Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

2000-04-01 / 77. szám, szombat

Kultúra új szó 2000. ÁPRILIS 1. Koncert magyar és japán vendégekkel Pozsony. Ginzery Enikő cimbalomművész ad vasárnap délelőtt 10.30-kor hangversenyt a Mirbach-palotában. A matiné vendége a magyarországi Nagy Orsolya zongoraművész és Nao Higano ja­pán szoprán énekesnő lesz. A kamarakoncerten többek között Johann Sebastian Bach, Juraj Benes és Bartók Béla művei csen­dülnek fel. (SITA) A francia kultúra hete - hétfőtől Kassa. A kétnyelvű, francia-szlovák gimnázium felavatásával ve­szi kezdetét április 3-án a francia kultúra hete, amelynek alkalmá­ból Franciaország szlovákiai nagykövetét, George Vaugier-t, vala­mint Rudolf Schuster államfőt és Milan Ftácnik oktatási minisztert is Kelet-Szlovákia központjába várják. A rendezvény fő célja, hogy minél szélesebb közönséghez hozza közelebb a rendkívül sokszínű francia kultúrát. Kiállítások, Arthur Rimbaud emlékére rendezett irodalmi est, esszéíróverseny (természetesen francia nyelven), dzsesszkoncert, 16. századi, zenei kísérettel előadott versek és filmvetítések szerepelnek a hét műsorában. (TA SR) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Örvény szombat 19 HVIEZDOSLAV SZÍN­HÁZ: Stuart Mária sz. 19 A windsori víg nők vasárnap 19 KIS SZÍNPAD: Székek sz. 19 Az oroszlán télen v. 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: A kőszívű ember fiai sz. 19 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Csipkerózsika sz. 16 i# MOZI POZSONY HVIEZDA: Stuart Little kisegér (am.) sz., v. 11,15.30,16.45Apart (am.) sz., v. 18.30 A tehetséges Mr. Ripley (am.) sz., v. 20.40 YMCA: A part sz., v. 15.30, 18, 20.30 TATRA: Halálsoron (am.) sz., v. 16.30, 20ISTROPOLIS: A part sz., v. 15,17.30, 20 A tehet­séges Mr. Ripley sz., v. 15, 17.30t 20.30 OBZOR: Észvesztő (am.) sz., v. 15.30,18, 20.30 MLADOST: A félkegyelmű visszatér (cseh) sz., v. 15.30, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: A félkegyelmű visz- szatér (cseh) sz., v. 18 Solymász Tamás (szlov.) sz., v. 15, 16 A bennfentes (am.) sz., v. 20 Dekameron (ol.) sz., v. 16 Juha (finn) sz., v. 21 Az orléans-i szűz sz., v. 17 Mindenki, akit szeretek (cseh) sz., v. 19.30 Ember a Holdon (am.) sz., v. 17.30 South Park (am.) sz., v. 21.15 Prága cseh rendezők szemével (cseh) sz., v. 19.30 KASSA DRUZBA: Stuart Little kisegér sz., v. 16, 18, 20 TATRA: Az élet szép sz., v. 15.30,17.45, 20 CAPITOL: A tehetséges Mr. Ripley sz., v. 16.30,19.30 ÚSMEV: A part sz., v. 16,18.15,20.30 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Toy Story 2. (am.) sz., v. 17.30, 20 NFG-l-FILM: Nyolcadik utas: a halál (am.) sz. 17.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Solymász Tamás (szí.) sz., v. 17, 19 LÉVA - JUNI­OR: Anna és a király (am.) sz., v. 16.30, 19 SLOVAN: Vadiúj vad­nyugat (am.) sz. 19 GALÁNTA - VMK: A bennfentes (am.) sz. 17.30, 20 v. 20 NAGYMEGYER - SLOVAN: Harcosok klubja (am.) sz., v. 19 KIRÁLYHELMEC - VMK: Ronda ügy (am.) sz. 18 PRI­VÁT: A lé meg a Lola (ném.) sz. 18 GYŐR CINEMA CITY: Amerikai pite (am.) 12, 14, 16, 18 Az Álmosvölgyi legendája (am.) 11,13.15,15.30,17.45,20,22.15 Jadviga párnája (magy.) 11.15, 14.45,17.15,19.45, 22.15 Amerikai szépség (am.) 12,15,17.30, 20, 22.30 Sivatagi cápák (am.) 11.15,13.30,15.45, 18, 20.15, 22.30 A csontember (am.) 12, 15, 17.30, 20, 22.30 A John Malkovich menet (am.) 15.45,18, 20.15, 22.30 Kettős kocká­zat (am.) 11.15, 13.30, 15.45, 18, 20, 22.15 Stuart Little kisegér (am.) 12, 14, 16, 18, 20.15, 22.15 Asterix és Obelix (fr.) 11.15, 13.30 Apart (am.) 12.15,14.45,17.15,19.45, 22 Egressy Zoltán Portugál című darabjából, amelyet a Katona József Szín­ház társulata játszik, Lukáts Andor, a mű színpadi rendezője tavaly filmet forgatott. Képünkön Nagy Viktor és Pelsőczy Réka, a film főszereplői. A darabot ez év őszén, a Katona vendégjátékában a pilzeni színházi feszti­vál nézői is láthatják. (Kende Tamás felvétele) Mészáros Péter Tbiliszit választotta filmes tanulmányai színhelyéül. Ennek gyümölcse első játékfilmje A bolond gránátalma íze Tengerparti tabló a film zárójelenetéből (Archív felvétel) Suksin a vörös berkenyéről, Wajda egy nyírfaligetről, Paradzsanov a gránátalma ízéről forgatott filmet. Ez utóbbit Grúziában a legszebb gyümölcsű fának, a szépség atyjának, sőt mi több, az élet fájának tartják. Áttetsző, apró gyöngyeivel nagy utak fáradt vándorainak kínál fanyarédes nedűt. SZABÓ G. LÁSZLÓ Bizonyára gyakran oltotta szomját Mészáros Péternek (1969) is, aki a budapesti bölcsészkar elvégzése után a Grúz Színház- és Filmművé­szeti Főiskola filmrendező szakán tanult Tbilisziben. Tanárai a mozi messze földön híres mágusai vol­tak. Tengiz Abuladze nevéhez mi elsősorban a Cannes-ban is díjazott Vezeklést kötjük, Otar Joszeliani pedig az Élt egyszer egy énekes rigóval és A Hold kegyeltjeivel vált ismertté a világban. Rajtuk kívül két ottani filmes volt még nagy ha­tással Mészáros Péterre. Érlom Ahvlediani, a neves forgatókönyv­író és Szergej Paradzsanov, az egyetemes filmművészet örmény­grúz „festője”. Ahvlediani a (forgató)könyvét adta Mészáros­nak, Paradzsanov szellemiségében pedig úgy mártózott meg a fiatal magyar rendező, hogy első játék­filmjével, a 31. Magyar Filmszem­lén bemutatott A bolond gránátal­mafával szinte meghajol a mester életműve előtt. A film előtörténetéhez tartozik az is, hogy Ahvlediani Vano és Niko cí­mű könyvéből Mészáros Péter 1996-ban Niko, a szépasszonyok és az angyalarcú baba háza címmel - diplomamunkaként - kisjátékfil­met forgatott, amelyben már A bo­lond gránátalmafa gyökerei és alapmotívumai is fellelhetők. Nem könnyű elmesélni, miről szól a film. A sztori, mint olyan, voltakép­pen apró novellák füzére. Szabad­versben, Mészáros Péter tollából, a következő sorok születtek a film­hez: „Úgy száz évnek előtte Niko el­aludt. Mellette Vano állt. Egyre csak látni kezdték a világot. Látták a tegnapi bánatot itt, a másnap szo­morúságát amott, míg a távolban magányuk remegett. Nagy köveket láttak gondolattal tele, köveket, szerelemmel tele, követ boldogság­gal tele, félelemmel és féltékeny­séggel tele, követ üres kövekkel te­le. Néha felnőttek és néha meghal­tak. Látták a pillanatot a faág mö­gött; a nappalokat, amint éjszakái­kat keresték; az éveket, amint távo­li ösvényekre keverednek. Látták a végtelen mezőkön szunnyadó pipá­zó századokat. Niko néha faág volt, Vano levél, amint sárgán és ránco­sán aláhull. Felkapta őket a szél. Láttak egy várost. Égy udvart. Gyö­nyörű nőket és fura alakokat. Égy baktató fotográfust... és meglátták kedvenc, bolond fájukat. S talán látni fognak egy képet, amelyben lassan megmozdul, élni kezd és meghal újra minden...” Szép film poétikus képsorokkal. A sztori, mint olyan, voltaképpen apró novellák füzére. Szépsége önmagában is működik. Magja, súlypontja azonban nincs az alkotásnak. Szellemi centruma igen. Ha jól sejtem a képsorok mö­gül: az út a fontos Mészáros Péter­nek. Az út, amelyen élmények, ha­tások, benyomások érik az embert. Van egy város, ahol alig látni em­bert az utcákon. Van egy ház a vá­rosban, egy kapu, amely előtt rend­szeresen megáll egy automobil. Tá­bornokot hoz, jól megtermett, ele­gáns, büszke tábornokot, aki „számysegédjét” állítja a bejárat­hoz, hogy őrizze nyugalmát, amíg ó bent jól érzi magát. A „bent” csen­des, ráérős életet élő bordélyház. Madame-ja akár grófné is lehetne, a lányok pedig egytől egyig grófkis­asszonyok. Olyan a tartásuk. A méltóságuk. Az eleganciájuk. Tud­nak viselkedni, öltözködni, nyilván vetkőzni is, de főleg szeretni. Reg­geli toalettjük valóságos ceremó­nia. Gesztusaik, mozdulataik fen­ségesek. Mosolyuk visszafogott. Ezek a lányok nem az utcasarkok rongyai, sikátorok „kis csukái”. A kihívó magatartás, a felkínálkozás nem az ő stílusuk. Ezeknek a lá­nyoknak arcuk, lelkűk, belső szép­ségük is van, nemcsak testük. Tud­ja ezt a tábornok is, meg a senki sem tudja, honnan jött és merre tartó ifjú fotográfus is. Ebben a házban többször is megáll az idő. Az udvaron, a szobákban ugyan­úgy, mint a fényképész papírlapja­in. Ez tehát a történet, gondolhatja bárki. De nem ez. A ház eseményei rejtve maradnak. Itt nincsenek ti­tokban meglesett ágyak, vágytól telített sóhajok, árulkodó ajtónyí­lások, sebtében felkapott alsóne­műk. Itt hangulatok vannak. Vers­be illő pillanatok. Arcok, amelyek önmagukban is beszédesek. Van egy csillagász, aki folyton az eget kémleli, és kozmikus kérdéseket feszeget. Van egy zsidó tudós, aki­vel szebb napokon jókat vitázik. És ott van Niko, mellette Vano, s a he­gyek között, a szelíd mezőn egy bo­lond gránátalmafa. Itt örökíti meg a ház lakóit, a gyönyörű lányokat a vándorfotográfus. Közben lebukik a nap, földre száll pár falevél, és megnyugszik az ég. Ennyi a film Giorgi Beridze költői ihletettségű megfogalmazásában. Történésben nem sok, hangulatával viszont maradandó. Szimbólumai­val, (grúz) népmeséi motívumaival, utalásaival a művészfilmek sorát gazdagítja. Értéke vitathatatlan, nagy közönségsiker mégsem várha­tó tőle. Ehhez a filmhez nemcsak ér­zék - türelem is kell. Nem mintha olyan lassan hömpölyögne, bár két­ségtelen: nem egy gyors folyású al­kotás, csakhogy itt semmi különös nem történik. És mégis! A tábornok személyes ismerősünkké válik. A grófnő előtt megemeljük képzelet­beli kalapunkat. A lányokat szeretni fogjuk. Ä csillagász mellé szívesen odaülnénk. A zsidó bölccsel jó lenne pár szót váltani. A fotográfusnak pe­dig hagynánk, hogy a gránátalmafá­hoz vigyen bennünket. Mintha Krúdyt olvasnánk „grúz ki­adásban”. Mintha Paradzsanov dú­san megterített asztala mellett ül­nénk. Mintha Piroszmani képeit né­zegetnénk. Szokatlan színek, szokatlan ízek, szokadan helyzetek. Visszafogott színek, finom ízek, megejtő helyzetek. Az információs korszak kultúrájáról a Magas-Tátrában Nemzetközi tanácskozás ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Stará Lesná. Április 3. és 6. között rendezik meg a Szlovák Könyvtá­rosok Társaságának harmincadik nemzetközi szimpóziumát, az IN- FOS 2000-et, melynek társrendező­je az SzK Kulturális Minisztériuma, valamint az Európa Tanács Infor­mációs Központja. A Könyvtárosok Társaságának egyik legfontosabb, éves rendezvénye 30 évvel ezelőtt A Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség - Csema- dok Országos Tanácsának Elnöksé­ge pályázatot hirdet a főtitkári tiszt­ség betöltésére. Pályázhat minden szlovákiai állampolgár, aki: ♦ legalább három éve a szövetség tagja, s konkrét szervezői, módszer­tani vagy aktív művészeti-művelő­dési tevékenységet fejtett ki ♦ szóban és írásban tökéletesen is­meri a magyar és a szlovák nyelvet ♦ kommunikatív és alapvető szá­mítógép-kezelési ismeretekkel bír. A pályázatnak tartalmaznia kell: ♦ a pályázó szakmai életrajzát ma­gyar és szlovák nyelven informatikai szemináriumként in­dult, mára azonban magas színvo­nalú, nemzetközi szimpóziummá fejlődött. Az idei évfolyam központi témája: az információs korszak kul­túrája. Ennek keretében főként a szlovákiai könyvtárak automatizá­lásáról és a legújabb információs technológiák felhasználásáról lesz szó. Az előadók közül nem fognak hiányozni az ET Információs Köz­pontjának szakemberei sem. (me) ♦ a pályázó elképzeléseit a Csema- dok központi irodájának működé­séről, a szövetség alapszabálya sze­rint magyar és szlovák nyelven, ma­ximum egy gépelt oldalon ♦ a pályázó elképzeléseit a közpon­ti iroda, a regionális titkárságok és a szakmai társulások közti kapcsolat- tartás formáiról az alapszabály sze­rint magyar és szlovák nyelven, ma­ximum két gépelt oldalon. A pályázatokat a Csemadok pozso­nyi központi irodájának címére kér­jük küldeni: RR Csemadok Nám. 1. mája 10-12 815 57 Bratislava Pályázati határidő: 2000. április 30. ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Nyitra. Bőven kijutott a bírálatból a Jadviga párnája című könyvnek a könyvtárak hete alkalmából rende­zett irodalmi matinén, amelyen a régióban élő írók találkoztak az ol­vasókkal. A történelmi regény mű­fajában alkotó Ladislav Zrubec és a romantikus történeteiről ismert Marina Ceretková-Gálová saját munkásságukról próbáltak emelke­dett stílusú konverzádót folytatni a publikummal, de valaki a közönség soraiból témát váltott, és a szlovákul is megjelent Jadviga párnáját kezd­te ócsárolni. A hazafias érzelmektől fűtött olvasónak nem a könyv iro­dalmi értéke vagy a fordítás minősé­ge ellen volt kifogása. Azt nehezmé­nyezte, hogy az író „lekicsinylő, sőt gúnyos hangnemben úgy jellemezte a magyarországi szlovákokat, mint­ha maguk sem tudták volna, mit akarnak”. A jelenlévők közül senki sem olvasta a könyvet, így érdem­ben nem tudtak hozzászólni, ám fel­háborodásuk annál nagyobb volt, sőt miután megtudták, hogy Závada Pál nem is tud szlovákul, egy idős nő kijelentette: ezért vetemedett arra, hogy ilyesmiket írjon, mert erre csak egy janicsár képes. Az eszmecserét Ladislav Zrubec zárta le azzal, hogy a tótkomlósi pap jellemábrázolása valójában a szlovák nemzet önren­delkezési törekvéseinek és a ma­gyarországi szlovák kisebbség veze­tő személyiségeinek a kicsúfolása. A jelenlévők helyeseltek, és már látat­lanban elítélték a könyvet, ami sze­rintük nemhogy 300 koronát nem ér meg, de be kéne tiltatni a forgal­mazását. És akkor még nem is látták a filmet Marián Labudával Bacov- szky tiszteletes szerepében, (vm) PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Bőven kijutott a bírálatból a Jadviga párnájának Látatlanban betiltanák

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents