Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

2000-03-20 / 66. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 20. KOMMENTÁR Kanis domesztikálna? TÓTH MIHÁLY A szlovákiai politikai struktúra alakulásának egy évtizednyi története alapján túlzás nélkül állíthatjuk, Nobel-díjat érdemelne az a politikus, aki képes lenne nyugat-európai mérce szerint standarddá átalakítani azokat a pártokat, amelyek mindkét szemünket behunyva sem minő­síthetők ilyennek. Az 1998-as választások óta nemhogy csökkent vol­na a demokratikus fogalmi apparátussal szabványosnak minősíthető pártok száma, hanem éppenséggel növekedett. No de a növekményt koalíciós pártok alkotják, sikert kívánunk nekik, így a békesség kedvé­ért ne forszírozzuk a problémáikat. Két „klasszikus” nem standard párt van: a HZDS és az SNS. Törekvé­seiket nézve messzemenő következtetéseket lehet levonni már annak alapján is, hogy az év elején Meciar és Malíková nagy dérrel-dúrral bejelentette a szoros együttműködésről szóló egyezmény megkötését. És az is sokatmondó, hogy már legalább egy héttel a HZDS múlt szombaton megtartott közgyűlése előtt szinte teljes biztonsággal tud­ni lehetett, Vojtech Tkác és Olga Keltosová - a sok-sok mozgalmi héja között (újabban) galambként viselkedő két politikus - nem kerül be a legfelsőbb vezetésbe. Mindketten olyat mondtak, ami egy tekintély­uralmi bázisú pártban ősidők óta főbenjáró bűnnek számít. Keltosová: „Nem célszerű, hogy a HZDS paktumot kötött az SNS- szel”; Tkác: „Válasszuk meg Meciart a HZDS díszelnökének!” Mindenkinek, akinek a szlovákiai politikusok között kurázsija lenne ahhoz, hogy megkísérelje az HZDS és elnöke domesztikálását, szá­molnia kell néhány ténnyel. Elsősorban azzal, hogy még Meciar dísz­elnökké buktatása se jelentené a mozgalom pálfordulását. Láttunk mi már éjjeliőrt nappal meghalni; díszelnökké buktatott politikust győ­zelmesen visszatérni. A HZDS két „galambjának” megbecsülése, illetve az SNS-től való el­határolódás az első jele lehetett volna annak, hogy valami elmozduló­ban van a mozgalomban. Nincs megbecsülés, nincs elhatárolódás. Vi­szont vannak nyilatkozatok, amelyek szerint a néppárttá átalakulan­dó HZDS keresztény lesz és konzervatív, keményen küzdve Szlovákia EU-, illetve NATO-tagságáért. Meciar tagjává kíván válni a konzerva­tív és keresztény pártok európai tömörülésének. Minden párt elzárkó­zik a „keresztapaságtól”, attól, hogy ajánlója legyen a HZDS-nek. Az SDE kivételével a kormánykoalíció egyeden pártja se menesztett de­legációt a nagyszombati közgyűlésre. Pavol Kanis netán Meciar házi­asítására készül vállalkozni? Ilyet csak kínjában, az SDL népszerűség- vesztését látva tehetett. Nagy baj lehet demokratikus szocialistáéknál, ha már legkarakteresebb vezetőik egyike is naivságra vetemedik. JEGYZET Okok és okozatok KAMONCZA MÁRTA Ma a parlament szociális és la­kásügyi bizottsága látogatja meg a komáromi régió legnagyobb ipari létesítményét, a hivatalosan mintegy 1900 alkalmazottat fog­lalkoztató Szlovák Hajógyár Rt.- t. A látogatás célja - a sajtótájé­koztatóra invitáló meghívó szö­vege szerint - a jugoszláviai vál­ság hatása a társaság helyzetére, a foglalkoztatottság és az alkal­mazottak szociális-gazdasági helyzetének feltérképezése. Erről jutott eszembe az érsekújvári konzervgyár. A vállalat néhány éve hasonló cipőben járt, mint ma a hajógyár. Az alkalmazottak a gyár előtt transzparensekkel hívták fel magukra a figyelmet, s kérték, vonják felelősségre a tu­lajdonosokat, amiért az egykor nyereséges gyárat a csőd szélére juttatták. A sokadik nap után a gyárba látogatott Jozef Kalman exminiszterelnök-helyettes. Ta­lálkozott a szakszervezetek veze­tőivel, az alkalmazottakkal, az­tán távozott, mondván: „nincs kivel érdemben tárgyalnia”. A konzervgyár azóta tönkrement, a tulajdonosokat mind a mai napig senki sem vonta felelősségre. A hajógyár is magánkézben van. Tulajdonosait a vasas szakszer­vezetek vezetése egyszer felszólí­totta, forduljanak a kormányhoz és a parlamenthez, hogy gyorsan és hatékonyan segítsenek a drá­mai helyzet megoldásában. En­nél többet valószínűleg a képvi­selők sem tehernek, hiszen a tu­lajdonosokat ők sem kényszerít­hetik semmire. „Az okokat kell orvosolni, nem a következmé­nyeket” - fogalmazott Emil Ma- chyna, a Fémipari Dolgozók Szakszervezetetének elnöke a hajógyárban tett látogatásán. Nyilvánvalóan arra utalt, amit Komáromban sokan rebesget­nek, hogy a hajógyár súlyos anyagi válságát nemcsak a le­bombázottjugoszláviai hidak miatt szünetelő al-dunai hajó­közlekedés okozta, hanem egyes részvényesek „ügyeskedései”. Hogy ez így van, bizonyítani kell, ami hosszadalmas folyamat is le­het. Mindenesetre lényeges javu­lást hozhat(na) a csődtörvény megszigorítása, következetes be­tartása és a különböző „ügyeske­désekből” meggazdagodottak fe­lelősségre vonása. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztóségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A CZVEDLER KFT. - Somolja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dace, Kosická 1,813 81 Bratislava. ' Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őizünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Zenga zénekszó, mert a házédéesz kedve mindig jó (Fotó: TA SR) Bokros Lajos szerint a kormánykoalíció igazi szakítópróbája csak most következik A tízéves kötvény ára Kosovan leváltásával több tabutéma is kinyílt a hazai gazdaságban és nagypoliti­kában. TUBA LAJOS Szlovákia jelentős előrehaladást ért el a makrogazdasági stabilizáció te­rén -jelentette ki Bokros Lajos. Az expénzügyminiszter a világbank képviselőjeként a múlt héten azon a pozsonyi nemzetközi konferencián vett részt, melynek témája a csődel­járás volt. Azért is jelentős ez az elő­relépés, mert egy széles kormány- koalíciónak kellett véghezvinnie. Igazi szakítópróbának viszont a vál­lalati szerkezetátalakítást és az álla­mi cégek privatizációját nevezte. Szlovákia integrációs esélyeit jónak tartotta, bár óvott a túlzott optimiz­mustól, amely szerint rövid idő alatt behozhatjuk a belépésre leg­felkészültebbnek tartott Magyaror­szágot és Csehországot. Legfonto­sabbnak azt tartaná, hogy a visegrá­di négyek egymást segítsék a felké­szülés során. Ma kezdik jegyezni a pénzügymi­nisztérium által euróbán kibocsá­tott tízéves lejáratú államkötvénye­ket. Ezek nem csak azért fontosak, mert az így szerzett mintegy 21 mil­liárd koronát a Meciarék által kibo­csátott, sokkkai drágább államköt­vények lecserélésére fordíthatják. Legalább ennyire fontos lesz, hogy az önálló Szlovákia történetében az állam első alkalommal merészke­dik hosszú lejáratú értékpapírral a nemzetközi pénzpiacokra. Ennek sikere sokat elárul majd a külföld valódi véleményéről. Sőt, ha az el­ért kamatszintet összehasonlítjuk a tavalyi államkötvénnyel, objektív képet kapunk a gazdasági reform egyéves eredményeiről. Brigita Schmögnerová pénzügyminiszter ezzel kapcsolatban körbekampá- nyolta az összes fontos európai pénzügyi központot, és a pénz­ügyminisztérium illetékesei na­gyon optimisták. Várható viszont, hogy az eurókötvények egy részét hazai cégek, sőt bankok vásárolják meg. A bankok ugyanis már közel egy éve alig mernek hitelezni a vál­lalatoknak, és már az a lehetőség sincs, hogy a pénzüket magas ka­matú állami értékpapírokba fektes­sék. Az elmúlt hetekben a pénzügy­minisztérium már a hároméves ál­lampapírok kamatait is kilenc szá­zalék közelébe szorította le, és még ezen a szinten is nagyon válogatós volt. Az elemzők szerint a bankok nagyon szorult helyzetben vannak és rövid időn belül kénytelenek lesznek újrakezdeni a vállalati hite­lek folyósítását. Kedvüket talán nö­veli, ha a kormány végre a parla­ment elé terjeszti a csődtörvény módosítását - amit szóban a múlt héten is többen megígértek. Lezárult az idei legnagyobb privati­zációs üzlet, a Szlovák Távközlés (ST) részvénycsomagjára kiírt pá­lyázat első fordulója. Három külföl­di jelentkező van, a kiírás értelmé­ben a privatizációs tanácsadó aján­lása alapján a komoly ajánlattal rendelkezőket meghívják a máso­dik körbe, melyben már csak a fel­ajánlott ár dönt. A végső árajánlat benyújtása előtt azonban még el kell fogadni a távközlés liberalizáci­ójáról szóló törvényt, ami hat az ST- részvények árfolyamára. A kor­mány a múlt héten a parlament elé terjesztette a törvényjavatot. A múlt héten Lubomír Harach gaz­dasági miniszter utasítására levál­tották Stefan Kosovant, a Szlovák Villamosművek mindenható vezé­rét. Ez azt is jelenti, hogy a nem tel­jesen ádátható - és Meciar idején komoly kapcsolatrendszert kialakí­tó - oroszországi üzletekkel foglal­kozó gazdasági lobbi egyik legko­molyabb csatornája került veszély­be. Amint várható volt, a lépésre nagyon élesen reagált a Kosovanék mögött álló SDL-számy (nem az egész párt). Sokkal meglepőbb volt viszont, hogy az ügyben Ján Camogursky is felemelte a szavát. Viselkedését akkor is érdemes lesz figyelni, ha kiéleződik a vita az utód személyének kiválasztásáról. Már csak azért is, mert ez a súlyos politi­kai konfliktuson kívül várhatóan új­ra kiélezi a gazdaságpolitikai irá­nyultság kérdését - legalábbis erre utalnak azok a baloldali igyekeze­tek, hogy az SE élére az atomlobbi képviselőjét állítsák. A vagyonalapi kötvények piaci ár­folyama az RM-Systémben pénte­ken ádépte a 8000 koronát. Vagyis a tulajdonos ennyit kap érte, ha maga adja le az eladási utasítást a rendszer kereskedelmi kirendeltsé­gein (általában minden komolyabb járási székhelyen található ilyen). Ennyit talán érdemes megtenni azért az 1000-1500 koronás kü­lönbségért, amit akkor vesztünk az ügyön, ha utcai brókerek bonyolít­ják le az eladást. A parlament ha­marosan megtárgyalja azt a tör­vénymódosítást, melynek értelmé­ben az FNM-kötvény eladásához nem lenne szükség meghatalma­zásra, ami jelentősen egyszerűsíte­né a kerekedelmet. A legfrissebb statisztika szerint tavaly november óta 2,3 milliárd korona értékben cseréltek gazdát vagyonalapi köt­vények. Szakértők szerint viszont ennek nagy része (1,9 müliárd ko­rona) még a korábbi években aláírt meghatalmazások alapján történt. A novemberi liberalizáció óta el­adott több mint 300 ezer kötvény­ből csak 52 ezer cserélt gazdát a nyilvános piacon. TALLÓZÓ ROMÁNLAPOK A szélsőségesen nacionalista Nagy Románia Párt (PRM) véleményét közli Csurka István Erdély függet­lenségét sürgető március 15-i kije­lentéseiről szombati számában a Curierul National című román na­pilap. Corneliu Ciontu, a PRM el­nöke úgy vélte: a MIÉP „szélsősé­ges vezetője felelőtlen kijelentése­ivel” igazolja a PRM aggodalmát, hogy „egyes magyar revizionisták újból Románia területi integritá­sára törnek”. A Transilvania Jur- nal egész címoldalát Csurka „hi­hetetlen kijelentésének” szentel­te. A lap több romániai párt képvi­selőjét is megszólalta. A kormány- koalíció pártjai közül a Nemzeti Liberális Párt alelnöke „a múlt szomorú hangjának" minősítette Csurka kijelentését, amit „nem szabad figyelembe venni, bár mér­gezni próbálja a románok és a ma­gyarok, a két ország kapcsolatát”. A Demokrata Párt képviselője az­zal intézte el a kérdést, hogy „nem szabad figyelembe venni a lejelen­tést, mert egy olyan beteg elméjű személy tette, aki a magyarországi és a romániai szélsőséges csopor­tokat akarja táplálni”. Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke elzárkózott Csurka kijelentésének kommentá­lásától, mondván, az RMDSZ-t nem érinti, kizárólag Magyaror­szág belső kérdése. NÉPÚJSÁG „Szeretném, ha ez az évforduló elhozná annak lehetőségét, hogy tisztázzuk, és mindenki számára világossá tegyük, valójában mi történt 1990. március 19-én és 20-án” - hangsúlyozta Sütő And­rás a tíz évvel ezelőtti marosvá­sárhelyi „fekete március” tizedik évfordulóján adott interjújában. Az erdélyi magyar író a marosvá­sárhelyi lapnak adott nyilatkoza­tában részletesen felidézte, mi­ként érte a várost, az ottani ma­gyarokat a Marosvásárhely kör­nyékéről szervezetten odaszállí­tott, leitatott román paraszti tö­megek támadása. A baltával, vas­villával, botokkal felfegyverzett Görgény-völgyiek szétdúlták a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) marosvásár­helyi székházát. Sütő András, aki akkor az RMDSZ megyei elnöke volt, 79 társával az épület padlá­sára menekült, majd a felhecceit tömeg elé állt, amikor azzal fe­nyegetőztek, hogy rájuk gyújtják az épületet. A helyi hatóságok cinkos tétlenséggel nézték az ost­romot. Két román főtiszt és egy ti­tokzatos civil személy szerint az írót szólították fel a padlás elha­gyására, majd amikor Sütő And­rás kilépett az épületből, egyikük jelet adott megtámadására. Köz­lése szerint az eltelt tíz évben el­maradt a magyarellenes pogrom kivizsgálása, tényekkel való bizo­nyítása: így az akkor elkészült és az Európa Tanácshoz benyújtott parlamenti jelentés megmarad azokkal a hamisításokkal, aho­gyan az akkori kormányzati poli­tikai érdekeknek megfelelt. OLVASÓI LEVELEK Hevenyészett statisztika Kisvárosunk egy fél évszázaddal ezelőtt nagyközség volt, de járási székhely. Lakóinak száma közel 2400. Az első érvágást a zsidóül­dözés hozta, ami a lakosság 12 százalékát „kitakarította”. Az em­ber életében óriási trauma, ha el kell hagynia lakóhelyét. A máso­dik világháború alatt folytatódott a kiűzetés. Nyilas hatalmasságok hurcolták emberek tucatjait Né­metországba. Munkaerőt akartak exportálni. Az egyik csoportban korhatár nélküliek voltak, a má­sikban leventék. Volt olyan család, ahonnan két fiú az első csoportba került, a legkisebb a leventék kö­zé. A háború után majdnem vala­mennyien hazakerültek. Akik megúszták a németországi kirán­dulást, azok sem sokáig élvezhet­ték az otthon melegét. Összeszed­ték őket, és az idősebbekkel együtt „málenkij robotra” vitték. Az idősebbek közül sokan ottpusztultak. Akik hazakerültek- kilenc év múlva -, betegen - sőt egyikük csonkán - próbálták be­hozni az elmulasztott éveket. Nagy részük itthon halt meg, nem élve meg az öregkort. Egy sikerte­len elűzetésről is beszélni kell. A magyarok kitelepítésének terveze­téről. Nem tudom, valahol létezik- e számadat, hányán voltunk a lis­tán. Az én „fehér lapomnak” a sor­száma 71. Itthon maradtunk. Gondolom, egy fél évszázad múl­tán az ország bármelyik pontján, bárki készíthetne ilyesféle szám­vetést. Ide kívánkozik az Új Szó egyik napi gondolata: A múltat még az Isten sem tudja megvál­toztatni (Agathán). Győri Sarolta Szepsi Egyéni érdekek Eddig még nem gondoltam rá, hogy írjak az Új Szóba, de ha a rozsnyói Csemadok-gyűlésen el­mondhatták az igazat, hogy az MKP nem ért el semmit a járásban, úgy gondolom, azt is el kell mon­dani, hogy a Losonci járásban is ugyanilyen rossz a helyzet, sőt még rosszabb! Losoncon is nyert az MKP, de ennek a magyarság nem látja semmi hasznát. A járási elnök Pozsonyban kapott funkciót, de senki nem tudja, müyet. Itthon a helyettese irányítja a pártot. Ő megkapta az egyetlen magyarok­nak járó funkciót az MKP járási győzelméért, a járási hivatal főnökhelyettese Losoncon. Igaz, hogy az elnökségből betettek egy embert a gázmüvekhez portásnak, de onnan nem sokat tehet a ma­gyarokért. A fülekiek nagy része is háborog, mivel a párt járási elnök­sége nem veszi komolyan azt a ha­tározatot, hogy Fülek legyen járási székhely, pedig a polgármester úr ezt műidig hangsúlyozta nekik. Én Füleken laktam és dolgoztam, so­kat járok oda az emberek közé, és mondhatom, nagy az elégedetlen­ség. Nem kellett volna olyanokat kitenni, akik már bizonyítottak, és azokra bízni a nógrádi magyaro­kat, akik csak magukra gondolnak! Szabó Géza Síd

Next

/
Thumbnails
Contents