Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)
2000-03-04 / 53. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 4. VENDÉG KOMMENTÁR Populista mutáns JÚLIUS GEMBICKY Bár a szlovák politika új csillaga, Robert Fico nem engedett Vladimír Meciar lehetséges koalíciós csábításának, eleve nem utasította vissza. Elvégre a politikában ilyen bezárkózások nem kifizetődők. Fico nem zöldfülű, ezért tudja, a Meciarral való esetleges együttműködés elutasítása negatív hatással lehet megugrott népszerűségi mutatóira, hiszen az ellenzéki-kormánypárti söprű szerepét vállalta. Azt is tudja, hogy egyszemélyes pártja nem politizálhat egyértelműen a HZDS-szel karöltve, mert veszélybe sodorná politikai karrierjét, de elveszíthetné a külföld és a belföld nagyobbik részének bizalmát. Meciamak nem sokat jelent az SNS-szel aláírt ellenzéki paktum, ezért egyre kellemetlenebb számára Fico „meghatározhatatlansá- ga”. Azt szeretné, ha Fiasík politikai „posztere” még az előrehozott választásokért kiírt népszavazás előtt színt vallana: a régi koalíciós, vagy új ellenzéki mezben játszik-e tovább. Meciamak ugyanis ez az utolsó reális lehetősége arra, hogy visszatérjen a hatalomba. Ezért nem az SNS-vezér Malíkovának, hanem éppen Ficónak címezte az ellenzéki paktum aláírása után azt a mondatot, hogy „a két párt szimpatizánsain kívül másokéit is meg kell győzni, hogy a népszavazáson a választók több mint 50 százaléka részt vegyen”. Vladimír Meciar ugyan az egyedüli jelölt a HZDS élére, de ég a talpa alatt a talaj. Ha kudarcot vall az általa kezdeményezett népszavazáson, a parlamenti, az elnök- és a helyhatósági választás után a negyedik sikertelensége lenne, ami karrierje végét jelenthetné a mozgalomban is, s az abszolutisztikus trónt kénytelen lenne átengedni valaki másnak. Ezért a számára döntő pülanatban olyan kijelentésekkel próbálja az ellenzéki falhoz szorítani civilizáltabb populista mutánsát, mint: Fico kijelentései ellenzékiek, de parlamenti viselkedése, szavazásai erősen kormánypártiak. Fico politikai irányáról vajmi keveset tudunk. Igazából akkor leszünk okosabbak, ha eldönti, hátat fordít Meciar népszavazási koldulásának, vagy támogatja azt. A szerző az Intemetové noviny munkatársa expolgármestert, ahol most csü csül. Tény ugyanis, hogy a kormánypártok hathatós támogatása nélkül aligha lett volna Rudolf Schusterből Szlovákia első embere. Arról nem is beszélve, hogy amikor még nem volt az elnöki palota lakója, az egyik kormánypárt vezetői székét koptatta. Tehát ő is részt vett annak a programnak a kialakításában, amelynek egyik pontját most ellenzi. Rudolf Schuster egyben arról is megfeledkezik, hogy a reform kiemelten fontos a nemzetiségek számára. A HZDS által kialakított rendszer egyik célja ugyanis a nemzetiségileg lakott területek szétszabdalása volt, s ezt az új elosztás orvosolhatná. Márcsak azért is, mert az ET több ajánlása kifejezetten tiltja a nemzetiségiek álal lakot területek mesterséges szabdalását. A dolog pikantériája, hogy nekünk, szlovákiai magyaroknak is jelentős szerepünk volt Schuster választási sikerében. De ezt valószínűleg már rég elfeledte. Elvégre mostani kijelentése nem az első eset, amikor a mi érdekeink ellen is cselekszik. Gondoljunk csak a kisebbségi nyelvtörvény elfogadásában játszott szerepére. Vagy éppen erre a petíciós ügyre. No, de nem sokat tehetünk. Megválasztottuk. Legfeljebb abban reménykedhetünk, hogy elmúlik ez a krónikus feledékenysége. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetó: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urban Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva-régió- (58238310), Kovács Ilona-mellékletek- (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A CZVEDLER Kft. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlaée, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Elnöki amnézia SÓKI TIBOR Minél több időt tölt Rudolf Schuster a Grassalkovics- palotában, annál inkább érdemes elgondolkodnunk azon, kit is választottunk meg az állam első emberének. Igaz ugyan, hogy akkor két rossz közül a kisebbiket kellett választanunk, de akkor is... Köztársasági elnökünk tevékenységét immár nem csak akkor figyelhetjük egyre inkább keseredő szájízzel, ha Vladimír Meciar tesz nála ki tudja hányadszor látogatást. Rudolf Schuster a héten bebizonyította, hogy egy látszólag ártalmatlan találkozón, egy egészen világosnak és egyértelműnek tűnő üggyel kapcsolatban is képes kellemetlen meglepetést okozni. Amikor ugyanis fogadta a Szlovákiai Falvak és Városok Szövetsége vezetőit, szavaiból kiderült, nem igazán örül köz- igazgatási reformnak. Sőt, kifejezetten ellenzi. Miközben Schuster térképrajzolgatásnak titulálta a reformot, bizonyára megfeledkezett arról, hogy annak végrehajtása a kormány egyik elsődleges idei célja. Azé a kormányé, amely tulajdonképpen a mi asszisztálásunkkal oda juttatta a kassai TALLÓZÓ SME A meciari népszavazási kezdeményezésre helytelenül megválasztott államfői reagálást veszi nagyító alá a napilap. Rámutat, bár a HZDS-nek jogában áll referendumot követelni, de ugyanúgy az ésszerűen gondolkodó polgároknak is joguk van elutasítani a kezdeményezést. A cikk szerzője ehhez hasonló felelős magatartást várt volna el Schuster elnöktől is, aki azonban a Meciar-féle mozgalom nagy visszatérésétől megriadó befektetők berzenkedését „ha a beruházókat egy népszavazás megtartása tántorítja el, Svájcban senki nem fektetne be” szavakkal kommentálta. Helytelen azonban összevetni a két ország helyzetét: Svájcban ugyanis nem írnak ki olyan referendumot, aminek tétje tuladonképpen az ország geopolitikai orientációja, illetve demokratikus berendezkedése. Hiszen a szomszédos Ausztriában a választások után kialakult helyzetnek is elegendő figyelmezetésnek kellene lennie a szlovák államfőnek. Február 25-én hozták nyilvánosságra az amerikai külügyminisztérium emberjogi jelentését Szlovákiáról Gyors és csattanós válasz Káros-e Tiso rehabilitációja Szlovákia nemzetközi megítélésében? - hangzott a kérdés a zsolnai Tiso-emléktábla kapcsán. Csattanós és főleg gyors választ az Egyesült Államok Külügyminisztériuma (U.S. Department of State) február végén megjelent emberjogijelentése adott. JARÁBIK BALÁZS Ugyanis a Szlovákiáról szóló dokumentum jelentős része foglakozik azokkal a törekvésekkel, amelyekkel egyes szélsőséges csoportok - a Szlovák Nemzeti Párt és a Matica slovenská - próbálják meg hőssé varázsolni az első szlovák elnököt. Bár a mostam zsolnai kezdeményezést még nem tárgyalja a közel 20 oldalas jelentés, bőven esik benne szó a Tisóhoz és a fasiszta szlovák államhoz kapcsolható eseményekről. A dokumentum elsősorban a „Vallási kisebbségek” (Religious minorities) címszó alatt említi a tavaly március 14-i, Panis szervezte megmozdulást, a Matica slovenská és a Politikai Foglyok Szövetségének közös megemlékezését a szlovák állam megalapításának évfordulóján. Foglalkozik a Legfelsőbb Bíróság 1998. májusi döntésével, amely a Zmena hetilapot bocsánatkérésre kötelezte, mert megsértette a Zsidó Hitközségek Szövetsége tiszteletbeli elnökének személyiségi és vallási jogait. Megjegyzi: a bocsánatkérés eddig meg nem történt meg. A Nemzeti/ Faji/Etnikai kisebbségek címszó alatt foglalkozik a politikai indíttatású, de kisebbségek ellen irányuló jelenségekkel. Taglalja az SNS és a HZDS március 5-i nagygyűlését, melyen Ján Slota azzal gyanúsította a kormányt, hogy földbirtokokat juttatott a magyaroknak, majd megemlíti, hogy a Slota ellen indított parlamenti eljárás nem járt sikerrel. Külön cikkben számol be az SNS tiszteletbeli elnöke, Vífazsolav Móric emlékezetes alakításáról, amikor megszakította a Lahner György tiszteletére szervezett megemlékezést, amelyen Magyarország szlovákiai nagykövete is jelen volt. Az összeállítók figyelmét nem kerülték el a jelenlegi kormány erőfeszítései; a Mikulás Dzurinda által közzétett március 14-i nyüatkozat sem, amelyben aláhúzza, Szlovákia nem a második vüágháborús totalitárius és antidemokratikus szlovák állam jogutódja. A State Department foglalkozik a november 3-án elfogadott kompenzációs törvénnyel is, amely alapján minden szlovák állampolgárnak, akit német koncentrációs táborba deportáltak, kárpótlás jár. A jogszabály kizárja azt a 700 szlovák zsidó túlélőt, akit Magyarország által ellenőrzött területekről hurcoltak el, és a magyar kormány már juttatott neki kárpótlást. Érezhetően javult a magyar kisebbség helyzete - mondja ki a jelentés bevezető része. Megállapítja: a Dzurinda-kormány „általánosságban” tiszteletben tartja polgárai emberi jogait, s haladás Érezhetően javult a magyar kisebbség helyzete - mondja ki a jelentés. tapasztalható szinte minden vonalon, bár maradtak problematikus területek. A kormány korrigálta a Meciar-kabinet jogtiprásait, létrehozta a romaügyekért felelős kormánybiztosi posztot Csáky Pál emberjogi és kisebbségi miniszterelnök-helyettes ellenőrzésével. A jelentés szerint Csáky a múlt évben is folytatta a párbeszédet, amelyet 1998-ban kezdett az etnikai és vallási kisebbségek képviselőivel. Megemlíti azonban az erősödő bírálatot, miszerint a miniszterelnök-helyettes „többet foglakozik a magyar, mint a roma kisebbség ügyeivel”. A már említett kisebbségekkel foglalkozó részekben a jelentés csak kis mértékben foglalkozik tisztán a magyar kisebbséget érintő kérdésekkel. Felsorolja mindazon jogokat, amelyeket az Alkotmány biztosít a kisebbségeknek (kultúra ápolása, anyanyelvi információáramlás és részvétel a kisebbségeket érintő döntésekben). Számszerűen említi a magyar kisebbséget (567 765), s hozzáteszi, ebből kb. 150 ezerre tehető azon magyarul beszélő romák száma, akik a magyar kisebbséghez való tartozást „választották”. A dokumentum szerint a szlovákok és magyarok békességben élnek a vegyesen lakott területeken, az elmúlt évben elvétve fordult elő „szlovák nacionalisták” provokációja. Külön kiemeli, hogy Szlovákia és Magyar- ország aláírta az ún. „megvalósítási egyezményt”, amelyet az 1996-ban aláírt magyar-szlovák alapszerződéshez csatoltak. Ennek értelmében 1999. február 8-án megalakult a szlovák-magyar vegyes bizottság. Természetesen a jelentés nem kerüli meg a kisebbségi nyelvhasználati törvényt sem. A parlament általi ratifikálás mellett hozzáteszi, hogy az EBESZ nemzeti kisebbségekért felelős főbiztosa „elfogadhatónak” ítélte a nyelvtörvényt. A jelentés megjegyzi, egyetlen MKP-s képviselő sem szavazta meg a törvényt, „mert nem éreztek elégséges garanciát arra, hogy a kisebbségi nyelvtörvény előnyt élvez az érvényben levő nyelvhasználati törvénnyel szemben”. A dokumentum második legnagyobb számú kisebbségként a roma etnikumot kezeli. Számukat a State Department „több mint 300 ezerre” becsüli, ám hozzáteszi, a kormány hivatalosan továbbra is 89 434 (a legutóbbi népszámláláson ennyien tekintették magukat az etnikumhoz tartozónak) romát tart számon. A dokumentum készítői számára az egyik legkirívóbb eset az volt, amikor - a hivatalos verzió szerint - egy roma öngyilkosságot követett el egy rendőr pisztolyával rendőrségi kihallgatás közben. Bár a jelentés nem kommentál, annyit megjegyez, hogy az esettel kapcsolatban csodálkozásának adott hangott Vincent Danihel, a roma kormánymegbízott is, aki nem értett egyet a hivatalos rendőrségi verzióval. Meglehetősen részletesen ecseteli a romákat ért szociális és gazdasági diszkriminációt: az „R” megjelölés használatát a munkahivatalokban, a Baranyi család esetét, amelyet saját házában támadtak meg. A roma „menedékke- resőkkel” kapcsolatban kimutatja: eddig egyetlen roma sem kapott politikai menedékjogot egyeden célországban sem. Bár a jelentés nem értékel, kitűnik a romákkal kapcsolatos részekből, hogy a rendőrség hozzáállása esetenként kívánnivalót hagy maga után. Ám megemlíti a kabinet erőfeszítéseit és a kormány romaprogramjának egyes részeit. Szlovákiai (magyar) fülnek talán a legmegdöbbentőbb az a rész, ahol a nők, ül. a gyermekek jogállását tárgyalja a jelentés. 1997-ben 2656 „hazai” erőszakot követtek el nőkön, míg 1995-ben 276-ot. Elgondolkodtató, hogy a szlovák jogrend nem ismeri és nem konkretizálja az „otthonokban elkövetett erőszak” formáját, sőt az egyik meg nem nevezett nem kormányzati szervezet felmérése szerint a nők 38-40 százaléka szenvedett már az erőszak valamilyen formájában otthon. Talán a legtöbb bírálat a rendőrséget éri. A Ducky-ügy, illetve az előző politikai garnitúra mindmáig fel nem göngyölített ügyeivel kapcsolatban ugyan elismeri, hogy elkezdődött a nyomozás, de eredményt még nem voltak képesek felmutatni a bűnüldöző szervek. Hasonlójellegű bírálat olvasható az igazságügyi minisztériumhoz tartozó bíróságok lassúságáért. Az amerikai demokrácia ugyanis feltélezi a hatalom civil ellenőrzését. Az egyes esetek leírása egyben figyelmeztetés is: jobban kellene figyelni főleg a roma kisebbség által sűrűn lakott területeken elkövetett, néha fajimegkülönbözte- tés-gyanús esetekre. A mundér védelme szép dolog, az állampolgári kontroll azonban sokkal fontosabb. A szerző a Columbia Egyetem (New York) ösztöndíjasa OLVASÓI LEVÉL Nesze semmi, fogd meg jól! Januárban fellélegezhetett a pedagógustársadalom, a kormány sok huzavona után végül jóváhagyta a pedagógusok és iskolai alkalmazottak ún. 13. fizetését, amely az átlagkereset 28 százaléka lenne, és a kormány úgy döntött, hogy a márciusi fizetéssel kapjuk meg. Izgatottan várta is mindenki, takarító, pedellus, tanító. Aztán kiderült, hogy a 13. fizetés nem 13. fizetés, hanem rendkívüli juttatás, és nem 28 százalék, hanem 2250 korona a pedagógusoknak, 1300 korona az alkalmazottaknak fejenként. Mivel prémiumról van szó, az iskola igazgatója jogosult arra, hogy eldöntse, ki mennyit kap az összegből. Innen elvesz, oda ad, most látszik meg, milyen helyes dolog volt az igazgató urakkal jóban lenni, bólogatni nekik, mert bizony az igazgató ilyenkor visszavág. Vagy a nyugdíjkorhatáron levő igazgató, akinek már csak hónapjai vannak hátra, még utoljára rúghat azokba, akik netalán bírálni merték. A járási hivatalból érkezett leirat szerint a képesítetlen tanítónak nem jár egy fillér sem. Tehát minél több képesítetlen tarnt egy iskolán, annyiszor 2250 koronát oszthatnak szét a képesítettek között. Szegény képesí- tedenek, másod- és harmadrendű munkaerőként kezelik őket, de osztályon felüli munkát várnak tőlük. És most jön a java. A leiratban szó esik azokról is, akik 2000. január 1-től a fizetéssel egyszerre nyugdíjat is kapnak. Szépen megköszönték egész életük munkáját, ők sem jogosultak a prémiumra. Újabb osztási lehetőség, így aztán megesik, hogy valakik 30-40 százalékot, mások 10 százalékot, és vannak akik nulla százalékot kapnak. Hol van ilyenkor a szakszervezet, hol az SZMPSZ? Nem tudom, hogy mindenütt így történt-e, de a Nagymihályi járásban e rend szerint kapják - már aki - a 13. fizetést. Kováts Tivadar, Nagykapos- Azt a sort keresem, ahol a munkáért állnak sorba, nem a segélyért (Agócs Ernő karikatúrája) JEGYZET
