Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

2000-04-07 / 82. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. ÁPRILIS 7, KOMMENTÁR Közéleti szélkakas TÓTH MIHÁLY Már-már az államférfim bölcsesség jele lett volna, ha Mikulás Dzurin- da latba veti tekintélyét, és határozottan cáfolja, hogy a járási főnö­kök többsége belépett a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unióba (SDKÚ). Még akkor is ezt kellett volna tennie, ha abszurd módon ki­derül, 100 elöljáró közül 105 kérte a miniszterelnök alapította párt tagkönyvét. Ha a lakosság az 1989-es rendszerváltást valamiért na­gyon indokoltnak tekintette, akkor ez az íróasztalok párttagság sze­rinti osztogatása volt. A járási főhivatalnokok magatartása nem róha­tó fel a kormányfő bűnéül. Az új tagkönyvecskék iránti intenzív ér­deklődés rosszalló konstatálása sem azt jelenti, hogy az érintettek számára egyáltalán nincs enyhítő körülmény. Más írható Dzurinda rovására, nevezetesen, hogy pozitív jelenségnek tekinti a kormány já­rási reprezentánsainak ennyire testületi megnyüvánulását. Pedig is­mernie kellene a közhangulatot, tudnia illene, hogy a választópolgár­ok már torkig vannak az olyan közhivatalnokokkal, akik a görények pártjába is legott belépnének, mihelyt a fő görény kerül hatalomra. A hivatalnokokra pedig politikai ingatagságukért az vesse az első követ, akinek egy-egy kormányváltáskor még soha nem voltak gyanakvásai a jövőt ületően. Meciar legyőzője azért marasztalható el elsősorban, hogy egy nappal a kormány megalakítása után nem próbált meg olyan légkört teremtem, amelyben nyilvánvaló lett volna, hogy csak ott érvényesülnek politikai szempontok, ahol indokolt. Azt is egyér­telművé kellett volna tennie, hogy a gazdaságban nem terem babér a gazdaságon kívüli szempontokat érvényesíteni akarók számára. Sem pedig azok számára, akik abból akarnak az államigazgatásban profi­tálni, hogy zsebükben van az éppen aktuális színű párttagkönyv. A hi­vatalnok-esendő ember. Nincs miért merésznek lennie. Idődén idők óta azt tapasztalja, hogy idomulni kell a hatalomhoz. Ezt most is a le­hető leglátványosabban, pártba való belépéssel, a belépés közhírré té­telével teszi. Dzurindáék azzal követtek el helyrehozhatatían hibát, hogy meg se kísérelték más, emberszabásúbb magatartásra szoktatni a hivatalnokokat. Arra van némi enyhítő körülmény, hogy az előző rezsimben az is belépett a pártba, aki nem akart. A pártállam 40 évig tartott, kevesen vannak, akik ennyit guggolva kibírnak. A Meciar-éra 7 éve alatt már-már megszoktuk, hogy voltak a járási szereplők kö­zött is, akik egzisztenciális okokból gyakrabban váltottak pártot, mint fehérneműt. Halladanul ártott ez az emberek minőségének. Megáll az ész, hogy ezen a Dzurinda-kormány se próbált változtatni. KDH keltette viharok bizonyára nem maradnak észrevétlenül az europolitikusok előtt. És nem a kabinet hűdemilyennagy stabili­tásáról tanúskodnak. Az, hogy a Migas támogatta Stefan Kosovan leváltása után a baloldal minden eddigit felülmúló véresszájú bosszúhadjáratot indított a kabi­net és a kormányfő ellen, valószí­nűleg nem igazán használt integ­rációs törekvéseinknek. S ha mindez nem lenne elég, újabban a kereszténydemokraták is meg­keverték azt, amitől büdös lesz. Camogurskyék ráunva az MKP rugdosására, most saját soraik­ban készülnek egy sajátos hosszú kések éjszakájára. Bosszúból le akaiják váltam azokat a kerületi elöljárókat, akiket ők jelöltek posztjukra, s akik most átevez­nek az alakulgató SDKÚ-ba. Bosszú? Lehet, hogy nem is. Le­het, hogy Camogurskyék így akarják megtartani a hűtlenség gondolatával kacérkodó embere­iket. Akkor viszont a pártérdeke­ket helyezik az ország - mind­annyiunk - érdekei elé. S ha mindehhez még hozzáadjuk a Meciar ki (nem) hallgatása körüli tragikomédiát, világos, hogy is állnak integrációs reményeink. Ha tényleg csak rajtunk múlik (és ugyan miért ne lenne így), gondoskodunk róla, hogy a kö­vetkező eurovonatot is lekössük. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320J Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva -régió -(58238310), Kovács Ilona-mellékletek- (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PrNS, valamint a D. A CZVEDLER KFT. - Somoija. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrziink meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-maü: redakcia@ujszo.com Veszedelmes viszonyok SÓKI TIBOR Szlovákia is megkezdte a konk­rét csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval. Remek. Most aztán elmondhatjuk, sínen va­gyunk, s csak rajtunk múlik, mi­kor leszünk az Unió teljes jogú tagjai. Ha azok leszünk egyálta­lán... No igen, ez a „ha” kezd egyre nyugtalanítóbbá válni. A szakértők dolgoznak, a visegrá­diak egyeztetnek, a külügy kam­pányol, az állam vezetői meg mintha megfeledkeztek volna egy alapvető tényről. Az uniós diplomaták szinte minden nyilat­kozatukban kiemelik, hogy az in­tegráció elengedheteden feltéte­le a kormány és az ország stabüi- tása. Világos, ki a fenének kell egy kiszámíthatatían partner? A- mely néha egyenesen beszámít- hatatíanul viselkedik. Bár a mi­niszterek és a kormánypárti kép­viselők többsége fennhangon hirdeti, nincs semmi gond, kibír­ják ők az egész választási idősza­kot, úgysincs más alternatíva (ez véletlenül igaz is), egyesek a kor­mányon belül egyre gyakrabban igyekeznek keresztbe tenni állam bácsinak. Az SDL és újabban a Talán így, parókában, álbajusszal nem ismernek fel, ha kimegyek a villa elé (Agócs Ernő karikatúrája) A jelek szerint csak önmagukban bízhatnak a szlovákiai magyar pedagógusok Járványszerű közöny? Nagy reményekkel és a szebb jövőbe vetett hittel tá­voztak tavaly Rozsnyóról a Szlovákiai Magyar Pedagó­gusok V. Országos Találko­zójának résztvevői. Az öröm forrásául az 1998-as őszi parlamenti választások eredménye volt. KMOTRIK PÉTER Demokratikus értékrendet valló pártok kerültek kormányra, Slavkovská „szlovák nemzeti szí­nű” oktatási miniszter asszony ha­talma megtört és az oktatásügyi tárcánál létrehozták a nemzetiségi főosztályt. A szlovák állam általá­nos és nemzetiségi oktatáspoliti­kájában várható változás ígéreté­nek reményét táplálta bennük az új oktatásügyi miniszter, Milan Ftácnik is, aki személyesen jött el Rozsnyóra, hogy felvázolja előttük az oktatásügy reformjával kapcso­latos terveit. Örvendetes volt az is, hogy Szigeti László szlovák okta­tásügyi államtitkárként lehetett je­len a rendezvényen, ahol a szlová­kiai magyar pedagógusoknak cseh, magyar és szlovák szakembe­rek adtak elő az európai közokta­tási rendszerekről, a hatalom de­centralizációjának szükségességé­ről, az önkormányzatok által fenn­tartott iskolák működéséről, az ál­lam mellett a szülők és a gyerekek igényeit is szem előtt tartó iskolák­ról, értékelésük módjáról, és a vál­lalkozásként működő szaktanács- adói irodákról. Az idei találkozó résztvevői még égetőbb problémakört, a szlováki­ai magyar iskolákon folyó oktatás színvonala emelésének lehetősé­geit vitatták meg. A minőségbizto­sítás területén megtapasztalt ma­gyarországi és külföldi ismeretek felhasználását fontolgató szlováki­ai előadók fejtették ki véleményü­ket. Az előadásokat a résztvevők később négy munkacsoportban vi­tatták meg. Minden szekcióban ér­tékes és érdekes munka folyt, az egyik csoport tagjai az óvodai mi­nőségfejlesztésről, a másikéi a pe­dagógiai program gyakorlati meg­valósításáról, a harmadikéi pedig az iskolai minőségbiztosítás kezdő lépéseiről tanácskoztak. A negye­dik csoportban az állami tanügy- irányításban dolgozó szakemberek cserélték ki tapasztalataikat. Eb­ben a szekcióban több javaslat is el­hangzott az anyanyelvükön tanuló magyar gyermekek oktatásügyben való esélyegyenlőségével kapcso­latban, s ennek érdekében a követ­Nem jött el a kormány ki­sebbségi ügyekkel meg­bízott alelnöke sem... kező igények fogalmazódtak meg:- az oktatási minisztérium úgy mó­dosítsa az országos tanulmányi versenyek szervezési rendjét, hogy lehetővé váljon a feladatok köz­pontilag történő fordítása- a magyar alapiskolák tanulói szá­mára a szlovák helyett a magyar nyelv legyen a kötelező középisko­lai felvételi tantárgy- az év elején megalakult állami tanfelügyelet magyar iskolákat el­lenőrző dolgozói számára legyen kötelező a magyar nyelv kellő isme­rete - legalább érettségi vizsgával rendelkezzenek magyar nyelvből- a minisztérium magyarországi kiadványokkal is bővítse azoknak a tankönyveknek a listáját, melyet a gyerekek térítésmentesen kap­hatnak meg. Sajnos egy járványszerűnek mu­tatkozó betegség miatt az ország legilletékesebb szakemberei, a szlovák oktatásügyi minisztérium nemzetiségi főosztályának dolgo­zói nem tudtak részt venni az esz­mecserén, ahol Szlovákia összes magyar ajkú polgárát érintő kérdé­sekről folyt a vita. Nem tudott el­jönni Szigeti László oktatásügyi ál­lamtitkár sem, mivel éppen akkor zajlott Budapesten a Kárpát-me­dencei Magyar Oktatási Fórum, ahol a szlovákiai magyar diákok „itthoni és otthoni” tanulmányai­nak támogatásáról tájékozódott. Eljött ugyan a Magyar Koalíció Pártjának két parlamenti képvise­lője - egyikük a parlament oktatás­ügyi bizottságát is képviselte, má­sikuk pedig a szlovákiai magyarok legnagyobb kulturális és közműve­lődési szervezetének alelnöke -, de rajtuk kívül a törvényhozás töb­bi magyar tagja nem tartotta „kö­telességének” meghallgatni, ho­gyan kellene hatékonyan megva­lósítani az MKP választási prog­ramjának oktatásüggyel kapcsola­tos részét. Nem jött el a kormány kisebbségi ügyekkel megbízott al­elnöke sem, s a már említett kultu­rális és közművelődési szervezet néhány hete megválasztott orszá­gos elnöke - aki ugyancsak az MKP parlamenti képviselője - szintén máshol tartózkodott, így Szlovákia jelenlevő három­százötven magyar pedagógusa idén főleg önmagában és az őt képviselő civil szervezetben, a Szlovákiai Magyar Pedagógusszö­vetségben bízva ment haza Rozs­nyóról, a Szlovákiai Magyar Peda­gógusok VI. Országos Találko­zójáról. .. OLVASÓI LEVÉL Semmi sem változik Bajmóczi Eugen, a lap komáromi olvasója március 30-án megjelent , A hivatalok nem változnak” című olvasói levelében hírt adott az adásvételi szerződésével kapcsola­tos kaotikus állapotokról, a hivata­lok ügyfelekkel való packázásairól. Nem erre a huzavonára szeretnék reagálni, hanem arra - mint azt a levélíró is keserű szájízzel konsta­tálja -, hogy a magyar kisebbség nehezen szerzett jogainak évényesítése mindmáig nem kielé­gítő. A hivatalokban a kisebbségi nyelv használatának lehetőségeit az érintettek nem használják ki. A levélíró élt a törvény adta lehető­séggel. Saját fogalmazású beadvá­nyát, panaszát magyar nyelven jut­tatta el a városhoz, a bírósághoz, amit azzal utasítottak vissza, hogy fordíttassa le szlovák nyelvre, más­különben nem foglalkoznak az ügyével. Bajmóczi úrral tudatták, Szlovákiában szlovák a hivatalos nyelv. Mint panaszosunk írja, hi­vatkozott ugyan kisebbségi jogaira, de az illetékesek erről semmit nem tudtak. Furcsa? Ehhez csupán annyit: nemcsak már nem csak a kétnyelvű helységnévtáblák elhe­lyezésére van lehetőség, a kisebb­ségi nyelvhasználati törvény azt is engedélyezi, hogy ahol a magyar nemzetiségű lakosság részaránya eléri a 20 százalékot, ott a hivata­los kapcsolatokban, a kérvények, panaszok, fellebbezések esetében stb. mind írásos, mind szóbeli érintkezésben használhatják anya­nyelvűket a kisebbségek. A törvény nem lenne rossz, ha azzal élnének, azaz élhetnének a szlovákiai ma­gyar ügyfelek. A probléma ott van, hogy a kisebbségi nyelvhasználati törvény alkalmazásához nincs megfelelő végrehajtási utasítás, Szlovákiában változatlanul a szlo- vák az ügyintézés hivatalos nyelve, így megtörténhet, hogy a járási ál­lamigazgatási szervekhez címzett magyar nyelvű beadványokat szlo­vák nyelvűre kell fordítani még ott is, ahol elsöprő többségben élnek TALLÓZÓ PRAVDA Zdenka Kramplová exkülügy- miniszter, 28 napos nagykövet, jelenlegi HZDS-alelnök kijelenté­seit elemzi Martin Hric az újság hasábjain. Kramplová nemrég megjelent könyvében meggyanú­sította Eduard Kukán külügymi­nisztert, hogy Kanadából hazave­zető útja során meg akarta őt gyil- koltatni. Hric szerint azért volt szükség erre a mesére, mert ugye­bár Meciar ellen is több gyilkossá­got készítettek elő, így egy alel- nöknek sem szabad elmaradnia a főnök mögött, neki is dukál leg­alább egy kicsi gyilkossági kísér­let. Az cikkíró sajnálja, hogy Zdenát végül nem a médiákért fe­lelős alelnöknek válaszották meg, mert biztos jó lett volna a kapcso­lat közte s az újságírók között, akiket korábban rosszindulatú korrupt nyugati imperialista bé­renceknek titulált. Az, hogy végül is a külkapcsolatokért felelős posztot kapta meg, az írót öröm­mel tölti el, hiszen a HZDS-nek már most olyan rossz a reputáció­ja, hogy ezen már Kramplová sem tud rontani. NÁRODNÁ OBRODA A Nemzeti Vagyonalapnak 33 mil­liárd koronát kell kifizetnie a jö­vőre lejáró államkötvényekért. A lap megpróbálta feltérképezni, honnan lesz ennyi pénze az ál­lamnak. Tána Lesajová, a vagyon­alap szóvivője elmondta, a kiadá­sok egy részét a Slovnaftban, a pöstyéni fürdőben és a Szlovák Távközlési vállalatban levő rész­vényeik eladásából akarják fedez­ni. Ám már most biztosnak tűnik, hogy ezeken nem tudnak időben túladni, így elképzelhető, hogy kölcsönt kell felvenniük néhány banktól, mivel a kormány meg­ígérte: a kötvényekért járó pénz időben ki lesz fizetve az állampol­gároknak. Lesajová elmondta, a vagyonalapnak most is gondjai vannak, mivel jelenleg nincsen semmilyen bevételi forrás, s a számlájukon 3 milliárd koronás hiány van. SZEVODNYA Az orosz alsóház örökös szenátori poszt bevezetését fontolgatja a volt államfők, így Borisz Jelcin és Mihail Gorbacsov számára. A volt elnökök automatikusan mentelmi joghoz juthatnának, amelyet csak a törvényhozás függeszthetne fel. Emlékezetes, hogy Vlagyimir Putyin orosz ügyvezető államfő­ként közvetlenül Borisz Jelcin szilveszteri lemondása után, első rendeletében teljes mentességet adott a volt államfőnek és család­tagjainak, továbbá számos más ki­váltságot biztosított. Az elnöki rendeletet alkotmányellenesnek ítélte a baloldal, s az alkotmány- bírósághoz intézett beadványá­ban kívánja érvényteleníteni a példátlanul széles mentességet szavatoló rendeletet. Megfelelő törvény hiányában az államfő jo­gosult ilyen rendeletet hozni, vi­szont az örökös szenátori poszt bevezetése szükségtelenné tenné egy külön törvény elfogadását a volt elnökök jogállásáról. magyar nemzetiségű polgárok. Ezekután ne csodálkozzunk azon, hogy a kisebbségi közösségek tag­jai nem élnek kellőképpen törvény adta jogaikkal, és az írásos érintke­zésben sem használják anyanyel­vűket, úgy ahogy azt elvárnánk. Amíg a kisebbségi nyelvtörvényhez nem születik számunkra is elfogad­ható végrehajtási utasítás, addig a törvény csupán reklám jellegű, job­bára a nemzetközi közvélemény megtévesztésére hivatott csupán, miközben a helyzet tovább romlik, a kisebbségi nyelvhasználatot ille­tően semmi sem változik. A ma­gyar nyelv konyhanyelvvé, a négy fal közivé degradálódik. Krascsenics Géza Nyárasd JEGYZET

Next

/
Thumbnails
Contents