Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)
2000-04-11 / 85. szám, kedd
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. ÁPRILIS 11. hHHHHI kommentár 9HHHB Ki merre az alagútból PÁKOZDI GERTRUD Aki eddig nem hitte, hogy mindmáig a Meciar-éra alatti privatizációs gyakorlat terhét nyögi az ország, az az utóbbi hetek gazdasági hírei hallatán rádöbbenhetett visszaéléseik valós súlyára. Azzal ugyanis, hogy Szlovákia két legnagyobb, csaknem teljesen magántulajdonú óriásvállalatába belépett a külföldi tőke, közvetlenül nem az állam, hanem részvényesei gyarapodnak számottevően. Míg ugyanis pl. a Slovnaft részvényeit a magánosítás idején Hatináék darabonként mindössze 155,7 koronáért vásárolták, a MÓL 36 dollárt ad a Slov- naft-részvények darabjáért. A nem kis különbséget bárki könnyen kiszámíthatja. Érthető tehát, hogy a Slovnaft jelenlegi tulajdonosai elégedettek a minap megkötött üzlettel. Végső soron, persze, az állam is elégedett lehet, mert adó fejében maga is többet nyer a költségvetés számára egy jól működő perspektivikus vállalattól, mint egy, az anyagiak szűkössége miatt fejlődésképtelentől. Több külföldi tőkerészesedésű - köztük a látványos eredményeket produkáló Volkswagen gépkocsigyár - példája bizonyítja, hogy a lerobbant és önerőből fejlődésre képtelen vállalatok számára, így az ország gazdasága számára is a külföldi tőke bevonása jelenti az egyetlen megoldást. A baj csak az, hogy amit most Meciarék bagóért óriási vagyonhoz jutott kegyeltjei vágnak zsebre, az más privatizációs gyakorlattal évekkel ezelőtt az állam zsebébe kerülhetett volna. Ha nem így történik ma a Nemzeti Vagyonalap kasszája nem kongana az ürességtől; a kormánynak nem azon kellene törnie a fejét, hogy miként is kaparja össze a 2001. január 1-jén esedékes vagyonalapi kötvények árát. Sajnos, a megtörténteket nem lehet visszacsinálni; kár azon keseregni, hogy az ország milyen lehetőségeket mulasztott el a „hazai tőkeképző réteg” létrehozásának minden áron való kierőszakolásával. Legfeljebb annak örülhetünk, hogy a szlovákiai gazdaság két vezérhajójának sikerült talpon maradnia, egyiknél sem volt tömeges elbocsátás. Ha hinni lehet a két vállalatba most belépő külföldieknek, ezután sem lesz. A Meciarék által teremtett „tőkeképző réteg” az esetek jó részében csődtömeget hagy hátra, miután kivonul a magánosítással szerzett vállalatokból. Nem üres zsebbel távoznak. Alkalmazottaik viszont jó ideje hiába várnak a fizetésükre. Rosszabb esetben az „alagútépítő” tulajdonosok jóvoltából tömegesen jutnak a munkanélküli-segélyből élők táborába. Az újgazdagok drága gépkocsin száguldanak ki az alagútból, és meg sem állnak a spanyol tengerpartig. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva-régió-(58238310), Kovács Ilona-mellékletek- (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadáséit felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somolja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Elián és Rudolf MALINÁK ISTVÁN Rettenetesen sajnálom a hatéves kubai kissrácot, az Eliánt, akit az apja hamarosan hazavihet az USA-ból, de a Miamiban élő kubai emigránsok ezt minden eszközzel meg szeretnék akadályozni. Nem tudom, és nem is érdekel, hogy kinek van „igaza”, a Castro-féle propaganda által feltüzelt apának, aki a jogait követeli, vagy az emigránsoknak, akik szerint bűn a kommunizmus egyik utolsó védőbástyájának kiszolgáltatni Eliánt, akik szerint a mama nem véletlenül szökött el a papától, s vitte magával a szabad világ felé egy lélekvesztőben gyermekét. Csak az számít, hogy undorító politikai játszmát csináltak a Idsfiú tragédiájából az amerikaiak is, a kubaiak is, a tömegtájékoztatók is. A kissráctól máris ellopták a gyerekkorát, sanda fotósok hada lesi. Elián is szeretne önfeledten játszani, talán homokozna vagy képzelt rablók ellen építene korhadó deszkadarabokból csodálatos bunkert. De ő sosem csatakos, sosem szakadt, csak szerencsédenül táblából, szüntelen a kerítés felé sandít, tudja, hogy éjjel-nappal figyelik a szenzációra éhesek. A brüsszeli NATO-központban sikeresen mutatták be a szlovák csatlakozási tervet, persze sok még a tennivaló Mellettünk állnak a szomszédok A NATO-ban diplomaták ülnek az asztal mellett, akik úriemberek, és ha valamivel szemben vannak is kifogásaik, azt nem mondják ki kereken. GAÁL LÁSZLÓ Ám ha valami iránt konkrétan érdeklődnek, az azt is jelentheti, hogy problémát látnak az adott dologban. Ezt Eduard Kukán, a szlovák diplomácia vezetője is megtapasztalta az április 7-ei brüsszeli megbeszélés után, amelyen a szlovák küldöttség a NATO főtitkár-helyettese, Sergio Balanzino által vezetett ülésen az összes tagállam küldöttei előtt adott száftiot arról, hogyan halad Szlovákia NATO- csadakozásra történő felkészülése. Kukán hangsúlyozta, hogy a legutóbb csatlakozott három állam képviselői a hivatalos diplomáciai udvariasságon jócskán túlmenő dicsérő kijelentésekkel győzködték a többi tagállamot, hogy Szlovákiának igenis köztük a helye, és a NATO számára is nyereség lenne Szlovákia csadakozása. A miniszter a brüsszeli eseményeket figyelemmel kísérő cseh újságírók állítását is objektívnek tartja, hogy a csatlakozni kívánó kilenc ország közül az Észak-atíanti Tanáccsal sorrendben ötödikként tárgyaló szlovákoknak van a legtöbb esélyük a csatlakozásra. A pozsonyi küldöttséget meglepte, hogy a NATO-tagálla- mokat mennyire érdekli a szlovák fegyvereladás és a hadsereg gazdasági helyzete. Érdekelte őket az itteni fegyveripar, és az, milyen mértékben ellenőrzi a kormány a fegyverexportot. Pavol Kanis védelmi miniszter elmondta, ellenőrzés természetesen létezik, de részletei bizalmas információként kezelendők. Annyit az újságíróknak is elárult, hogy például a T-55-ös tankokból rendkívül nagy a túlkínálat Közép-Európában, akár Csehországot, akár Lengyelországot nézzük, hiszen a Varsói Szerződés szétesésével, illetve a fegyverkorlátozási egyezmények megszületésével rengeteg hasonló hadieszköz vált feleslegessé. Ezektől a hadsereg igyekszik megszabadulni, és eladásuk nemcsak azért gazdaságos, mert pénzt hoz a konyhára, de megtakarítják azt a pénzt, amit megsemmisítésükre kellene költeni. A cseh hadseregnek minden T-55-ös feldarabolása 70 ezer koronájába került. Az eladásnál azonban arra kell ügyelni, nehogy az áru embargós területen kössön ki, és az eladó nemzetközi botrányba keveredjék. Kanis szuper sikernek nevezte, hogy Szlovákiának több mint 200 darab T-55-ös harckocsit sikerült eladnia. A Szlovákiában található SS-23-as szovjet gyártmányú rakéták megsemmisítéséről már megszületett a politikai döntés, már csak azt kell eldönteni, milyen technológiával likvidálják. E téren elsősorban a környezetvédelmi és a pénzügyi feltételek nyomnak a latban. A védelmi miniszter rámutatott, míg a nyugati hadseregek költségvetéséből 20-30 százalékot költenek modernizálásra, nálunk ez 2-3 százalék, de ha a pénzügyminisztérium állja a szavát, és évente a GDP 0,1 százalékával növeli a tárca költségvetését, sikerül teljesíteni a csatlakozási célokat. Á pénteki brüsszeli megbeszélésen szóba került a szlovákiai kisebbségek helyzete, volt, aki a nyelvhasználati törvényről is érdeklődött. A NA- TO-tagok figyelmeztettek, hogy a szövetség olyan országok társasága, amelyek tiszteletben tartják az értékegyenlőséget, aminek egyik fokmérője a roma kisebbség helyzete. A szlovákiai diplomácia vezetője emlékeztetett, hogy a romák A NATO 2002-ig kiértékeli a csatlakozásra jelöltek felkészültségét. helyzete nem specifikus szlovák kérdés, és kérte az illetékes tagállamokat, hogy a saját menekült- ügyi előírásaik szigorításával is járuljanak hozzá a közös megoldáshoz. A miniszter szerint a jelenlegi helyzetben a szovákiai romakérdés annak ellenére sem lassítja az ország NATO- és EU-csatlakozási folymatát, hogy éppen a szlovák küldöttség brüsszeli látogatása idején jelentette be a belga kormány, vízumkényszer vezet be Szlovákiával szemben. A szlovák radarrendszer modernizálásával kapcsolatban elhangzót, a most használatos szovjet berendezés már elöregedett, és nem is kompatibüis a NATO rendszereivel. A magyar, a cseh és a lengyel hadsereg mint elsőként csatlakozó kelet-európai országok serege a NATO-tartalékokból ingyen kapott ilyen berendezéseket, nekünk ezt már több millió dollárért kell megvásárolni. Szükség lesz a törvények megváltoztatására, sőt alkotmánymódosításra is. Például el kellene készíteni egy olyan alkotmánytörvény-terve- zetet, hogy a szlovák katonáknak a humanitárius akciókba és a nemzetközi hadgyakorlatokra való külföldi kiküldéséről a kormány dönthessen, mert az erről folytatott parlamenti vita hosszadalmassá teszi a döntéshouzatalt. A NATO politikai bizottságának tavalyi döntése szerint a következő bővítésre nem kerül sor 2002 előtt. A NATO addig kiértékeli a csatlakozni kívánó államok felkészültségét, és állást foglal a bővítés további menetét illetően. A NATO azonban deklarálta a nyitott ajtók politikáját, vagyis azt, hogy a szövetség nyitva áll még további államok előtt is. Peter Burian, Szlovákia brüsszeli NATO- nagykövete úgy véli, ha az Északatlanti Szövetség meg akaija tartani szavahihetőségét, a 2002. évi csúcstalálkozón meg kell kezdenie a konkrét csatlakozási folyamatot legalább egy további jelentkezővel. Szlovákiában most készül az ország biztonsági stratégiájáról, a védelmi és a katonai stratégiáról szóló alapdokumentum, és az elsőt a közeli hetekben nyilvános vitára bocsátják. Ettől is azt várja a kormány, hogy pozitívan befolyásolja a lakosság csatlakozási kedvét. VISSZHANG Az újságírás hivatás Nem elég tollat ragadni, s megírni, ami éppen eszünkbe jut. Mint minden mesterséget, az újságírást is alapos tanulmányok során kell elsa játítani, hiteles tanítómesterektől^ okulva, majd gyakorolni kell, nehogy botcsinálta tudósító szintjén maradjon az ember. Ezek a gondolatok kerítettek hatalmukba, amikor Kmotrik Péter Hathatós lépéseket c. írását olvastam az Új Szó április 3-i számában, melyben a szerző a Czabán Samu Országos Pedagógiai és Kulturális Napok keretén belül megrendezett kétnapos tanácskozásról próbál beszámolni, s csak felerősödött bennem a kétely, amikor két nappal később Vojtek Katalin is az oktatási minisztérium nemzetiségi főosztályának számlájára tett méltatlan megjegyzéseket. Úgy vélem, hogy a szerkesztő nem állt feladata magaslatán, amikor címlapsztorit kreált egy öt perc alatt tisztázható esetből. Talán még egy tárgyilagos kívülálló sem tudott mit kezdeni azzal, hogy egyetlen napilapunk egy képaláírással intézi el a Czabán Samu Pedagógiai Díj sorsát, s mindeközben „elfelejt” tudósítani arról, mivel is foglalkoztak az egyes szekciók, miről szóltak a legjobb pedagógiai pályamunkák (még ha ezt néhány nap elteltével megtette is), a plenáris előadások, volt-e idén is koszorúzás. Mert ezek után nem gondolhat mást, csupán azt: a szerzőnek (a szerkesztőnek?!) nem az objektív tudósítás volt a célja, hanem helyette hangulatkeltésre ragadtatta magát. Nem válaszokat keresett, hanem bulvárlapíró módjára szenzáció (és egyben vádolható alany) után kutakodott. Ha másként tett volna, talán eszébe jut az a latin szólás, mely az újságírói etika mozgatórugója: audiatur et altera pars - hallgattassák meg a másik fél is... Érdemes felidézni, hogyan kezdődött a cikk: „A múlt hét csütörtöké óta megbetegedett az oktatásügyi minisztérium nemzetiségi főosztályának összes alkalmazottja. Emiatt a főosztály egyetlenegy előadója sem tudott elmenni a hétvégén Rozsnyóra.” Ha érdeklődött volna a szerző, akkor az írás másról és másképp is szólhatott volna. A magyarázat ugyanis nagyon egyszerű. Ádám Zita, a szövetség elnöke március 2-án, Balogfalán keltezett levelében kért fel - műit a főosztály vezetőjét - egy 30 preces előadásra, valamint a tanácskozás negyedik szekciójának munkájában való részvételre. A felkérést örömmel fogadtam, annál is inkább, mert a főosztály éppen egy évvel ezelőtt alakult, s az országos rendezvény jó lehetőséget kínált a számadásra. A hét elején azonban közbeszólt a sors, és betegszabadságra kényszerültem. Csütörtökön telefonon értesítettem Ádám Zitát, majd Hecht Annát, a negyedik szekció vezetőjét, hogy szakorvosom porckorongsérvre gyanakszik, s naponta injekciós kezelésre járok. Kollégáim közül hárman már korábban a maródiak listájára kerültek (közülük egy az SZMPSZ OV tagja!), a többieknek pedig más elfoglaltságuk volt (ők egyébként meghívót sem kaptak), így a főosztály képviselőit nélkülözve volt kénytelen tanácskozni a mintegy háromszázötven pedagógus. Sajnálom, hogy így történt, még inkább sajnálom a maliciózus visszhangokat, mert az eltelt egy év is bizonyítja, hogy sem a pedagóguskollégáktól, sem az újságíróktól nem félünk. Munkánkat szolgálatnak tekintjük, s az adott keretek között igyekszünk becsületesen elvégezni. Ezért is aggasztanak az alaptalan vádak és a háborító hitelrontás, amihez a szerkesztő meggondolatlansága révén az Új Szó is hozzájárult. Bízom benne, hogy jövőbeni kapcsolatainkat mind a szövetséggel, mind az egyes pedagógusokkal nem a toliforgatók mondvacsinált problémái, hanem közös, józan gondolkodásunk alakítja majd. És meggyőződésem, hogy közvetítőre sem lesz szükségünk. Végezetül minden egyes érintettnek jó egészséget kívánok. A. Szabó László TALLÓZÓ NOW CAS Juraj Trokan, Ivan Lexa ügyvédje az Egyesült Államokban védence érdekében lobbizott. Az amerikai szenátoroknak és képviselőknek a szlovák szervekre panaszkodott, melyek nem tartják tiszteletben az alkotmánybíróság határozatát, és folytatják a Lexa elleni büntető eljárást. Trokan találkozott az amerikai kongresszus mellett működő Helsinki Bizottság képviselőivel és a szenátus külügyi bizottságának emberi jogi asszisztensével. Az ügyvéd hangoztatta, a törvényt be kell tartani, „még ha nincs is teljesen összhangban az erkölccsel”. Arra a kérdésre, hogy az amerikai fél hogyan reagált, Trokan így nyilatkozott: „Másfél órás beszélgetés után egy ügyvéd nem mondhatja, hogy önnek van igaza. Az ügyvéd válasza: értem az ön álláspontját, figyelni fogom az ügy menetét, és ha lehet, segíteni fogok.” Trokan sikeresnek tartja amerikai útját, melyet egyébként nem Lexa kezdeményezett. Mi majd átadjuk a főmuftinak a beidézést. Mennyit fizetnek? (Agócs Ernő karikatúrája) JEGYZET Nem politikus, nem bűnöző, csak egy kisfiú ő, aki átélt egy szörnyű tragédiát, amely élete végéig elkíséri, szerető gondoskodással kellene segítem a felépülését. Nem kamerával, nem politikai nyilatkozatokkal. Akárhány kissráctól megkérdezhetjük, mi szeremé lenni, egyikük se mondaná, hogy politikai ügy. Ugyanakkor Rudolfot is sajnálom, de másként, mint Eliánt. Rudolfon nem esik meg az ember szíve, ő nem űrhajós vagy mozdonyvezető szeretne lenni, hanem politikai ügy - ha törik, ha szakad. Rudolf ennek az országnak az államfője, s csupán egyetlen dolog érdekli: elég gyakran, elég sokáig mutatják-e a tévében? Sután kezet fog, félszemmel szüntelen a képzeletbeli kerítés felé sandít: van-e elég fotós és operatőr, jó szögből ve- szik-e? Majd ágál, tiltakozik, mintha még mindig egy felfújt pártocska kampányoló elnöke volna, nem pedig az egész országé. És mondja bele a mikrofonba, mennyivel fontosabb ő mindenkinél, ezért őt énekeljék az elektronikus bárdok. Sehol mák- szemnyi jóérzés, szerénység, természetes szeméremérzet. Miközben hallgatom, arra gondolok, tudja-e ez az ember, hogy a köz- szolgálati azért az, mert minket szolgál a mi pénzünkből, és miből gondolja, hogy nekünk belőle sosem elég. Szóval: Rudolfot is sajnálom. Meg ezt az országot is.
