Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

2000-03-27 / 72. szám, hétfő

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 27. KOMMENTÁR Meciar határszemléje TÓTH MIHÁLY Mikulás Dzurinda és Vladimír Meciar tegnap déli televíziós vitaóráját politikai termésbecslésnek is minősíthetjük. Nem olyan fából faragták a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) elnökét, aki legyő­zőjével öncélúan egy asztalhoz ül. Az általa művelt politikai kultúra alaptétele, hogy az ellenfél: ellenség. A „határszemle” során Szlová­kia erős embere láthatóan Dzurinda reagálásán próbálta felmérni, hogy gyarapszik-e az a termés, amelynek alapjait 1998 nyarán vetet­ték meg a választási törvény módosításával. Meciar a véleménycsere első öt percében megpendítette a koalíciók kolíciójának bonyolultsá­gából eredő fonákságok kérdését. Faarccal tette, Dzurinda pedig - nem vette a lapot, bizonyítva, hogy számára tabu arról beszélni, hogy miniszterelnökségét végül is a bűnben fogant törvény kiagyalójának köszönheti. Meciar profi módon volt ezúttal is demagóg. Úgy kérte számon Dzurindán a Szlovák Demokratikus Koalíció egységét és úgy sikerült felhánytorgatnia a miniszterelnök pillanatnyi párthovatarto­zásának bonyolultságát, mintha a szlovákiai pártstruktúra cseppfo­lyóssá válásáért kizárólag vitapartnere tehetne. Tisztában volt vele, hogy a „söröshordón” ülve kiket szólított meg. Tudta, hogy a lakos­ságnak az a 30 százaléka, amely ha esik, ha fúj, reá voksol, milyen vi­szonyban van a jelenségek elmélyült elemzésével, az összefüggések vizsgálatával. így nyugodtan érvelhetett azzal, hogy amióta „ő nincs”, mennyire megugrottak az árak, miként növekedett duplájára a mun­kanélküliség. Viszont bárhogy ismerjük is a volt kormányfőt, az még a legedzettebbeket is gyomorszájon vágta, hogy volt mersze megvéde­ni Alexander Rezest. Vakon bízik abban, hogy hívei vakon bíznak benne. Azzal kalkulál, hogy amiként múlik az idő, a nem HZDS-hívek úgy fogadják a viszonyok sanyarúbbá válását, hogy az életszínvonal­rontó Dzurinda közel van, Meciar pedig valahol távol, szinte már a történelemben. Kiszámíthatadan az utolsó tartalékait is felélt tömeg reagálása. A három Meciar-kormány időszakában ezernyi merényle­tet követtek el a tisztesség ellen, de az írott törvények ellen is. Dzurindáék szándékosan száz év alatt se tudnának annyi kárt okozni, mint elődeik 6-7 év alatt. A hivatalban levő garnitúra iránti meglehe­tősen csekély bizalmat ez táplálja. Ismét meggyőződhettünk róla, hogy két nagyon különböző politikai iskola végzősei jelentek meg a képernyőn. Ismerve az utóbbi 10 év alatti politikai kedélyhullámzás történetét, nem merném állítani, hogy kettejük közül kinek sikerült elbájolnia a nézők többségét. A kérdések kérdése: hányán vannak azok, akik a Meciar termelte vadalmába harapva olyan képet vágnak, mintha égi manna került volna a foguk közé? JEGYZET Olga, az úrihölgy VRABEC MÁRIA Olga Keltosová, a dáma újabban politikai szemlélet- és gyakorlat­váltásból osztogat leckéket a De­mokratikus Szlovákiáért Mozga­lomban. De Vojtech Tkácon kívül senkinek sem akaródzik az új néppártban tanulnia. Minek is erőlködnének, ha a választó úgy szereti őket, ahogy vannak: men­telmijoguktól megfosztva, válo­gatott bűnügyekkel gyanúsítva, állami pénzekből meggazdagod­va, dölyfösen és arrogánsán, de mindenekelőtt Meciarral az élü­kön. Keltosová meg legfeljebb az újságíróknak mesélheti, hogy ő másképp is el tudta volna képzel­ni a transzformációt meg önref­lexiót, persze csak óvatosan, dip­lomatikusan és lojálisán, ahogy az egy úrinőhöz illik. Merthogy a mozgalmat szerinte belülről kell megreformálni, és majd eljön az ideje, amikor a most még néma tömegek kinyilvánítják a vélemé­nyüket, hogy ők már pedig in­kább a nemzetközi presztízsen kívül semmiféle előnyökkel nem járó EDU-t választják Meciar nél­kül, mint a biztonságos és jól jö­vedelmező szlovák parlamentet Meciarral. És lám, ennyi tapasz­talat után is akadnak még, akik elhiszik, hogy a párt, amelyet mozgalomnak hívnak, egyik nap­ról a másikra szalonképessé vál­na, ha más irányítaná, története­sen olyan személy, aki a kezde­tektől Meciar csöndes cinkosa, hűséges szövetségese volt, és most sincs bátorsága szembesze­gülni vele. Persze sokkal okosabb dolog a járási szervezetek, a kül­döttek meg a többség vélemé­nyével takarózni, és hasznosabb a belső pluralitás látszatát kelte­ni, mint vállalni a nyűt színi konfrontációt, amely a politikai karrier végét is jelentené - ha­csak Keltosová és Tkác nem akar­ják megalakítani a saját pártju­kat. A mozgalomban már most sincs jövőjük, maradásuk is csak addig van, amíg a vezér elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy félvállról vegye reformtörekvése­iket. Fel lehetne ugyan tenni a kérdést, miért nem távozik Keltosová ezúttal is úgy, ahogy az egy úrinőhöz illik - magától -, de a lényegen már ez sem változ­tatna sokat. A mozgalomnak ugyanis 1994 novemberében mondott búcsút az utolsó úriem­ber - ha egyáltalán volt üyen. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella -panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince-sport- (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztöségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Elmosódott kontúrok, avagy így múlik el a vezér dicsősége? (TA SR-felvétel) Stefan Mordel „eretnek" nézetei a Tiso-féle államról és mai megítéléséről Mérgezett gyökerek A napokban volt a Tiso-féle államalapítás évfordulója. A megemlékezést hol botrá­nyok, hol pedig a holo- kausztra való figyelmezteté­sek helyezték a politika kö­zéppontjába. AGÁRDY GÁBOR Egyesek szinte szentté avatták Jozef Tisót, mások pedig a kürtőit hetvenezer szlovákiai zsidóról és a harmincezer romáról beszélnek - jogosan... A civil szférában már gyakrabban tapasztalhatjuk, hogy a szlovák történelmet egyre több szlovák történész kívánja hamisítás nélkül elfogadni - így a Tiso-korszakot is. A szlovákiai katolikus klérus az ügyben pedig többnyire hallgat. Egyesek követelik a történelmi új­raértékelést, mások egyenesen a nemzet atyjaként emlegetik, em­léktáblát szentelnek, és a teljes re­habilitáció után sóvárognak. A többség azonban (érthető okok­ból) nem mer állást foglalni - né­hány kivételtől eltekintve. Ilyen kivételként kell elolvasni dr. Stefan Mordel eszmefuttatását a katolikus papság Duchovny pastier (Szellemi Pásztor) című havilap­Ilyen kivételként kell el­olvasni dr. Stefan Mordel eszmefuttatását. jának márciusi számában Korene (Gyökerek) cím alatt. A szerző - lé­vén egyházi személy - elsősorban a papságot szólítja meg. A terjedel­mes cikk bevezetője után áttér a lelki gyökerekre, az egyetemes és nemzeti civilizáció alapjaira. Majd idézi Hanus professzort, aki már 1991-ben a Rozprava o kultúmosti (Értekezés a kulturáltságról) című könyvében egyenesen kimondta, szükség van az egész nemzet kul­túrájának felemelkedésére, hogy „Szlovákiában ne legyen meghatá­rozó a kulturálatlanság, a primiti­vizmus és a formálatlan elemi erő...” „Miből fakad mindez?” - kérdezi a szerző, majd rámutat, hogy a lelki magatartást nemcsak a kommu­nizmus negyven éve, hanem a nemzeti szocializmus eszméje is mérgezte. Elítéli azokat (a papo­kat is), akik csak a kommunizmus negyven esztendejével szemben foglalnak kritikusan állást, és elfe­ledkeznek a háborús szlovák ál­lamról, amely ugyanúgy totalitári­us és igazságtalan volt. Az akkori kegyetlenségeket, amelyekben Tiso is segédkezett, az oroszorszá­gi bolsevik, a mexikói és spanyol- országi vérengzésekhez hasonlít­ja. „Sokak számára - írja kritiku­san - Szlovákiának ez az időszaka mégis a legjobb, mert saját álla­muk volt.” Megállapítja, hogy „él­tetik a nacionalista irányzatokat és szenvedélyeket. Új mítosz te­remtődik, aminek semmi köze az igazsághoz és az egyetemes jóhoz...” Később pedig elmarasz­talja az akkori politikai vezetést: „...a kisebbik rossz elfogadása sem állhat semmi esetre szemben az erkölcsi kódexszel...” Eddig ezt így senki sem mondta ki hivatalosan a szlovák klérus körei­ből! De a szerző finoman még pon­tosítja is a tényeket: „.. .létünk gyö­kerei betegek. Káros bacilussal fer­tőzöttek, amely tönkreteszi civili­zációs és lelki gyökereinket, emiatt az az új veszély fenyeget, hogy nem tudjuk megállni a helyünket, hogy újra csődöt mondunk. Újkori tünemény jelent meg, amely nem más, mint a minden igazságtalan­ságot megbocsátó képesség, és a legjobb, legbuzgóbb nemzetiek határtalan képessége, hogy lovag­gá üssék magukat - ha pedig elő­nyös, akár a keresztényeket is -, és ez a jelenség folyamatosan öli a lelkiismeretet. Úgy tűnik, hogy mindez egyenesen a múlt meg nem gyógyított betegségeinek kö­vetkezménye. A megmérgezett gyökérből nő ki a mérgezett fa...” Végül elismeri, hogy az állampol­gárok egy nem jelentéktelen része - akik között (sajnos) katolikusok is vannak - a nacionalisták pártján áll, és képes eltekinteni minden igazságtalanságtól, csak hogy jó legyen Szlovákiának vagy a szlo­vák nemzetnek. „Lehetőségünk van saját nyomorúságunkat szemlélni...” „Lehetőségünk van saját nyomorú­ságunkat szemlélni...” - írja, és fi­gyelmeztet, hogy az új mítoszok teremtése az emberek fejében csak növeli a káoszt és támogatja a tájé­kozatlanságot. Mi is történik tehát ma Szlovákiá­ban a szlovák értelmiségiek köré­ben? Kezdik felismerni, hogy nem minden úgy volt vagy van, aho­gyan azt eddig tudták és tanítot­ták! Sok a kétely, a nemzet pedig keservesen keresi saját identitását, így talán már érthetőbb, hogy mi­ért nem lehetett eddig Esterházy Jánost rehabilitálni, aki szelíden mindvégig megmaradt az egyete­mes erkölcs oldalán, szemben a kőkemény szlovákiai valóság tör­ténelmi gyakorlatával. Mert ugye, akkor a vádló kénytelen volna be­ismerni saját bűnösségét! Itt és most mindenképpen történt valami... TALLÓZÓ CORRIERA DELLA SERA Milosevics nem mondott még le Koszovóról, a NATO ismeri erre vo­natkozó titkos terveit - mondta a lapnak Wesley Clark tábornok. A szerb és a koszovói szélsőségeseket roppant nehéz lefegyverezni, de nem is ez jelenti a legfőbb problé­mát, hanem az, hogy meg kellene változtatni az emberek szemléle­tét, megértetni velük, hogy nem háborúzniuk kell egymással, ha­nem békésen együtt élni. Az a leg­fontosabb, hogy létrejöjjön a de­mokrácia Jugoszláviában, a fe­szültségek feloldásának ez az első­rendű feltétele - nyilatkozta a fő- parancsnok. Milosevics még min­dig erős, ellenfeleivel szemben a kényszerítés és a megfélemlítés fegyverét használja. „A manipulá­ció és a becsapás mestere” -jelen­tette ki Clark. A tábornok nem tud­ja, meddig maradnak Koszovóban a békefenntartó erők. A jugoszláv elnök tíz év alatt négy konfliktust robbantott ki, mindegyiket elveszí­tette, s mégis fel tudta használni belpolitikai céljaira. A háború vége óta újból felépítette a jugoszláv hadsereget, megerősödtek a félka­tonai erők. Minden jel arra utal te­hát, hogy újabb viszályokat készül kirobbantani, csak azt nem lehet tudni, hogy mi jár pontosan a fejé­ben, és mikor kíván cselekedni - mondta Clark. Emlékeztetett arra, hogy a rendfenntartó erők a terve­zettnél kisebb létszámban és ki­sebb hatékonysággal léptek közbe, az Európai Unió anyagi hozzájáru­lása még nem hozta meg gyümöl­csét, ennek következtében pedig megnőtt a helyszínen bevetett erőkre háruló teher. EVENiME NTU L ZILEI A nyugat dicséri Romániának azt a döntését, hogy a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) nem mondott le a volt Securitate tagjainak alkalmazá­sáról - jelentette ki Mircea Gheor- dunescu, a SRI igazgatóhelyettese. A román lap a SRI megalakításának 10. évfordulója alkalmából tartott ünnepségről beszámolva idézte a szervezet vezetőjének szavait. Gheordunescu szerint a nyugati di­cséretet azzal érdemelte ki Romá­nia, hogy „nem követte Magyaror­szág és Csehország példáját, aholje- lenleg a hírszerző szolgálatok nagy nehézségekkel küszködnek, mert a rendszerváltás után nem tartottak igényt a korábbi szakemberekre”. - A britek például igen nagyra értéke­lik azoknak a szakértelmét, akik ko­rábban a Securitate elitegységében, a híres UM 0110 részlegnél dolgoz­tak. Az említett részlegnél - a KGB- vel szembeni felderítő csoportnál - a Ceausescu-rezsim idején 304 hír­szerző dolgozott. Costin Georges- cu, a SRI igazgatója tavaly a Se- curitate-dossziék nyilvánosságra hozataláról szóló parlamenti tör­vény vitájában drámai hangú be­szédben kérte a törvényhozókat: ne tegyék lehetővé, hogy fény derüljön a Securitate egykori tagjainak és in­formátorainak személyére. Azt az érvet hozta fel, hogy egy ilyen lépés egyenlő lenne a SRI szétverésével. Ugyanakkor azzal igyekezett meg­nyugtatni a képviselőket, hogy a je­lenlegi Román Hírszerző Szolgálat tagjainak csak 20 százaléka dolgo­zott Ceausescu politikai titkosrend­őrségénél. VISSZHANG Ad: Gyomirtási kötelezettség, Uj Szó, március 22. Rengeteg sok pontatlanság Dunaszerdahelyi magángazdák egy tanácskozáson annak a véle­ményüknek adtak hangot, hogy nem csupán a mezőgazdasági ter­melőkön kellene számon kérni annak a törvénynek a megtartá­sát, amelynek értelmében a telek- tulajdonosok kötelesek biztosíta­ni a kijelölt gyomok eltávolítását, ellenkező esetben bírsággal sújt­hatok. Az írásra reagált a Duna­szerdahelyi Útkarbantartó Válla­lat vezetősége. Sajnos, a rövid kis tudósításban sok a pontatlanság, mert valójá­ban az, ami a tulajdonviszonyok rendezett(len)sége miatt kiala­kult, megmutatkozik az utak men­tén keletkezett „díszítő” növény- kultúrával. Szemét mindenütt le­het, a gyom nőhet stb., csak ne az én kertemben, házam körül, az udvaromban... jelszó alatt már, sajnos, „fertőző” telepek alakultak ki az utak mentén. Tehát ne a más kötelességének teljesítéséről tár­gyaljunk, hanem próbáljunk nyi­tott szemmel szétnézni a határ­ban, mert az útkarbantartók, az er­dészek és a vízgazdálkodási válla­latok dolgozói még végzik munká­jukat, de sokszor az az erőfeszítés nem jár olyan eredménnyel, mint ami az anyagi ráfordítások alapján elvárható volna. Ezek az említett szervezetek a fő feladatuknak tart­ják a rendszeres fűkaszálást, a gyo­mok irtását, a gondjaikra bízott va­gyon kezelését. Tavasztól őszig évente négyszer-ötször kaszáljuk a füvet az állami utak mentén levő árkokban, eltakarítjuk a sok hulla­dékot, de azokat a gazdátlan me­zőgazdasági területeket, melyeket már a csődbe jutott vagy a fenn­maradásukért küzdő szövetkeze­tek, illetve magánvállalkozók, esetleg végrehajtók kezelnek, sem kaszálni, sem rendben tartani nem tudjuk. így az utak mentén a fel­magzott gyom szóródik tovább azokra a területekre is, ahol még valami igyekezettel ezt rendezni lehetne. Sajnos, a régi, az ősi pa­raszti szokás, a rendszeretet is cső­döt mondott. Mindez megnyilvá­nul a magánföldek végén kialakí­tott, úgynevezett bekötő utak ese­tében is: egyesek hulladékkal töl­tik tele az árkot, csak azért, hogy bejuthassanak az általuk „megmű­velendő földecskére”. Útkarbantartó vállalat Dunaszerdahely

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents