Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)
2000-04-10 / 84. szám, hétfő
Sportvilág ÚJ SZÓ 2000. ÁPRILIS 10. Michal Handzus idén várakozáson felül szerepel az észak-amerikai profi hokiligában - az eredményesség tekintetében felzárkózott az NHL élmezőnyéhez Közeleg a hatvan felé A három St’astny fiú Azt már az 1999/2000-es idény kezdete előtt sokan < tudták, hogy jó társaság verődött össze a St. Louis Blu- esnál, de hogy rövid időn belül az alapszakasz legjobb csapatává küzdi fel magát, arra talán kevesen számítottak. MAREK SVÁTEK A Bluesmenek az elsők között lépték át a százpontos határt, a kapott gólok tekintetében az észak-amerikai profi hokiligában is a legjobbak egyike. A szerzett találatok terén a St. Louis a harmadik helyen áll a New Jersey és a Los Angeles mögött. S hogy valóban nem egy hétköznapi együttesről va szó azt bizonyítja a tény: a Kékek beállították az NHL csúcsát az egymás után idegenben elért győzelmek számában. Mindez nem lehet a véleden műve, a St. Louis már tavaly is bebizonyította, hogy egyre jobb teljesíményre képes. Az elmúlt három esztendőben mindig hat mérkőzésig tartó csatában esett ki a rájátszásból - valamennyiszer a későbbi Stanley Kupagyőztestől szenvedett vereséget (1997, 1998 - Detroit, 1999 - Dallas). A csapat gond nélkül megállja a helyét, pedig nem vonultat fel olyan sztárokat, mint Jágr, Bure, Kariya, Lindros vagy Forsberg. Joel Quennevill, a Blues szakvezetője a fiatal tehetségek nevelésére alapozza az együttes jövőjét. „Lehet, hogy ez az elképzelés maradinak tűnik, de én hiszek benne” - tette hozzá Larry Pleau, a klub főmenedzsere. A St. Louis ereje az erkölcsi ösz- szetartásban rejlik. Az idény elején Roman Turek kapus sokáig nem talált igazi önmagára, aztán a védelem kulcsembere, A1 Maclnnis sérült meg (lábtörése miatt 21 találkozót kellett kihagynia), de a fiúkat ez sem törte le, mint ahogy Pierre Turgeon hiánya sem. Mindezek ellenére Quennevill védencei állták a sarat, nem hagytak fel a támadó felfogásra épített kombinatív játékstílussal. Amikor Maclnnis egészséges és Chris Prongerrel egyszerre van a jégen, a bajnokság egyik legszüár- dabb védőkettősével áll ki a St. Louis. Szakmai berkekben az a hír járja, Prongemek komoly esélye van rá, hogy megkapja a Norris Trophyt, s az is előfordulhat, a Hart Trophy is a St. Louis-i hátvéd vitrinjében fog díszelegni. A következő név, amellyel az egyik egyéni elismerést szokták összefüggésbe hozni, Joel Quennevill. SzloA legjobb deffenzív támadó trófeája kapcsán gyakran emlegetik. vák vonatkozásban nem kevésbé fontos, hogy a legjobb deffenzív támadónak járó trófea kapcsán Michal Handzus neve is gyakran fölmerül. Pavol Demitrával és Lubos Barteckóval a bajnokság éllovasának legveszedelmesebb csatártrióját alkotja Handzus. „Magas és erős játékos, főleg a védekezésnél vesz- szük nagy hasznát. Sokat ér a maga- biztossága, és a bulikból is többségében győztesen tud kikerülni” - méltatja Joel Quennevü edző a 196 centi magas, 92 kg súlyú Handzust. Michal Handzus Besztercebányán született, 19 évesen a West Extraligában szereplő Popradhoz igazolt. Negyven mérkőzésen 16 találatot ért el, de a szakemberek nem ezért figyeltek fel rá, hanem sokoldalúsága miatt. Kritikus helyzetekben ugyanis olyan könnyen meg tudta őrizni hidegvérét, mint egy tapasztalt veterán. Öt évvel ezelőtt a 101. helyről draftolta a St. Louis Blues. Tengerentúli éveit a Blues fiókcsapatában, Worcesterben töltötte, de nem érezte magát egyedül, a társaságot Lubos Bartecko biztosította. Tavaly debütált az NHL-ben, 66 találkozón 16 pontot gyűjtött. Az új idény ketdete előtt a szakemberek szuperlatívuszokban beszéltek róla. Az egyetlen hiányosságát a korcsolyázásában lehet fölfedezni. Ez azonban nem gátolta meg abban, hogy rakétarajtot vegyen, s a kanadai pontozásban biztos lépésekkel halad a hatvanas határ felé, amelyet csapattársa, Pavol Demitra már régen elhagyott. Demitra a St. Louis legeredményesebb játékosa, Zigmund Pálffyval pedig azon verseng, ki lesz az NHL legjobb szlovák hokisa. Mindketten a bajnokság legeredményesebb tagjai közt foglalnak helyet, pedig Pálffy is, Demitra is kénytelen volt néhány meccset sérülés miatt kihagyni. Pavol Demitra 1993-ban mutatkozott be a tengerentúli ligában - akkor még az Ottawa Senators színeiben. Ott azonban nem sok lehetőséget kapott: 12 találkozón lépett jégre, egy évvel később tizenhaton, az 1995/1996-os szezonban harmincegyen. Nagy megkönnyebbülést jelentett Demitrának, amikor ’96 nyarán a St. Louishoz került. Egy év várakozás után kapott helyet az A csapatban; 52 ponttal zárta az évet, s Brett Hull után a klub második legeredményesebb játékosa volt. Tavaly 89 pontot gyűjtött, s az NHL tíz legjobbja között szerepelt. Ennek ellenére szerény játékos, nem kedveli a felhajtást. Tavaly 100 százalékos esélye volt, hogy megszerezze kilencvenedik pontját, ami 500 ezer dolláros prémiummal járt volna. Az önző gólütési kísérlet helyett lepasszolta a korongot Youngnak, aki ha betalál, 300 ezret kap. Az akció nem ért véget góllal, így mindketten üres kézzel távoztak. Tavaly először mutatkozott egy felállásban a Demitra-Hand- zus-Bartecko trió, amely a bajnokság meglepetése volt. Bartecko eleinte nem tudott beilleszkedni a St. Louis kezdőcsapatába, ezért egy időre a fiókcsapatba került. Ott olyan parádés teljesítményt nyújtott, hogy visszahívták, s úgy néz ki, most már biztos helye van az együttesben. Rövid időre Nagy is feltűnt a keretben, de az edző visszaküldte a fakóba. A szlovákok névsorát Peter Sfastny zárja, aki a klub európai ,játékoskerítője”. Éppen ő volt az, aki fivéreivel, Anionnal és Mariánnal az NHL első szlovák csatársorát alkotta. Sfastnyéknak nem adatott meg a Stanley Kupa-győzelem, de elképzelhető, hogy a St. Louis mostani szlovák hármasa egy szép napon a feje fölé emelheti a trófeát. Északi összetettben Samppa Lajunen, női sífutásban Bente Martinsen végzett az élen Trónfosztás a női teniszezők világranglistáján: Hingis átadta helyét vetélytársának Két északi Világ Kupa-győztes Lindsay Davenporté a pálya ANDREJ MIKLÁNEK Samppa Lajunen három év után tért vissza az sí Világ Kupa északi összetett mezőnyének élére. Már „féltávnál” világos volt, hogy idén húszéves finn szerezheti meg ösz- szetettben az első helyet, mert az egyes VK-viadalokon sorra aratta a sikereket. A norvég Eugen Vik is, aki tavaly és tavalyelőtt győzött, kételkedett abban, hgy fölveheti a versenyt Lajunennel: „Samppa nagyon elhúzott, valószínűleg nemfogom tudni behozni” - mondta a tizedik, libereci állomás után Vik. A norvég fiú tudta mit beszél, ve- télytársa az első kilenc viadal után öt első és négy második hellyel a zsebében várhatta a folytatást. A finn síelő 1979. április 24-én szüle„Gyalogosan" Bente Martinsen bizonyult a legjobb hölgynek (TA SR-felvételek) tett Turkuban. Rakétarajttal vágott neki az idénynek, Voukat- tiban (Finnország) először a második helyen ért célba, majd a sprintet megnyerte. Steamboat Springs- ben (USA) a cseh Ladislav Ryglt nem tudta utolérni, de sprintben továbbra is az élen maradt. Ober- wiesenthalban (Németország) megint a dobogó legfelső fokára állt. Következett a Val di Fiemme-i (Olaszország) diadal és Breiten- wang (Ausztria), ahol Rygllel vívott nagy csatát, de a finn fiatalember bizonyult jobbnak. Libe- recben Ryglnek visszavágott az ausztriai vereségért, s ezt Lajunen nehezen tudta megemészteni. A Világ Kupa második felvonása Japánban vette kezdetét. Itt Lajunen meglepetésre lemaradt az éremosztásról, kénytelen volt megelégedni a negyedik hellyel. Összetettben azonban így is az élen maradt, ugyanúgy, ahogy a sapporói 26. hely után. Már az utolsó előtti viadalon eldönthette volna a VK sorsát, Oslóban elég lett volna a harmadik helyen célba érnie, de megint eggyel lecsúszott a dobogóról. Viknek így legalább elméleti esélye maradt a győzelemre, ám St. Moritzban véget ért a küzdelem, a 15 kilométeres futást Lajunen simán megnyerte, a VK végeredménye ennek megfelelően így alakult: 1. Lajunen 2175 pont, 2. Vik 1990. Samppa minden idők legfiatalabb VK-győztesének számít, három éve 17 esztendősen nyerte az összetett versenyt. „Büszke vagyok arra, amit elértem. Mindkét számot szeretem. Egyszer az ugrás jön ki jobban, máskor a futás” - értékelte saját teljesítményét a finn bajnok. A hölgyek sífutó mezőnyében a norvég BENTE MARTINSEN bizonyult a legjobbnak. Másodszor nyerte meg a Világ Kupát az oslói születésű versenyző, s ezzel olyan legendák közé iratkozott fel, mint a finn MarjaM.isa Hämäläinen (1983-ban és 1984-ben nyert VK- t), az orosz Larisza Lazutyina (1990, 1998) és az olasz Manuela di Centa (1994, 1996). Bente Martinsen jelenleg Oslótól északra, Nittedaleban él. A síelés a vérében van, édesapja nem más, mint a híres Odd Martinsen, aki az 1968- as téli játékokon Grenoble-ban ezüstérmet szerzett 30 kilométeren, valamint olimpiai bajnok lett a váltóban. Egy ideje a Nemzetközi Sí Szövetség egyik bizottságának az elnöke. 27 éves lánya még hajadon, mert tavalyelőtt szakított addigi barátjával, Odd-Björn Hjel- mesettel. Az idei utolsó viadal előtt 67 pont volt az előnye az észt Smigunnal szemben. A Santa Caterinában a 10 kilométeres távon az orosz Csepalova volt a leggyorsabb, Martinsen meg sem közelítette a dobogót. Összesítésben azonban így is megelőzte az észt Smigunt és az orosz Lazutyinát. Martinsen legerősebb fegyvere az egész évad során a hajrázás volt. Tavaly, a ramsaui világbajnokságon is a finisnek köszönhetően szerezte meg első aranyérmét, 5 kilométeren. A Világ Kupában 1994-ben debütált, s azt, hogy Norvégiában új síelőcsillag van születőben, az 1996/1997-es idény végén igazolta, amikor a VK összetett versenyét a hatodik helyen zárta. Egy évre rá az első versenyen a második helyet szerezte meg, s ekkor a cseh Neumannová megjegyezte: „Martinsen lesz a legveszélyesebb norvég sífutó, a többiek már öregszenek.” Szavai csakhamar beigazolódtak. A naganói olimpián bronzérmes lett 5 kilométeren, a norvég váltót pedig hozzásegítette az ezüstéremhez. Bente Martinsen tehát feljutott a csúcsra. Jövőre nehéz dolga lesz annak, aki le akarja onnan taszítani. JÁN HUDOK Öt éve mindig ugyanaz a két játékos váltja egymást a női teniszezők világranglistáján: a svájci Martina Hingis és az amerikai Lindsay Davenport. Hingis jóval több időt töltött eddig a trónon, eddig összesen 136 hetet (utoljára 1999. augusztus 9-től 2000. április 2-ig), míg a tengerentúli kisasszony 23- nál tart. A múlt heti váltás pillanatok kérdése volt, mert a cseh-szlovákia magyar származású Hingisnek az utóbbi időben Davenport neve rémálmokkal volt egyenlő. A robusztus külsejű amerikai teniszező kijelentette: „Martina nagyon nem szeret ellenem játszani, nem tudom miért.” Valószínűleg kettejük egymás elleni mérlege lehet a dolog mögött. A miami (egy éve még Key Biscayne-inek nevezték) viadal előtt az utóbbi öt találkozójukat Davenport nyerte, ráadásul az utóbbi tíz alkalommal mindössze kétszer maradt alul Hmgisszel szemben. Idén már kétszer az amerikai győzött: először az ausztrál Grand Slam-toma döntőjében, majd Indiana Wellsben, szintén a fináléban. Floridában fordult a kocka, megint a viadal utolsó mérkőzésén álltak ki egymás ellen, s Hingis meglepően könnyedén ütötte el a torna- győzelemtől amerikai vetélytársát. Érmek ellenére a világranglista élén át kellett adnia az első helyet Lindsay-nek, aki már az elődöntőbe jutással kiharcolta a trónfosztást (a hölgyeknél továbbra is a régi pontozási rendszer működüt). Tavaly sérülés miatt nem indult, tehát nem kellett megvédenie pontjait. Venus Williams lett volna a torna címvédője, de mivel kilenc hónapja nem bírja kikúrálni csulósérülését, Miamiból is hiányzott. Sokak számára emlékezetes volt az 1999-es Key Biscayne-i finálé, először fordult elő, hogy a két Williams lányt, Venust és Serenát a végső összecsapáson hozza össze a sors. Akkor a papa, Richard Williams büszkén hangoztatta a lelátón: „Legyenek üdvözölve a WUliams show-n!” Ezúttal Serena egyedül próbálta megmenteni a család becsületét, aki tavaly a US Openen és a müncheni Grand Slam Kupán villogott, de azóta nem találja a helyét. Idén még egyszer sem volt döntős. Miamiban a nyolcaddöntőben kellett búcsút vennie rajongóitól, Jennifer Capriati jobbnak bizonyult. Mivel az amerikai tenisz fekete csillagai az utóbbi időben nem ragyogtak a viadalokon, Richard Williams bejelentette a hírt: lányai csakhamar visszavonulnak: „Bár Venus eddig hivatalosan nem foglalt állást, komolyan gondolja, hogy befejezi. Ha 1-től 10-ig kellene osztályozni az esélyeket, olyan 7,5 a lehetősége annak, hogy búcsút vesz a pályától. Szeretné befejezni a divattervezői iskolát, hogy utána az üzletnek éljen. Serenát még három évig köti a szerződése a Puma céghez, utána ő is visszavonul. Az emberek újabb tizennégy esztendős sztárokat akarnak látni, minek várják meg a lányaim, amíg betöltik a huszonnyolcat?” Ezek a szavak attól a Richard Williamstől származnak, aki nemrég még azt híresztelte, a Williams nővérek hamarosan egyeduralomra tesznek szert a teniszvilágban. Kurnyikova asszony lánya sem fér a bőrébe. Eddig hiába próbált tornát nyerni, mindig csak szerelmi történeteivel és kisebb botrányaival lopja be magát a sajtóba. Legutóbb, amikor Daliásból Miamiba repült, nem volt hajlandó a kutyáját az előírásoknak megfelelően ketrecben szállíttatni. Az eset még a floridai FBI irodának is sok fejtörést okozott, emrt a személyzet állítólag durván bánt Álla (az édesanya) és Anna Kumyikovával. Aki mégis az orosz tinisztárért rajong, örömmel vehette a hírt, hogy Anna és Pavel Bure beharangozott esküvője talán soha nem valósul meg. Mint ahogy Szeles Mónika „feltámadása” sem, akit a miami viadal elődöntőjében Hingis 36 perc alatt iskolázott le 6:0, 6:0 arányban. Ilyen vereséggel még a jugoszláviai magyar származású Szelesnek nem nagyon volt dolga pályafutása során. De ez már nem az ő korosztálya. A 2000-es idényben megint Martina Hingis és Lindsay Davenport viszi majd a prímet. Davenport (balról) helyet cserélt Hingissel a világranglista élén
