Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)
2000-03-07 / 55. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 7. KOMMENTÁR Örökzöld program PÁKOZDI GERTRÚD Jó egy hete, hogy Mikulás Dzurinda is meghirdette a korrupcióellenes harc nemzeti programját. Egyúttal felszólította a lakosságot, tegye meg észrevételeit e programmal kapcsolatban. Persze, a kormányfő nem elsősorban lakossági ötletekre, javaslatokra számít, hanem főképp a rendőrség aktivizálására e könnyűnek nem ígérkező küzdelemben. Korrupcióellenes próbálkozások öt évvel ezelőtt, a Meciar- kormány idején is voltak. Igaz, a Tiszta kezek programba már eleve be volt kódolva a kudarc, hiszen megvalósításával olyan politikai garnitúra próbálkozott, amely nem riadt vissza egykor jól menő vállalatok mélyen áron aluli eladásától. Szinte kivétel nélkül a „mozgalom” leghűbb emberei csinálhattak jó vásárt. A korrupció tovább virágzik Szlovákiában. Jelenlétét a lakosság kétharmada már a gyakorlatban tapasztalta. A lakosság jó része megvesztegethetőnek tartja a kormánytagokat éppúgy, mint a parlamenti képviselőket, de a helyi ön- kormányzatokról sem jó a véleménye. A kiskorrupció mindenütt jelen van: az orvosi rendelőben, az oktatásügyben, a munkaügyi hivatalokban, az adóhivatalban... Gyakori, hogy hivatalnokok csak kisebb-na- gyobb csúszópénzért tájékoztatják az ügyfelet olyan kérdésekben, amelyeknek köztudottaknak kellene lenniük. Pénzt csinálnak a tájékozatlanságból, miközben csak azt teszik, ami a kötelességük. A program erre és a rugalmas ügyintézésre is kínál receptet. Hivatalosan fizessen az ügyfél az ilyen jellegű szolgáltatásokért. A gazdaságot nagyon veszélyezteti az állami megrendeléseknél kötelező versenytárgyalások mellőzése. Itt már nagyságrendekkel nagyobb, adónkból származó pénzek forognak kockán. Az erkölcsromboló hatás főleg abban nyilvánul meg, hogy gyengül a lakosság törvények iránti bizalma. Ilyen körülmények között nehezen megvalósíthatónak és merésznek tűnik a kormány célja, hogy korrupciómentes Szlovákiát teremt. Tény azonban, hogy valamikor és valakiknek el kell kezdeniük ezt a küzdelmet. Akár az olyan kis, de mégiscsak konkrét lépésekkel, hogy ádáthatóbbá teszi a közigazgatás minden körét, hogy a közéleti szereplőket vagyonnyüatkozatra kötelezi, hogy azokat a cégeket és személyeket, amelyek, illetve akik bizonyítottan korruptak, kizárják az állami megrendeléseknél kiírt pályázatokból stb. Bár látványos sikerre a legderűlátóbbak sem számíthatnak, némi reményre ad okot, hogy korrupciógyanús ügyben a belügyminiszter nem riadt vissza a saját pártbelijeinek ellenőrzésétől sem. Össznépi ünnep fogadja majd az első korrupt hivatalnok rács mögé kerüléséről szóló hírt. Megjött a szavazólcedd JUHÁSZ LÁSZLÓ Amerikában a mai nem csupán egy a sok kedd közül, „szuperkedd- nek” nevezik, hiszen tizenhat tagállamban tartanak ma előválasztásokat. Demokrata és republikánus küldötteik hatvan százalékát választják ma meg az amerikaiak, és mivel ők döntenek majd a két hivatalos elnökjelölt személyéről, sok minden eldől. A mai napon Bili Bradley számára valószínűleg befejeződik a jelölésért vívott verseny. Az olimpiai aranyérmes egykori kosárlabdázó a kezdeti ügyes kam- pánypasszok után mostanában nem dobott hárompontos kosarat. Bár nyilatkozataiban kezdettől fogva inkább visszafogott volt, mint rámenős, mára szemmel láthatóan erőtlenné vált, és úgy tűnik, teljesen cserbenhagyta a hadiszerencse. Pártbeli vetélytársa, A1 Gore alel- nök viszont az elmúlt kampányhónapok alatt nagyon sokat fejlődött, legalábbis ami kampánystratégiáját illeti. Kellemes meglepetés volt ez, hiszen még hívei is szemére vetették szürkeségét, ahogy távolság- tartó módon sokáig Clinton elnök árnyékában időzött. Bradley máig nem hajlandó beismerni egyre nyüvánvalóbbá váló vereségét, mára meglepetést jósol, sőt kijelentette, ha A1 Gore nyerné a jelölést, szívesen kampányol majd az oldalán, alelnök viszont nem akar lenni. Ha így lesz is, Bradleynek nem lesz könnyű visszavonni Gore-ellenes kijelentéseit, amelyeket a kampány hevében nemegyszer megeresztett. Republikánuséknál már kevésbé egyértelmű a szuperkedd előtti helyzetkép. Kaliforniában például - a közvélemény-kutatások szerint - fej fej mellett halad George W. Bush és John McCain. A texasi kormányzó és az arizonai szenátor között még távolról sem dőlt el a verseny. Bár összamerikai viszonylatban a statisztikák ifjabb Bushnak kedveznek, a háborús hős McCaint többek között a mértékadó The New York Times is támogatja. Egy elnökválasztási verseny viszont csak egy hőst bír el - és ha a lokálpatrióta amerikaiaknak egy kosárlabdahős és egy háborús hős között kell dönteniük, nem kétséges, hogy Bili Bradleynek semmi esélye sincs. Az egykori élsportolónak bizonyára nehéz lesz veszítenie, ma viszont ez menthetetlenül bekövetkezik. A mai szuperkedd tehát A1 Gore napja. A szerző a Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) New York-i munkatársa Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urban Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva-régió - (58238310), Kovács Ilona-mellékletek- (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel:: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető műiden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Tetjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Somotja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com- Ha a kormány még szorosabbra fogná a gyeplőt, nem lenne pénz bugyira sem.. (TA SR/EPA) Egy szlovák eretnek - Eduard Chmelár - nézete a Szent István-i tradícióról Nincs messze a nyár Pár évvel ezelőtt történt, hogy Szlovákiában az iskolaügyi minisztérium bábáskodásával már másodszor is kiadták Milan S. Durica botrányos könyvét Dejiny Slo- venska a Slovákov címmel. Nemzetközi viszonylatban is nagy port kavart, a negatív visszhang miatt még Meciar is megígérte, hogy kivonják az iskolai forgalomból (ami a mai napig nem történt meg maradéktalanul). AGÁRDY GÁBOR Emlékezetesek számunkra Ladis- lav Deák történész (?) televíziós magyarellenes megnyilvánulásai is. Ezekre a nacionalista nyilatkozatokra jellemző az „ezeréves magyar elnyomás” mináci elmélete, mely szerint Minác a hatvanas évek végén következetesen azt az álláspontot képviselte, hogy a szlovákoknak nincs saját történelmük, mert ami történt, az magyar történelem (lásd a Dúchanie do pahrieb című esszéjét). Az ilyen hejszlovák rikkantásokban bizony túlteng az önsajnálat és a kisebbségi érzés vegyes keveréke. Annál jobban megörültem, amikor kezembe került a Slovo januári harmadik száma, és benne elolvastam Eduard Chmelár tollából az Uhorsko je nase című eszmefuttatást. A cikk bevezetője is utal már rendkívüliségére, mert „eretnek nézet a Szent István-i tradícióra” alcímmel vezeti be mondanivalóját. A bevezetőben a szerző elmondja, hogy a szlovákiai nacionalisták riadót fújnak, mert Magyarország egy Szent Korona-másolatot akar Szlovákiának ajándékozni. A „mélyszlovákok” szerint ez az „ezeréves magyarelnyomás” jelképe, majd a cikkíró megjegyzi, hogy mire jó ez a sok hűhó, hiszen egy másolat 1967 óta már Pozsonyban van - igaz, nyilvánosan nem tekinthető meg. Az említett cikk lényege azonban egészen más. Chmelár történelmileg vezeti be a magyarellenesség lényegét, majd rámutat a hatvanas években a Nagymorva Birodalom kapcsán keletkezett elmélet akkori „hasznosságára”, amit elfogadtak az önálló Szlovákia, valamint Csehszlovákia támogatói is. Ez sikertelen kísérlet volt egy nemzeti- leg is elfogadható történelem ösz- szeeszkábálására, azzal az elvárással, hogy - ha lehet - ne legyen semmi köze a magyarokhoz. Ha Magyarország történelmének egy része a szlovákok történelme is. pedig már közismert tényeket nem lehet letagadni, akkor azok legalább negatív értelemben legyenek prezentálva. A szerző ezután Ezeréves értelmetlenség alcímmel kifejti, hogy a mináci történelmi elmélet milyen tudatlanságban tartotta és tartja a nemzetet: „...az a felismerés, hogy a magyar történelem a mi történelmünk is, még mindig nehezen emészthető a nemzet egy része számára...”. Majd kerek perec megállapítja a történelmi igazságot, hogy az 1301-es esztendő után Magyarország (értsd: Uhorsko) királyai voltak németek, lengyelek, csehek, olaszok, csak éppen magyarok nem. Ugyanúgy a csehek is kisebbségi érzésekben szenvedhetnének, mert legdicsőbb királyaik németek voltak. Elismeri és megállapítja, hogy a történelem során a királyok a szlovákok számára is hoztak létfontosságú intézkedéseket, mint pl. IV. Béla (a felvidéki városok kiépítése), Korvin Mátyás (a művelődés szorgalmazása), vagy I. Lajos (nemzetiségi jogok). A cikk lényegét hadd foglaljam össze a szerző szavaival: „...ez mind elég ok arra, hogy a magyarok történelmét, mint saját történelmünket, elfogadjuk...”, majd később: „Magyarország történelmének egy része a szlovákok történelme is, és az ország dicsősége a mi dicsőségünk is...” Nem kevésbé fontos a szerző egy igen figyelemreméltó megállapítása: „A szlovák nacionalizmus, amely már mindenről és mindenkiről lemondott (Magyarországról, mert magyar királyai is voltak, Cseh-Szlovákiáról, mert cseh államelnöke is volt, sőt a saját nagyjairól is, mert elutasították az önálló szlovák államot), többet árt nemzetünknek, mint az az ember, akinek semmilyen különösebb viszonya nincs a hazához...” Ehhez csak annyit lehet hozzáfűzni, hogy bár igaz, egy fecske nem csinál nyarat, de ha itt az a fecske, akkor már nincs messze a nyár sem. Eduard Chmelár merész ember - legalábbis a ma Szlovákiájában! Cikkét érdemes elolvasni. A szerző volt parlamenti képviselő OLVASÓI LEVÉL Hányán (is) vagyunk? A napokban tizedik évtizedébe lépő szomszédom gyakran mondogatja: „Nehéz elveink szerint élni, de megéri.” Ezzel szemben áll az ezredforduló cinikus, nihilisztikus szemlélete: Mik azok az elvek?, mi az a tisztesség?: adnak-e érte valamit az üzletben?! Ha most mindezek után - elveimmel ellentétben - személyesebbre fogom mondókámat, akkor ez azért van, mert a téma miatt elkerülhetetlen. Az anyakönyvekről és az utónévről elfogadott törvények után természetesnek vettem keresztnevemet anyanyelvemen bejegyeztetni, hasonlóan gyermekeim esetében is. Náluk azzal az egyezséggel, hogy ha felnőttként másként döntenének, szuverén joguk. Tettem az egészet meggyőződésből - elveim szerint - (nem magasabb posztért, kiemelt fizetésért!), vállalva a hivatali utánajárást, kiadásokat és a várható atrocitásokat, mert esetünkben az önmagunk iránti hűség része az is, hogy nevünket, származásunkat mindig vállaljuk, s anyanyelvűnket mindenütt egyformán - nem visszafogottan, de nem is harsányan - használjuk. Közben az évek során megszoktam a keresztnevemet követő sanda mosolyt, fülem mellett eleresztettem az olyan bugyuta kérdéseket, hogy maga, ugye, magyar állampolgár, s még a leplezetlen undorral kimondott sértést is: Miért nem költözik Magyarországra?! Azt is meghatároztam, hogy a munkahelyemen ugyan vannak magyarul beszélő munkatársak (általában csak négyszemközt és akkor is visszafogottan), de „magyar” tulajdonképpen csak én vagyok, s ezzel együtt a keresztnevem is a köztudatba került. Elfogadták, megszokták. Az igazi probléma most jött. László fiunk érettségi és felvételi előtt áll. A napokban azzal állt elő, hogy egy távoli ismerősünk fia azért hagyta abba egyetemi tanulmányait, mert a vizsgáztató tanárnak nem tetszett a neve, pontosabban: a magyar neve. Miközben így morfondírozott tovább: mi lesz, ha ő is a neve miatt erre a sorsra jut?! Döbbenten szembesültem az esettel, de különösen önmagámmal, mert ismerve a serdülők érzelemhullámzásait, azt is tudom, hogy az élet kapujában álló fiatal a többiekhez akar hasonlatos lenni, még ha a kisebbségi sors olyan szkizofrén gyakorlatot teremt is, hogy a döntő többség otthon László, másutt Ladislav, míg ő mindenütt László. Menteni TALLÓZÓ NOVY CAS A HZDS márciusi közgyűlése nemcsak a mozgalom néppárttá való átalakulásával, hanem egyéb fontos kérdésekkel is foglalkozni kíván. Ezek közé tartozik az új alapszabályzat. A Meciar-mozgalom terve, hogy megerősítse az elnöki posztot. Az új szabályzat kimondja, hogy az abszolút hatalom Meciar kezében lesz. Ez annyit jelent, hogy ha a jövőben valaki Meciar akarata ellenére cselekszik, lemondhat arról, hogy valamilyen posztot töltsön be a mozgalomban. Látszólag megőrződik a demokrácia elve, mivel Meciar javaslatait a közgyűlésnek jóvá kell hagynia. Csakhogy kevesen akadnak, akik szemben állnak az elnökkel. Meciar tehát egyetlen vezér pártjává alakítja át a mozgalmat. A közgyűlés napirendjén szerepel még egy „csemege”. Ha a HZDS tagja nyilvánosan lejáratja a mozgalmat, vagy bizalmas információkat kürtöl szét, az kizárható a tömörülésből. A képviselők ezentúl csak azt szajkózhatják, amit a párt jóváhagyott, és garantáltan nem sérti a mozgalom jó hírét. Lehet, hogy az alapszabályzat azt is megmagyarázza, hogyan lehet megsérteni azt, ami nem létezik? BLIKK Zsarolással, lelki terrorral és kiadós verésekkel második éve tartja rettegésben osztálytársait K. B. (11), a fajszi általános iskola 4. osztályos diákja. A példátlan bűnesetre akkor derült fény, amikor B. az egyik tanórán közölte: leszólja V. J-t. Az iskola igazgatója, Szabadi József feljelentést tett. K.-ék az igazgatót és a gyerek osztályfőnökét azzal vádolják: idegileg kikészítették a gyereket. Az iskolában hatalmas botrány tört ki. Tizenkét gyerek apja és anyja jelent meg az igazgatónál és előadták K. B. rémtetteit. A fiú több mint egy éve rendszeresen pénzt szedett negyedikes diáktársaitól, és lelki terror alatt tartotta őket. A szülők elmondták: B. király volt az osztályban. Társai vetkőztették, öltöztették és menekültek előle. A többség az órák szünetében a vécében kuksolt, nem mertek előjönni. Különösen akkor nem, ha a B. által követelt összeget nem tudták időre szüleiktől kicsalni. Az iskolába érkező nyomozók száz esetet derítettek fel. A B.-nek átadott pénz együttes értéke meghaladta az 50 ezer forintot. RZECZPOSPOLITA A lengyelek több mint fele szerint Lech Walesának semmilyen befolyása nincs a lengyel belpolitikára - derül ki egy felmérésből. A történelmi Szolidaritás legendás vezetője és az első választáson megválasztott lengyel államfő öt éve nem tölt be semmilyen hivatalos funkciót. Talán ezért gondolja a lengyelek 56 százaléka, hogy nincs befolyással a belpolitikára. A megkérdezetteknek csak 17 százaléka van ezzel ellenkező véleményen. A felmérés arról tanúskodik, hogy politikai értelemben Walesa mellékvágányra került. akartam a helyzetet, ezért megkérdeztem, hogy a két érettségiző osztályban hány szülő élt a törvény adta lehetőséggel. A válasz több mint lehangoló: senki! Ehhez jön még egy felmérés eredménye, amely arról szól, hogy a szlovákiai magyarok 1-2%-a élt a névváltoztatás lehetőségével. Mennyi is: öt- , tízezer?! Ez az adat mindnyájunkat minősít, de legalább két jelzés kiolvasható belőle. Az egyik: a demokrácia (?) mélysége (?) Szlovákiában, ha a polgár fél önmagát vállalni; a másik pedig önbecsülésünk és az önmagunkba vetett hit szilárdsága?! Akkor tulajdonképpen hányán is vagyunk? Közeledik a népszámlálás ideje, ami számunkra nemcsak egy egyszerű számbavétel lesz, hanem népszavazás is anyanyelvűnk, nemzeti közösségünk és szülőföldünk mellett vagy ellen. Máté László, Kassa
