Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)
2000-03-17 / 64. szám, péntek
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 17. KOMMENTÁR Munkajogi fűnyíró TÓTH MIHÁLY Kiábrándító volt, ahogy a kormánypártok parlamenti szónokai hónapokon keresztül a munkanélküli-segéllyel rútul visszaélőkön köszörülték a nyelvüket. Olyan légkör alakult ki, mintha 100 munka- nélküli közül legalább 95 csaló lenne. A valóság az, hogy az utcára kerültek döntő hányada akkor se talál munkát, ha nagyon akar. Öt- venszer, százszor több a munkára jelentkező, mint a felajánlható munkahely. Valószínű, nem is annyira az SDL baloldalisága, mint inkább népszerűségvesztése okozta, hogy a párt javasolta, a munka- nélküliség csökkentésére úgy módosítsák a munka törvénykönyvét, hogy a jövőben senki sem végezhessen munkát egy feladatra szóló szerződés alapján. Minden feladatra munkaviszony megkötését kellene törvényileg előírni, Lubomír Andrassy, az SDK ifjú reménysége tegnapelőtt látszólag súlyos érveket sorakoztatott fel a törvénymódosítás mellett. Elmondta, Kelet-Szlovákiában azt tapasztalta, hogy a munkaadók visszaélnek a helyzettel, és olyan munka végzésére is egy feladatra szóló szerződést kötnek, amelynél állandó munkaviszony létrehozása is indokolt lenne. Az ilyen ügyeskedés oka, hogy eredményeként olcsóbb lesz a munkaerő. Elszabotálható pl. a társadalombiztosításijárulék fizetése. Az egy feladatra szóló szerződések törvényen kívül helyezése hatalmas ellenérzést váltott ki. A koalíció tagjai sem lelkesedtek. Ugyanis az a helyzet, hogy a módosítási javaslat elfogadása esetén segítséget kapott volna a munkanélküliség miatt bajba kerültek néhány százaléka, de ellehetetlenül a munka- vállalók zöme. Egyszeri feladatra szóló szerződés alapján dolgozik az építési vállalkozónál egy háztető elkészítésére szerződött ács, de munkajogilag azonos helyzetben van a zeneszerző is, aki egy film melódiáinak megkomponálására ír alá szerződést, és hasonló cipőben jár a diák is, aki újságkézbesítéssel, netán vagonkirakással egészíti ki a szüleitől csordogáló összeget. Amit az SDL törvényhozói produkáltak, az módszertanilag a fűnyíró elv érvényesítése, a sajátosságok figyelmen kívül hagyása. Ez a magát szociálisan érzékeny pártnak minősítő SDL-től a legkevésbé volt elvárható. A szociális érzékenység itt és most valóban érzékenységet, főleg pedig konkrét helyzetismeretet követel. Arról ezúttal ne is szóljunk, hogy ezernyi az olyan feladat, amelynek elvégzőjével egyszerűen nem köthető munkaviszony. Az SDL-t az elmúlt napokban érintő jogos kritika arról szólt, hogy a mai sanyarú anyagi viszonyok között vétek lenne egy törvényhozási aktussal százezreket megfosztani az aprócska jövedelemldegészítés lehetőségétől. A szegénységgel visszaélő munkaadókat más módon kellene megrendszabályozni. Tény, van miért idegeskednie az SDL-nek. Ez azonban selejtes törvényjavaslatok beterjesztésére nem jogosít fel. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urban Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva-régió - (58238310), Kovács Ilona-mellékletek- (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somolja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Ünnepi acsarlcodás JUHÁSZ KATALIN Az első pontig jutott el az ünnepi szónokok zöme, a többi tizenegyre valahogy nem maradt idő az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulójának budapesti eseményein. A sajtószabadsággal van elfoglalva odaát szinte mindenki, záporoznak a médiatörvény paragrafusai, okos emberek vitáznak szóban és írásban, az utca embere viszont mindebből vajmi keveset ért, csak kapkodja a fejét a frekvenciák, a kuratóriumok létszáma és a tévécsatornák körüli marakodás közepette. Minden párt azt szeretné, ha az ő szájíze szerint íródnának az újságok, készülne a híradó. Az uralmon levők is saját érdekeiket tartották szem előtt a médiatörvény megalkotásakor, aztán elkezdődtek a viták pro és kontra. Ennek jegyében folyt a március 15-i ünneplés is. Mindenki igyekezett odamondani, móresre tanítani, összekapcsolTALLÓZÓ NAPI MAGYARORSZÁG Bár hivatalos statisztika nem készült, az biztos, hogy minden magyarlakta szlovákiai településen megemlékeztek az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulójáról. A zsúfolt programokból kiolvasható, hogy az MKP politikusai, a kormány magyar miniszterei a lehelő legtöbb helyszínen meg kívántak jelenni, bár a parlament is tanácskozik, a kabinet is megtartotta üléseit. A korábbi évekkel ellentétben az idén aligha lehetett rangsorolni, nem volt központi ünnepség, ületve több olyan is volt, amelyikre ráillik a jelző. Talán ez is erősíti egyik legnagyobb ünnepünk össznemzeti jellegét. Pozsonyra általában azért irányul nagy figyelem, mert az itteni Petőfi-szobrot gyakran március tizenötödikére időzítve megcsonkították. Ugyanis a mélynemzeti szlovákok március 14-én ünnepelnek, ekkor van a fasiszta szlovák állam megalakulásának évfordulója, s ilyenkor jaj a magyar jelképeknek. A szlovákiai magyarság a közvélemény-kutatásoknak nem képezi célcsoportját, annak csak része Sajátos szociológiai felmérés A Fórum Társadalomtudományi Intézet 1999 decemberében közvélemény-kutatás jellegű szociológiai felmérést indított a szlovákiai magyarság körében. A közvélemény-kutatás alanya a szlovákiai magyar felnőtt (azaz 18 éven felüli) lakosság volt, amelynek összlétszáma 410 ezer körül mozog. LÁM PL ZSUZSANNA Közülük választottuk ki azt az 500 megkérdezettet, akik a mintát alkották. A mintát kétféle módszerrel állítottuk össze: 1. A két nagyvárosban (Pozsony és Kassa), valamint azokon a településeken, ahol a magyar nemzetiségű lakosság részaránya nem éri el a 30 százalékot, a kvótás mintavételi módszert alkalmaztuk. Alapvető kritériumaink a kvótás minta kialakításánál a következők voltak: nem, korcsoportok (18-35 évesek, 36-55 évesek, 55 éven felüliek), iskolai végzettség (alapiskolai, szakiskolai érettségi nélkül, középfokú érettségivel, felsőfokú). 2. Az összes többi településen a Leslie Kish-féle véletlen mintavételi módszert alkalmaztuk. Az adatgyűjtést 28 célirányosan képzett kérdezőbiztos végezte Szlovákia magyarlakta részének 37 településén 1999 decemberében. Valamikor az ismerőseinken, rokonainkon kívül talán csak a postás csengetett be, manapság azonban már meg sem lepődünk, amikor a házaló ügynökök után újabb kopog- tató-csengető emberfajta is betéved hozzánk: a kérdezőbiztos. Nagy kö- teg papírcsomóval - kérdőívekkel - állít be, s különböző dolgok érdeklik: milyen üdítőt iszunk, hányszor mosunk hetente, melyek a kedvenc tévéműsoraink, éppen most melyik politikai pártra szavaznánk, melyik közéleti személyiségben bízunk, támogatjuk-e az állatmenhelyek építését. S az érem másik oldala? Az újságok naponta közölnek adatokat a legaktuálisabb közéleti kérdésekre vonatkozóan, mondván: ez a „köz” véleménye. A közvéleményként bemutatott adatsorokkal azonban nem mindig könnyű egyetérteni, főleg akkor nem, amikor az embernek más a véleménye. De hát hogyan is lehetne jelen az ő véleménye, amikor senld sem kérdezte meg? Az ő véleménye talán nem számít? Ö nem Szlovákia lakosa? Egyáltalán kinek a véleménye a közvélemény? S vajon megbízhatók, igazak-e az újságokban közölt adatok? A szakemberek megegyeznek abban, hogy nem minden egyéni vélemény tartozik a közvélemény tartományába, hanem csak azok, amelyek az egész társadalmat-közösséget érintő és érdeklő kérdésekhez fűződnek, s amelyeket nyilvánosan is kimondunk. A közvélemény-kutatók így mindig valamüyen aktuális, fontos kérdéskörben kérik ki egy meghatározott számú embercsoport, az ún. mintasokaság véleményét. Mivel azonban ez a mintasokaság a kutatás célcsoportját alkotó népességet képviseli - természetesen nem konkrét személyekként, hanem bizonyos meghatározó jegyek alapján -, nem szükséges (és nem is lehet) mindenkit megkérdezni, aki tagja a célcsoportnak. így a tudomány rendje és módja szerint összeállított mintasoka- ságban csekély hibaszázalékkal megjelenik azok véleménye is, akik nem kaptak éppen szót. A megbízhatóságot a közvélemény-kutatások tudományos megalapozottsága garantálja. Az adatokkal való későbbi manipuláció veszélye, persze, sosem zárható ki teljesen. Ilyen alapon azonban nem hihetünk senkinek és semminek, még a saját szemünknek sem, hiszen honnan tudhatjuk, hogy a tiszta valóság, vagy pedig egy valóságnak láttatott illúzió az, amit látunk? A közvélemény ritkán egyöntetű, ugyanahhoz a problémához különféleképpen viszonyulnak az emberek, de az alapvető tendenciák még ebben a sokrétűségben is megmutatkoznak. A szlovák közvélemény-kutatásokban a szlovákiai magyarság viszonyulásai, véleményei nem bontakozhatnak ki teljes skálájukban, egyszerűen azért, mert ezeknek a közvélemény-kutatásoknak nem mi képezzük a célcsoportját, csak annak része vagyunk, részarányunknak megfelelően, azaz a megkérdezettek mintegy 10 százalékát alkotjuk (ez felmérésenként kb. 100-120 ember). Ezért fontos, hogy olyan közvélemény-kutatásokat is végezhessünk, amelyek kimondottan a szlovákiai magyarságra irányulnak, s egyrészt vizsgálják a sajátosan szlovákiai magyarnak mondható kérdésköröket, ugyanakkor össztársadalmi kérdésekre is kiterjednek. Akit érdekel az üyesfajta szellemi kaland, annak figyelmébe ajánlom a Fórum Intézet valódi millenniumi közvélemény-kutatását, amelyet az ezredfordulón végeztünk, 500 megkérdezettel. Témái: a Magyar Koalíció Pártja kormányzati tevékenységének megítélése, a magyar nyelvű egyetemi képzés fontossága, a különleges státus némely összetevőjének megítélése, valamint az egész társadalmat, így bennünket is érintő romakérdés. A szlovákiai magyar közvélemény legfontosabb kérdésekre adott válaszait (480-at, mert ennyi volt a kiértékelhető kérdőív) holnaptól - minden számban egyet - megtalálják az Új Szóban. Akit pedig érdekel a részletesebb anyag, megrendelheti a következő címen: Fórum Intézet, P.O.Box 49, ul. Zoltána Kodálya 769/29, 924 01 Galánta. A szerző szociológus, a Fórum Intézet kutatásvezetője Ön hogyan viszonyul a következő csoportokhoz? (%) Nagyon rokonszenves Inkább rokonszenves Közömbös Inkább ellenszenves Nagyon ellenszenves Munkanélküliek 4,8 18,1 60,8 13,5 2,7 Szlovákok 4,4 24,6 59,0 11,0 1,0 Magyarországi magyarok 22,3 42,1 32,7 2,9 0,0 Romák 1,3 3,8 42,1 38,1 14,8 Menekültek 2,1 20,2 60,4 13,3 4,0 Zsidók 5,2 19,8 68,1 5,2 1,7 Homoszexuálisok 0,6 3,5 45,0 27,1 23,8 Szkinhedek 0,0 0,8 13,3 23,3 62,5 Kábítószeresek 0,0 0,6 18,3 27,5 53,5 Vállalkozók 7,9 28,3 53,5 7,3 2,9 OLVASÓI LEVÉL Fölöslegesen kidobott pénz Az 1998-as választások után Vladimír Meciar az SZTV képernyőjén kisgyerekhez illő pápával búcsúzott „szeretteitől”. Én nem hittem ebben a szemfényvesztésben, és gondolom, rajtam kívül többen sem. Nem sokáig kellett várni arra, hogy a „nagy vezér” kigondoljon valamit a céllal, hogy visszatérhessen a hatalomhoz. Egy olyanfajta embernek, mint ő, a jelenlegi ellenzéki pozíció nagyon nem megfelelő. Most, hogy a kormány végrehajtotta a lakosság számára igencsak megterhelő intézkedéseket, és remélhetőleg stabilizálódik az államgazdaság, hát most szeretne V. Meciar mint megváltó megjelenni az ország politikai hadszínterén. A legújabb politikai húzás az idő előtti választások kikényszerítése, ha kell, akkor népszavazás útján is. V. Meciar mint mindig, most is jól bevált demagógiájára alapoz, és mondjuk meg őszintén, hogy most is jól időzített. Minden vonalon támadja a jelenlegi kormányt, csak egyet felejt el, hogy elmondja általa „elbutított” választóinak: ezért az állapotért, amelyben az ország van, csakis ő és hű csatlósai a felelősek. No, de üyet ne is várjunk tőle, hisz az igazmondás sohasem volt erőssége. Azt még nem tudni, lesz-e népszavazás, de az bizonyos, hogy ez nekünk, adófizető állampolgároknak százmilliókba fog kerülni, ennek a politikai hazárdjátéknak a vesztesei mi, szlovákiai állampolgárok leszünk. Ez a kormány jelentős sikereket ért el az EU-ba és a NATO-ba vezető úton, és megvannak a reális esélyek arra, hogy Szlovákia is aktív tagja legyen ezeknek a közösségeknek. Nekem mint állampolgárnak nem tetszik, hogy a jelenlegi kormánypártok rengeteg energiát pazarolnak az egymás közti „civakodásra”, ami megint csak Meciar malmára hajtja a vizet. El tudom képzelni, mi lenne ebben az országban, ha ne adj' Isten visszakerülne a hatalom Meciar kezébe. Az biztos, hogy mint a ketrecéből kiszabadult oroszlán, „felfalná” azokat, akik ellene szegülnének. Az EU- és a NATO-tagság csak álomkép maradna. A megindított bűnügyi eljárások az ún. Me- ciar-privatizálókkal szemben le lennének állítva, és az ő milliárdos privatizőrei vígan élnék világukat. Ne feledkezzünk meg arról sem, mit hozna ez nekünk, szlovákiai magyaroknak. Hogy semmi jót, az biztos, és meggyőződésem, hogy mi ebből nem kérünk. Azok az emberek, akik aláírják a HZDS petíciós íveit, vajon gondolkodnak is közben, vagy csak vakon írnak, mert ezt Meciar gondolta ki. Hiszem, az állampolgárok többsége nem hagyja magát „belógatni”, és nem vesz részt ebben a hazárdjátékban. Benyovszky László, Léva Nem hallom a basszust! . (TA SR-felvétel) JEGYZET ni az aktuális kérdéseket 1848 szellemével. Ez alól még a cián- szennyezés sem volt kivétel: Csurka István eszmefuttatásán csak sírni vagy nevetni lehet, hogy tudniillik Magyarország EU-csatlakozása ellen szól az a tény, hogy ma bármi becsoroghat az ország területére. A konklúzió: Erdély vissza! Mégiscsak másképp viselné az ország a „saját”, belső ciánszeny- nyezését, mint az idegenből jövőt. A budapestiek többsége pedig azt leste, merre fordulnak a lovas huszárok az Astoriánál, jobbra-e, avagy balra. Ez nem KRESZ, hanem politika, a Nemzeti Múzeum előtt ugyanis Fi- desz-szónokok szónokoltak, a Petőfi-szobornál viszont az SZDSZ-es Demszky Gábor főpolgármester. Voltak persze megható, emelkedett ünneplések is országszerte, sőt itt Szlovákiában is, ezek viszont sajnálatos módon háttérbe szorultak. Még az esti állami kitüntetések átadásán is azt találgatták legtöbben, vajon „miért” kapott kitüntetést ez vagy amaz. Petőfi pedig bizonyára értetlenül csóválta a fejét valahol odafönt.
