Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)
2000-04-08 / 83. szám, szombat
5 ÚJ SZÓ 2000. ÁPRILIS 8. TÉMA: ELADOTT SZÖVETKEZET g] Háromszor megválasztották elnöknek, mégis a tagok tudta nélkül játszotta át magánkézre a nyékvárkonyi mezőgazdasági szövetkezetei Nevetve, dalolva vigadtak saját halotti torukon Tavaly november végén megalakulásának 50. évfordulóját ünnepelte a nyékvárkonyi szövetkezet. Volt nagy eszem-iszom, dínom-dánom, két zenekar húzta a talpalávalót. A tagok akkor nem sejtették, hogy Horváth Barnabás elnök jóvoltából saját halotti torukon vigadnak. PÉTERFI SZONYA Könnyes szemmel hallgatták elnökük köszöntőjét, aki a következőket mondta: „Mi, szövetkezeti tagok a szövetkezet megszületésétől nagyon egybe vagyunk kötve a szövetkezet múltjával, mert belőle éltünk és élünk ma is. Ez a szövetkezet a miénk, és tegyünk meg mindent azért, hogy a miénk is maradjon.” Március 20-án minden előzetes figyelmeztetés nélkül Horváth Barnabás elnök délutánra összehívta a szövetkezet vezetőit és bejelentette: a Pol’nobankánál lévő ötmilliós hitelünket Lelkes Béla mérnök rendezte. Ezáltal az Agrogarant Kft. tulajdonába került a szövetkezet összes ingó vagyona, de semmi vész, minden rendben lesz, a termelés folytatódik. Bejelentését döbbent csend fogadta, senki nem kérdezősködött, nem kért magyarázatot sem. Másnap sem, amikor leltárt rendelt el az elnök, illetve akkor sem nagyon, amikor szóba került az ingatlan vagyon bérbeadásának tíz évre szóló szerződés megkötésének terve. Amikor a leltárkészítők mégis rákérdeztek, kinek állítják össze a listát - számba kellett venni az ócskavasat is - megtudták, hogy természetesen a társtulajdonos-nak, Lelkes Bélának. Március 22-én „borult csak ki a bili”, amikor az új tulaj új munkaszerződéseket akart aláíratni a kb. 90 alkalmazottal. Bár munkáltatóként nem 6, hanem a Korpod Kft. szerepelt, a szövetkezet alkalmazottai nem ezen, hanem azon ütköztek meg, hogy szerződésük csupán három hónapra szólt. Nem tetszett nekik az sem, hogy kötelezni akarják őket a véletlenül és a szándékosan okozott károk teljes megtérítésére, miközben a károkért vagyonukkal kell kezeskedniük. - Nem csoda, hogy „parasztlázadás” tört ki - ismertették a tényeket Kürthy Béla mérnök, a szövetkezet főgépesítője és Csapiár Péter alelnök. Végre leesett a tan- tusz, az emberek rádöbbentek, hogy valami nincs rendben a házuk táján. Lépni szerettek volna az alapszabályzat szerint, csakhát ez a fontos irat a nyékvárkonyi szövetkezetben titkosnak számított. Amikor nagy-nehezen megtalálták (egy régebbi változatát csupán) utalás sem volt benne arról, miként lehetne összehívni a rendkívüli tagsági gyűlést. Aláírásgyűjtésben egyeztek meg, a petíciót 156 tag közül 135 írta alá. A napirenden az elnök visszahívása, illetve munkaviszonyának azonnali megszüntetése szerepelt. Az ellenőrző bizottság március 26-ra hívta össze a rendkívüli gyűlést, amelyen az elnök mosolyogva jelent meg. Nem sejtette, hogy furcsa üzelmei kiderítésére a dolgozók válságstábot hoztak létre. - Horváth mérnök visszahívása nyílt szavazással történt, a 136 megjelentből 133-an emelték fel a kezüket. Azonnali leváltása azért vált szükségessé, nehogy újabb szerződéseket írhasson alá. Ellenünk.- Eleinte nem jutottunk a hivatalos iratokhoz sem, ugyanis beteg- állományba vonult nemcsak ő, hanem a felesége is, aki a szövetkezet földtulajdonjogi ügyeit intézte. Beteget jelentett a jogász is - tudtuk meg. A válságstáb március 28-ra meghívta a pozsonyi székhelyű Agrogarant Kft. társtulajdonosát Lelkes Béla mérnököt, aki bemutatta az adásvételi szerződést. Kiderült az is, hogy a duna- szerdahelyi Pol’nobanka pénze, - 5 milliója - után futva a Pravis Rt.- t bízta meg a jelzálogjog megvalósításával. A szövetkezeti tagok bizalmát élvező válságstáb a bankigazgatótól szerette volna megtudni a furcsa üzlet hátterét, ám Pisch László mérnök nem adott magyarázatot, viszont arrogánsán eltanácsolta őket. A találkozón résztvevő Lelkes Béla és jogásza viszont hangsúlyozták: megvásárolták az ingó vagyont és az Agrogarant bérbe kívánja venni az ingatlanokat éppúgy, mint a földeket. A válságstáb magánnyomozás során megállapította, hogy a munkaszerződéseken szereplő (munkáltató) Korpod Kft. nem is volt bejegyezve a Nagyszombati Kerületi Bíróságon! Vagyis a kezdetben egy nem létező kft. (megalakulásához potom 200 ezer koronás tőke szükséges) akarta megkaparintani a szövetkezet 30-40 milliós vagyonát! (A rövid életű kft. neve, mivel az alkalmazottak nem írák alá a jogtipró munkaszerződéseket, a továbbiakban már nem is szerepel - a szerk. megj.) Végre március 30-án Horváth mérnök átadta a hivatalos iratokat, s némi fény derült az eladás tisztának nem mondható hátterének egyes részleteire. - MinA cégér még a régi, megtartását becsületbeli kötelességnek tartja a válságstáb A drága gépek potom áron keltek el (Somogyi Tibor felvételei) denki tudta, hogy a szövetkezetnek évek óta van hitele a Pol’nobankánál, amit rendezett, illetve újabb hitelekkel térítette adósságait. Az elnök 1999. október 6-án felújította a hitelszerződést és vállalta, hogy március 31- ig a szövetkezet megtéríti az 5 millió koronát. Részletfizetési ütemtervben egyeztek meg, december 20-ig 500 ezer, 2000. január 31-ig 500 ezer, március 31-ig a ma....és tegyünk meg mindent azért, hogy a miénk is maradjon.” radé kot, a 4 millió koronát kellett volna megtéríteniük. Erről nem szólt senkinek, de arról sem, hogy másnap, október 7-én közjegyzői szerződés készült, amelyben a szövetkezet a felvett hitel fejében jelzáloggal terhelte az ingó vagyont: a silót, az új istállót, az 5 milliót érő állatállományt, a szövetkezet követeléseit a Rajo tejgyártól, de az 500 ezer korona értékű gabonát is. Hogy az elnöknek eleve nem állt szándékában a hiteltérítés megállapítható akár abból is, hogy a gabona eladásából gond nélkül rendezhette volna az első részlet törlesztését. A szerződés leszögezi: abban az esetben, ha az adós nem fizetne, végrehajtó lép a .játékba”. Mivel 1999 augusztusától á szövetkezet vezetőségi ülésein szóba sem jött a hitel, illetve a jelzálog kérdése, nem volt, aki belegyezhetett volna az elnöki döntéshozatalba. Az iratok birtokában lépésről-lé- pésre követhető a szövetkezet halála. - Mivel az elnök nem utalta át az első részletet sem, a Pofno- banka felszólította, hogy december 27-ig már 500 775 koronát fizessen. Erről is csak az elnök tudott, ugyanis a posta - felbontatlanul - kizárólag hozzá került. Nem fizetett annak ellenére, hogy december 27-én a számlánkon 859.232,20 korona volt. Erre föl december 30-án a hitel-és jelzálogszerződéshez újabb toldalék került, amely végképp csökkentette a szövetkezet, de emelte a bank vagyonhozjutási esélyeit. Nemcsak az olvasható ki belőle, hogy jelzálog alá került a teljes ingó vagyon, de az is, hogy nem végrehajtó által, hanem nyilvános árverésen, illetve közvetlen eladás útján kerülhet új tulajdonba. A törvény háromfordulós árverést szab meg, két-két hónapos időközökkel. A kikiáltási ár (legalacsonyabb ajánlat) pedig nem lehet alacsonyabb a felbecsült érték kétharmadánál- magyarázta Kürthy mérnök. Január 24-én a Pofnobanka ismét tette a dolgát és fizetésre szólította fel a szövetkezetét, mire február 4-én Horváth mérnök írásban adta tudtukra: eladhatják a szövetkezetét. Bár ez a levél hiányzik a dokumentációból, a bank válaszából következtetni lehet létezésére. Az elnök készülhetett erre a lépésre, hiszen már január 1-jén, 3-án és 6-án megrendelte a szövetkezeti vagyon felbecsülését. Biztosan „teljesen véletlenül” azoknál, akik közrejátszottak a mihályfai szövetkezet áron aluli eladásánál. (Az ő esetükben is - hárommilliós követelés fejében - a Pofnobanka érvényesítette jelzálogjogát-a szerk.megj.) Ráadásul munkájukért 30-40 ezer koronát számláztak a szövetkezetnek.- Februárban újabb toldalék került a szerződéshez, kizárólag az eladás megkönnyítése céljából. Az elnök ugyanis beleegyezett a kétfordulós árverésbe, a köztes idő két hétre való csökkentésébe megkárosítva a szövetkezetét abban is, hogy nem a felbecsült ösz- szeg kétharmadáért, hanem a feléért adható el! Hangsúlyozni sem kell, hogy az ügyes becsüsöknek, akik kizárólag akkor dolgoztak, amikor senki nem volt a telepeken, nevetséges 13 millióra sikerült becsülni a 30-40 milliót érő vagyont. Az egy éve vásárolt takarmánykeverőt (4,5 millióba került) 2 millióra értékelték, tehát egymillióért cserélt gazdát! Hogy-hogy nem, az árverezés híre sem jutott el senkihez, pedig lebonyolításával a Pofnobanka a Pravis Rt.-t bízta meg. A március 10-ei adásvételi szerződésen már az új tulajdonos, az Agrogarant Kft. szerepel. Noha az elnök tisztában volt a helyzettel, tíz nap múltán jelentette csak be a tulajdonoscserét és további nyolc nap telt el addig, míg a szövetkezeti dolgozók (részben) megtudták, hogyan is zajlott az eladás. Eddig ugyan még nem derült ki hol is volt az árverés, habár Lelkes Béla szerint aki újságot olvas, tudhatott róla. - Állítólag a Práca napilapban jelent meg az értesítés, de azt Nyék- várkonyon, vagy akár a környékünkön ki olvassa? Ha az eladás előkészítőinek nem lett volna rej- tegetnivalójuk, a Rofnícke noviny- ben, a Csallóköz-ben, az Új Szóban hirdették volna meg. Az értesítést pedig ki kellett volna függeszteni a szövetkezet kapujára is- hangsúlyozta Kürthy Béla. Horváth Barnabás közreműködésével a közös vagyon az Agrogarant Kft.-re szállt, miközben a hozzáadottérték-adót - 1 060 000 koronát - a szövetkezetnek kell kifizetnie. - Nem tudni, hogy az Agrogarant a vételárat, az 5,5 millió koronát miért nem a hitelszámlánkra utalta, hanem a szövetkezetére, ugyanis innen került a Pofnobanka átmeneti számlájára. Az eltelt napok során bebizonyosodott, hogy Horváth Barnabás szándékosan tette tönkre szövetkezetünket, bár nem volt egyedül. Érthetetlen ugyanis a Pofnobanka siettsége és taktikája, hiszen volt pénz a számlánkon. Ráadásul február 9-én a cukorgyár 4 633 000 koronát fizetett ki a répáért - méltatlankodott Csapiár Péter alelnök, majd folytatta.- Annak ellenére, hogy bennünket sem kerültek el a nehézségek, a nyékvár- konyi szövetkezet évi forgalma 150 millió koronát tett ki. Most pedig közel száz ember megélhetése forog kockán. Mi pedig a temetőből akarjuk visszahozni a halottat. Bevallotta, hogy a hitel-,és a többi szerződéseken megtalálható az ő aláírása is. - Későn tudatosítottam, hogy miféle emberben bíztam nemcsak én, hanem a többiek is. Horváth mérnök olyan vezető volt, aki egyedül döntött mindenről, saját kezébe összpontosíMost pedig közel száz ember megélhetése forog kockán. tóttá a hatalmat és átlépte hatáskörét. Tagadhatatlan, hogy a halálos ítéletünkön az elnök neve alatt ott az én aláírásom is, és nem mentség, hogy sem előtte, sem utána nem tájékoztatott az iratok tartalmáról. Rendszerint a munkaidő vége előtt szólt, hogy a bankba kell mennünk, ahol elkészített iratokkal vártak. Ő olvasat- lanul lepecsételte és aláírta őket, s ezt tettem én is. Február 11-én rákérdeztem, áruld el, mit írtunk alá? Valaki átvállalja a hitelünket - mondta. Eladtuk magunkat? - kérdeztem újra, de ő megnyugtatott. Igaz, a lelkemre kötötte, hogy tartsam a számat. Úgy értelmeztem a dolgokat, hogy csak az ötmilliós adósságunkat „adtuk el”. Eszembe sem jutott, hogy az ötmilliós hitel egyenértékűvé válik a 30-40 milliós jelzáloggal. Az elnök kijátszotta a közösség érdekeit, holott itt kapaszkodott fel a ranglétrán. Annak ellenére, hogy mindenkit mindenkivel összeugrasz- tott, háromszor elnökké választottuk. Az egyszerű ember ugyanis inkább az ismert rosszat választja, mint az ismeretlen jót. Csupán a nyugdíjas tagokkal volt jóban, kedvezményeket adott nekik, lisztet, cukrot, krumplit osztogatott, persze nem a sajátjából, hanem a közösből. A vezetőségnek, az ellenőrző bizottságnak nem volt betekintése semmibe. Mégis hallgattunk, hiszen kenyerünket féltettük. Négy gyerekem van, a legkisebb még csak hatéves - vallotta az alelnök szemlesütve, majd hozzáfűzte: nagy szerencse, hogy a munkavállalók megtagadták az előnytelen munkaszerződések aláírását, mert ezzel meghiúsították a szövetkezet ingatlanjainak 10 évre szóló bérbeadását. Nem tudni, mi rejlik a szövetkezet eládásának hátterében, de érthetetlenek az 56 éves elnök lépései. Hiszen jó sora volt. Az évek alatt felépítette a saját házát, autóra is szert tett majd lányainak házat, illetve lakást vásárolt, mindkettő személyautót is kapott. Most viszont kapálódzik és ott árt ,ahol tud. Sejteni lehet, hogy miért.- Bízunk abban, hogy idő előtt buktak le azok, akik koldusbotra akarták juttatni a szövetkezetét. Hiába állítja Horváth mérnök, hogy jót akart, készült és bebiztosította „árulását”. Hiszen az ünnepek között kényszerszabadságra küldte titkárnőjét csak azért, nehogy esetleg meglássa a levelezést, a postát pedig a feleségére bízta. Szerencsére mégis hiba csúszott számításaiba. Bízunk abban, hogy hamarosan fény derül mindenre. Gerinctelenségét bizonyítja, hogy egy nappal leváltása előtt- március 25-én - összetörte a szövetkezet gépkocsiját, ám nem szólt róla még március 30-án, a kulcsok átadásakor sem. A nyékvárkonyiak Horváth mérnök törvénytelenségeire nem akarnak törvénytelenséggel válaszolni. Megtették a szükséges intézkedéseket az adásvételi szerződés érvénytelenítésére, miközben tárgyalnak az ingó vagyon új tulajdonosaival is. Esetük akár okulásul szolgálhat azoknak, akik állásukat féltve lehetővé teszik és szótlanul tűrik egy-egy vezető ba- sáskodását. Úgy mint ők, március 20-ig. A játszmának még nincs vége. A közeljövőben a témáról közzé tesszük a volt elnök, az új társ- tulajdonos és a hitelező Pofno- banka véleményét is.
