Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

2000-03-31 / 76. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 31. KOMMENTÁR Én jogász, te jogász TÓTH MIHÁLY Évekkel ezelőtt nagyon sokan nagyon csúnya minősítésekkel illették Ján Camogursky jogászt, amikor arról tartott eszmefuttatást, hogy ha a nyomozók bármit is kiderítenek Vladimír Meciar jogász miniszterel­nöki működésének kevésbé ismert területeiről, nem szabad őt bíróság elé állítani. Indoklás: mégiscsak ő volt az önálló szlovák államiság megteremtője. Nem véledenül került a két politikus neve mögé eredeti szakmájuk megnevezése. Arra utalok ezzel, hogy Meciar számára a pardont nem falusi postáskisasszony, vagy netán kocsmában féldeciző szabadna­pos elletőkanász erőltette, hanem a jogtudomány sokat tapasztalt is­merője. Az se véletlen, hogy éppen ma, a szlovákiai jogállamiság dek­larálásának 10. esztendejében fogalmazódott meg ez a méltatlanko­dás. Az történt, hogy most országszerte százezrek találgatják, hajlan­dó lesz-e Vladimír Meciar végre átvenni a nyomozószervektől küldött idézést, hajlandó lesz-e tanúskodni, vagy más minőségben megjelen­ni a független bűnüldöző szervek előtt. Nem tyúktolvajlási esetről van szó, hanem olyan ügyről, amelynek alapján akkor is tudomást szer­zett Szlovákiáról a nagyvilág, ha nem akart. Egy államfő családtagjá­nak elrablása, külföldre hurcolása nem mindennapi eset. A volt miniszterelnök a jogra hivatkozva köpi markát: az idézést se veszi át. Közben rendőrtábornokok és ügyészek meg miniszterek ho­mályos célzásokat tesznek, ígérve, hogy előállítják. Külföldi esetekkel példálóznak; lám, még az USA elnöke is megjelent a bíróság előtt, pe­dig a Bili kontra Monica pernek testaltáji sztori képezte a tárgyát. Idáig fajult Szlovákiában a jogállamiság, és történt ez tanult jogász közreműködésével. Ján Camogursky ráadásul még nem is azonos po­litikai vércsoportba tartozik a HZDS elnökével. Egyszerűen az történt, ami a Kárpát-medencében már más országokban is megesett a rend­szerváltozás óta: „Nem baj, hogy sikkasztott, hogy sajátjaként herdál­ta az államit, fontos, hogy jó hazafi.” Egyvalamit illetően azonban mégis egyedi és sehol máshol nem tapasztalt a Meciar-eset. Térsé­günkben hasonló ügyekben, a különösen nagy port felverő esetekben műidig a politikai rokonságban levők nyújtottak egymásnak segédke­zet. Nyugati politológus soha el nem hinné, hogy egy decens keresz­tény-konzervatív ember bármüyen indítékból bűnbocsánatot javasol kriminális ügyben. Még saját pártbelije javára se lenne mersze üyet tenni. Hogy Meciar oly hányaveti módon beszél a bűnüldözőkkel, ab­ban az a szemlélet is szerepet játszik, amit Camogursky a hazafiság nevében Meciar javára kifejezésre juttatott. Ne csodálkozzunk, ha a törvény iránti tiszteletlenségben mások is követik a példát. TALLÓZÓ PRAVDA Michal Sykora, a Falvak és Váro­sok Társulásának (ZMOS) elnö­ke a készülő közigazgatási re­formmal kapcsolatban jelezte, több fejezetet már sikeresen le­zártak a reformot előkészítő cso­porttal, de a pénzügyek kérdése számukra még mindig nyitott. Kifejtette, nem lehet úgy elvé­gezni a reformot, hogy nincs meg hozzá a megfelelő anyagi háttér, ezért még folyamatosan tárgyalnak a pénzügyminisztéri­ummal. Elismerte, hogy elfogad­ták Viktor Niznansky kormány- megbízott érveit az egykamarás önkormányzati parlamenttel kapcsolatban, s már ők is ezt a modellt támogatják a kétkama­rással szemben. Az önkormány­zatok ellenőrzésével kapcsolat­ban elmondta, úgy látja, megfe­lelően vannak az önkormányzat­ok ellenőrizve a képviselők, az ellenőrök és az auditorok által. LA LIBRE BELGIQUE Martonyi János szerint félő, hogy lelassul az Európai Unió keleti bővítése, miközben a következő hónapok döntő fontosságúak lesznek. A magyar külügyminisz­ter a belga lapnak elmondta azt is, hogy eddig a tagjelölt államok nem panaszkodhatnak, mert a csatlakozási tárgyalások előre jelzett menetrendjét betartották. Úgy vélekedett, hogy az új tagok energiaforrásként szolgálhatnak az EU belső egységesedési folya­matának folytatódásához. Leszö­gezte: El kell fogadni azt a gon­dolatot, hogy az európai intéz­ményes reformokat a keleti bőví­tés után folytassák tovább. A kör­nyező országokban élő magyar kisebbségek helyzetével kapcso­latban arra mutatott rá, hogy nem mondható ugyan műiden tökéletesnek, de pozitív tenden­cia tapasztalható. A kisebbségek jogainak tiszteletben tartásáért kifejtett európai uniós nyomás­nak jelentős szerepe van. Amikor ezek az államok tagjai lesznek az EU-nak, minden polgár helyzete javulni fog, de különösen a ki­sebbségeké - vélte. Martonyi azt is kifejtette, hogy ebből a szem­pontból is másként kell kezelni Szlovákia és Románia, valamint Jugoszlávia helyzetét, hiszen az előző kettő demokratikus ország, míg a harmadik nem. A szlovák­magyar viszonyt a miniszter kitű­nőnek minősítette, hozzátéve, hogy a konkrét változások folya­mata időt igényel. e Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somolja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlaée, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com VÉLEMÉNY Nincs miért szégyenkeznünk Egy nemzetnél sem vagyunk alább- valóak. A világnak adott híres sze­mélyiségek tekintetében - balsorsú történelmünk ellenére - az elsők kö­zött vagyunk a földön. A magyar nemzet a hét szomszéd nép egyiké­vel sem tud szót érteni nyelve kü­lönbözősége miatt. Mégis jó helyen foglaltak őseink hont. Ok voltak az első államalapítók a Kárpát-meden­cében ezer évvel ezelőtt. Fennma­radtunk, és másokat is megóvtunk Isten segítségével a sok vesztett csa­ta, szabadságharc és békediktátu­mok ellenére. Bűnhődtünk, veze­keltünk mások gyávaságáért, nagy áldozatot hoztunk velünk élő későb­bi kapzsi ellenségeinkért. A XX. szá­zadban minden harcot elveszítettek velünk a csatamezőn. Következtek a békediktátumok. Megtapasztalhat­tuk tehát, hogy jaj a legyőzöttnek. A mai békésebb időkben is küzde- nünk kell létünkért. Az érvényben levő benesi dekrétumok értelmében még mindig kollektív háborús bű­nösök a szlovákiai magyarok. Bűn­hődtünk a nem kevésbé bűnösök ja­vára. Ezért sokunkba belénk rögző­dött a közömbösség, a félénkség. Ennek konkrét bizonyítéka, hogy magyarlakta területen van a nevesí- tetlen földek egyharmada. Az MKP- t, hogy kormányba kerülhessen, le­mondatták a benesi dekrétumok re­víziójának, az autonómiának, az önálló magyar egyetem létrehozá­sának firtatásáról. A kisebbségi nyelvtörvényt sem a mi igényeink­nek megfelelően hagyták jóvá, ha­nem a többségi szlovák nemzet be­leegyezéséhez igazítva. Ennek kö­vetkezményeként tudatosan hátrál­tatják a magyarországi felsőoktatási intézményekben szerzett diplomák teljes jogú elismerését. Baj van helytállásunkkal. Sokan szeretnek másokat okolni hibáikért. Micsoda helytállás az, ha a magyar szülő szlovák iskolába adja gyermekét, tudván, ezáltal megfosztja a lehető­ségtől, hogy megtanuljon anyanyel­vén helyesen beszélni, írni, megis­merje a magyar történelmet és úo- dalmat, feladván ezzel a magyar nemzeti öntudatra való nevelés le­hetőségét az iskolában! Nagyon so­kan még azt sem vállalják, hogy ma­gyarul használják a nevüket, holott törvényerejű rendelete értelmében erre joguk és lehetőségük van. Ma­gyarok között így, szlovákok között úgy? Hol itt az öntudat? A magyar­nak született magyar maradjon ma­gyar, de tegyen is érte valamit tőle telhetőén! Nagyon problémás a ma­gyar-szlovák vegyes házasságból született gyermekek nemzetiségi hovatartozása. Valamelyik szülőhöz kell igazodniuk. De melyikhez, és miért éppen ahhoz? Rendszerint az iskolai neveltetés dönti el nemzeti­ségi hovatartozását. Hogy ne váljon janicsárrá, ötven százalékban rene­gáttá kell válnia. Kétéltű nem lehet. Bőven van rá példa, hogy a félig ma­gyar, félig szlovák származású szlo­vák nemzetiségű udótok a szlovák­ságukat magyarellenességgel bizo- nyítgalják. Magyar anyaországunk vitorlái kifogták a jó szelet az EU fe­lé. Ebből nekünk is előnyünk lehet majd. Talán hamarosan magyarnak is jó lesz lenni a Kárpát-medencé­ben. Vállaljunk valamit önmagunk­ért lehetőségeink szerint, hiszen az ember értékmérője a helytállás! Kovács János, a komáromi képviselő-testület tagja Lisszabon. Az „Ausztria-ügy” megítélésében az unióban három tábor alakult ki: a ke­ményvonalasoké, a közöm­böseké, valamint a hídépítő­ké - írja a lisszaboni EU ta­nácskozás után előállott helyzetről az APA hírmagya­rázója. MTI-HÁTTÉR Egyben úgy véli, hogy bár elmaradt az osztrák diplomácia által remélt „tisztító vihar”, a kifelé egységes Ausztria-ellenes arcvonalban még­is hajszálrepedések mutatkoznak. Az említett táborok közül a ke­ményvonalast Franciaország és Belgium vezeti. Ók nemcsak a saját szélsőjobboldali pártjaik féken tar­tását látják fontosnak, hanem Jörg Haider, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) főnöke ellen is támadást in­téztek. Jacques Chirac francia ál­lamelnök nyilvánvalóan tartotta magát ahhoz az előzetesen egyez­tetett irányelvhez, hogy nem kell ok nélkül vitát provokálni. Chirac a lisszaboni csúcson ennek ellenére értésre adta, hogy mindaddig szó sem lehet a szankciók megszünte­téséről, amíg egy szélsőséges és idegengyűlölő párt foglal helyet az osztrák kormányban. Belgium ha­sonlóképpen foglalt állást. Chiracétól eltérő véleményt fejtett ki Antonio Guterres portugál mi­niszterelnök, aki azt mondta, hogy a büntetőintézkedések feloldásá­nak az a feltétele, hogy az FPÖ vál­toztasson jellegén. AitóI azonban nem szólt, hogy mit ért ezen. Ön­magában az, hogy Jörg Haider le­mondott az FPŐ elnöki tisztéről, még nem elegendő ezt a lépést egyébként ha suttogva is, de már FPÖ-körökben is a külföld számá­ra rosszul megrendezett lépésnek minősítik, és elhamarkodottnak te­kintik. Haider lemondásának mindeneset­re nem volt meg a remélt jelzésér­téke a külföld számára. A britek nem mutattak különösebb érdeklő­dést az Ausztria-ügy és Haider iránt. Hivatalosan Gerhard Schröder né­met kancellár számára sem jelen­tett témát az ügy. Berlin azonban nem mulasztotta el közölni, hogy az Ausztriával való közös, súlyos terhekkel nehezített történelmi múlt miatt nem nyílik nagy moz­gástér. Ha az Ausztria elleni egysé­ges fellépés frontja valahol megtö­rik, akkor az először Észak- Európában fog bekövetkezni. A portugál fővárosban csupán Taija Halonen finn államelnök asszony szólt nyíltan és egyértelműen arról, hogy a nyárig megoldást kell talál­ni az Ausztria-válságra. A dán kor­mány sem lelkesedik túlzottan a bojkottpolitikáért. Koppenhága szerint nyílt titok, hogy a bojkott sokkal inkább politikai, semmint jogi kérdés. A dán kormány szerint félő, hogy a szeptemberi eurószavazáson, a kö­zös európai valutarendszerhez va­ló dán csatlakozás kérdésében az Ausztria-ügy miatt nagyarányú szavazatvesztésre lehet számítani. A közös európai valutával szemben erős fenntartásokkal élő dánok az­zal védekeznek, hogy az Európai Unió a szerződésekben lefektetett, nyüvánvaló előírások ellenére a sa­ját, külön játékszabályait kénysze­ríti egy kicsi tagállamra azért, hogy azt megleckéztesse demokráciá­ból. Tekintélyvesztés nélkül most már sem Ausztria, sem a tizenné- gyek nem tudnak kievickélni a vál­sághelyzetből. Schüssel vidáman érkezett Lisszabonba, de dolgavégezetlenül távozott (TA SR/AP-felvétel) Keményvonalas, közömbös és hídépítő tábor alakult ki az „Ausztria-ügy" megítélésében EU-osztrák viszony a lisszaboni csúcs után VISSZHANG Korrektség vagy púpkeresés Kolár Péter, a Thália Színház igaz­gatója 2000. március 29-én az Új Szóban közzétett Thália púpjai és más testi hibái című interjújában a kassai társulat nehéz anyagi hely­zetéért a szlovákiai magyar politi­kusokat teszi felelőssé. Mivel az igazgató úr információit egyolda­lúnak véljük, az alábbiakat tartjuk szükségesnek hozzáfűzni: az MKP politikusai elismerik, hogy a Thália Színház valóban nehéz helyzetben van; sovány vigasz, hogy az ország hivatásos színhá­zai közül távolról sem egyedüli társulatként jussa ez. Ezzel szem­ben nem kevésbé fontos tény, hogy épp az előző kormányzat idején ellehetetlenített kassai Thália Színház rendkívüli támo­gatását Csáky Pál miniszterelnök­helyettes 1999-ben az egyik leg­fontosabb prioritásnak tekintette. Tavaly e színház rendes évi költ­ségvetése közül hatmillió korona volt; a kormány soronkívüli támo­gatása 1999-ben (a Thália fennál­lásának 30. évfordulója kapcsán is) további 9 mülió koronára rú­gott. Ugyancsak tény, hogy egyet­len szlovákiai színház sem kapott ilyen jelentős összegű külön támo­gatást, és a Thália vezetősége dön­tötte el, hogy milyen célra kérik, il­letve használják fel a fent említett pénzt. Hozzátartozik még az igaz­sághoz, hogy a további támogatá­sok lehetőségét, sajnos, jelenleg azok a következetlenségek és sza­bálytalanságok nehezítik, amelye­ket a színház vezetősége tavaly kö­vetett el. Pl. a működésképtelen autóbuszt sem a szlovákiai magyar politikusok, hanem a színház veze­tése vette át - üzemképesként. Csáky Pál februári kassai látogatá­sa idején egyébként külön megálla­podás született arról, hogy a Kassai Kerületi Hivatal egymillió koronát biztosít a szóban fojtgó autóbusz ja­vítására. A fentiekből nyilvánvaló, hogy a Thália Színház - netán a Jó­kai Színház, az eperjesi ukrán szín­ház vagy bármely más színtársulat - nagyobb mérvű anyagi támoga­tása távolról sem „csak egy kis aka­rat és odafigyelés kérdése”, hanem elsősorban az ország anyagi lehe­tőségeinek függvénye. Miklósi Péter, a miniszterelnök-helyettes szóvivője Az Úr legyen veled utadon. Ukrajnában a rengeteg baleset miatt nagy divat lett az új gépkocsik megáldása (CTK/EPA-felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents