmának, hogy a dél-szlovákiai magyarok a közigazgatás decentralizálását is arra használnák fel: rosszat tegyenek az ország déli részén kisebbségben élő szlovákoknak. A képviselő asszony mint az SNS közigazgatási tanácsának elnöke kijelentette, pártja elutasítja az oktatásügyi hatáskörök átadását az önkormányzatoknak, mert a vegyes lakosságú területeken a színmagyar helyi önkormányzatok néhány éven belül felszámolhatnák a helyi szlovák iskolákat. Nyomatékül „a napnál világosabb” példával szolgált: a komáromi képviselő- testület is arra használta fel abszolút magyar többségét, hogy meghiúsítsa a Cirill és Metód■ séget prezentáló városokban az a néhány szavazó nem magyar-e valójában lelke mélyén. Bátran választhat, hiszen a választási helyiség spanyolfala mögé egyedül lép be. Nagy a valószínűsége, hogy több ezren vannak köztünk olyanok, akik gyereküket valamiféle gyávaságból, esetleg vélt érdekek mentén szlovák iskolába járatják, de szavazni a magyar koalícióra szavaznak. Ők azok, akik a szlovák főnökük előtt letagadják, hogy magyarok, viszont egy lakodalomban éjfél felé ötszázast fűznek a prímás vonójába: Játszd el, Pista, a székely himnuszt! A demokrácia is vállalás kérdése. Vannak helyzetek, amikor magyar a magyarral szemben is alulmaradhat, ezért inkább a hallgatást választja. Ki tudhatja, holnapután nem szorul-e a megbírált tekintélyes magyar személyiségjóindulatára? Mostanság mintha ez a mentalitás is terjedőben lenne. Tegyem hozzá: semmivel sem különbözik attól a mentalitástól, amelynek következtében a szlovákiai magyaroknak csak két és fél százaléka élt a jogával, s tüntette fel nevét hivatalos személyi iratain magyarul. Honnan ez a statisztika, amikor ilyen jellegű adatgyűjtést és adatszolgáltatást tilos végezni? Akkor hát ismét mormolhatom dühösen József Attila sorait: „Számon tarthatják, mit telefonoztam / s mikor, miért, kinek. / Aktába írják, miről álmodoztam, / s azt is, ki érti meg. / És nem sejthetem, mikor lesz elég ok, / előkotomi azt a kartotékot, / mely jogom sérti meg.” szoborcsoport felállítását a városban. Azt már nem részletezte a honanya, hogy a komáromi ön- kormányzat viszont jóváhagyta egy megfelelő méretű szobor megfelelő helyénvaló elhelyezését. Vitatkozni lehetne arról, mekkora erkölcsi kárt okozott volna Jókai városának a szóban forgó hatalmas szobor felállítása, elvégre szentekről van szó, nem nácibarát pap domborművéről, ám most nem ez a lényeg. Ha a Matica slovenská vagy az SNS az iskolák kérdésében is hasonló mércét akar használni, vagyis azt követelné, hogy a túlnyomórészt magyar lakosságú községekben a szlovák iskola kétszer akkora legyen, mint a magyar, és a falu közepén épüljön fel, ezt a színmagyar képviselő-testület valóban nem fogja megszavazni. Azonban ha mondvacsinált okok miatt igyekezne megszüntetni a már meglevő és a helyi szlovákság igényeinek megfelelő iskolát, akkor nemcsak jogkörrel való visszaélést, hanem ostobaságot követne el. És mivel feltételezhető, hogy a helyi képviselők túlnyomórészt nem ostobák, ebből következik, hogy a „szönöszö” indoklása a mondvacsinált. JEGYZET » Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somoija. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ NOVY CAS „Romaprobléma nem létezik, ez sértés” - háborognak a Roma Kezdeményezés az Együttélésért képviselői. Ők azt állítják, valóságban a gondok szociális és gazdasági eredetűek. Ennek ellenére a romaprobléma létezik, aminek megoldását a külföld az európai uniós tagság feltételeként tálalja - írja a lap A probléma részét képezi a szlovák polgárokkal szemben egyre több ÉU-tagállam részéről bevezetett vízumkényszer. A probléma azonban nem teljesen egyértelmű. Maguk a romák idehaza tagadják létezését, kölföldön azonban hangoztatják. Az Amnesty International legújabb jelentésében Szlovákia romákkal szembeni magatartását nagyon negatívan értékeli. Különösen a rendőri testület tagjainak kemény fellépésére figyelmeztetett. A közelmúltban a belga sajtó közölt írást egy szlovákiai romáról, akit azt állította, számára megmagyarázhatatlan okból nem engedtek őt át a határon. Később bebizonyosodott, a rendőrség már régebben körözte. Több hasonló esetet is faji megkülönböztetésként tüntettek fel. Ez azonban nem járult hozzá a kérdés megoldásához, sőt inkább fokozza a problémát. Az egyezmény alkalmazása súlyos problémákat okozhat a kelet-európai kisebbségek és államok számára Schengen még nem tökéletes A határok nélküli Európai Uniót megalapozó schengeni egyezmény teljes körű keleteurópai alkalmazása a térség államait összefűző történelmi és kulturális kapcsolatokat fenyegeti - állapítja meg a témában végzett vizsgálatokat követően az EU polgárainak szolgálatába szegődött nemzetközi szervezet (ECAS). VERES BÉLA A csoport annak nézett utána, hogy öt évvel 1995-ös életbe lépése után mi valósult meg az ellentmondásoktól korántsem mentes schengeni egyezményből, amely elméletileg szabad átjárhatóságot biztosít az EU-tagországok túlnyomó többsége között, s egyszersmind garantálja a szigorú ellenőrzést azokon a határokon, ahol valamely EU-tagállam nem tagországgal szomszédos. A külső határokat vizsgálva a jelentés azt szögezi le, hogy a tagjelölt országok többször bírálták az EU-t, amiért a tagság más feltételei mellett e kritériumokat is egyoldalúan állapította meg. Az ECAS szerint az EU túlságosan aggódik a bevándorlás miatt. A schengeni egyezmény alkalmazása szerinte súlyos problémákat okoz a kisebbségek számára, hiszen például a magyar kisebbségekkel bíró országok közül Románia, Ukrajna és Szerbia is vízumköteles állam az EU viszonylatában. S időközben már öt EU-ország - köztük legutóbb Belgium - is visszaállította a vízumkötelezettséget Szlovákia irányában. A jogvédő szervezet felpanaszolja, hogy a schengeni információs rendszerből egyetlen adatot sem Az ECAS szerint az EU túlságosan aggódik a bevándorlás miatt. szolgáltatnak ki polgároknak, még akkor sem, ha az egy rá vonatkozó igazfalan információt kívánna ellenőrizni. A belső határokon még mindig gyakori az EU-n kívüliek ellenőrzése. Különösen igaz ez a repülőtereken, ahol az elvileg fölösleges nemzeti ellenőrzéseket még a súlyos bírságokkal fenyegetett légitársaságok is megduplázzák. Külföldiek sok esetben nehezen juthatnak vízumhoz még akkor is, ha a Schengen-övezetben lakó rokonuk kezeskedik értük. Mindezek a tények azt mutatják, hogy a schengeni egyezmény még mindig nem működik tökéletesen, a személyek elvileg garantált szabad mozgását az Európai Unióban még látható és rejtett korlátok akadályozzák - állapította meg az ECAS. A szervezet szerint fennáll a veszély, hogy az EU-tagállamok visszaélnek a schengeni egyezmény felfüggesztéséből adódó lehetőségekkel, ezzel visszájára fordítják az uniós összetartás elvét, a megkülönböztetésen alapuló „többsebességű” EU-tA szerző az MTI brüsszeli tudósítója A tárgyalóasztal másik végén ülő partner más országok képviselőinél közelebb érezheti magát a teljes jogú tagsághoz 19+1-es bővítési találkozók a NATO-ban MTI-Háttér Úgynevezett tizenkilenc plusz egy államos találkozót tart a NATO azokkal az országokkal, amelyek esélyesek arra, hogy belátható időn belül a tagjaivá válhassanak. Az észak-atlanti szövetség 1995-ben találta fel ezt a tanácskozási formát, hogy megkönnyítse saját dolgát a keleti bővítésbe vonandó országok kiválasztásakor. A kezdeményezés lényege, hogy a tagságra pályázó államok egyenként meghívást kapnak a szövetség központjába, ahol valamennyi NATO-tagor- szággal eszmét cserélnek a tagsággal és az ahhoz vezető felkészüléssel összefüggő kérdésekről. Magyarország az elsők között vett részt az akkor még csupán tizenhat plusz egyes találkozón, 1996 tavaszán. A NATO egyebek között ennek a konzultációs eszköznek köszönhetően tudott már 1997-ben, a tagországok állam- és kormányfőinek madridi találkozóján döntést hozni arról, mely államokat veszi fel tagjainak sorába. A tizenkilenc plusz egyes találkozók új értelmet kaptak azután, hogy a szövetség tavalyi csúcsértekezletén bejelentették az újabb bővítési döntés időpontját, illetve meghirdették a tagságra esélyes államok számára az úgynevezett tagsági akciótervet. Amikor a NATO eldöntötte, hogy 2002-ben közli további bővítésének menetrendjét, meg is nevezett kilenc országot, amelyek esélyesek arra, hogy ebben a folyamatban részt vegyenek. A kilenc ország tavaly készítette el tagsági akciótervét, és ezekben a hetekben zajlik a felkészülés első értékelése. A múlt héten Eduard Kukán külügy- és Pavol Kanis védelmi miniszter járt Brüsszelben, valamint Petre Roman román külügyminiszter, hogy országaik akcióprogramjáról tárgyaljanak. Mára a szövetség a kilenc érintett-Románia, Szlovákia, Észtország, Lettország, Litvánia, Szlovénia, Bulgária, Macedónia, Albánia - több mint felével találkozott e célból. A tizenkilenc plusz egyes találkozók fogalma elválaszthatatlanul összefonódik a NATO bővítésével. A szövetség természetesen más államok képviselőivel is találkozik ebben a formában - például Oroszországgal vagy Ukrajnával -, ám a 19+1 fogalmi kategóriát a tagsági tervvel rendelkezők, vagyis a bővítésben közvetlenül érdekeltek számára különítették el. A „plusz egy” megfogalmazással is jelezni kívánják ugyanis, hogy a tárgyalóasztal másik végén ülő partner más országok képviselőinél közelebb érezheti magát a teljes jogú tagsághoz. OLVASÓI LEVÉL Ó, áldott számítógép Mindig azt tartottam, hogy kétszer kettő négy, azaz a számok sosem hazudnak. Ezt ma is igaznak vélem, csak a villanyóra-leolvasó személyekkel kapcsolatban lett némi gyanúm. Az történt ugyanis, hogy megkaptam a félévi elszámolást. Káromra legyen mondva, hogy tíz éve vagyok kiskerttulajdonos, de sajnos soha nem ellenőriztem, hogy az óra állása szerint fizetek-e. Most megtettem, és nagyon meglepődtem. Márciustól szeptemberig ugyanis, amikor a kertben öntözni kell a növényeket, bizony forog a villanyóra, s a fogyasztás ez időszak alatt 11 kW/h volt a leolvasó személy szerint. Szeptembertől március végéig viszont alig-alig megyünk ki, mert a hidegen kívül ott már más nemigen van, a leolvasó szerint 174 kW/h volt a fogyasztás ebben az időszakban. Február elsejétől március végéig 52 kW/h-t számoltak el az új árban. Ez időben még véletlenül sem tudtam ezt a mennyiséget elfogyasztani, mivel a kertünk a lakhelyünktől 15 km- re van, s az autónk szerelőnél volt. Amikor elmentem reklamálni és érdeklődni, hogy ez nem a valós fogyasztás alapján küldték a számlát, az volt a válasz, hogy a számítógép a fogyasztást napi átlagban határozza meg, ezért kell 52 kW/h után már az új ár szerint fizetnem. Hiába mondtam, hogy ez az eljárás megfelel a lakhelyem szerint, de nem ott, ahol csak bizonyos időszakban tartózkodik az ember, akkor miért fizessek azért, amit nem is használtunk el. A főnök úr megkérdezte, mivel tudom igazolni, hogy februártól valóban nem volt fogyasztás, és előzőleg, azaz ősszel sem a megfelelő óraállást írták le. Sajnos, nem tudom bizonyítani, mert én csak egy fogyasztó vagyok, akinek nem lehet hinni, a számítógép pedig így számolt el, ez ellen sem lehet tenni. Ezekután csak azt szeretném megtudni, mi szükség van az őszi elszámolásra, ha csak márciusban írják le a pontos óraállást a szezonfogyasztóknál. Hausleitner Emília, Komárom A múlt héten megnyíltak Mikulás Dzurinda SDKÚ-jának kerületi irodái (CTK/AP-felvétel)
