Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)
2000-03-18 / 65. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 18. VENDEGKOMMENTAR Morva szélsőség Van-e önálló morva nemzet, vagy nincs? Mennyire csehek vagy nem csehek a morvák? - Csehországban immár tíz éve folyik erről a többé-kevésbé nyílt politikai vita, pedig a szakértők döntő többsége már régen letette a garast, amely lényegében úgy hang- .............. zik, ho gy a morvák annyira nem csehek, mint amennyire a székelyek nem magyarok. Sajnos, ami elég a szakértőknek, akik a tények alapján képesek megegyezni, az kevés a politikusoknak, s állandóan akadnak olyanok, akik a morva kártyát szívesen felhasználnák saját érdekük- ................ ben. Hiszen a politikában minden ellentét jól kihasználható, s Prága és Briinn között pedig nagyjából olyan ellentétek feszülnek, mint Pozsony és Kassa között. Hogy ez az ellentét nem etnikai, az értelmes ember számára nyilvánvaló. Egyébként a legutóbbi, 1991-es népszámlálás alkalmával a morva nemzetiséget a lakosság csupán néhány százaléka választotta, s az eddigi parlamenti választások alkalmával a nyíltan, úgymond, morva nemzeti és regionális érdekeket felvállaló pártok minden esetben csak elenyésző támogatást kaptak. Mindezek ellenére a kérdés újra és újra előbukkan. Alig két hete az önmagát Morva Tartományi Hadseregnek minősítő, eddig teljesen ismeretlen Kokes János szervezet hallatta a szavát, s megfenyegette a legfelsőbb cseh vezetőket: ha továbbra sem veszik figyelembe a morva nemzeti érdekeket, halálbüntetést szab ki rájuk. Az önjelölt hadsereg nyilatkozata páratlan a cseh politikában. S bár egyelőre nem tudni, ki áll a nyilatkozat mögött, semmi sem jelzi, hogy valamiféle reális erőről lenne szó. Inkább szélsőségről, amely halászni kíván a jelenlegi nem túl rózsás gazdasági és társadalmi helyzetben. A morva politikai párt is elhatárolta magát a felhívástól, de azzal egyetértett, hogy a „hadsereg” helyzetértékelése, már ami Morvaország „tarthatatlan” helyét illeti a Cseh Köztársaságon belül, lényegében helytálló, s a párt részéről elfo- ................ gadható. Noys a politikai vitának nyilván helye van még egy olyan kérdésben is, mint a morva-cseh viszony vagy a morva autonómia. Ebben nincs semmi kivetnivaló. Sőt! Az a jó, ha minden, még a legkényesebb kérdés is, demokratikusan terítékre kerül, s nyílt vitában tisztázódnak az álláspontok. Ami azonban elfogadhatatlan, az az erőszakkal való fenyegetőzés, a terror és az anarchia, illetve a türelmetlenség és a kirekesztés. Ezeknek a demokratikus társadalmakban nincs helyük. Különben mi is odajutunk, ahová Jugoszlávia. Nekünk pedig nincs szükségünk egy újabb Boszniára vagy Koszovóra. A szerző a CTK munkatársa JEGYZET Az átalakulás napja VRABEC MÁRIA Ma van a napja a HZDS gyökeres átalakulásának, vagy ahogy ők mondják, transzformációjának. Innentől kezdve már nemcsak demokratikusak és nemzetiek, hanem népiek is lesznek, sőt jobban igyekeznek Európába, mint eddig bármikor. Kár, hogy csak szavakban, mert a gyakorlatban olyan útitársat választottak Malíková személyében, aki legszívesebben szögesdróttal záratná körül ezt a kis szlovák rezervátumot. A HZDS ideológusainak azonban sosem okozott gondot, összeegyeztethetők-e a nyilatkozataik és a tetteik: ezért tudják elképzelni, hogy az EDU-ban a KDH-val és az MKP-val ülnek egy asztalnál, itthon pedig az SNS-szel kvaterkáznak. Ezért tudják szemrebbenés nélkül felhánytorgatni a kormánynak, hogy későn tiltakozott a zsolnai Tiso-tábla ellen, és szemet hunyni afölött, hogy a mozgalom tagjai is megszavazták az elhelyezését, s ugyancsak ezért tudnak őszintén méltatlankodni afelett, milyen lassan haladunk Nyugat felé, miközben éppen ők vezényeltek félúton „Keletre át”-ot. Mától minden másképp lesz, ígérik a mozgalom korifeusai, csak az a kérdés, miért épp most kellene hinnünk nekik. Mert hiába próbál szelídebb húrokat pengetni Tkác és Keltosová, az eddigi fejlemények azt mutatták, hogy túl nagy szavuk nincs Meciarral szemben, és könnyen lehet, hogy mától még ennyi se lesz. A fehér térdzokniban zongoraleckéken nevelkedett Olga ugyan nagyon diplomatikusan megjegyezte egy nyilatkozatában, hogy „hagyjuk meglepni magunkat”, de elég valószínű, hogy a transzformációs kongresszus után legfeljebb azon hüledezhetünk, mi mindenre képes még Meciar és csapata a hatalomért. No meg azon, hogy hányán hányféle arcukról hiszik még el, hogy valódi. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek- (58238314) Tomi Vince-sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238327, 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Amnesztiaügyben jól állunk. Még szerencse, hogy nálunk senkit nem érdekel sem a bűn, sem a bűnhődés. (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ THECUARpiAN Tarik Aziz iraki miniszterelnök-helyettes „halva születettnek” és „megvalósíthatatlannak” nevezte az ENSZ Biztonsági Tanácsa által decemberben elfogadott 1284-es számú határozatot, amely az országgal szembeni nemzetközi szankciók feloldását ígéri, ha Irak hajlandó visszaengedni az ENSZ fegyverzetellenőreit. A brit napilapnak adott interjújában Aziz kijelentette: „Nem ez a megoldás. Ugyanabba az ördögi körbe kerülnénk vissza. Nem leszek olyan őrült, hogy ezt elfogadásra javasoljam a vezérnek.” A politikus legfőbb kifogása szerint az ENSZ-határozat annyira kétértelmű, hogy az új fegyverzetellenőrök soha sem lesznek elégedettek, és Irak ismét csak a legrosszabbul járhat: a korlátozások maradni fognak, az ellenőrök viszont visszatérnek Bagdadba. Ilyen körülmények között Iraknak a lehetséges legnagyobb leleményességet kell mutatnia, hogy túlélje a szankciókat - hangoztatta. William Cohen amerikai védelmi miniszter a héten kétszer is nyilatkozott Tajvan ügyében Kínák kínos számolgatása Ahányszor választás van Tajvanon, törvényszerűen kiéleződik a feszültség a kontinentális Kína és az általa „szakadár tartománynak” tekintett sziget között. Az elmúlt napokban is ennek lehettünk tanúi, hiszen ma Tajvan ismét elnököt választ. GÖRFÖL ZSUZSA Négy évvel ezelőtt a kínai hadsereg nagyszabású hadgyakorlattal és provokatív rakétakísérletekkel igyekezett befolyásolni a választásokat, s csak az amerikai flotta demonstratív felvonulása késztette Pekinget arra, hogy visszafogja indulatait. Az idén megelégedett a harcias nyilatkozatokkal, amelyek közül nem hiányzott a fegyveres támadással való egyértelmű fenyegetés sem, ugyanakkor először állt elő azzal a követeléssel, hogy készüljön pontos egyesítési menetrend. Még a legszemfülesebb amerikai kémműholdak sem tapasztaltak semmilyen mozgolódást a kínai hadsereg részéről, ennek ellenére William Cohen amerikai védelmi miniszter a héten kétszer is nyilatkozott ez ügyben: mind Pekinget, mind Taj- pejt arra szólította fel, hogy használjanak hangfogót. Hongkongi vizitje során pedig azt fejtegette, hogy Tajvan esetében aligha használható a volt brit gyarmat visszacsatolása után bevezetett „egy Kína, két rendszer” formula. Valóban, Tajvan nem egy volt gyarmat, hanem egy „elszakadt” tartomány, s bár az elszakadásra több mint ötven éve került sor, máig megoldatlan, sőt megoldhatatlannak tűnő probléma mind Peking, mind Tajpej, mind Washington számára. S mivel ebben a viszályban két nagyhatalom is érintett, megoldása az egész nemzetközi légkörre OLVASÓI LEVEL „Helytállásért” Újra viták, magyarázkodások, sajtón keresztüli üzengetések tarkítják az MKP egyes politikusainak tevékenységét. A téma: a Csehszlovákiai Magyar Jogvédő Bizottság Pro Probitate - Helytállásért Díjra való javaslása. A március 9-i számban egy terjedelmes összefoglalójelent meg a javaslóról, a díjat elutasító egyszemélyes bizottságról, valamint a névtelenségből előbukkant, ám realista nézeteket valló többi „bizottsági tagról”. A tisztes szlovákiai magyar választópolgár, aki az MKP politikusaira adta voksát, ugyancsak takihatással lehet. Az Egyesült Államok nem szeretne még egyszer olyan vereséget elszenvedni, mint 1949-ben, amikor védence, Csang Kaj-sek vert seregeivel kénytelen volt a szigetre menekülni Mao győztes hadai elől. Kiemelt érdeke tehát, hogy elősegítse a rendezést, de ehhez nem elég Pekinget megnyernie, tekintettel kell lennie a gazdasági, sőt politikai szempontból mind erősebb és önállóbb Taj- pejre is. Ami viszont megnyugtathatja: katonai szakértők szerint hiába rendelkezik Kína a világ legnagyobb hadseregével, mégsem lenne képes partra szállni Tajvanban: Washington gondoskodott arról, hogy a sziget rendkívül korszerű Kína ma még nem lenne képes partra szállni Tajvanban. fegyverzettel rendelkezzen. Ezzel nyilván Peking is tisztában van, hiába bosszantja, hogy fél évszázada nem tud dűlőre jutni ebben az ügyben. Nem kockáztathat, hiszen egy katonai kudarc akár az egész kommunista rendszer bukásához is vezethetne. A kínai hadsereg műszaki lemaradása azonban gyorsan, alig néhány év alatt leküzdhető, s akkor gyökeresen megváltozik a helyzet. Ez azonban ma még amolyan tabu: inkább egyetlen elemző sem foglalkozik vele, mintha nem akarnák az ördögöt a falra festeni. Tajvan is teljes mértékben tudatosítja a helyzet visszásságát, éppen ezért csak azt hangsúlyozza: ha rákényszerítik, kész megvédeni magát. Bármilyen furcsa, de Csang Kaj-sek Kuomintangjának uralma volt mindeddig a garancia arra, hogy Tajvan nem kiáltja ki függetlenségét, s nem kényszeríti a világot arra, hogy elkezdjen számolgatni: hány nácstalanul néz. Amikor a szlovákiai gazdaság, amelyért a jelenlegi kormány is felel romokban hever, amikor az átlagpolgár az egyre növekvő állami és egyéb terheket nyögi, „múltból élő” politikusunk, aki egy egész világszövetséget kioktat, megsértődik, elutasít, kikér magának. Minden tisztelet Duray Miklósnak a múltban kifejtett bátor tevékenységéért, még ha egyszemélyes bizottságot képviselt is, de ma már más szelek fújnak! Ezért is reálisabb Öllős László, Tóth Károly és A. Nagy László véleménye, „azt a kort" végleg le kell zárni, a Helytállásért Díjat pedig nem lehet ilyen alantas vitákkal, kijelentésekkel meggyalázni. Az ilyen hozzáállás sértő azokkal Kína van. Az 1972-es nagy amerikai-kínai kibékülés során született, lehető legkétértelműbb formula, az „egy Kína” elmélet egyre nehezebben tartható. A Hongkonggal kapcsolatos „egy ország - két rendszer” ugyancsak faramuci, miközben Tajvanon mind népszerűbb az „egy Kína, egy Tajvan” elmélet, amit valamiféle átmenetnek szánnak az önállósulás felé. A választási kampányok során természetesen a függetlenség kérdése mindig központi téma - hol visszafogottabb, hol egyértelműbb formában. A mai választás előtt sem volt ez másképp: az ellenzéki Demokratikus Haladó Párt és jelöltje előbb hangosan függetlenség után kiáltott, majd a pekingi fenyegetések erősödésével egyenes arányban lett mind halkabb, míg az elmúlt napokban már csak cinkosan suttogta: Tajvan valójában már régen független. így érzi ezt a lakosság döntő többsége is: azok, akik Csan Kaj-sekkel jöttek a szigetre, s őszintén hittek az „egy ország” elméletben és persze a re- vánsban, lassan már kihalnak. Akik még élnek, azok közül is sokan neheztelnek a Kuomintangra egykori erőskezű kormányzása miatt. A fiatalok viszont már nem is tartják magukat kínaiaknak, a szigeten születtek, az ottani dialektust beszélik, Kína számukra egy idegen ország, idegen kultúrával és egy távolról sem vonzó rendszerrel, amelyhez semmi közük, mert ők tajvaniak. Mindemellett a kampány visszafogottságában nyilván az is közrejátszott, hogy bár az ellenzék elnökjelöltje mindvégig nagyon jól állt, a parlamentben - amelynek az államfővel ellentétben döntő befolyása van a kormányra - még mindig a régi vágású Kuomintang van többségben. Tehát ha ellenzéki győzelem születik is ma, Tajvan egyensúlyozása azon az ingatag kötélen, amely a két nagyhatalmat, az Egyesült Államokat és Kínát köti össze, egy ideig még biztosan folytatódik. Sőt: Tajpejnek annál jobb, minél erősebb szálak fűzik egymáshoz Washingtont és Pekinget, hiszen addig nem kell attól tartania, hogy az „anyaországnak” elfogy a türelme, és radikális lépésre szánja el magát. Tajvani kampány szemben, akik ezt a díjat már megkapták, és a szlovákiai magyarság szemében a helytállás példaképei. Duray úr és a vezető MKP-politiku- sok talán jobban figyeljék a Cse- madok-konferenciákat, ahol nemcsak az MKP politikáját tömjéne- zők jelennek meg, hanem aktív választópolgárok, akik véleményt nyilvánítanak. Nagyon jó példa volt erre a Csemadok rozsnyói területi konferenciája, melyről ugyancsak az Új Szóból értesülhettünk. Az MKP járási képviselői ott mély hallgatásba burkolóztak, talán nem volt mit, vagy nem tudtak mit mondani. Ám a végső hatás ugyanaz, a választópolgár akkor jó, amikor szavazni kell, csak közben ne sokat kérdezzen! Bár már (CTK/AP) érezhető, az MKP szavazótábora is öntudatosodó polgárokból kezd összeállni, akik kérdeznek és számon is kérnek - köszönve azt az ilyen politikai vitáknak is -, mert a gazdasági ellehetetlenülés őket is érinti. Ezért becsüljük nagyra a köbölkúti önkormányzat határozatát, melyben jelölést tettek a Helytállásért Díjra. Reméljük, az ő jelölésük végleg lezárja ezt a meddő, sokszor öndicséretnek tűnő, a szlovákiai magyar számára fölösleges vitát. Ehelyett „álljunk helyt” a Komáromi Imanapokon, hogy végre magyar főpásztor vezethesse azt a nyájat, amely eddig még minden parlamenti választáson „helytállt”. Bencze István, Tardoskedd
