Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

2000-03-23 / 69. szám, csütörtök

16 Régióink ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 23. Akinek nem elég vastag a bőr a képén ahhoz, hogy jóhiszemű emberek átverésével kovácsoljon tőkét magának, az csak egyet tehet: várja a jószerencsét Modern mese a vagyonalapi kötvényről TÓTH KÁROLY gyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyugdíjas em­ber. Mivel nálunk a nyugdíjasok - ki tudja, mi okból - nem nagyon dúskálnak a földi ja­vakban, elhatározta, hogy sze­rencsét próbál és megkísérel a va­gyonjegyes privatizációban való részvételével egy kis pluszbevé­telhez jutni. Befizette tehát a pénzecskéjét és várta a jószerencsét. Ez nem is váratott sokat magára, mert egyszercsak valami nagyon talányos varázslat folytán a vagyonjegyes privatizá­ció könyvecskéje vagyonalapi kötvénnyé változott, ami köztu­domásúlag sokkal jobb befekte­tés, mert az állam garantálja. A mi nyugdíjasunk azt sem tudta, hová legyen a nagy boldogságtól, hogy ilyen jó üzletet csinált. Hát még amikor megtudja, hogy a kötvényét bármikor eladhatja és így akkor juthat a pénzéhez, ami­kor neki tetszik, vége-hossza nem volt a nagy örömnek. No, itt azért egy icipici kis hiba mégicsak bele­csúszott a számításba, mivel min­den még a mesében sem lehet tö­kéletes. Az történt ugyanis, hogy találko­zott egy jó tündérrel, aki azért járta az országot, hogy jót tegyen az emberekkel. Bármilyen hihe­tetlenül is hangzik, kizárólag ez volt a dolga - ilyen jó tündérek­kel még manapság is gyakran ta­lálkozhatunk. Ez a jó tündér egy kassai részvénytársaságot képvi­selt másodállásban. Felajánlotta neki, hogy az említett cég megvá­sárolja a kötvényét 5000 koronárért. A szót meghatalma­zás követte és létrejött a valaki számára előnyös üzlet. A bökkenő csak annyi, hogy ez még 1997 júliusában történt és az a huncut pénzecske azóta va­lahogy nem akar a mi nyugdíja­sunkhoz megérkezni. A vagyon­alapi kötvény azóta kb. 8000 ko­ronát is érne, ha meglenne, de sajnos nincs, mert az említett cég egy hónapon belül eladta. Ez az úgynevezett „se pénz, se posztó” variáció, amelyet a jó tündérek előszeretettel alkalmaznak. Számoljunk csak egy kicsit, gye­rekek! Tegyük fel, hogy egy átla­gos képességű üzletember 20 %- os nyereséget termel évente (ez nem nagy kamat) és mondjuk Öreg barátom azt szokta mondogatni:; „Ésszel, mésszel az eget is be lehet me­szelni" - tökéletesen igaza volt. 1000 klienssel játssza ezt a „figu­rát” akkor két és fél év alatt a nye­resége 2 500 000 korona - saját tőke nélkül. Ugye, milyen ügyes? Az is előfordulhat azonban, hogy az említett cég mégiscsak kifizeti a kötvényt a törvény szabta ha­táridőn belül, tehát 2001. decem­ber 31-ig (feltéve, ha nem megy csődbe, mert ez valami járvány a hasonló cégeknél), miután már valaki bezsebelte az államtól az őt törvényesen megillető 14 000 koronát (plusz apró). Ugyan mennyit fognak ekkor fizetni a mi nyugdíjasunknak? Természete­sen ötezret, hiszen ennyiben álla­podtak meg. A különbség, plusz a 4 és fél év alatt termelt nyereség pedig természetesen a vállalkozó jogos (?) haszna. Hogy mennyit is lehet „kaszálni” a nyereségen és a különbségen akkor, ha valaki képes elnyerni 1000 ügyfél bizal­mát? Minimum 13 milliót - hm, ez nem is olyan rossz, hiszen szinte semmit nem kellett befek­tetni. Egy öreg barátom azt szokta mondogatni:; „Ésszel, mésszel az eget is be lehet meszelni” és töké­letesen igaza is volt. Akinek vi­szont nincs elég „esze”, vagyis nem elég vastag a bőr a képén ah­hoz, hogy jóhiszemű emberek át­verésével kovácsoljon tőkét ma­gának, az csak egyet tehet: várja a jószerencsét. Ez a mese nem úgy végződik, mint a többi - a jó talán elnyeri méltó jutalmát valamikor, de a rossz valószínűleg soha nem kap­ja meg méltó büntetését, sőt ösz- szehasonlíthatatlanul jobban jár, mint a jó. De azért csak remény­kedjünk: hátha egyszer mégis... A „szárazfából" hamiskás nótaszörnyszülötteket csalogatott ki Lelkesedésük, a hagyományok iránti vonzalmuk nem volt hiábavaló Rendben van, mint Csikis az aratással... KOVÁCS ISTVÁN V ajon, ki ne ismerte volna Nádszegen a Kurucz házaspárt? Főleg a középkorúak emlékezhetnek rá­juk. Miska incifinci emberke volt, aki csak néhanapján vette elő a hegedűjét, de a „szárazfá­ból” kicsalogatott hamiskás nóta- szörnyszülöttek bizony nem nyer­ték meg semmiképpen sem ismerő­sei tetszését. Még a két fejjel maga­sabb felesége is eltanácsolta Csikist - így hívta élete párját -, hagyja bé­kén ismerőseit a fülsértő nyikorgá­sával. De a Mukacs csúfnévre hall­gató asszonyka szavai legtöbbször süket fülekre találtak. Egy alkalom­mal Adélja unszolására elszegődött markot szedni, mert a sarló kezelé­sére volt csupán elegendő ereje, a kézi kasza húzogatása már az első nap kikészítette volna... Az aratásnak még jóformán vége sem volt, pénzzé szerette volna ten­ni a marokszedő részét, vagyis ter­mészetbeni járandóságát. A pénz­nek nem nagyon volt ideje megme­legíteni Csikis zsebét. Vasárnap lé­vén sebtében elkártyázta mind egy fillérig... Eső után köpönyeg volt, mire a bandagazda erről a merény­letről tudomást szerzett. Letolta Miskát a sárga földig. De az eset - megesett, rajta már változtatni nem lehetett. így vált szállóigévé a Rend­ben van, mint Csikis az aratással. ROZSDAMENTES ANYAGOK Az eszme öregszik, az ANTIKOR örök Centrála: Safárikova 154, 048 01 ROZbIAVA Tel.: +421/942/7327 801,7327 955, Fax: +421/942/7321 126 Prevádzka: Vajnorská 135, 832 37 BRATISLAVA Tel.: +421/7/4445 2664, 4445 2637, Fax: +421/7/4445 2648 ____ VK-152/1 IT AL INOX Ol AUA1/1A " " " ^ * SLOVAKIA Minden egyes népdal egy kincs FEHÉR LÁSZLÓ A szerző felvételei a fellépésen készültek teljes órát betöltő folklórműsort készített Népdalkincs címen. Köz­ségünk közönségének ritkán van lehetősége annyi gyönyörű nép­dalt egy csokorba kötve hallani, szik továbbadni és még sok-sok éven át a Csemadok csatai kincstá­rában megőrizni. A gyönyörű nép­dalok mellett helyet kapott a mű­sorban a fuvola és furulyaszó, va­lamint a néptánc is. Ez volt az ün­nepség első része. A második részben a helybéli fiata­lok színes műsorát láthatta a hálás közönség. A fiatalok e jeles ünnep alkalmából ezzel az összeállítással (melyben vidám jelenetek, színvo­nalas táncdalok, diszkótáncok vol­tak, valamint szavalatok hangzot­tak el) az éneklőcsoportot köszön­tötték . A több mint két órán át tartó mű­sorban 93 lelkes szereplő szóra­koztatta a közönséget. A műsor ér­dekessége volt, hogy óvodás gyer­mekektől 75 éves korig minden korosztály szerepelt. A nagyszámú szereplőcsoport be­bizonyította, hogy lelkesedésük, a hagyományok iránti vonzalmuk nem volt hiábavaló. Érdemes volt felkeresni, megtanulni és előadni népdalkincsünk népszerű, de oly­kor már feledésbe merülő gyönyö­rű dalait, közreadni azoknak, akik szeretik a népdalt és szeretnek énekelni. A műsort Fehémé Béres Anna óvónő rendezte. Megérte! mint amennyi ezen a délutánon el­hangzott (65 népdal!). Az éneklő­csoport szerint minden egyes nép­dal egy-egy kincs, ajándék, ame­lyet a fiatal nemzedéknek igyek­agyszabású, szín­vonalas ünnepség volt a csatai kultúr- házban, ahol a mű­sor kezdetéig min­den hely megtelt. A kultúrműsor után reggelig tar­tott a farsangi bál. A Csemadok helyi szervezete mel­lett működő Rozmaring éneklő­csoport ezen a napon ünnepelte megalakulásának 20. évforduló­ját. Ma az éneklőcsoport már 12 menyecskével, 7 férfi taggal és ze- nekísérttel működik. Az utóbbi időben nagy örömünkre egy régi vágyunk is teljesült. A Csemadok kulturális életébe az ifjúság is be­kapcsolódott, közülük a jubileum alkalmával hat lánnyal bővült az éneklőcsoport. A jubileumi műsorra a csoport egy 0 iCl 6 j 1 ] ( . AZ:ÚJ SZÓ MELLÉKLETE A mellékletet szerkesztette: P. Malik Éva Levélcím: Régióink, Vox Nova Rt., Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/58238310

Next

/
Thumbnails
Contents